“Hegesztőhiány”

Trianonnal sokat vesztett az ország, de míg azt a veszteséget külső hatalmaknak köszönhetjük, ezt a Trianonnal fölérő újabb veszteséget az országot gyarmatosító Orbán-maffiának.

Jó ideje vita folyik arról, hogy mennyi az annyi: háromszázezer vagy félmillió vagy egymillió honfitársunk hagyta-e már el nyugat felé az országot? Háromszázezren vagy félmillióan vagy egy millióan keresnek másutt megélhetést vagy normális életet? Miután a dolog kezd egyre kínosabbá válni, Orbán újabban azzal állt elő, hogy szó sincs kivándorlásról, csak szabad munkavállalásról, „hiszen mi magunk akartuk, hogy egy közös gazdasági tér jöjjön létre”.

A jelenségben azonban nem a számok a legijesztőbbek, hanem a tendencia. A TÁRKI kutatása szerint a 18 és 29 év közöttiek fele tervezi, hogy elhagyja az országot. Tudom, hogy nem fognak mind kimenni, csak játszanak a gondolattal. De ennek jelentőségét szemmel láthatóan kevesen fogják föl. Mert nem az a kérdés, hogy mennyire pontosak a migrációs adatok, hanem az, hogy micsoda ország az, amelyben egy generáció fele ilyen gondolatokkal játszadozik. A válasz egyszerű: halálra ítélt ország.

És nem azért halálra ítélt, mert több százezren már el is mentek, hanem azért, mert nem akárkik mentek el. Először is, csupa olyan emberről van szó, akitől kora alapján a népesség egészséges reprodukcióját várhattuk volna. Vagy már megszületett kisgyerekeikkel mentek el, vagy gyermektelenül, de az ő gyerekeik már nem itt fognak megszületni. Több százezer gyerek nem Magyarországon fog megszületni.

Másodszor, csupa olyan emberről van szó, akiben több a vállalkozó szellem és a kezdeményező készség, mint az átlagban; akiben több az önbizalom, mint az átlagban; aki valamilyen képességével kitűnik az átlagból; aki iskolázottabb, mint az átlag; aki jobban tud idegen nyelveket, mint az átlag. Vagyis olyan emberekről van szó, akik egy ország fejlődésének motorjai.

Harmadszor, olyan emberekről van szó, akikben megvan az igény a színvonalra tudásban és munkában egyaránt. Ők azok, akik nem elégednek meg az elsorvasztott magyar felsőoktatásban szerezhető tudással. Ők azok a hegesztők (százból hatan), akik megfeleltek volna a Magyarországra települt, világszínvonalon termelő üzem felvételi vizsgáján. Csak már kimentek külföldre. A többi kilencvennégy a gyatra teljesítményével legfeljebb itthon talál rosszul fizetett munkát valami gagyit gyártó üzemben. „Itt egy világszínvonalú üzem tele a legmodernebb gépekkel-berendezésekkel, de nincs hozzá magyar hegesztő szakmunkás…. Kár volt egy egymilliárd forintos beruházást végrehajtanunk.” – panaszkodik a cégvezető.

Negyedszer, olyan emberekről van szó, akik nem keresztapák kegyeit lesik, akik nem helyezkedéssel és talpnyalással, hanem saját teljesítményük alapján szeretnének ötről a hatra jutni. Akik rájöttek, hogy erre csak olyan országban van esélyük, ahol jogbiztonság van, ahol nem hoznak visszamenőleges törvényeket, ahol tisztelik a magántulajdont, ahol jól menő vállalkozásukra a hatalom – adóhivatali közreműködéssel – nem tesz „visszautasíthatatlan” ajánlatot, ahol a csalókat állítják bíróság elé, és nem a törvénytelenségek leleplezőit. Vagyis olyan emberekről van szó, akik ha maradnának, biztosan nem a maffiaállamra szavaznának. Tudta ezt Orbán Viktor is, nem véletlen, hogy minden eszközzel megakadályozta részvételüket az országgyűlési választásokon.

Trianonnal sokat vesztett az ország, de míg azt a veszteséget külső hatalmaknak köszönhetjük, ezt a Trianonnal fölérő újabb veszteséget az országot gyarmatosító Orbán-maffiának. És ha már a hatalmát fenyegető jobbakat elüldözte, akkor bebiztosítja zsákmányát: bevezet egy olyan népbutító oktatási rendszert, aminek eredményeképpen a holnap és holnapután bizonyítványt kapó hegesztők sem fognak megfelelni a világszínvonal vizsgáján.

(Andor Mihály)