A WikiLeaks szerint nem igazak Emmanuel Macron kampánystábjának azon állításai, miszerint a kiszivárogtatók hamis adatokat kevertek a valós dokumentumok közé.
Egyelőre semmilyen hamisítást nem találtak a WikiLeaks szakértői abban az adatállományban, amit ismeretlen személyek péntek éjjel szivárogtattak ki Macron kampánystábjának belső levelezéséből.
Nem sokkal az után, hogy ismeretlen személyek Macron köreinek magánlevelezéseit, a kampánystáb belső használatra szánt dokumentumait, pénzügyi adatait nyilvánosságra hozták, a volt pénzügyminiszter kampánystábja közleményt adott ki, miszerint valóban hackertámadás érte őket, de a kiszivárogtatott dokumentumok közé valótlan adatokat kevertek az ismeretlen elkövetők. Azonban a WikiLeaks Twitter-oldalán szombaton megjelent közlés szerint elemezték az adatállomány egy részét, és eddig semmilyen arra utaló jelet nem találtak, hogy a dokumentumokat valaki meghamisította volna.
„Egyelőre nem találtunk hamisítványt a Macron-kiszivárogtatásban, és szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy a Macron-stáb nálunk gyorsabban át tudta volna nézni az adatállományt.” – írták.
A kiszivárogtatás célja egyelőre ismeretlen, hiszen kevesebb mint két nappal az elnökválasztás második fordulója előtt történt, ami szakértők szerint túl késői időpont ahhoz, hogy érdemben befolyásolja a választás kimenetelét.
Ugyanakkor, akik Hillary Clinton bukásakor orosz hackereket tettek felelőssé a kiszivárogtatásért, péntek éjjel szinte reflexből adták elő ugyanezt a történetet – bár aligha valószerű, hogy néhány óra alatt bárki is érdemi vizsgálatot folytatott volna le annak kapcsán, ki és hogyan szivárogtatta ki a Macronra vonatkozó adatállományt.
Miközben a dokumentumok kiszivárogtatásával az elnökjelölt adóelkerülési gyakorlatára vonatkozó adatok is nyilvánosságra jutottak, támogatóit – hasonlóan a Clinton-botrány lekommunikálásakor – nem a jelölt által elkövetett bűncselekmény foglalkoztatja, hanem az, hogy kitudódott.

http://www.hidfo.ru/2017/05/a-wikileaks-szerint-minden-igaz-ami-macronrol-kiszivargott/



Vissza a gyökerekhez: a kármentés lehetőségéről szól a francia elnökválasztás

A Marine Le Pen és Emmanuel Macron közti választással a francia választók arról döntenek, hogy a sivatagi népek elárasszák-e Európát, és a franciák hosszú távon együtt kell-e éljenek a tömeges bevándorlással Európába hozott terrorfenyegetéssel.
Marine Le Pen kampánya arra hívta fel a figyelmet, hogy Franciaország mint az Európai Unió tagállama már nem tudja saját hatókörben kezelni azokat a problémákat, melyekkel a francia állampolgároknak nap mint nap szembesülniük kell. A határok őrizetlenül hagyása, a közrend megbomlása, a multikulturalizmus nyilvánvaló működésképtelensége voltak azok a tényezők, melyek a Nemzeti Front előretörését hozták, mígnem Marine Le Pen továbbjutott az elnökválasztás második fordulójába, és az elnöki poszt közelébe került. Az úgynevezett szélsőjobboldali jelölt rendkívül egyszerű ígéretek köré építette programját: a törvények mindenkire kell vonatkozzanak, a tömeges bevándorlást meg kell állítani, és az Európai Uniót meg kell fosztani azoktól a jogköröktől, melyek segítségével gyakorlatilag európai mértékű lakosságcserét hajt végre, hiszen többmilliós nem-európai népcsoportokat akar szétosztani a tagállamok közt.
Le Pen egy kiáltványban foglalta össze 144 javaslatát, melynek lényege, hogy öt év alatt helyreállítaná Franciaország nemzeti szuverenitását, visszavezetné az országot a nemzeti valuta használatához, és intézményi reformokon keresztül évente maximum tízezer főre csökkentené a befogadott bevándorlók számát, ami a közrend helyreállítására tett drasztikus lépésekkel párosulna.
Le Pen kampánya a nemzeti szuverenitás helyreállítása köré szerveződött, a francia történelmi hagyaték és kultúra védelmét tűzte zászlajára, miközben vállaltan radikális intézkedésekkel megakadályozná, hogy a Franciaországban megtelepedett nem-európai közösségek államellenes szervezkedést folytassanak. Évente tízezer főben maximálná a megadható menedékjogok számát, ellehetetlenítené az illegális bevándorlók számára az állampolgárság megszerzését, és az állampolgárság meglétéhez kötné a szociális juttatásokhoz, oktatáshoz, egészségügyhöz való ingyenes hozzáférést, amihez a lakosság támogatását egy népszavazással előzetesen kikérné.

A jobboldali jelölt kampányának a nemzeti szuverenitásra hivatkozás okán visszatérő eleme a népszavazás; amellett, hogy kezdeményezné Franciaország EU-tagságának újratárgyalását a tagállamokkal, népszavazást írna ki az uniós tagság fenntartásáról, hogy a francia állampolgárok maguk dönthessenek arról, jelen feltételek mellett is része akarnak-e maradni az Európai Uniónak. Le Pen egyúttal azt is kilátásba helyezte, hogy lemond abban az esetben, ha a franciák többsége az uniós tagság fenntartására szavaz; ezáltal az ő megválasztása nem több, mint egy lehetőség Franciaország számára, hogy újra a nemzeti szuverenitás keretén belül dönthessen a legfontosabb kérdésekben.
Marine Le Pen egyúttal kilátásba helyezte az euró használatának felfüggesztését – elnöksége esetén Franciaország visszatérne a nemzeti valuta használatához, hogy a fizetőeszköz értékének szabályozásával képes legyen kezelni az uniós szinten kezelhetetlen gazdasági problémákat. Az elnökjelölt további népszavazásokat helyezett kilátásba többek közt az alkotmány módosításáról, amivel törvénybe iktatná, hogy a jövőben Franciaország alkotmánya kizárólag népszavazással legyen módosítható, amit akkor lehet kiírni, ha előtte félmillió állampolgár szavazatával támogatja a kezdeményezést.
Le Pen kampányának szerves részét képezte a törvény uralmának helyreállítása „mindenhol és mindenki számára”. A rendőrség megerősítésével újra ellenőrzés alá vonná az úgynevezett no-go zónákat, ahol a nem-európai lakosság többségbe jutása miatt az európai ország törvényeinek betartatása lehetetlenné vált. Az elnökjelölt további tizenötezer rendőrt toborozna, emellett meghirdette a szervezett bűnözői csoportok és etnikai alapon szerveződő bandák teljes lefegyverzését, és egy terrorellenes ügynökség létrehozását, ami az államra leselkedő belső fenyegetések felismeréséért és leküzdéséért lenne felelős. Le Pen a rendfenntartó erők megerősítése mellett meghirdette a börtönrendszer kibővítését több mint negyvenezer újabb cellával, emellett a bűncselekmény elkövetésével megvádolt külföldiek azonnali kiutasításának politikáját.

Le Pen biztonságpolitikájának gerincét alkotja a dzsihádizmus és más muszlim extrémista tevékenység elleni harc, beleértve a no-go zónák szervezett bűnözői csoportjai és a dzsihádisták által kezdett kiberhadviselés elleni védekezést is. Az elnökjelölt emellett kijelentette, hogy Franciaország ki kellene lépjen a NATO-ból, hogy a védelmi kiadások elosztásáról ismét a nemzeti kormány dönthessen, és így elsősorban a belföldön jelentkező fenyegetések semlegesítésére lehessen költeni az adófizetők pénzét.
Határvédelem, rendteremtés, bevándorlás elleni harc, a lényeges intézkedések népszavazással megtámogatása – emiatt indult belföldi és külföldi össztűz Marine Le Pen személye ellen. Amennyiben a francia választók ma a Nemzeti Front volt vezetőjére voksolnak, Franciaország újra a nemzeti gyökerek, az európai kultúra irányába fordulhat, megkezdődhet egy megújulási folyamat. A jelenleg esélyes jelöltnek tartott Emmanuel Macron azonban hitet tett a kétsebességű Európa mellett, ami az Európai Egyesült Államok létrehozásának, a nemzetállami keretek felszámolásának lépcsőfoka. Az önmagát Európa-pártinak nevező Macron liberális elvei mentén elárasztaná az Európai Uniót sivatagi népekkel, hogy végül az európai nemzetek a felismerhetetlenségig eltorzuljanak. A francia választók ma elsősorban erről döntenek, még ha nem is egyértelműen így fogalmaztak a jelöltek. A jövő hét kezdetén már látható lesz, milyen irányba mozdul el Európa erről a hosszú évek óta formálódó holtpontról.

http://www.hidfo.ru/2017/05/vissza-a-gyokerekhez-a-karmentes-lehetosegerol-szol-a-francia-elnokvalasztas/