Mivel nem vagyok se politológus, se
Amerika szakértő, gondoltam néhány gondolatébresztő sor elég lesz
ahhoz, hogy teret adjak azoknak, akik szeretnék megosztani Donald Trump
győzelmével kapcsolatos véleményüket vagy egyszerűen beszélgetni
akarnak erről az általam eddig igencsak került témáról.
Abban valószínűleg mindannyian
egyetértünk, hogy talán még soha nem volt ennyire megosztó a jelöltek
személye, így a választások utolsó hónapjait szinte teljes egészében a
negatív kampány uralta, aminek eredményeként valószínűleg elég sokan
nem valakire, hanem valaki ellen szavaztak.
Ez egy jól bevált taktika, amit C. S. Lewis így fogalmazott meg:
„Ez megint az ördög csapdája, aki minden hibát párokban, ellentétpárokban helyez el a világban, s mindig arra biztat bennünket, hogy jó sokat törjük a fejünket, vajon melyik a rosszabb. Értik, hogy miért, ugye? Arra számít, hogy az egyiket különösképpen nem kedveljük majd, s ezáltal fokozatosan belekerget minket a másikba. De ne engedjük magunkat bolonddá tenni. Tartsuk a célt szemünk előtt és haladjunk egyenesen át a két hiba között. Csak azzal kell törődnünk, hogy mindkettőt elkerüljük.”1
A jelen helyzetre alkalmazva a fenti
taktikát, úgy tűnik, a választások legnagyobb vesztesei nem a
demokraták, hanem azok a barátságok voltak, amiket ez a kampány és
annak utóhatásai szétzilálni látszanak és a hangulat az eredmények
beérkezése óta nemhogy csitult volna, de a közösségi oldalakon azt
látom, hogy tovább romlott.
Csupán néhány cikket volt alkalmam elolvasni tegnap reggel óta a témában és eddig Szabados Ádám fogalmazta meg a legtömörebben és a legtalálóbban azt, amit nagyjából én is gondolok:
„A legriasztóbb az eredményben az, hogy Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke.A legvigasztalóbb az eredményben az, hogy Hillary Clinton nem lett az Egyesült Államok elnöke.A legjobb pedig az, hogy továbbra is Isten az urak Ura és királyok Királya.”
- C.S. Lewis, Keresztény vagyok [
]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése