“1961-ben egy rejtély előtt álltak az orvosok: Hogy miért születik hirtelen olyan sok gyerek fejlődési rendellenességgel? Widukind Lenz úgy gondolta, hogy a Contergan a felelős. A gyermekorvos nyilvánosságra hozta gyanúját – és ezzel kockára tette a karrierjét.

1961 júniusa: egy házaspár kereste fel a hamburgi egyetemi gyermekklinikát, mert tudni akarták, miért született a fiuk csökevényes karokkal és kezekkel. A fiatal gyermekorvos és humángenetikus Widukind Lenz is bekapcsolódott a vizsgálatba. Először öröklődő betegségre gyanakodott. Aztán az apa elmesélte, hogy a lakóhelyükön, Mendenben más újszülötteknél is előfordultak hasonló rendellenességek.

Még az ágyban sem talált nyugalmat

Lenz riasztónak értékelte a helyzetet. “A férjem mindenképpen ki akarta deríteni, hogy mi okozza a károsodásokat” – meséli özvegye, Almuth Lenz. Az orvos egyből a telefonért nyúlt, hogy ellenőrizze a hallottakat. Kapcsolatba lépett más orvosokkal és kutatókkal. Nem hagyta nyugodni a téma. “Még este, az ágyban is azon gondolkodtunk, mi okozhatta a károsodásokat” – emlékszik vissza felesége, aki maga is orvos.

Kutakodás a házipatikában

1961 novemberének elején Lenznek feltűnt, hogy több érintett édesanya is arról számolt be, hogy a terhesség alatt Contergant szedett. Ezután már célzottan kérdezett rá erre: Van otthon házipatika? Bekukkanthatok az éjjeli szekrénybe? Milyen gyógyszereket szedett a korai terhesség idején? “Lenz úgy nyomozott, mint egy ügyész és nem úgy, mint egy tartózkodó, objektív tudós, aki csak a rendelkezésére álló adatokat elemzi” – mondja Hans-Jochen Luhmann a Wuppertali Intézettől. “Számomra ő a történet valódi hőse.”

Az igazságért tűzön-vízen át

Lenzet becsületesnek, barátságosnak és tudásvágyónak tartották: kitűnőre érettségizett, jelesre doktorált és több nyelven beszélt. Az akkor 42 éves orvos csendes és szerény volt. Szeretett festeni, verseket írni és az udvaron futóversenyeket rendezett a gyerekeinek. “A férjem csak egy kis doktor volt, akit senki sem ismert” – emlékezik vissza Almuth Lenz. Hogy mi késztette arra, hogy ennyire belevesse magát a Contergan-ügybe? “Ha az igazságról volt szó, akkor minden kockázatot vállalt és ment tűzön-vízen át” – magyarázza. Luhmann pedig úgy véli, hogy talán egyfajta “életútból fakadó küldetést” teljesített. Widukind Lenz ugyanis Fritz Lenz fia volt, aki a Harmadik Birodalom egyik vezető fajhigiénikusa és eugenikusa volt. A fiú is humángenetikus lett, de kerülte az ideológiákat. Luhmann szerint ez a viselkedés egyértelmű jóvátétel volt, ráadásul a legmegfelelőbb módon.

“Felelősségem van emberként és állampolgárként”

1961. november 15-én Lenz értesítette a Grünenthal (ez a cég gyártotta a Contergant) kutatásvezetőjét, Heinrich Mücktert a gyanújáról. Felszólította a céget, hogy vonják ki az összes talidomidtartalmú készítményt a forgalomból. Jogilag elővigyázatos volt: másnap egy ajánlott levélet is küldött, amelyben megindokolta gyanúját. Nem akart tovább várni. Minden nap hallgatás újabb Contergan-áldozatok születését jelenthette. Bár tudományos bizonyíték még nem volt, november 19-én nyilvánosságra hozta gyanúját a Rajna-vidéki és Vesztfáliai Gyermekorvosok Egyesületének ülésén – anélkül, hogy egyetlen nevet is megemlített volna. “Emberként és állampolgárként nem vállalhatom, hogy elhallgassam a megfigyeléseimet” – mondta. És ezzel beindított egy láncreakciót, amely nem sokkal később a Contergan visszavonásához vezetett.

Fenyegetések és lejáratás

Amikor Lenz megtörte a hallgatást, elkezdődtek a nehézségek. Almuth Lenz felidézi, hogy november 20-án megjelentek a Grünenthal cég vezető emberei, rágalmazással vádolták és jogi lépésekkel fenyegették. “A férjemet napokon keresztül megfigyelték” – meséli. “A Grünenthal mindent megtett, hogy lejárassa őt és a munkáját. Még az apósom múltját is előszedték.” Kutatók is támadták, mert szerintük nem tudományosan járt el és tisztességtelenül sajátította ki az első felfedező szerepét. Az orvosok meg azért panaszkodtak, hogy a várandós nőket “feleslegesen” nyugtalanítja. A Contergan-per során aztán a Grünenthal gyógyszercég ügyvédei elérték, hogy elfogultságra hivatkozva kizárják a szakértők közül.

A Contergan-károsultak apafigurája

Lenz akkor már három éve vezette a münsteri Humángenetikai Intézetet. Sokat utazott – hol konferenciákra, hol Japánba, ahol árvaházakba száműzött Contergan-gyerekeket keresett, hogy egy jobb élethez segítse őket. Német Érdemkeresztet és díszdoktori címet is kapott. “Bár híres lett, soha nem szállt el magától” – mondja Almuth Lenz. A Contergan-károsultakkal haláláig kapcsolatban maradt. “Bármikor felkereshették, olyan volt számukra, mint egy apa.” Amikor 1995-ben elhunyt, a gyászjelentésben ez állt: “Kérjük, mellőzzék a virágokat, helyette az elhunyt kívánságának megfelelően, adományozzanak a Brazíliában élő talidomid-károsultak javára.”

Biró Éva fordítása

Forrás: https://www1.wdr.de/archiv/contergan/contergan156.amp