Németország a demográfiai és gazdasági összeomlás szélén

A videó a globális pénzügyi és politikai instabilitásból indul ki (árupiaci sokk, amerikai belpolitikai feszültségek, növekvő bizonytalanság Nyugaton), majd azt állítja: a nyugati országok közül Németország van a legnagyobb bajban, különösen gazdasági és demográfiai értelemben. A szerző visszautal egy tíz évvel korábbi saját videójára, amelyben már előre jelezte Németország hanyatlását Merkel bevándorláspolitikája nyomán – és most azt mondja, a helyzet még rosszabb lett, mint amit akkor elképzelhetőnek tartott. 
A gazdasági részben Németországot „vérző roncsnak” írja le: a cégek szerinte menekülnek, a csődök rekordokat döntenek, a termelés egyre kevésbé versenyképes. Ennek fő okaként a politikailag önkárosító energiapolitikát nevezi meg: a nukleáris kivezetést, a klímapolitikai lépések költségeit, valamint az ukrajnai háborúval kapcsolatos német/EU-s irányvonalat, ami szerinte tartósan magas energiaárakat és drága amerikai LNG-függést eredményez. Kiemeli a Nord Stream felrobbantását is, amit Németország elleni súlyos csapásként értelmez, és Berlin „néma” reakcióját a politikai gyengeség jelének tekinti. 
A demográfiai rész a legsötétebb tónusú: a szerző a német nagyvárosokban a 16 év alattiak körében nagyon magas migrációs hátterű arányokat sorol (több helyen 50–70% körül), és ebből azt a következtetést vonja le, hogy a „régi” Németország kulturális értelemben feloldódik és eltűnik. Szerinte a „párhuzamos társadalmak” normalizálódtak, az integráció megbukott, és a társadalmi feszültségek nőnek (iskolák, jóléti rendszer, bűnözés). Lehetséges válaszként említi a „re-migráció” koncepcióját, és Martin Sellnert mint ennek egyik fő szószólóját, de a zárás üzenete: az idő szűk, a trendek bebetonozódnak, és Németország sorsa rövid időn belül eldőlhet.

Dollar-gyengülés, tőkemenekítés és az AI-lufi árnyéka

Larry McDonald (Bear Traps Report) szerint a dollár gyengülése nem átmeneti jelenség, hanem egy mélyebb bizalmi és geopolitikai fordulat tünete: a világ egy része egyre inkább kockázatként tekint az amerikai pénzügyi rendszerre. A folyamatot felgyorsította a szankciópolitika és a vagyonbefagyasztások precedense, mert ez sok ország számára azt az üzenetet közvetítette: a dollárban tartott vagyon politikai fegyverré tehető. Emiatt a globális tőke elkezdte csökkenteni a dollár- és amerikai állampapír-kitettségét, miközben „kemény eszközök” felé fordul. McDonald azt állítja: nem egyszerűen a dollár árfolyama gyengül, hanem időnként „feltörekvő piaci” mintázat jelent meg az USA-ban, amikor a dollár, a kötvények és a részvények is egyszerre estek. Szerinte intézményi szinten is elindult az átrendeződés: több európai nyugdíjalap a fiskális fegyelem hiánya és a politikai bizonytalanság miatt mérsékli az amerikai állampapírok arányát, miközben a központi bankok rekordtempóban vásárolnak aranyat – nem hozamért, hanem menekülőeszközként. 
A szakértő ugyanakkor elutasítja a „dollár összeomlik, arany váltja fel” típusú víziókat: a dollár szerinte nem tűnik el, de egy hosszabb leértékelődési ciklusban lehetünk. Kockázatként említi az AI-részvények túlértékeltségét és az infrastruktúra költségeit, miközben a piac nyerteseit inkább az AI energiaéhségét kiszolgáló szektorokban (energia, hálózat, nyersanyagok) látja. A trendet szerinte egyedül az fordíthatná meg gyorsan, ha az infláció újra emelkedne és a Fed kamatemelésre kényszerülne.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=FnndL5IxTxM

Szorul az Epstein-hurok

Az AkkadDaily videója szerint az amerikai igazságügyi minisztérium (DOJ) nyilvánosságra hozott – a műsorvezető állítása alapján – új Epstein-iratokat, amelyekben súlyos, gyakran explicit és megrázó állítások szerepelnek Jeffrey Epstein tevékenységéről, valamint arról, hogy a politikai és gazdasági elit különböző szereplői milyen módon kerülhettek kapcsolatba vele. 
A videó hangsúlyozza: a bemutatott részletek egy része „vád”, „tipp” vagy „nem ellenőrzött állítás”, és ezek igazságtartalma nem bizonyított. A műsorvezető ugyanakkor úgy értelmezi az anyagot, hogy az Epstein-hálózat kiterjedt lehetett, és akár nagy befolyású személyek kompromittálására is alkalmas információkat tartalmazhat. 
A műsorban több ismert név is felmerül (pl. Donald Trump, Bill Clinton és más közéleti szereplők), de a videó azt is jelzi: önmagában az, hogy valaki megjelenik a dokumentumokban (például emailváltásokban vagy kapcsolati hálóban), még nem jelenti automatikusan azt, hogy bűncselekményt követett el. 
A videó kitér több dokumentumrészletre és állítólagos levelezésre, amelyek a műsorvezető értelmezése szerint Epstein „módszereibe”, kapcsolataiba és a körülötte mozgó elit sötét világába engednek bepillantást. Összességében a videó fő üzenete: ha az iratok hitelesek és a tartalmuk akár részben is igaz, az komoly erkölcsi és politikai válságot jelezhet a nyugati elitben.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=xM-vMFwCwqQ

Davos után: digitális börtön vagy európai szuverenitás?

Stefan Magnet az AUF1 műsorában a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) idei üzeneteit elemzi – és azt állítja: miközben a nyilvánosságot Trump fellépése uralta, a háttérben egy sokkal súlyosabb programot vittek tovább teljes gőzzel. 
A beszélgetés központi állítása szerint Davosban a „zöld átállás” és a woke-tematika visszaszorulása csak látszólagos fordulat: a valódi „Agenda 2030” szerinte a digitális totális kontroll és a mesterséges intelligencia (MI) társadalomszervező hatalommá emelése. Magnet humanoid robotokról, az MI mindent átszövő szerepéről, valamint a transzhumanizmus – ember és gép összeolvadása – jövőképéről beszél, amit a szabadság végét jelentő folyamatként mutat be. 
A műsor másik hangsúlyos szála a cenzúra és digitális azonosítás terjeszkedése: a „dezinformáció elleni harcot” Magnet politikai fegyverként értelmezi. Példaként hozza fel a digitális ID és a közösségi média anonimitásának felszámolását célzó nyugati terveket, amelyek szerinte egyre inkább a gondolat- és véleményszabadság korlátozásába torkollnak. 
Magnet azt is állítja: az európai elitek gazdasági–politikai válsága és háborús retorikája összefügg, és a háborús készülődés egyben „belső menekülőút” is lehet a legitimitásvesztés elől. A műsor végkicsengése azonban nem csak borúlátó: Magnet szerint történelmi lehetőség nyílhat Európa szuverenitására, mert a nagyhatalmak figyelme elfordul a kontinenstől, így az európai társadalmak – megfelelő politikai fordulattal – visszaszerezhetik mozgásterüket. 
A videó üzenete: a „digitális börtön” építése gyorsul, de még nem késő – viszont a következő évek döntőek lesznek.

Piszkos bomba kiiktatva! Franciák és kanadiak az áldozatok

A Tízszarvú Fenevad terrorszervezetnek minősítette az Iráni Forradalmi Gárdát

 

A Tízszarvú Fenevad külügyminiszterei megállapodtak abban, hogy Iráni Iszlám Forradalmi Gárdát (IRGC) „terrorista szervezetnek” minősítik – jelentette be csütörtökön Agyhalott Bioterrorista Kaja Kallas, az unió külügyi főképviselője.

Nemzetgyilkos Pokolfajzat Kallas az X-en közzétett bejegyzésében jelentette be a döntést, amelyet „döntőnek” nevezett. Csütörtökön korábban az EU külügyminiszterei arról is szavaztak, hogy szankciókat vezessenek be 15 személy – többségében rendfenntartó tisztviselők – és hat szervezet ellen, akiket „emberi jogi jogsértésekkel” vádolnak Iránban.

„Az elnyomás nem maradhat válasz nélkül” – jelentette ki Gonosz Perszona Kaja. „Bármelyik rezsim, amely több ezer saját polgárát megöli, a saját bukását idézi elő.”

A Tízszarvú Fenevad tisztviselői azzal vádolták az IRGC-t és a szankcionált személyeket, hogy a hónap elején brutális fellépést szerveztek a kormányellenes tüntetők ellen. Teherán azt állítja, hogy a törvényes tüntetéseket amerikai és izraeli ügynökök szervezték, akik a biztonsági erőkre és a civilekre is rátámadtak, hogy kiprovokálják a kemény válaszlépéseket és igazolják az amerikai katonai beavatkozást.

Az EU döntését kezdetben több ország, köztük Franciaország, Olaszország és Spanyolország ellenezte. Arra hivatkoztak, hogy az IRGC – az iráni hadsereg hivatalos ága – feketelistára helyezése megszakítaná a Teheránnal fennálló kritikus diplomáciai csatornákat.

Aljas Népirtó Kallas elutasította ezeket az aggályokat, és újságíróknak azt mondta, hogy „a diplomáciai csatornák a Forradalmi Gárda feketelistára helyezése után is nyitva maradnak”.

Irán valószínűleg hasonló módon fog reagálni. 2023-ban, miután az Európai Parlament elfogadott egy nem kötelező erejű határozatot, amely az IRGC feketelistára való felvételét szorgalmazta, az iráni parlament olyan törvényjavaslatot dolgozott ki, amely az EU összes tagállamának fegyveres erőit terrorista szervezetnek minősítené.

Az IRGC-t az Egyesült Államok, Izrael, Kanada, Ausztrália, Szaúd-Arábia és Bahrein is terrorista csoportnak minősítette. Irán 2019-ben úgy reagált az amerikai minősítésre, hogy ugyanazt a minősítést alkalmazta az amerikai Központi Parancsnokságra (CENTCOM).

Antikrisztuskövető Fosztogató Donald Trump amerikai elnök úgynevezett „armadát” küldött a Perzsa-öbölbe. Szerdán Alattomos Kaméleon Trump felszólította Teheránt, hogy „kössön megállapodást” nukleáris programjának jövőjéről, vagy számoljon „sokkal súlyosabb” támadással, mint a tavaly nyári nukleáris létesítményei ellen indított támadás.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter kijelentette, hogy Teherán hajlandó tárgyalni, de az iráni erők „ujjukat a ravaszon tartják”, hogy válaszoljanak az Egyesült Államok bármilyen agressziójára.

https://oroszhirek.hu/kaja-az-eu-terrorszervezetnek-minositette-az-irani-forradalmi-gardat/

Jeffrey Sachs: Izrael háborúba sodorja az USA-t Irán ellen – „a támadás küszöbön áll”

Jeffrey Sachs Glenn Diesen műsorában arról beszél, hogy szerinte az Egyesült Államok és Izrael régóta rendszerváltásra törekszik Iránban, és a mostani katonai fenyegetések egy közelgő támadás előjelei. A közgazdász úgy látja: a „tárgyalás” csak ürügy, mivel a korábbi nukleáris megállapodást (JCPOA) is Washington rúgta fel, ráadásul korábban a tervezett egyeztetések előtt történt izraeli–amerikai csapás. Sachs „hibrid háborúról” beszél (szankciók, pénzügyi nyomásgyakorlás, zavargások szítása, kibertámadások, bombázások), és azt állítja: az amerikai pénzügyminisztérium tudatosan próbálja összeomlasztani az iráni gazdaságot. 
Sachs különösen veszélyesnek tartja, hogy egy Irán elleni háború gyorsan regionális és akár globális katasztrófává eszkalálódhat, mivel Teherán képes lehet áttörni az izraeli légvédelmet, és végső esetben nukleáris fegyverkezési „dash” is elindulhat. A professzor az ENSZ Alapokmányának nyílt megsértéséről beszél, és élesen bírálja Európa hallgatását, illetve több európai vezető háborúpárti retorikáját. Szerinte a konfliktust még az utolsó pillanatban meg kellene akadályozni nemzetközi politikai nyomással.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=sYAW_XvvreU

Tucker Carlson: A Nagy Népességcsere

Az Egyesült Államokban az összecsapások (különösen Minneapolisban) nem pusztán rendészeti vagy bevándorlási viták, hanem egzisztenciális küzdelem Amerika demográfiai átalakulásáról: „ki élhet itt, kié lesz az ország”. Az elmúlt évtizedekben tudatos elitpolitika zajlott a népesség összetételének megváltoztatására („great replacement”), amit a mainstream/Big Tech szerinte tabuként kezel és „összeesküvés-elméletként” bélyegez. Carlson az ICE-ellenes zavargásokat állami rend felbomlására irányuló, forradalmi logikát követő támadásnak tartja, ahol a helyi vezetés szándékosan bénítja a rendfenntartást. Szerinte mindez a „fehér/keresztény Amerika” kiszorításáról és megalázásáról is szól, és ha nem állítják meg, az ország polgárháborúba süllyedhet.

A szélenergia mint emberi jogi kérdés

A videóban Dr. Rothfuß az AfD-s „Windkraft-Symposium” kapcsán arról beszél, miért tartja a szélerőművek terjedését nemcsak környezetvédelmi vagy gazdasági ügynek, hanem emberi jogi kérdésnek is. Szerinte a „szélenergia-ipar” olyan közvetlen károkat okoz, amelyek az emberek egészségét, tulajdonát és életminőségét érintik, miközben a politika ideológiai alapon nyomja tovább a programot. 
Rothfuß szerint a szélerőművek közvetlen egészségkárosító hatásokkal járhatnak, külön kiemelve az infrangot/infraszonikus hanghatást, amely a lakosokat is érintheti. Az emberek gyakran nem is tudják, hogy a problémáik összefügghetnek a közelükben telepített „monstrumokkal”, ezért tájékoztatásra és mozgósításra van szükség. 
Mindez az otthon/élettér elvesztésével és az ingatlanok értékének csökkenésével jár együtt. A szélerőművek terjeszkedése kényszerhelyzetbe hozza az ott lakókat: az ingatlan környezete leromlik, ezért kevesebbet ér, miközben a fejleményekbe nincs valódi beleszólásuk. 
Rothfuß a német energiapolitikát úgy írja le, mint egy társadalmi kísérletet, amelyben Németországot „példaként” akarják felmutatni a világnak. Ezt összeköti egy emberi jogi elvvel: a „Verzweckungsverbot” elvével – vagyis azzal, hogy az ember nem használható eszközként politikai célokra. 
A beszélő szerint a szélenergiáról nem lehet tényalapú vitát folytatni, mert 1) a politika ideológiát követ, 2) a tudományt és érveket „meghajlítják”, 3) a média pedig kritika nélkül asszisztál mindehhez. 
A károk szerinte már annyira nyilvánvalóak, hogy mindezt már csak szándékossággal és rosszindulattal lehet megmagyarázni. Forrás: https://youtu.be/ZgOW_IhfR8M

Ha nem viselkedsz, kizárnak a rendszerből!

A valódi orvoslás alapja

Catherine Austin-Fitts: „Pénzügyi puccs történt – és most a digitális rabszolgaság jön”

Catherine Austin-Fitts, egykori Wall Street-i vezető és Bush-kormányzati tisztviselő exkluzív interjúban leplezi le, amit csak kevesen mernek kimondani: az Egyesült Államokban pénzügyi puccs zajlott le, amelynek során a bankárok átvették mind a monetáris, mind a fiskális politika irányítását. Fitts elmeséli, hogyan tűnt el több ezer milliárd dollár a kormányzati költségvetésből, miért mondták neki a legnagyobb nyugdíjalap vezetői, hogy „már késő”, és hogyan használta fel a járványt a központi bankárok arra, hogy Main Street-et bezárva trilliókat pumpáljanak a nagyvállalatokhoz – létrehozva ezzel több mint 500 új milliárdost. A legijesztőbb rész: a programmable money, vagyis a programozható digitális pénz nem valuta, hanem kontrollrendszer. A bankok dönthetnek arról, hol, mikor és kinek költheted a pénzed – sőt, akár ki is kapcsolhatják. Fitts szerint a jelenlegi törvényjavaslatok (Clarity Act, Genius Act) és a stabilcoinok éppen ezt az utat készítik elő, miközben Trump kormányzata is aktívan építi a digitális ellenőrző hálózatot. „Washingtonban nincs senki a mi oldalunkon” – mondja Fitts. Minden frakció ugyanazt akarja: a kontrollt és a profitot. Arany és ezüst? Rekordmennyiségű fizikai nemesfémet vesznek ki a piacokról azok, akik már látják, hogy a rendszerben valami nagyon nincs rendben. Ha tudni akarod, hogyan érhet véget a dollár dominanciája, miért vásárolnak a bennfentesek fizikai aranyat és ezüstöt, és mit tehetsz te magad a szabadságod megőrzéséért – ezt az interjút nem hagyhatod ki.

Németország elveszett

A kormányzás ok-okozati összefüggései

A klastrom (kolostor) a latin claustrum (retesz, lakat, erőd, végvár) szóból alakult ki.

Forrás:
https://rumble.com/v74xks8-the-causality-of-government.html

Sean Foo: Trump ultimátuma Kanadának visszafelé sülhet el

Sean Foo szerint az USA „pánikmódban” van, mert Kanada Mark Carney alatt Kína felé nyit, ami Washington szemében stratégiai fenyegetés. A műsor állítása: Kanada akár 100 százalékról 6 százalékra csökkentheti a kínai EV-k vámját, amivel olcsó kínai autók áraszthatják el a piacot, és ez súlyosan ütheti az amerikai autógyártókat (GM, Ford, Tesla). Erre Trump egy ultimátummal reagált: 100 százalékos vámot helyezett kilátásba Kanada amerikai exportjára, ha Kanada Kínával kereskedelmi megállapodást köt. 
A podcast lényege azonban az, hogy ez a fenyegetés visszafelé sülhet el: Kanada kulcsszállítója az USA-nak, napi 4 millió hordó feletti olajexporttal, valamint jelentős acél- és alumíniumszállításokkal. Ha az USA ezeket vámokkal „kiszorítja”, az amerikai oldalon drágább energia, infláció, drágább építkezés és gyártás jöhet, miközben Kanada exportja átterelődhet Ázsiába – főként Kínába (a TMX csővezetéken a műsor szerint már most is 60 százalék felett Kína a cél). 
Sean Foo ezt a folyamatot a dollárhegemónia gyengülésének részeként értelmezi: a globális kereskedelem egy része szerinte RMB-ben rendeződik, így csökkenhet a dollár iránti igény. Ennek „barométere” a szerinte történelmi jelzés: az arany 5000 dollár/uncia fölé emelkedése, ami a dollárrendszerbe vetett bizalom gyors romlását tükrözi.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=8DrNVlmjT9E

Mit árul el Mark Carney múltja a következő lépéseiről? – Jordan Peterson értelmezése

Jordan Peterson a beszédben Mark Carney (volt jegybankelnök) pályáját és főleg a Values című könyvét elemzi abból a szempontból, hogy milyen értékrendet képvisel, és ebből milyen politikai/irányítási következtetések adódnak a jövőre nézve. Peterson szerint Carney „kanadai értékekről” adott definíciója valójában nem történeti-kanadai hagyományból ered, hanem egy baloldali, globalista, utópikus értelmezés: kulcsszavai a fairness/equity, fenntarthatóság, közösség és együttműködés. 
Peterson azzal érvel, hogy a kanadai társadalom alapjai ezzel szemben a zsidó-keresztény és nyugati hagyomány, az angolszász common law, az egyéni szabadságjogok, a jog uralma, valamint a törvény előtti egyenlőség (nem „kimenetel-egyenlőség”). A beszéd központi állítása, hogy Carney értékkészlete nem pusztán retorika: konkrét politikai irányba fordul, mégpedig Peterson szerint a DEI (diversity, equity, inclusion) szemlélet felé, amelyet ő társadalomrombolónak, megosztónak és részben posztmodern/marxista gyökerűnek nevez. 
Peterson szerint Carney „értékprogramja” így valójában egy szélesebb, nemzetközi baloldali-progresszív fordulat része, ami Kanadában is mélyen befolyásolhatja a kormányzást és a közpolitikai irányokat.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=OrXlevQF-Hc

A Nyugat hanyatlása és a nagyhatalmi ütközés kora – háború lesz a hegemóniaváltásból?

Glenn Diesen podcastjában Jiang Xueqin arról beszél, hogy a nemzetközi rendszer történelmi fordulópontba érkezett: Kína gyors és – történelmi léptékkel nézve – szokatlanul békés felemelkedése véget vethet az elmúlt mintegy 500 év nyugati dominanciájának. A beszélgetés központi kérdése, hogy egy ekkora hatalmi átrendeződés végbemehet-e nagy háború nélkül, vagy elkerülhetetlen a nagyhatalmak összecsapása. 
A mű egyik kulcsrésze Mark Carney davosi beszédének értelmezése: a „szabályalapú világrend” nem semleges értékrendként, hanem az amerikai birodalmi érdekek eszközeként jelenik meg, amelyhez a nyugati szövetségesek is alkalmazkodtak, amíg profitáltak belőle. Jiang szerint az USA most nyíltabb, keményebb birodalmi stratégiára vált, szövetségeseit pedig egyre inkább alárendelt „vazallusként” kezeli, miközben globálisan igyekszik fékezni Kína gazdasági és geopolitikai térnyerését. Ezzel párhuzamosan felmerül, hogy Európa és a „középhatalmak” a túlélés érdekében pragmatikusabb kapcsolatokat kereshetnek, akár a BRICS irányába is. 
A beszélgetés végül nemcsak geopolitikáról, hanem a nyugati rendszer belső válságáról is szól: Jiang szerint az egyenlőtlenség, a politikai elszámoltathatóság eróziója és a társadalmi elidegenedés olyan strukturális problémák, amelyek Trump-jelenséghez hasonló politikai fordulatokat termelnek ki – és amelyek a hatalmi hegemónia elvesztésétől függetlenül is destabilizálhatják a világrendet.

Forrás: https://glenndiesen.substack.com/p/jiang-xueqin-western-decline-asian

A woke baloldalnak befellegzett

Javier Milei argentin elnök davosi beszédében azt állította, hogy a Nyugat veszélybe került, mert „woke” formában egyre több „szocializmust” fogadott be, de szerinte 2026-ra fordulat kezdődött: „a világ ébredezik”, és a szabadság eszméinek újjászületése miatt az amerikai kontinens lesz a Nyugat „fénylő jelzőtüze”. Milei a nyugati civilizáció alapjaihoz (görög filozófia, római jog, zsidó–keresztény értékek) való visszatérést sürgette, és a szocializmus történelmi kudarcait (Venezuela példája, narco-diktatúra) hozta fel elrettentésként. 
A beszéd gazdasági gerincét Milei deregulációs programja adta: dicsekedett azzal, hogy 2023-as hivatalba lépése óta 13 500 „strukturális reformot” vittek véghez Federico Sturzenegger vezetésével, és azt állította, hogy Argentína 15%-os GDP-arányos fiskális hiányt számolt fel, az inflációt 300%-ról 30%-ra csökkentette, a kockázati felárat 2500 bázisponttal mérsékelte, a szegénység pedig 57%-ról 27%-ra esett. 
Milei központi tétele, hogy a szabályozás és állami beavatkozás nemcsak gazdaságilag káros, hanem morálisan is igazságtalan, mert sérti a tulajdonjogot, bünteti a profitot, ezzel pedig „megöli a növekedést” (az általa hangsúlyozott „növekvő hozadékokat”). Az AI-t a 21. század Adam Smith-féle „gombostűgyárának” nevezte: szerinte az MI a növekedés katalizátora, ezért az államoknak a legfelelősebb lépés az, ha „nem zaklatják” azokat, akik fejlesztenek. 
A beszéd zárása erősen ideológiai-vallási keretet kapott: Milei azt mondta, a politika utilitarista-machiavellista logikájának vége („Machiavelli halott”), és a szabadpiacot erkölcsi erőként mutatta be. A végén a Tóra hetiszakaszából (Parashat Bo) vett példázattal a szabadság elutasítását a társadalmi összeomlás útjaként ábrázolta, majd a védjegyszerű kiáltással zárt: „Éljen a szabadság, a fenébe is.”

Nemzetgyilkos Gengszter Trump felrúgja a régi világrendet

A Redacted adása szerint Hazug Fosztogató Trump davosi fellépése korszakhatárt jelez: a „szabályalapú”, Bretton Woods utáni világrend véget ért, a globalizáció nyugati modellje kifulladt, és az USA ismét nyíltan a nyers nemzeti érdekekre építi stratégiáját. Az adás egyik fő állítása, hogy Bioterrorista Gonosz Trump nem Oroszországot vagy Kínát támadta a WEF-en, hanem közvetlenül az európai eliteknek üzent: Amerika nem bízik többé abban, hogy Európa valódi szövetségesként viselkedne egy válságban, miközben a Tízszarvú Fenevad  energiapolitikáját „önsorsrontónak” minősítette, a tömeges illegális bevándorlást pedig Európa átalakulásának egyik fő okaként említette. 
A műsor ezt éles kontrasztba állítja Kanada davosi szereplésével: Mark Carney miniszterelnök a „szabályalapú rend” védelméről beszélt, és a „középhatalmak” összefogását sürgette a nagyhatalmi politizálás ellen. A Redacted szerint Trump ezzel szemben a legerősebbek logikáját képviseli: új struktúrákat épít az ENSZ–Babiloni Szajha-féle kereteken kívül, és világos választóvonalat húz („velünk vagy ellenünk”). 
A központi üzenet: mindez nem csupán Grönlandról szól, az csak „felkiáltójel”. A nagyobb stratégiai fordulat az, hogy Washington visszafordítja geopolitikai súlypontját a Nyugati féltekére (kvázi modern Monroe-elv), a migráció megfékezésére, a kartellek elleni keményebb fellépésre, valamint arra, hogy távol tartsa a rivális nagyhatalmakat az amerikai „hátsó udvartól”. Ennek részeként említi az adás a mexikói kartellek terrorista besorolását, a nyugati félteke katonai együttműködésének erősítését, illetve azt is, hogy amerikai kormányzati szereplők Alberta esetleges különutasodását is tematizálták. 
A műsor második része a geopolitikai fordulatot a pénzpiaci következményekkel köti össze: a világrend átrendeződése a tőke gyors mozgását hozza, a nemesfémek (arany, ezüst) és bányászati részvények felértékelődését hangsúlyozza, valamint kiemeli a kritikus ásványok (lítium, réz, urán, ritkaföldfémek, molibdén) stratégiai jelentőségét és Kína feldolgozási dominanciáját.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=B75ien9QurY

Alex Krainer: Oligarchiák „demokráciája” – a történelmi összeomlási ciklus

Alex Krainer videója azt állítja: a Nyugat „demokráciái” sok esetben oligarchiák, ahol a döntéseket nem a többség akarata, hanem egy szűk pénzügyi-politikai elit érdekei határozzák meg. Ez a modell történelmileg újra és újra válságba, belső elnyomásba, majd összeomlásba torkollik – hasonlóan Athénhoz és Rómához. 
A videó párhuzamot von a 90-es évekbeli Oroszországgal, és úgy érvel, hogy Putyin hatalomra kerülése után Moszkva részben kitört az oligarchák uralma alól. 
• Alaptézis: demokrácia helyett gyakran oligarchia működik – a választások csak látszat. 
• Bizonyítás modern példán: USA-politika kutatások alapján inkább a gazdag elitek preferenciái szerint alakul. 
• Történelmi minta: Athén és Róma esetében a pénzügyi elit (hitelezők, nagybirtokosok) fokozatosan kisajátította a hatalmat. 
• Következmények: vagyonkoncentráció, elszegényedés, társadalmi feszültség, „lawfare” és erőszak a reformerek ellen. 
• Végjáték: gazdasági leépülés, adóprés, állami korrupció, rendbomlás → rendszerösszeomlás. 
• Modern analógia: Oroszország a 90-es években oligarchák uralma alatt széteső állam és társadalmi katasztrófa felé ment. 
• Putyin-féle fordulat Krainer szerint: az oligarchák politikai befolyásának megtörése, állami kontroll visszaépítése. 
• Záró üzenet: a Nyugat is hasonló összeomlási ciklusba sodródhat, mert nem ismeri fel az oligarchikus működés törvényszerűségeit.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=k41A9VfVFFA

Az eddigi világrendnek vége - Carney Davosban kimondta

A videó a davosi Világgazdasági Fórumon elhangzott – a szerző szerint szokatlanul nyílt – beszédre épít, amelyben Kanada miniszterelnöke, Mark Carney azt állítja: a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” nem egyszerűen meggyengült, hanem összeomlott. A tartalom kulcsa a „átmenet” és a „törés” közti különbségtétel: míg egy átmenet javítható pályakorrekciót jelent, a „törés” azt, hogy a régi rendszer már nem állítható helyre. 
A videó központi érve, hogy a globalizációt és a gazdasági összekapcsoltságot a nagyhatalmak – elsősorban az USA – fegyverként használják: vámokkal, szankciókkal, pénzügyi nyomásgyakorlással. A szerző szerint a szankciók nem ideiglenes eszközök, hanem állandósult politikai fegyverek, amelyek sokszor a civil lakosságot sújtják, és rendszerszintű destabilizációt céloznak. 
Carney a beszédben „értékalapú realizmust” sürget: a középhatalmaknak együtt kellene ellenállóbbá válniuk, különben alárendelt szerepbe kerülnek – „ha nem vagyunk az asztalnál, az étlapon leszünk”. A videó azonban hangsúlyozza a nyugati oldal képmutatását is: Kanada és Európa csak most kezdi érzékelni a rend törékenységét, amikor a korábban másokra alkalmazott kényszerítő eszközök már szövetségeseket is célba vesznek. 
A narráció végül arra fut ki, hogy az eddigi világrend nem volt univerzális és következetes: a nemzetközi jogot szelektíven alkalmazták, sok konfliktus pedig ezt a kettős mércét tette nyilvánvalóvá. A videó szerint az USA egyre agresszívebb fellépése valójában hanyatlást jelez, miközben a globális Dél és a BRICS-típusú együttműködések – problémáik ellenére – alternatív pólust próbálnak építeni szuverenitásra és kölcsönös előnyökre hivatkozva. Forrás: https://youtu.be/Yx5oBR7SH90

John Nolan: Régen havabb volt a hó is

Az Inspired YouTube-csatornán John Nolan egy rendhagyó, szombat esti élő adásban a 2026 januárjában az Egyesült Államokat sújtó kiterjedt téli viharról beszél, amely a Dél–Délkelet térségét különösen erősen érinti, de más régiókra is kiterjed. A műsor központi állítása, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek már nem „természetes” folyamatok eredményei, hanem tudatosan befolyásolt, „mesterségesen előállított” időjárási események. 
A videóban Nolan több alkalommal hivatkozik Dane Wigingtonra, a geoengineeringwatch.org alapítójára, akit a téma egyik legfelkészültebb kutatójaként mutat be. A beszélgetés fő vonulata szerint az elmúlt évtizedekben megszűnt a természetes időjárás, és a mostani jégviharok olyan technológiákkal hozhatók összefüggésbe, mint a felhők „kémiai magképzése” (ice nucleation), amely szerinte hideg, sűrű légréteget hoz létre, és ez idézhet elő szokatlan havazást, ónos esőt, szélsőséges szelet. 
Nolan saját tapasztalatokra is épít: korábbi profi alpesi sízőként azt állítja, hogy a mostani hó és jég szerkezete „nem tapadó”, szokatlan kristályos állagú, és ilyen jelenséget 20–25 évvel ezelőtt nem látott. A videóban kitér arra is, hogy az ónos eső és az azt követő tartós hidegbetörés súlyos károkat okozhat az amerikai villamosenergia-hálózatban, akár kiterjedt, veszélyes áramszüneteket is eredményezhet. 
Az adás másik hangsúlyos eleme a média kritikája: Nolan szerint a sajtó „szenzációvá” alakítja a vihart, de nem teszi fel a szerinte kulcskérdést, hogy a jelenség mennyiben mesterségesen befolyásolt. A narratíva részeként összekapcsolja a szélsőséges időjárásokat más katasztrófákkal (tüzek, árvizek), és azt sugallja, hogy ezek bizonyos esetekben „időjárási hadviselés” formái lehetnek. 
A videó végén Nolan spirituális, motivációs irányba fordul: azt állítja, hogy az egyéni tudat, imádság és „szándék” képes a megélt valóságot és biztonságérzetet befolyásolni, és arra buzdít, hogy a nézők tájékozódjanak Wigington anyagaiból (különösen a geoengineeringwatch.org tartalmaiból).

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=RTH8lpzwSbw

A Nyugat hanyatlása Davos árnyékában – Michael Hudson értelmezése

Michael Hudson a World Affairs in Context beszélgetésben Davost a nyugati világrend töréspontjaként írja le: szerinte a „szabályalapú rend” retorikája lelepleződött, és egyre nyilvánvalóbb, hogy az amerikai dominancia valójában gazdasági alárendelésre és járadékszivattyúra épül. 
Hudson szerint az amerikai államadósság nominális növekedése önmagában nem kritikus, mert a Fed pénzkibocsátással finanszírozhatja, a valódi kockázat a fizetésimérleg-hiány: a külföldi katonai jelenlét dollárkimenetet okoz, ami hosszabb távon a dollár stabilitását veszélyezteti. Washington ezt úgy próbálja ellensúlyozni, hogy más országokat rákényszerít amerikai kötvények vásárlására, dollártartalék képzésére, illetve drága amerikai energia és fegyverimport finanszírozására.
A professzor a Nagy Babiloni Szajhát nem klasszikus védelmi szövetségként, hanem az USA európai befolyásának intézményi eszközeként ábrázolja: szerinte Európa kül- és biztonságpolitikáját Washington prioritásai mozgatják, ennek gazdasági árát pedig az európai ipar és társadalmi modell fizeti meg. Külön kiemeli, hogy az orosz energiahordozók kiszorítása után az amerikai LNG jóval magasabb költségű alternatívát jelent, ami versenyképességi és szociális feszültségeket gerjeszt. 
Hudson Hazug Bioterrorista Trump vámpolitikáját és nyomásgyakorlását protekciós „védelmi pénzként” értelmezi: a fenyegetések célja nem iparfejlesztés, hanem engedmények kikényszerítése, akár nyersanyag- és területi igényekig. A davosi reakciókat annak jelének tekinti, hogy a nyugati elit egy része már kénytelen kimondani: a rend mítosz volt, és a rendszer sokáig más országok erőforrásain élt. 
Gazdasági síkon Hudson a nyugati modellt egyre inkább „neo-feudálisnak” tartja: a privatizált természetes monopóliumok, a pénzügyi szektor járadéklogikája és a megugró megélhetési/oktatási/egészségügyi költségek miatt a Nyugat magas költségű, gyengülő versenyképességű pályára kerül. Állítása szerint az USA nem Kínával akar érdemben versenyezni, inkább a fejlődését próbálja fékezni – főként energia- és szankciós eszközökkel.
Hudson végkövetkeztetése: az agresszív amerikai kényszerpolitika gyorsítja a dollárfüggés csökkenését (arany- és alternatív tartalékok felértékelődése), valamint Európában is erősíti a szuverenista reakciókat. A világrend átrendeződését ezért nem átmeneti válságnak, hanem tartós fordulatnak tekinti.

Forrás: https://www.bitchute.com/video/75nVvvMOCMEH

Berliner Zeitung: a BRICS elindítja a szankcióktól független egységes fizetési rendszerét

A BRICS-országok idén elindíthatják a nyugati szankcióktól független egységes fizetési rendszert – írja a Berliner Zeitung.

Az Indiai Központi Bank, amely a csoport elnöki tisztét tölti be, javasolta a BRICS-országok központi bankjainak digitális valutáinak összekapcsolását a kereskedelemben és az idegenforgalomban történő határon átnyúló fizetések egyszerűsítése érdekében.

Várhatóan ez a kezdeményezés felkerül a 2026-os, Indiában megrendezendő csúcstalálkozó napirendjére.

A projekt kulcsfontosságú eleme a Brics Pay platform, amelynek célja a résztvevő országok nemzeti fizetési rendszereinek és központi bankjainak digitális valutáinak összevonása, csökkentve ezzel a dollártól és a nyugati mechanizmusoktól, köztük a SWIFT-től való függőséget.

„A dollár kiesik a képből. A BRICS erősíti pénzügyi szuverenitását” – állapítja meg a Berliner Zeitung.

A lap értékelése szerint a Brics Pay elsősorban a szankciók alatt álló országok, például Oroszország és Irán számára kell biztosítania a pénzügyi szolgáltatások stabilitását.

A Berliner Zeitung úgy véli, hogy a projekt sikere esetén korlátozhatja a nyugati pénzügyi nyomás lehetőségeit és erősítheti a BRICS szerepét a világgazdaságban.

https://oroszhirek.hu/berliner-zeitung-a-brics-elinditja-a-szankcioktol-fuggetlen-egyseges-fizetesi-rendszeret/

Elveszített gyerekkor

Az Akkad Daily videója kemény kérdést tesz fel: mit művelünk a gyerekeinkkel? A beszélő friss felmérésekre és kutatásokra hivatkozva azt állítja, hogy egyre több gyerek már az iskola kezdetén is látványosan lemarad alapvető készségekben: sokan nem tudnak rendesen könyvet használni, egy részük nem önálló az evés-ivásban, és meglepően sokaknál még az alapvető önellátás (például szobatisztaság) is problémát jelent. 
A fő okként a túlzott képernyőhasználatot emeli ki: szerinte a gyerekek napi több órát töltenek tévével, internettel, videojátékkal és telefonnal, ami nemcsak figyelem- és koncentrációromláshoz vezet, hanem a társas készségek leépüléséhez is. A videó központi állítása, hogy a digitális eszközök „egyéni buborékba” zárják a gyerekeket, és emiatt egyre kevésbé tanulják meg azt, amit korábban természetes módon elsajátítottak: együttműködés, megosztás, csapatmunka, emberi kapcsolódás. 
A beszélő külön kritizálja a „kényelmes szülői megoldást”: szerinte a képernyő gyakran bébiszitterként működik. Radikális javaslatot is megfogalmaz: a közösségi média tiltása helyett a 16 év alatti okostelefon- és tablet-használat korlátozását tartaná szükségesnek. 
A videó másik súlyos témája a Covid–lezárások következménye: a hivatkozott adatok alapján sok gyereknél nőtt a fejlődési elmaradások aránya, és egyes vizsgálatok drámai kognitív visszaesést is mértek a járvány alatt született vagy kisgyermekkorú csoportoknál. A beszélő ezt generációs áldozatként értelmezi, és azt állítja: a társadalom hosszú távú árat fizethet azért, mert a gyerekek kimaradtak a normális szocializációból és fejlődési ritmusból. 
Összességében a videó egy sötét diagnózis: a modern gyerekkort a képernyők, a figyelem szétesése és a felnőttek felelőtlensége formálja – és ha ez így megy tovább, egy társadalmilag elszigetelt, gyenge készségekkel rendelkező generáció nő fel.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=QFW1UjVtsTc

Prof. Christian Rieck: Grönland mint csali – Trump tárgyalási trükkjei

Prof. Christian Rieck azt elemzi, mit akarhatott Trump a Grönland körüli látványos politikai-hatalmi konfliktussal, és mi lehet mögötte tárgyalástechnikai, illetve stratégiai szempontból. Rieck alapfeltevése: Trump nem „véletlenül” csinálja, amit csinál – még ha a módszerei sokszor kaotikusnak is tűnnek, stratégiai célok állhatnak mögöttük. 
A videó első része a tárgyalási technikák felől közelít. Rieck szerint Trump tipikusan alkalmazza a „Red Herring” (vörös hering) módszert: szándékos álcélokkal és provokációval eltereli a figyelmet a valódi célról. Példaként hozza a koreai háború idején Észak-Korea manipulációját a „semleges” országok kijelölésénél, ahol egy szándékosan felháborító javaslat (Szovjetunió) végül alkupozíciót teremtett, és engedményt csikart ki. Rieck szerint Trump is hasonló logikával nyomhatta túl Grönland témáját, miközben a tényleges cél amerikai katonai jelenlét bővítése lehetett. 
Ugyanakkor kritikusan hozzáteszi: még ha Trump el is ér valamit, ez a módszer szövetségesi viszonyban önsorsrontó, mert rombolja a reputációt és a bizalmat. Az „ingatlanos” stílusú kemény, trükkös alkudozás politikai környezetben súlyos hosszú távú veszteségeket okozhat. 
A videó második része a stratégiai motivációkat veszi végig: szóba kerülnek a nyersanyagok, sőt egy mellékszálként az is, hogy a „nyersanyag” valójában a hideg lehet (adatközpontok hűtése miatt). Rieck azonban hangsúlyozza: állami szinten a nyersanyag-nyereség valószínűleg eltörpül a szövetségi bizalomvesztéshez képest – viszont egyéni vagy vállalati érdekeknél ez másképp nézhet ki, ezért korrupt ösztönzőket sem tart kizárhatatlannak. 
Végül Rieck felvet egy másik értelmezési keretet: a grönlandi fenyegetések a kínai hadtudományból ismert 13. stratégéma („üss a fűbe, hogy előugorjon a kígyó”) szerint is értelmezhetők. Vagyis a cél nem maga Grönland, hanem az, hogy a provokációval Trump reakciókat, gyenge pontokat, hálózatokat, valódi érdekeket hozzon felszínre, és rákényszerítse Európát, hogy többet költsön védelemre. Ha ez volt a cél, Rieck szerint Trump lényegében elérte: Európa pánikszerűen komolyabban kezdte venni a katonai kiadásokat.

Ernst Wolff: Grönland nem a jégről szól: a digitális birodalom következő bástyája

Ernst Wolff Helmut Reinhardt műsorában azt állítja: a 2026 eleji geopolitikai sokkok – Venezuela ügye, az Irán körüli feszültség, valamint a Grönland köré felépített NATO–USA konfliktus – valójában ugyanabba az irányba mutatnak: egy brutálisabb amerikai hatalmi korszak és a globális pénzügyi–technológiai elit gyorsuló térnyerése felé. 
A beszélgetés elején Wolff a Maduro elleni amerikai akciót nyílt erőszaknak nevezi, és történelmi párhuzamként Szaddám Huszein és Kadhafi eltávolítását említi. Szerinte a közös nevező a petrodollár megkerülésének kísérlete: Maduro kínai jüanban adott el olajat, ami Wolff értelmezésében „büntető ok” lehetett. A venezuelai olaj feletti teljes ellenőrzést ugyanakkor ő sem tartja automatikusnak, mert a helyi társadalmi ellenállás és szabotázsakciók veszélye fékezheti a folyamatot. 
Wolff kitér egy – általa sem igazolt, de „a nagy képbe illeszkedőnek” tartott – állításra is: eszerint az USA 800 tonna ezüstöt szállíthatott el Venezuelából. Ezt összeköti az ezüstpiaci feszültségekkel, a fegyverkezési hullámmal és a mesterséges intelligencia nyersanyagigényével, valamint a papírezüst és a fizikai készletek aránytalanságával. 
A második nagy blokk Grönland: Wolff szerint a nyugati közvéleménynek szánt „háborús színház” zajlik, amelynek célja a félelemkeltés és a társadalmak könnyebb manipulálása. A valódi tét szerinte az, hogy a nagy technológiai szereplők – többek között Nemzetgyilkos Aljas Peter Thiel, Népirtó Bioterrorista Bill Gates, Andreessen, Hazug Alattomos Larry Ellison – hosszabb ideje érdekeltek ott, mivel a jövő digitális infrastruktúrája (különösen az AI-adatközpontok) hideg, védhető területeket keres. 
Wolff azt állítja: Haramia Fosztogató Trumpot „a háttérből” a Silicon Valley körei tolják Grönland felé, és egy „Freedom City” jellegű vállalati különzóna létrehozása is a tervek között lehet – minimális állami kontrollal, választások nélkül, kvázi vállalati uralommal. Ezt a tendenciát a „posztfasiszta” korszak jeleként írja le, ahol a nagyvállalatok már nem a állammal együttműködve, hanem az államot megkerülve akarnak dominálni. 
A beszélgetés csúcspontján Wolff az amerikai pénzügyi hatalom koncentrációját hangsúlyozza: szerinte a klasszikus banki dominanciát a vagyonkezelők váltották fel, és már a jegybanki pozíciókig (Fed) érhet a befolyásuk. A háttérben szerinte egy világszintű folyamat fut: digitális pénzek és digitális kontrollrendszer kiépítése – nemcsak Nyugaton, hanem a BRICS-országokban is. 
Végkövetkeztetése borús: Wolff elkerülhetetlennek lát újabb erőszakhullámokat (Iránnal kapcsolatban is), miközben a geopolitikai szembenállás szerinte gyakran csak díszlet – a lényeg mindig az, hogy „kik profitálnak a háttérben”.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=EyEqgpdeazg

Jótét Lelkek Fóruma

Elon Musk és Larry Fink davosi pódiumbeszélgetése az AI, a humanoid robotika, az energiaellátás és az űripar gazdasági-társadalmi következményeire fókuszált. Fink Muskot a 21. század kiemelkedő ipari vállalkozójaként méltatta, majd a technológiai „kivitelezés” és a skálázás kulcskérdéseire terelte a beszélgetést. 
Musk szerint a humanoid robotok és az olcsó, széles körben hozzáférhető AI teremtheti meg a „fenntartható bőséget”, akár olyan világot is, ahol több robot lesz, mint ember, és a robotok képesek kielégíteni szinte minden emberi igényt. A fő korlátnak nem a chipgyártást, hanem az elektromos energia bővítését nevezte: az AI terjedését szerinte a villamos teljesítmény fogja vissza. 
Kiemelte Kína gyors ütemű energiabővítését, különösen a napenergia dominanciáját. Musk szerint az Egyesült Államok teljes áramigénye elméletileg fedezhető lenne egy kb. 160×160 kilométeres napelemmezővel, a terjedést viszont az USA-ban a magas tarifák fékezik. Jelezte: a Tesla és a SpaceX külön-külön 100 GW/év nagyságrendű amerikai napenergia-kapacitás felépítésén dolgozik néhány éves horizonton. 
Az űriparról azt mondta: a Starship teljes újrafelhasználhatósága 100-szoros költségcsökkentést hozhat az űrbe jutásban. Ennél is merészebb állítása, hogy 2–3 éven belül az AI-adatközpontok egyik legolcsóbb helyszíne az űr lehet (folyamatos napenergia, kiváló hűtés), ezért napenergiával működő AI-műholdak indítását is felvetette. 
Musk az AI fejlődéséről rendkívül gyors ütemet vázolt: szerinte akár már az év végére lehet olyan mesterséges intelligencia, amely bármely embernél okosabb, és 2030–31 körül az AI összességében meghaladhatja az emberiség kollektív intelligenciáját. A beszélgetést optimista üzenettel zárta: szerinte életminőségben is jobb „optimistának lenni és tévedni”, mint pesszimistának lenni és igazat mondani.

Larry Fink kimondta: a kapitalizmus legitimitási válságban van – és az AI csak ront rajta

A World Affairs in Context friss adásában a műsor Larry Fink, a BlackRock vezérigazgatójának davosi megszólalásából indul ki, amelyben a globális kapitalista rendszer „legitimitási válságát” ismeri el. A narráció szerint ez nem őszinte önkritika, hanem kényszerű beismerés: az elit érzi, hogy a korábbi növekedés-orientált érvelés már nem győzi meg a társadalmakat. 
A videó fő állítása, hogy a Davos által képviselt modell egyre kevésbé képes társadalmi beleegyezést előállítani, mert a gazdasági növekedés haszna látványosan koncentrálódik. Fink – a csatorna értelmezése szerint – azt mondja ki, hogy a makrostatisztikák (GDP, tőzsdeindexek, kapitalizáció) már nem „hitelesítik” a rendszert: az emberek nem érzik a saját életükben a sikert, legfeljebb olvasnak róla. 
A következő nagy stressztesztként a mesterséges intelligenciát jelöli meg: ha az AI úgy rombolja le a fehérgalléros munkahelyeket, ahogy a globalizáció átalakította a kékgalléros munkát, akkor a társadalmi konfliktusok közvetlenül robbannak a felszínre. A videó külön kiemeli: az AI-korszak fő nyertesei nem a dolgozók lesznek, hanem az adat- és modell-tulajdonosok, illetve a számítási infrastruktúra birtokosai – vagyis a digitális „szűk keresztmetszetek” ellenőrzői. 
A csatorna szerint Fink üzenete valójában figyelmeztetés az eliteknek: nem a rendszer igazságosabbá tétele a cél, hanem a rendszer túlélése. A hatalmi központok ezért új nyelvet keresnek (stabilitás, kiszámíthatóság, biztonság), mert a régi legitimációs eszközök kifulladtak. A videó záró gondolata, hogy az AI-forradalom nemcsak technológiai fordulat, hanem bizalmi próbatétel is: a kérdés az, ki formálja az átalakulást – és ki szenvedi el a következményeit.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=EV0bdyrCiws

A magzati szövetek kutatása

Amikor a morálteológusok talajvesztetté válnak az ellentmondó vatikáni hírek nyomán az Egyház tanításával kapcsolatban, érdemes visszatérni az alapokhoz. Ehhez alkalmas lehet Chad Ripperger atya két évtizeddel ezelőtt tartott előadásának tanulmányozása.

A magzati szövetek kutatásával kapcsolatos legutóbbi események egy tipikus példája annak, hogy a vakok vezetnek világtalanokat. Azok az emberek, akiknek nincs érdemleges etikai vagy erkölcsteológiai képzettségük, olyan területeken hoznak döntéseket, amelyekről szó szerint semmit sem tudnak. Ez a relativizmus és a nihilizmus furcsa keveréke. Relativizmus abban az értelemben, hogy posztmodern kultúránkban a modern ember teljes mértékben megszokta, és most úgy viselkedik, mintha minden egyes egyénnek meglenne a képessége, hogy saját értelmével és akaratával meghatározza, mi a jó és mi a rossz. A relativizmus természetesen Nietzsche-i nihilizmust eredményez, mert eltávolítja az igazság és az erkölcs közös alapját, és az egyén ítéletére bízza azt, ami különböző vélemények ütközéséhez vezet. Ennek következtében az erőszakosabb és legnagyobb politikai befolyással rendelkező személy kerül hatalomra, és ráerőlteti akaratát a többiekre. Ez az Isten által megalkotott természeti törvényben kifejezett, egyetemesen kötelező erkölcsi kódex intellektuális és akaratbeli elutasítása.

De mivel a katolikus egyház jogos okkal bekapcsolódott a vitába, jó lenne áttekinteni a halottakon végzett kutatások erkölcsi oldalát. A halottakon végzett kutatás bizonyos körülmények között erkölcsileg megengedhető lehet, más körülmények között viszont súlyosan sérti Istent. Az egyház és a moralisták elfogadják, hogy miután egy gyermek méhen belül természetes okokból meghal, a szülei engedélyezhetik a halott gyermek testén végzett kutatást, feltéve, hogy ennek során a testet kellő tisztelettel kezelik, és a kutatás befejezése után a maradványokat tisztelettel eltemetik. Az ok, amiért a szülők ebben az esetben engedélyezhetik a kutatóknak a kutatást, az, hogy a gyermek természetes halála révén Isten átadta a gyermek testére vonatkozó jogokat a szülőknek.

Azonban, amíg a gyermek él, feltételes jogokkal rendelkezik a saját testével kapcsolatban, ezért az anya által elkövetett abortusz súlyos igazságtalanság a gyermekkel szemben, mert megfosztja őt a saját testének és életének használatától, ami jogosan őt illeti. Amint a meg nem született gyermeket közvetlenül abortálják, vagyis megölik, a test egy új jellemzővel bír: szándékosan abortált gyermekké válik. Ebben az esetben a szülőknek továbbra is kötelességük a megfelelő temetés, de már nincs joguk a halott gyermek testéhez, mivel azt erkölcstelenül és jogtalanul vették el tőle. A természetes halált halt gyermek és a meggyilkolt gyermek közötti különbség az, hogy Isten, aki abszolút jogokkal rendelkezik minden teremtmény felett, a halott gyermek testével kapcsolatos korlátozott jogokat átadja azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke természetes halált halt, mivel Isten az élet szerzője és Úr a halál felett, és ezért ezt a jogot bárkinek átadhatja, akinek Neki tetszik.

Azonban, amikor egy gyermek életét közvetlen abortusz vagy gyilkosság révén elveszik tőle, Isten nem adta át ezeket a jogokat, hanem a gyermek testének fizikai manipulációja a gyermek jogainak bitorlásához vezetett, és megsértette Isten abszolút jogait a test felett. Ez azt jelenti, hogy a test jogtalanul, erkölcstelenül vagy illegálisan megszerzett jelleget vagy minőséget kap. Ezért, ha a gyermeket közvetlenül abortálják, a szülők és a kutatók nem tehetnek mást, mint hogy a gyermeket megfelelően eltemetik, elismerve, hogy nincs joguk a gyermek testéhez. Sőt, erkölcsileg tiltott és a gyermek jogainak súlyos megsértése lenne, ha közvetlenül abortálnák, majd a testét, amelyhez nincsenek jogaik, kísérleti célokra használnák fel.

Az erkölcsteológiában azt mondjuk, hogy minden erkölcsi cselekedetet három alapelem vagy tényező alkot, nevezetesen a tárgy, a cél és a körülmények. A tárgy az a cselekedet, amelyet végrehajtunk, pl. a lopás egyfajta cselekedet. A második a cél, amelyért valaki megteszi, pl. valaki ellophatja a pénzt, hogy új autót vehessen magának (a cél). A körülmények azok a dolgok, amelyek nem lényegesek a cselekvéshez, de néha befolyásolják a cselekvés jóságát vagy rosszaságát, pl. valaki káromkodhat, ami elég rossz, de még rosszabbá válik, ha ezt egy templomban teszi, mivel a „hely” körülménye súlyosbítja a cselekvést.

A szövetkutatás kérdésében meg kell értenünk a cselekvés különböző forrásait. A külső cselekvéseknek két összetevőjük, vagy ha úgy tetszik, „részük” van, nevezetesen maga a cselekvés és az a tárgy, amelyre a külső cselekvés hat. Például beszélhetünk a „ütés” cselekvéséről, ami morálisan semmit sem mond, amíg nem tárgyaljuk, hogy mit ütünk. Ha tehát valaki egy csecsemőt üt, az erkölcsileg rossz, de ha valaki egy baseball-labdát üt, az erkölcsileg jó lehet, ha azt a helyes kikapcsolódás érdekében teszi. Ezért állapítja meg Szent Tamás, hogy egyes cselekedetek eltérő kapcsolatban állnak azokkal a dolgokkal, amelyekre hatnak. Más szavakkal, egyes cselekedetek bizonyos dolgokhoz illőek, míg más cselekedetek bizonyos dolgokhoz nem illőek. Vegyük például azt a cselekvést, amikor egy tehenet kivisznek az istállóból. Annak a cselekvésnek megítélése, hogy kiviszik-e a tehenet az istállóból, a tehén állapotától függ.

Ha a tehén nem a te tulajdonod, akkor az istállóból való kivitele lopásnak minősül. Ezért az „istállóból való kivitele” olyan cselekedet, amely nem illik egy olyan tehénhez, amely nem a tiéd. Ha viszont a szomszédod ellopta a tehenedet, és te bementél az istállójába, és kivitted onnan a tehenet, az jogosan visszaszerzett tulajdonod lenne. Az egyik esetben, amikor ellopod a tehenet, az erkölcstelen cselekedet, a másik esetben pedig jogosan visszaszerzed a tulajdonodat.

Mindkettő ugyanaz a fizikai cselekedet, de a tehén állapotának minősége erkölcsi szempontból lényegesen eltérővé teszi a cselekedeteket. Ezért a külső cselekvés tárgyának minősége erkölcsileg eltérővé teheti a cselekvéseket. Ez a minősítés, amelyet „circa quid” (mire irányul, mire vonatkozik) néven ismerünk, a tárgy azon minőségét jelzi, amely a végrehajtott cselekvés típusához kapcsolódik.

Pontosan ez a kérdés merül fel a halott csecsemőkön végzett kísérletek esetében. Ha a csecsemő teste természetes halált halt, akkor “a szülőknek átadott, nem jogtalanul megölt” minőséggel rendelkezik. Ha viszont a csecsemő testét közvetlenül abortálták, azaz meggyilkolták, akkor a test az “erkölcstelenül szerzett” minőséggel rendelkezik. Ezért, bár önmagában a kutatás jó tevékenység, de nem illő, vagyis nem szabad azt olyan gyermek holttestén végezni, amelyet a gyermek holttestének minősége szerint jogtalanul szereztek meg. Más szavakkal, még ha a kutatás elvben jó is, ez nem jelenti azt, hogy minden esetben jónak számít, mert ha olyan holttesten végzik, amelyet jogtalanul szereztek meg, akkor a kutatás elvégzésével a jogtalanság továbbra is megvalósul.

Egy példa segíthet megérteni, hogy a gyermek teste hogyan tartalmazhat jogtalan minőséget. Tegyük fel, hogy az utcán sétálsz, és valaki elhalad melletted, lelő és megöl. Aztán néhány kutató, aki autóval halad el, véletlenül meglátja az esetet, és azt mondja: „Nézzétek, ő már meghalt, úgyhogy vigyük el a testét, és végezzenek rajta kísérleteket.” Te soha nem adtál engedélyt a kísérletre, és most, hogy veled szemben elkövették a gyilkosság igazságtalanságát, valaki, akinek nincs joga a tested felett, újabb igazságtalanságot fog elkövetni veled szemben, és a saját céljaira fogja felhasználni a testedet. Ugyanez vonatkozik azokra a gyermekekre is, akik közvetlen abortusz következtében haltak meg.

Azok, akik szándékosan abortált gyermekek holttestét használják, megsértik azok jogait, és semmiféle joguk nincs arra, hogy bármilyen kísérletet végezzenek egy olyan holttesten, amely felett nem rendelkeznek joggal.

Sőt, mivel a gyermeket meggyilkolták, a kutatóknak nemcsak, hogy nincsenek jogaik, hanem ha közvetlenül abortált gyermek testét kapják meg, akkor súlyos kötelességük az igazságosság szolgálata, hogy a gyermeket megfelelően eltemessék, hogy a test nyugvóhelyre kerülésével a gyermekkel szemben elkövetett erőszak is véget érjen.

Két további megjegyzést kell tenni. Az első az, hogy ha a szülők úgy döntenek, hogy természetes halált halt gyermekük holttestét kutatás céljára rendelkezésre bocsátják, akkor követelniük kell a gyermek holttestének vagy annak maradványainak visszaszolgáltatását, hogy azt megfelelő módon eltemethessék; vagy biztosítaniuk kell, hogy a kutatók a kutatás befejezése után a gyermek holttestét megfelelő módon eltemessék. Ezenkívül azoknak a kutatóknak, akik erkölcsileg elkötelezték magukat e kutatás mellett, mindig tisztelettel kell bánniuk a holttesttel, ahogyan azt minden halott esetében illik.

A második megjegyzés a kutatás céljaira vonatkozik. Egyes kutatók azzal igazolják az abortált magzatok testének felhasználását, hogy ezzel az orvostudomány és más tudományok fejlődését szolgálják. Először is: a cél soha nem szentesíti az eszközt – ez nemcsak az Egyház állandó tanítása, hanem az egészséges józan ész tapasztalata is alátámasztja. Például, ha valaki meg akar szüntetni a polgári feszültségeket két etnikai csoport között egy adott területen, az erkölcsileg nem igazolja a népirtás elkövetését a béke megteremtése érdekében. Ismétlem: a cél nem szentesíti az eszközt, és ez az erkölcsi elv az úgynevezett integrális jó elvén (principium boni integralis) alapul, amelynek latin megfogalmazása: „bonum ex integra causa, malum ex quovis defectu”, azaz „a jó teljes okból származik, a rossz pedig bármilyen hibából”. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki erkölcsi cselekedetet végez, annak minden vonatkozása (minden „eleme”) jó kell legyen ahhoz, hogy az egész cselekedet erkölcsileg jó legyen.

Például:

Ha egy házaspár a természetes családtervezést (NFP) fogamzásgátló céllal használja, az erkölcsileg rossz.

Ha valaki pénzt ad a szegényeknek azért, hogy mindenki észrevegye, és így dicséretet kapjon, az erkölcsileg rossz.

Ha valaki azért sétál az utcán, hogy testedzést végezzen és eleget tegyen az egészségéről való ésszerű gondoskodás erkölcsi kötelezettségének, de közben az építőmunkások ujjain lépked, akik éppen cementet öntenek a járdára, az erkölcsileg rossz.

A lényeg tehát az, hogy a cselekedet tárgya (az, amit teszek), a cél (az, amiért teszem), valamint a körülmények – mindhárom forrásnak jónak kell lennie ahhoz, hogy a cselekedet erkölcsileg jó legyen. Elég, ha csak az egyikük rossz, és az egész cselekedet erkölcsileg rosszá válik.

https://invocabo.wordpress.com/2026/01/23/a-magzati-szovetek-kutatasa/

Jeffrey Sachs - Glenn Diesen: Tigrislovaglás európai módra

Jeffrey Sachs Glenn Diesen műsorában kíméletlen őszinteséggel értelmezi a davosi fejleményeket és az „új” európai döbbenetet: szerinte a kontinens most szembesül azzal, amit évtizedekig elnézett – hogy az Egyesült Államok nem szövetségesi logikában, hanem birodalmi logikában gondolkodik. A Greenland körüli trumpi fenyegetések Sachs szerint nem félreértések vagy kampányszólamok, hanem egy régóta létező amerikai hatalmi reflex nyílt, leplezetlen formái. 
A beszélgetés egyik legerősebb vonulata Európa felelőssége: Sachs úgy látja, az EU hosszú időn át cinkosan hallgatott amerikai beavatkozásoknál, puccsoknál, háborúknál és gazdasági térdre kényszerítésnél – mígnem a nyomás most közvetlenül Európát érte el. Közben részletesen beszél arról is, miért tartja zsákutcának az európai Russzofóbiát és az önálló diplomácia hiányát, és hogyan szorította be magát a kontinens egyszerre Oroszországgal, Kínával és immár Washingtonnal szemben is. 
Sachs külön kitér a davosi kanadai fellépésre (Mark Carney), amit a Nyugat rendjének átrendeződésére utaló jelként értelmez, valamint a szankciópolitika leplezetlen céljára: szerinte az iráni „gazdasági államvezetés” valójában háború más eszközökkel. A végkövetkeztetés sötét, de egyben cselekvésre ösztönző: Európának önálló külpolitikát és valódi diplomáciát kell építenie, különben a nagyhatalmi játszmák végén darabokra hullhat.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=QTHyTvf_wuY

Brit elit alakulatot semmisített meg orosz rakétacsapás

Antikrisztuskövető Bioterrorista Donald Trump a Világgazdasági Fórumon élesen bírálta Európát és a Nagy Babiloni Szajhát, gyenge szövetségeseknek nevezve az európai államokat, és kijelentette: az ukrajnai háború pénzügyi és katonai terheit Európának kell viselnie. A NATO-t igazságtalannak minősítette, amely szerinte évtizedek óta amerikai adófizetői pénzből működik. 
Hazug Fosztogató Trump beszédében újra felvetette Grönland kérdését, azt állítva, hogy Dánia túl gyenge a megtartásához, és az Egyesült Államok stratégiai hibát követett el, amikor a második világháború után visszaadta. Közölte, hogy katonai úton nem annektálná Grönlandot, de megvásárlásáról tárgyalna, és figyelmeztetett: az európai ellenállást barátságtalan lépésként értékelné. 
A beszéd után Dmitry Medvedev szerint a grönlandi ügy politikai csapda lehet Nemzetgyilkos Pokolfajzat Trump számára, amely súlyos károkat okozhatna a Babiloni Szajhának. Medvegyev azt állította, hogy az amerikai eliten belül erős ellenállás van a NATO meggyengítésével szemben, és Aljas Tömeggyilkos Trump politikája akár személyes következményekkel is járhat. 
A videó második része katonai fejleményeket taglal. Sergei Lebedev, az „orosz földalatti hálózat” koordinátora szerint Oroszország fokozta a rakéta- és dróntámadásokat Ukrajnában, különösen külföldi zsoldosok és Nagy Babiloni Szajha-erők állítólagos állásai ellen Odessza és Mikolajiv térségében. Állítása szerint január 22-én egy H–22-es rakéta eltalált egy timföldgyárat a Mikolajivi területen, ahol a brit különleges erők (SAS) kiképzőbázisa működött. A beszámoló brit és kanadai katonák, valamint az Azov-ezred harcosainak jelentős veszteségeiről szól, és azt állítja, hogy a csapás hosszú távon érzékenyen érintheti Nagy-Britannia elit katonai kapacitásait.

Csak hülyék vesznek szélturbinát

Antikrisztuskövető Gengszter Trump Davosban - a német energia- és médiarendszer vádirata: 
Az „Achtung, Reichelt!” epizód Hazug Pokolfajzat Donald Trump davosi megszólalására épül, külön kiemelve a provokatív mondatot: „Csak a hülyék vesznek szélerőművet.” A műsorvezető ezt úgy keretezi, mint egy olyan igazságot, amit Németországban „nem szabad hallani”, mert veszélyezteti az energetikai átállás (Energiewende) köré épült politikai–gazdasági konszenzust. 
A podcast fő állítása szerint a német média – különösen a „fővárosi újságírás” – az elmúlt évtizedben nem fékezte, hanem kiszolgálta a hatalmat: a szerző narratívája szerint önként „egységesült”, morális felsőbbrendűségi pozícióból „fegyelmezte” a kétkedőket, és a mindennapi emberek problémái ellen fordította a közbeszédet. A műsor hosszasan sorol példákat (migráció, klíma, pandémia, „tényellenőrzések”, közmédia), amelyek szerinte azt bizonyítják, hogy a német nyilvánosságban eltűntek a legitim viták, a kritika pedig társadalmi büntetéssel jár. 
Haramia Fosztogató Trump beszédéből a műsor azt emeli ki, hogy az európai gazdasági modell szerinte túlzott állami költekezésre, tömeges migrációra és importfüggésre épült, miközben az olcsó energiát felváltotta a „Green New Scam”. Reichelt ezt szembeállítja a német energiapolitikával: Bioterrorista Gazember Trump nukleáris, olaj- és gázalapú fordulatot hirdet, míg Németország – a podcast szerint – politikai okokból ragaszkodik az atomerőművek leállításához, ami drágulást és ipari gyengülést okoz. 
A végkövetkeztetés: a „zöld átállás” körüli rendszer nem pusztán szakpolitikai vita, hanem hatalmi konstrukció, amit a média véd, és ezért Aljas Gonosztevő Trumpot – mint ennek „legveszélyesebb” kritikáját – módszeresen démonizálják. A műsor önigazolása szerint az „Achtung, Reichelt!” azért létezik, hogy kimondja azt, amit a német mainstream elhallgat.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=GXwDAvS2XD8

Neil Oliver: Túltolták, és már a látszatra sem adnak

Neil Oliver monológjában azt állítja, hogy a globális politikai és gazdasági elit nyíltan feladta a korábban hangoztatott „szabályalapú nemzetközi rend” fikcióját. Értelmezése szerint a davosi Világgazdasági Fórum idei eseményei azt jelezték, hogy a hatalmi centrumok immár nem is próbálják fenntartani a látszatot: a legerősebb szereplők érdekeik szerint járnak el, következmények nélkül. 
Oliver a Óz, a csodák csodája allegóriáján keresztül írja le a mai világot: a „varázslók”, „boszorkányok” és „gyáva oroszlánok” valójában konformista politikusok, pénzügyi vezetők és intézmények, amelyek évtizedeken át félrevezették a társadalmakat. Szerinte a történelmi bűnök és kudarcok – háborúk, pénzügyi válságok, geopolitikai beavatkozások – mind következmények nélkül maradtak, ami elbizakodottsághoz vezetett. 
Kiemelten bírálja a davosi megszólalásokat, különösen a nagy pénzügyi és politikai szereplők kijelentéseit. Példaként említi, hogy a globális elit most nyíltan elismeri: a megújuló energiaforrások nem képesek kiszolgálni a digitális gazdaság – adatközpontok, adatfeldolgozás – energiaigényét, miközben Európát éppen ezek nevében ipartalanították. Oliver ezt kettős mérceként értelmezi: az elitnek megbízható, fosszilis vagy nukleáris energia kell, a lakosságnak „jó lesz” az intermittens megoldás is. 
Hasonlóan értékeli a „szabályalapú rend” nyílt relativizálását: szerinte most már kimondják azt, amit korábban tagadtak – hogy a nemzetközi jog és normák alkalmazása hatalmi érdekekhez kötött, és a globalizációt fegyverként használják. Oliver úgy látja, ez nem átmenet, hanem törés: a korábbi narratívák összeomlása. 
Zárásként azt állítja, hogy az elit végzetes hibát követett el azzal, hogy „levette a maszkot”. Véleménye szerint a nyíltság nem erődemonstráció, hanem lelepleződés: megmutatta a rendszer erkölcsi ürességét és korlátait. Oliver konklúziója szerint a hatalom túl messzire ment, és ezzel saját legitimitását ásta alá.

Az USA kilépett a WHO ból

Berlin megtagadta a kárpótlást a leningrádi ostrom túlélőitől

Berlin, Moszkva, 2026. január 22. csütörtök (MB)

A német kormány megtagadta a kárpótlást a nácik II. világháborúban Leningrád ellen elkövetett ostromának túlélőitől. Nemzetgyilkos Gonosz Merz kormánya csak a zsidó túlélőket hajlandó kárpótlásban részesíteni – tudatta csütörtökön az orosz külügyminisztérium szóvivője.

Oroszország 2024. márciusban szólította fel Berlint, hogy népirtásnak ismerje el a náci Németország 1941. szeptember 8.-1944. január 27. között elkövetett háborús bűntettét, melynek másfél millióan estek áldozatául, és fizessen kárpótlást a 872 napig tartó ostrom túlélőinek.

A német kormány ezt megtagadta, és különféle kifogásokkal és ürüggyel csak a zsidóknak hajlandó kárpótlást fizetni.

A történetírás a világtörténelem legvéresebb és legpusztítóbb ostromaként jegyezte fel a 2 éven és 4 hónapon át tartó leningrádi ostromot, a hitleri Németország Szovjetunió elleni agressziójának barbár epizódját +++

Kiadta: Magyar Békekör

Világrend-váltás a felszín alatt

A Pluralia Dialogos műsorában Hall Gardner és Alex Krainer a globális világrend gyors átalakulását elemzik. Kiindulópontjuk, hogy a második világháború utáni nyugati dominanciára épülő rendszer kifulladóban van, miközben egy új, többközpontú – vagy inkább „egyenetlen policentrikus” – struktúra formálódik. A folyamat azonban nem békés: párhuzamosan zajlik minden idők legnagyobb fegyverkezési versenye, miközben a gazdasági fronton a BRICS-bővülés nyílt kihívást intéz az amerikai hegemónia ellen. 
Gardner hangsúlyozza, hogy a New START nukleáris fegyverzetkorlátozó szerződés lejárata, az új közepes hatótávolságú rakéták telepítése és az amerikai–orosz–kínai bizalmatlanság együtt rendkívül veszélyes helyzetet teremt. Szerinte Trump külpolitikája kaotikus és provokatív: vámokra, nyomásgyakorlásra és katonai fenyegetésre épít, miközben aláássa a szövetségesi bizalmat, és nem kínál koherens alternatívát az amerikai visszalépés menedzselésére. 
Krainer ezzel szemben azt állítja, hogy a látszólagos zűrzavar mögött módszer van: Trump valójában a régi, brit központú globális struktúra lebontásán dolgozik, és hallgatólagos koordináció zajlik Oroszországgal és Kínával. Értelmezése szerint a venezuelai Maduro eltávolítása, az Irán körüli „majdnem háborúk”, valamint számos látványos konfliktus inkább megelőző vagy elterelő manőver, semmint klasszikus rezsimváltási kísérlet. Krainer külön hangsúlyozza a nemzetközi szervezetek, offshore pénzügyi hálózatok, drog- és fegyvercsempész struktúrák szerepét, amelyek szerinte a régi rend „mély infrastruktúráját” alkotják, és amelyekkel szemben Washington most lépéseket tesz. 
A vita során felmerül egy titkos „Jalta II.” lehetősége is: egy informális nagyhatalmi megállapodás az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között, amely új érdekszférákat és együttműködési kereteket jelölne ki, miközben Európa háttérbe szorul. Gardner szkeptikus: szerinte Trump következetlensége, a fegyverkezési nyomás és a Kína-ellenes politika könnyen kisikláshoz vezethet. Krainer viszont úgy látja, hogy a végkimenetel inkább a régi rend csendes lebontása, mintsem egy nyílt világháború. 
A beszélgetés végkövetkeztetése óvatos: a világrendváltás ténye alig vitatott, de hogy az együttműködésen alapuló, stabil policentrikus rendszer vagy egy merev, konfliktusokkal terhelt új korszak következik-e, az még nyitott kérdés. A felszín alatti alkuk és a látható krízisek közti feszültség dönti el, merre billen a történelem.

Ukrajna energetikai és katonai nyomás alatt: infrastruktúra elleni támadások és frontmozgások

Ukrajna energiabiztonsága kritikus ponthoz közeledik, miután a nukleáris erőműveket kiszolgáló infrastruktúrát célzó támadások súlyos áramkimaradásokat okoznak, miközben a frontvonalakon változatlanul intenzív harcok zajlanak, és Oroszország egy nagyobb offenzívára készülhet. 
Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója szerint január 20-án reggel a csernobili atomerőmű teljesen elvesztette külső áramellátását, és más ukrajnai nukleáris létesítményeket ellátó vezetékek is megsérültek. Az erőművek maguk nem károsodtak, balesetveszély nem áll fenn, ugyanakkor Moszkva módszeresen az alállomásokat és az áramelosztó infrastruktúrát támadja. Az atomerőművek jelenleg Ukrajna energiarendszerének utolsó tartópillérei, amelyek csak a minimálisan szükséges áramellátást tudják biztosítani. A taktika következményei már érezhetők: Kijev humanitárius válság felé sodródik. 
A Timesnak adott interjúban Klicsko elmondta, hogy januárban mintegy 600 ezer ember hagyta el a fővárost. Nyilatkozata Zelenszkij elnökkel fennálló nyilvános konfliktusa közepette hangzott el, amelynek középpontjában a kijevi kerületi vezetők kinevezése áll. Eközben a harcok folytatódnak a kulcsfontosságú frontszakaszokon. 
Rodinszkoje térségében, Pokrovszktól északra az orosz erők vették át a kezdeményezést, és január 21-i jelentések szerint nyugati irányban nyomultak előre. A következő célpont várhatóan Dobropolje lehet, az előrenyomulás pedig felderítő támadásként értelmezhető. Zaporizzsja közelében mindkét fél területet cserélt: az orosz ejtőernyősök Primorszkoje környékén terjesztették ki ellenőrzésüket, míg az ukrán hadsereg Nobilyukovszkoje falut foglalta vissza. Az ukrán parancsnokság teljes erővel ellentámadást próbál indítani; annak kudarca esetén az orosz erők áttörhetik a Dnyeper egyik fontos védelmi vonalát. A front nagy része az elmúlt 24 órában változatlan maradt, ami arra utalhat, hogy Oroszország erői átcsoportosítás után egy szélesebb körű offenzívára készülnek.

Steve Kirsch: Szülők, orvosok és CHD perelték az AAP-t az orvostörténet egyik legfontosabb perében.

 

A felperesek azzal vádolják az AAP-t, hogy központi koordinátorként működött egy gyógyszergyártókat (Pfizer, Merck, GlaxoSmithKline, Sanofi Pasteur) és kapcsolt szervezeteket érintő zsarolási vállalkozásban.
Az állítólagos cél: A folyamatosan bővülő gyermekkori oltási ütemterv előmozdítása, anyagi hasznának kinyerése és védelme szisztematikus csalás, félretájékoztatás és a független tudomány elnyomása révén.

Az alapvető vád:
A kereset azt állítja, hogy az AAP szándékosan félreértelmezte mind a biztonságossági, mind a hatékonysági bizonyítékokat azzal, hogy azt állította, hogy a gyermekkori oltási ütemtervben szereplő vakcinákat:
– „teljes körűen tesztelték”
– „bizonyítottan biztonságos és hatékony”, és
-„milliók életét mentette meg”.
– és hogy ezen állítások egyikét sem támasztják alá tényleges kumulatív kimeneteli vizsgálatok .

Az AAP-t a következőkkel vádolják még:
– Több mint két évtizeden átívelő postai és elektronikus csalás .
– Összeesküvés az oltóanyag-gyártókkal a „biztonság illúziójának” fenntartása érdekében.
– A tudósok, tanulmányok és orvosok szisztematikus elnyomása , akik ellentmondanak üzenetüknek.
– A vakcinákból való profitálás biztosítási ösztönzők, bónuszok és „teljesítményalapú fizetés” rendszerek révén.

A felperesek a következőket követelik:

Kijelentő ítélet, amely szerint:
– Az oltási ütemtervet soha nem tesztelték kumulatív biztonságosság szempontjából.
– Az AAP kulcsfontosságú állításai lényegében hamisak.
– Az AAP állításai zsarolásra utaló előjelű cselekményeknek minősülnek.
-Tiltó intézkedést kérő intézkedés , amely arra kényszerítette az AAP-t, hogy tegye közzé a helyesbítéseket a HealthyChildren.org weboldalán és a Vörös Könyvében .
– Háromszoros kártérítés az elmaradt jövedelemért, a tönkrement karrierekért és a gazdasági károkért.
– Ügyvédi díjak és költségek.

Összefoglalás
Ez a per valóban az egyik legfontosabb per a modern orvostörténetben.
A per lényegében azt mutatja be a világnak, hogy a császárnak (az AAP-nek) nincs ruhája („tudományos bizonyíték”).
Ez a per az AAP régóta fennálló nyilvános állításainak első komoly jogi kihívása, és hivatalos bizonyítékfelülvizsgálatra kényszeríti azokat.
Nincs hiteles tanulmány, amely alátámasztaná az AAP „életeket ment” állításait . A hagyományos intézmények elutasítják egy ilyen tanulmány elvégzését, annak ellenére, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) megerősíti, hogy ilyen tanulmány nem létezik. A legközelebbi, amivel rendelkezünk, a Zervos-tanulmány, amely csak a morbiditási eredményeket vizsgálta, és kimutatta, hogy a beoltott gyerekek állapota rosszabbodott.

Ha a bíróság az AAP ellen dönt, a következmények messzemenőek lesznek, és valószínűleg további vizsgálatokat fognak kiváltani az egész iparágban.
https://kirschsubstack.com/p/parents-doctors-and-chd-sue-aap-in

Mihamarább kilépni a WHO- ból, az Antikrisztusi Világkormányból

Fasiszta Benes dekrétumok