Christian Rieck közgazdász szerint a fiatalkorúak közösségi médiát korlátozó tilalma nem önálló intézkedés, hanem egy fokozatos politikai stratégia első lépése. A játékelméletből ismert „stratégiai inkrementalizmus” logikája szerint a politikusok először széles körben elfogadható indokkal – a fiatalok védelmével – vezetnek be korlátozást. Ez azonban technikailag csak akkor működik, ha minden internetfelhasználót azonosítanak, vagyis kiépül egy általános életkor-ellenőrzési infrastruktúra. 
Rieck állítása szerint a következő lépésben ezt az infrastruktúrát kiterjeszthetik a felnőttekre is, ami végül valódi névhasználati kötelezettséghez és szélesebb online azonosításhoz vezethet. Szerinte ez a folyamat fokozatosan csökkenti az internetes anonimitást, ami a véleménynyilvánítás szabadságát gyengítheti és öncenzúrát eredményezhet. 
A professzor példákat hoz olyan országokra és kísérletekre, ahol a valódi névhasználat vagy azonosítás nem csökkentette jelentősen a sértő tartalmakat, viszont adatbiztonsági kockázatokat és politikai kontrollt erősíthetett. Érvelése szerint a közösségi médiára vonatkozó fiatalkorú-korlátozások ezért egy szélesebb, az online kommunikáció feletti ellenőrzés felé vezető folyamat részeként értelmezhetők.