Tucker Carlson műsorában Catherine Austin Fittsazt állítja, hogy a Nyugat és Irán közötti feszültség valódi oka nem a nukleáris program, hanem a globális pénzügyi rendszer feletti ellenőrzés. Értelmezése szerint a 9/11 utáni amerikai beavatkozások célja részben azoknak az országoknak a „rendszerbe terelése” volt, amelyek jegybankjai nem illeszkedtek a nemzetközi, központosított pénzügyi struktúrához. 
Fitts szerint a tét a „programozható pénz” bevezetése: olyan digitális fizetőeszköz, amelyhez szabályok kapcsolódnak, és amely valós időben képes korlátozni vagy irányítani a felhasználó pénzügyi és térbeli mozgását. Ehhez globálisan interoperábilis digitális azonosítórendszer és kiterjedt megfigyelési infrastruktúra szükséges. A három pillér, amelyet „digitális kontrollrácsnak” nevez: - programozható pénz, - digitális azonosító, - helyi és globális megfigyelési hardver (kamerák, adatközpontok, műholdak, mobilhálózatok) 
Állítása szerint az AI-adatközpontok elsődleges funkciója e rendszer működtetése: a pénzügyi tranzakciók és a térbeli mozgás matematikailag modellezhető, így automatizált felügyelet és végrehajtás valósítható meg. Példaként említi az autókba épített „kill switch” lehetőségét vagy a 15 perces város koncepcióját, ahol a pénz és a közlekedés digitális korlátozások alá eshet. 
Irán ebben a keretben azért kulcsszereplő, mert energiaexportja – különösen Kína felé – növeli a BRICS-országok pénzügyi mozgásterét, amelyek alternatív fizetési rendszereket próbálnak kiépíteni. Fitts szerint ez „szivárgást” jelent a kialakuló globális kontrollrendszerben, ezért geopolitikai nyomás nehezedik rájuk. 
Összességében Fitts azt állítja, hogy a központi bankok és a digitális infrastruktúra körül zajló folyamatok egy olyan rendszer felé mutatnak, amelyben a monetáris politika eszközeivel közvetlen társadalmi kontroll valósítható meg, megkerülve a hagyományos politikai döntéshozatalt.