Vendégposzt – Szerző: Naomi
Egy jóérzésű ember már a nemrég debütált, Angelina Jolie
főszereplésével készült film plakátja láttán érezheti: ezzel a mozival
bizony valami nem stimmel. Disney-változatban felújított
Csipkerózsika-mese, amelynek címszereplője a gonosz boszorkány, ennek
megfelelően a poszteren félelmetesre maszkírozott, fekete maskarába
öltözött tündér áll, fekete szarvakkal a fején…?
A következő írás spoilereket tartalmaz, a saját véleményemet
közvetíti és az idézett szövegek nem biztos, hogy szó szerint így
hangzottak el a filmben.
Több szempontból remekül sikerült
alkotás a Demóna című Disney-film, amely Csipkerózsika klasszikus
meséjét más szempontból közelíti meg: itt a főszereplő a gonosz tündér,
Demóna (aki az eredeti mesében egyébként nem is tündér). Angelina Jolie
a címszerepben igazán emlékezeteset alakít, magát a történetet nagyon
kreatívan alakították át, dramaturgiailag hibátlan, és még tanulsága is
van.
A történetről röviden:
A kislány Demóna gyönyörű tündérországban él, amely szomszédos egy
királysággal. A nagyravágyó király persze meg akarja szerezni magának a
területet, és erre több kísérletet is tesz, azonban Demóna mindegyiket
meghiúsítja. A birodalomban azt tartják, a békét vagy egy hős vagy egy gonosz hozhatja csak el.
Halálos ágyán a király annak ígéri a trónt, aki elteszi az útból a
tündért. A nagyravágyó fiatalember, aki gyerekkorában már találkozott
Demónával, kamaszon pedig gyengéd érzelmek fűzték hozzá, meglátogatja a
tündért, elaltatja, majd – miután nem tudja rávenni magát, hogy megölje
– levágja a szárnyait. Demóna pedig bosszút esküszik. Amikor a
fiatalemberből így király lesz – hiszen végül ártalmatlanná tette
azzal, hogy megfosztotta szárnyaitól – és lánygyermeke születik, Demóna
hívatlanul beállít a keresztelőre, és megátkozza a csecsemő Aurórát
(Csipkerózsika): a lány a tizenhatodik születésnapja előtt szúrja meg
az ujját egy rokkával, és merüljön örök álomba. Aztán némileg módosítja
az átkot: felébredhet egy esetben: ha egy érző szív csókjával illeti.
(Aztán a filmben kétszer is elhangzik, hogy érző szív nem létezik,
ami eléggé különös…) Auróra cseperedik, és Demóna végig szemmel tartja
őt, sőt, vigyáz rá. Amikor például leesne a szakadékba, odavarázsol egy
ágat, hogy az megfogja a gyereket. Auróra aztán találkozik Demónával,
akinek azt mondja: „Hát persze! Te vagy az én titkos keresztanyám, aki
mindig vigyáz rám! Mindvégig láttam az árnyékodat mögöttem.”
Ettől aztán Demóna elérzékenyül, egyre több időt tölt a lánnyal,
megbánja tettét, és egyszer álmában még az átkot is megkísérli
visszavonni, de nem sikerül neki. Auróra szülei kastélyától távol
nevelkedik születése óta, és úgy tudja, szülei meghaltak. Mielőtt
betöltené a tizenhatodik életévét, a három tündér (akik nevelték)
egyike elszólja magát – így kénytelenek elmondani neki az egész
történetet, tehát az igazságot. Demóna aztán be is ismeri, hogy ő volt
az, aki elátkozta. Auróra feldúltan a kastélyba rohan, Demóna utána;
megpróbálja megmenteni, de hiába: az átok teljesül, Auróra megszúrja az
ujját és mély álomba zuhan. A három tündér előkeríti a királyfit,
akivel Auróra korábban találkozott egyszer az erdőben – és ráveszik:
csókolja meg a lányt. Ez meg is történik, azonban Auróra nem ébred fel.
Ekkor Demóna is odaér, a lány ágyához lép, megindultan megvallja bűnét,
majd nagy szeretettel homlokon csókolja a lányt. Az pedig felébred.
Ezután a király megpróbálja megölni Demónát, de a harc közben Auróra
kiszabadítja a Demóna szárnyait, amelyeket egy szekrénybe zártak; a
szárnyak visszaforrnak a hátára. A gonosz király a harcban meghal,
tündérország és a királyság egyesül, és a film legvégén elhangzik:
végül Demóna volt az, aki elhozta a békét és az egységet. A narráció
visszautal a film elejére is: a békét vagy egy hős, vagy egy gonosz
fogja elhozni, és ez be is teljesült, bár az illetőről nem dönthető el
egyértelműen, melyik. Sőt, igazából mindkettő. Az utolsó jelenetben
Demóna felrepül az égbe a felhők közé, és hatalmas szárnyán megcsillan
a napfény.
Hátradőlhetünk: a világban helyreállt a rend
A nézők ezután feltehetőleg boldogan és elégedetten távoznak a
moziból: nahát, egy szép történet egy tündér jellemfejlődéséről, akit
szívből sajnáltak, mikor megfosztották a szárnyaitól, és akit még meg
is értettek, amiért bosszút esküdött. Aztán a szeretet betöltötte a
szívét, és ennek átformáló hatására lelke mélyéből megbánta, amit tett,
majd jóvátette azt, és (ezzel) elhozta a békét.
Vagy egy kicsit kibővítve: szívmelengető mese a tündérről, aki
semmivel nem szolgált rá, hogy elbánjanak vele; egy kapzsi ember
hatalomvágyból megfosztotta a szárnyaitól, és ennek hatására bánatos,
elszigetelt és magányos, majd gonosz, megátalkodott tündér lett. De a
szeretet hatására gyökeresen megváltozott, és végül megmentette a
„világot”.
Érzelmeink a tündérrel kapcsolatban: először kedveljük, aztán
sajnáljuk, bosszúvágyát megértjük, csodáljuk, hogy megbánja bűneit és
tiszteljük, amiért végre minden problémára megoldást hoz. Csak az
zavaró egy kicsit, hogy ennek a tündérnek fekete szarvai vannak…
Túl fura ez a tündér. Vizsgáljuk meg!
Kezdjük rögtön a nevével. Angolul: Maleficent, amelynek magyar
megfelelői: bad (rossz), evil (ördögi), wrong (helytelen), ill
(beteg), naughty (romlott). Magyarul Demónának fordították, de a mese
eredetijében is így hívják. Szóval Demóna. Nem szükséges sokáig
gondolkozni, hogy rájöjjünk, mire emlékeztet annyira ez a szó: démon.
Tehát filmünk nagyon is rokonszenves és szerethető (hiszen annak van
beállítva) főszereplője az a személy, akinek a neve ilyen jelentéseket
hordoz. Szívderítő, nem igaz?
Kezdjük ott, hogy Demóna ugye nem érdemelte meg „büntetését”, aminek
a hatására kitaszított lett, hanem azt csupán valaki más önzése (a
király) miatt kellett elszenvednie. Tehát itt nem igazságos és jóságos
királlyal van dolgunk, hanem egy önző, gonosz lélekkel, aki főhősünket
egy életre megnyomorította. És természetesen meg kell értenünk Demónát:
ki ne esne közülünk mély depresszióba, ha valaki színtiszta érdekből
levágná a szárnyait, kvázi megfosztva ezzel magasabb rendű
(tündér)lététől? Ki nem követett el közülünk súlyos bűnt felebarátja
ellen a harag miatt? Ez Demóna mentsége arra, hogy egy ártatlan
gyermeken bosszút álljon annak apja vétkéért. Ismerünk esetleg olyan
történetet a Bibliából, amelyben a bukott angyal tévedéséért valakinek
a fia bűnhődött…? Ha igen, neki nem biztos, de Demónának a történet
előzményeinek – és persze végkimenetelének – ismeretében megbocsátunk.
Sőt, meg is sajnáljuk: hiszen elvakította a düh.
Demóna kettős természetű a filmben: egyrészt szörnyű gonoszságot
követ el, másrészt végül ő az, aki a két birodalom között dúló háborút
végérvényesen megszünteti, és elhozza az egységet, a békét.
A világosság angyalának képében
Ez a kijelentés egy egészen különös ellentmondást tartalmaz. Az
Antikrisztusról tudjuk, hogy visszataszító, a velejéig romlott személy:
ki hinné el neki, hogy a világosság a valódi arca? Ilyen szélsőséges
ellentéteket igazán könnyű megkülönböztetni. Pláne, hogy angyal? Ennek
megfelelően: bár fekete szarvai vannak, fekete ruhát visel, és fekete
szárnyakkal repül, ki gondolhatná Demónáról, hogy rossz? Sőt, egészen
megkönnyebbülünk a tudattól, hogy belőle mindennek ellenére jóságos
személy lesz; helyreáll a lelki békénk, hogy a rossz „emberek” igen is
meg tudnak javulni, egyszersmind: nincs semmi baj.
Ezek alapján még ha Demóna szembe is jönne velünk az utcán,
tudhatnánk: nem kell tőle félnünk, hiszen bármit követett el a múltban,
végül ő hozza majd el az áhított békét. Legalábbis sokan vannak,
akiknél ezt a hatást érte el a film. Sajnos túl sokan.
http://klub.idokjelei.hu/otcsillagos-antikrisztus-propaganda-demona/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése