Jacob Rees-Mogg külpolitikai alapvetésből indul ki: nincsenek örök barátok vagy ellenségek, csak örök nemzeti érdekek. A brit külpolitika mércéje kizárólag az Egyesült Királyság érdeke lehet, nem az Egyesült Államoké, nem Európáé, és nem bármely más hatalomé. 
Rees-Mogg szerint a „különleges kapcsolat” az USA-val nagyrészt illúzió: Washington mindig a saját érdekeit követi, ahogy ezt Nagy-Britanniának is tennie kell. Bár történelmileg gyakran egybeesett a két ország érdeke, ez nem jelenti azt, hogy Londonnak automatikusan követnie kellene Amerikát minden kérdésben. 
Donald Trump Grönlanddal kapcsolatos ambícióit Rees-Mogg kifejezetten brit érdekellenesnek tartja. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egy nagyhatalom egyszerűen „elvegyen” egy területet egy másik államtól: a szuverén határok sérthetetlensége alapelv. Ez Oroszországra, Kínára és az Egyesült Államokra egyaránt vonatkozik. Ha Amerika erővel vagy nyomással szerezne meg területeket, az szétverné a szövetségi rendszerét. 
Ukrajna kapcsán Rees-Mogg úgy látja, Trump gyengének bizonyult, és Vlagyimir Putyin kijátszotta őt. A nemzetállami rend fennmaradásához elengedhetetlen, hogy az agressziót minden esetben elutasítsák, különben „nyílt vadászidény” kezdődik. 
A brit politikus elismeri Trump belpolitikai eredményeit és azt, hogy következetesen „America First” alapon cselekszik – de épp ez a lényeg: ez nem „Britain First”. Az Egyesült Királyságnak ezért fel kell készülnie arra, hogy érdekei eltérhetnek az amerikaiaktól, és alternatív szövetségeket kell építenie, például Indiával vagy Japánnal. 
Konklúziója egyértelmű: Grönland nem lehet alku tárgya, Nagy-Britannia nem támogathat amerikai területszerzést, és nem viselkedhet alárendelt félként. A brit külpolitikának önállónak, érdekvezéreltnek kell lennie. „Britannia az első” – nem Amerika. Forrás: https://youtu.be/gtFi7ySZ3BA