Az európai emberek vajon tudják-e, hogy valójában miről is szól az úgynevezett “ukrán-orosz konfliktus”? – Vajon tudják-e az Unió polgárai, – hogy itt nem is elsősorban az ukránok, vagy az oroszok a célpontok, – hanem valójában az európaiak bőrére megy ki a játék?
Persze a nyugati médiák terelése és
agymosása immáron teljesnek mondható ez ügyben, – de azért például meg
lehet kérdezni azt, hogy, a nyugati közvélemény valóban felháborodik
azon, hogy Oroszország állítólag elfoglalta a Krím-félszigetet?
Mi köze ennek valójában az Európai Unió lakosságához?
Az európaiak legnagyobb része nem is
ismeri a félsziget történetét, keveset tudnak arról, hogy miért tanúsít
különleges érdeklődést Oroszország e kérdés iránt. Hiszen itt valójában
egy olyan területről van szó, amely előzőleg évszázadokon keresztül
Oroszországhoz tartozott.
Sőt, az elmúlt 23 évben a terület
lakossága arról álmodott, hogy szülőföldjük végre visszatérjen
Oroszországhoz. Ez meg is történt, a félsziget népének akaratából.
Vajon az európai polgárok valóban
elhiszik-e a nyugati média hazugságát, hogy maga Oroszország harcol
Ukrajna ellen, vagy fegyverekkel látja el a Don-medencei felkelőket? –
Mikor még az amerikaiak is kénytelenek voltak bevallani, hogy erre nincs
bizonyíték. – Az ukrán hadsereg és a zsoldosok ellen, akiket
Kijev illegális kormánya küldött, – valójában Délkelet-Ukrajna lakossága
harcol, amely nem ismeri el kijevi junta a kormányát, – amit a NATO puccsal ültetett a nyakukba.
És igen; a népköztársasági
felkelőket segítik orosz önkéntesek: korábbi orvosok, mérnökök,
vállalkozók és munkások. Igen, vannak köztük hivatásos katonák is,
többek között különleges erők katonái is. – De az ukrán náci kormány
oldalán is harcolnak hivatásos zsoldosok az USA-ból, Lengyelországból és
Svédországból. – És még jó néhány más országból.
Még most is, amikor Vlagyimir Putyin
reális béketervet javasolt a szemben álló feleknek, ami véget vethet a
polgárháborúnak, a Nyugat mondja, hogy szükség van új oroszellenes
szankciókra.
De vajon észreveszi-e az átlag
uniós állampolgár azt, hogy; – Washington számára az ukrán válság csak
ürügy, hogy gazdasági csapást mérjen Oroszországra és az Európai Unióra,
amelynek jó lehetősége volt a közös gazdasági térség kialakítására
Lisszabontól Vlagyivosztokig – és akkor erős riválisa lehetett volna az
USA-nak. – Ahhoz, hogy elrejtsék ezt az igazságot, Oroszországra
próbálják hárítani, rátolni a felelősséget a véres káoszért, amely a
törvénytelen puccs után úrrá lett Ukrajna délkeleti részén.
Lehet, hogy hamarosan megnevezik az ukrán tragédia valódi okozóit.
Bár ezzel jó néhány európai politikus
már tisztában van, az államfők között is. Nagy valószínűséggel tudja ezt
Merkel, s külügyminisztere, Steinmeier, – de tudja ezt Közép-Európában
Fico, s bizonyosan tisztában van már ezzel a magyar kormány is.
Nos, Kelet-Ukrajna palagázmezői, vagy
hatalmas ipari területi, a nyugati támogatású csapatok által talán
elfoglalhatók, de nem biztos. – Kockáztathatnak, s lehet, akár több
tízezer áldozat, – de az azonban bizonyos, mire ott újra megindul a
normális élet, – hosszú évek telnek el. Akármelyik oldal győz. –
Amerikának pedig nagy valószínűséggel már nincsen ennyi ideje.
És, akkor még nem is beszéltünk az
intenzív partizánháború lehetőségéről a Junta egységeinek győzelme
esetén. Mert az a brutális népirtás, s háborús bűnök melyeket már eddig
is elkövettek, – eleve lehetetlenné teszik a békét akkor is, ha
elfoglalnák Donbasszt. Hiszen az mindig is forró talaj maradna a hódítók
számára.
Végső célpontjuk persze még
mindig Oroszország lehet, – a hatalmas szénhidrogén lelőhelyeivel,
ásványkincseivel, mérhetetlen földjeivel, – csak hát még mindig túl sok ott az orosz, – akik pedig nem fogják csak úgy odaadni senkinek azt, ami az övék. – És ezt az amerikai vezetés nagyon is jól tudja.
Ám nekik azonnali eredmény kell. – S
ez már meg is van! Hiszen azonnali eredményként elkönyvelhetik az
Európai Unió gyengülését, – sőt folyamatos gyengülését az Oroszország
ellen bevezetett szankciók és az orosz viszont szankciók következtében.
Ez megkönnyítheti az amerikai vállalatok tényerését a 450 milliós európai piacon
Persze nem utolsósorban az is
fontos az amerikai kormányt irányító pénzügyi oligarchiának, hogy az
őket fenyegető gazdasági, és társadalmi konfliktusokat, az országán
kívül tarthassa. – A még megmaradt ipari és üzleti kapacitását lekötheti
a szankciók által tönkre tett európai vállalatok helyére történő
belépés, – az ismételt üzleti hódítás.
A keleten, Ukrajnában, s a Közel-Keleten
viselt háborúk, – szintén külföldre vihetik az amerikai férfilakosság
már egyre alacsonyabb ingerküszöbbel rendelkező részét. Így a társadalmi
válság gerjesztette háború helyszíneit, még az országtól távol
tarthatják egy ideig.
Amerika legfontosabb célja most
tehát Európa. – Az Amerikai-Európai gazdasági térség teljes
megalakítása, – természetesen Amerika vezető szerepével, s az amerikai
vállalatok hegemóniájával a majd fél milliárdos európai piacon. – Vagyis
jelenleg nem is elsősorban Ukrajna és Oroszország, – hanem inkább az
Európai Unió teljes meghódítása az USA elsődleges prioritása manapság.
Szabad Riport/Bornemissza János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése