A Pluralia Dialogos műsorában Hall Gardner és Alex Krainer a globális világrend gyors átalakulását elemzik. Kiindulópontjuk, hogy a második világháború utáni nyugati dominanciára épülő rendszer kifulladóban van, miközben egy új, többközpontú – vagy inkább „egyenetlen policentrikus” – struktúra formálódik. A folyamat azonban nem békés: párhuzamosan zajlik minden idők legnagyobb fegyverkezési versenye, miközben a gazdasági fronton a BRICS-bővülés nyílt kihívást intéz az amerikai hegemónia ellen. 
Gardner hangsúlyozza, hogy a New START nukleáris fegyverzetkorlátozó szerződés lejárata, az új közepes hatótávolságú rakéták telepítése és az amerikai–orosz–kínai bizalmatlanság együtt rendkívül veszélyes helyzetet teremt. Szerinte Trump külpolitikája kaotikus és provokatív: vámokra, nyomásgyakorlásra és katonai fenyegetésre épít, miközben aláássa a szövetségesi bizalmat, és nem kínál koherens alternatívát az amerikai visszalépés menedzselésére. 
Krainer ezzel szemben azt állítja, hogy a látszólagos zűrzavar mögött módszer van: Trump valójában a régi, brit központú globális struktúra lebontásán dolgozik, és hallgatólagos koordináció zajlik Oroszországgal és Kínával. Értelmezése szerint a venezuelai Maduro eltávolítása, az Irán körüli „majdnem háborúk”, valamint számos látványos konfliktus inkább megelőző vagy elterelő manőver, semmint klasszikus rezsimváltási kísérlet. Krainer külön hangsúlyozza a nemzetközi szervezetek, offshore pénzügyi hálózatok, drog- és fegyvercsempész struktúrák szerepét, amelyek szerinte a régi rend „mély infrastruktúráját” alkotják, és amelyekkel szemben Washington most lépéseket tesz. 
A vita során felmerül egy titkos „Jalta II.” lehetősége is: egy informális nagyhatalmi megállapodás az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között, amely új érdekszférákat és együttműködési kereteket jelölne ki, miközben Európa háttérbe szorul. Gardner szkeptikus: szerinte Trump következetlensége, a fegyverkezési nyomás és a Kína-ellenes politika könnyen kisikláshoz vezethet. Krainer viszont úgy látja, hogy a végkimenetel inkább a régi rend csendes lebontása, mintsem egy nyílt világháború. 
A beszélgetés végkövetkeztetése óvatos: a világrendváltás ténye alig vitatott, de hogy az együttműködésen alapuló, stabil policentrikus rendszer vagy egy merev, konfliktusokkal terhelt új korszak következik-e, az még nyitott kérdés. A felszín alatti alkuk és a látható krízisek közti feszültség dönti el, merre billen a történelem.