A közel-keleti helyzet gyorsan romlik: az ideiglenes tűzszünet lejárta előtt újabb összecsapások kezdődtek. Az amerikai haditengerészet elfoglalt egy iráni kereskedelmi hajót (MV Tuska) az Arab-tengeren, miután hírszerzési információk szerint kínai fegyvereket szállíthatott Iránba. A művelet során az USS Spruance romboló megrongálta a hajót, majd az USS Tripoli egységei vették át az irányítást. Az amerikai fél nem erősítette meg a fegyverszállítmány jelenlétét. 
Irán „kalózcselekménynek” minősítette az akciót, és kemény válaszlépéseket helyezett kilátásba. Röviddel ezután iráni erők – a jelentés szerint – kamikaze drónokkal támadták meg az érintett amerikai hadihajókat, amelyek károkat szenvedtek. A diplomáciai feszültséget tovább növeli, hogy Teherán elutasítja a tárgyalásokat, az Egyesült Államokat pedig a korábbi megállapodások megszegésével vádolja. 
A konfliktus regionális kiszélesedésének kockázata is nő: a jemeni húszik a Báb el-Mandeb szoros lezárásával fenyegetnek, ami a Hormuzi-szorossal együtt súlyos globális energiaválságot idézhet elő, különösen Európa számára. 
A szöveg egyik központi állítása az amerikai légierő súlyos vesztesége: 40 nap alatt állítólag 48 repülőeszköz semmisült meg vagy esett ki, köztük vadászgépek, drónok, tankerek és helikopterek. Kiemelt jelentőségű a KC–135 légi utántöltő gépek vesztesége, amely az amerikai légi műveletek működőképességét veszélyezteti. Emiatt régi gépeket próbálnak újra szolgálatba állítani. 
Egyes amerikai szakértők ezt a helyzetet a vietnámi háború óta a legsúlyosabb stratégiai kudarcként értékelik. A narratíva szerint a konfliktus inkább katonai, mint diplomáciai úton zárulhat, miközben az eszkaláció akár szélesebb regionális vagy globális válságba is torkollhat.