Egy ország temetésén - a végrehajtás gyászhuszárjai

2010-ben még válságadóként hívta életre a kormány az új, bizonyos szolgáltató szektorokat sújtó adónemeket, hiszen akkor még átmenetinek tervezte a sarcokat. Az idő elteltével azonban változott a helyzet, olyannyira, hogy a válságadók ágazati különadókká alakultak, az adórendszer szerves részévé váltak, és a kormány azóta minden évben meglepett 1-2 szektort egy-egy újabb különleges adóteherrel. Jövőre sem lesz ez másként. Elég csak a dohányipari cégeknek szánt rendkívüli egészségügyi hozzájárulásra, vagy a brutálisan megemelt élelmiszerlánc-felügyeleti díjra gondolni.

Mindezek fényében elérkezettnek láttuk az időt, hogy megvizsgáljuk: a kormány az elmúlt években mennyire épített a különadókból származó bevételre és mennyire függ majd ezektől az adóbevételektől jövőre. Kapóra jött ehhez az Állami Számvevőszék 2015-ös költségvetéssel összefüggő legutóbbi elemzése, melyben a számvevők összegyűjtötték a 2010 óta született szektoriális adókat. Ezeket az adatokat aktualizáltuk az Országgyűlés költségvetési bizottságának legfrissebb (csütörtökön elfogadott), 2015-ös évet érintő módosító javaslatában foglaltakkal.

A számok brutálisak. Idén várhatóan 845 milliárd forintnyi bevétel érkezhet összesen a legkülönbözőbb különadókból, 2015-ben pedig ez az összeg már 855 milliárd forintra hízhat. Hogy érzékelni lehessen:
  • jövőre szinte ezzel megegyező költségvetési hiányt tervezett be a kormány
  • az államháztartás (önkormányzatok nélkül számolt) teljes 2015-ös bevételének az 5,2%-ára rúg
  • a 2015-re tervezett (normál) társasági adóbevétel 341,4 milliárd forintos összegnek a két és félszerese

Már látható, hogy ezek a számok már tartalmazzák azt a feltételezést a helyi iparűzési adó alapjának szigorítására. 2013-tól lépett életbe az ELÁBÉ sávos leírhatóságának szabálya (pótolni hivatott a 2012 után megszűnt kiskereskedelmi különadót), mely szerint az árbevétel növekedésével párhuzamosan a kereskedő/közvetítő cégek egyre kisebb arányban vonhatják le az árbevételből az eladott áruk beszerzési értékét és a közvetített szolgáltatások értékét. A különadók életre hívását, majd fenntartását elsődlegesen a költségvetés helyzete indokolta: kellett a bevétel az egykulcsos szja véghajtásához és fenntartásához, vagyis a kormány folyamatosan a lyukakat tömködte ezekkel a bevételekkel. A mindenkori kormány az adópolitikájával azonban nemcsak a közterhek viselését és így költségvetés bevételeit biztosítja, hanem a gazdasági szereplők, jelen esetben a cégek magatartását is lényegesen befolyásolja. De mit üzennek ezek a különadók a Magyarországon működő vállalatok és tulajdonosaik számára?

1. Jaj az "extraprofitnak". Magyarországon a kormány nem nézi jó szemmel a túlzottan magas profitot, ezért az igazságos közteherviselés jegyében elveszi azt vagy annak egy részét.

2. Az igazságos közteherviselés a legutolsó vállalati különadók esetében progresszíven sávos adófizetési kötelezettséget jelent, az árbevétel alapján. Ezzel szemben a kormány a személyi jövedelemadózásban az egy kulcs híve és a tervek szerint a társasági adóban is 2016-tól egységes kulcs jönne.

3. Épp ezen különadók sávos jellegéből fakad, hogy egy-egy szektor bizonyos vállalatait sokkal jobban bünteti, mint másokat (elég csak a rendkívüli egészségügyi vagy az élelmiszerlánc-felügyeleti díj emelését felidézni). A kormány egyes képviselői az adók (és így a törvényhozás) szelektív jellegét nyíltan fel is vállalják. És ezek után hogyan is nézne ki, hogy bárki belekössön szakmai alapon abba a pátoszi megközelítésbe, hogy igenis a kicsi hazai cégeket kell támogatni a gonosz nagy multikkal szemben? Hiszen ez "multibérencség", ha van ilyen kifejezés.

4. A különadók eddigi példái azt is bebizonyították, hogy amit egyszer átmenetinek terveznek az tartósan fennmarad, legfeljebb átalakul, más formában lesz az adórendszer tartós eleme.

5. A 2015-ös költségvetéshez csatolt 2018-ig tartó kitekintésből is az olvasható ki, hogy a különadók tartósan velünk maradnak, vagyis a tulajdonosoknak ezt be kell építeniük üzleti modelljeikbe.

6. A fentiek fényében már mellékesnek tűnik néhány adó, adómódosítás transzparenciájának teljes hiánya. Azt ugyanis nem is merjük feltételezni a kormányzat munkájáról, hogy akár csak egyetlen adómódosításnak ne lenne pontos hatástanulmánya.

Konklúzió

A 2015-ös év egyébként vízválasztó lehet a magyarországi különadók történetében is. Eddig ugyanis szinte kizárólag a szolgáltató szektort büntette a kormány (leszámítva a népegészségügyi termékadót), a dohányipart sújtó rendkívüli egészségügyi hozzájárulás viszont már a termelő szektort is sújtja. Eddig a termelő szektor képviselőinek plusz terhelése tabutémának számított.

A dohányipari különadó csütörtökön ismertetett módosítása is arra utal, hogy a kormány felismerte: rossz üzenete lehet minden vállalatnak, ha már a termelő vállalatokat is különadóval sújtja. Elképzelhető, hogy ezért alkotta meg azt a módosítást, mely lehetővé teszi az adófizetési kötelezettség csökkentését a 2014-es beruházások értékével.

Az egyetlen módosító javaslat ellenére a fent bemutatott adópolitika kapcsán minden szektorban felmerülhetnek ezek - az alapvető működést érintő - kérdések:
  • Nem túl feltűnően nagy a cég megtermelt profitja?
  • Nem fog rászállni a kormány?
  • Eléri a mi szektorunkat is egy különadó?


Hírfigyelő Szolgálat