A tudományos magyarázkodás közröhejes voltáról szólt számomra az előadás, amiben Dr. Cowan a héten Dr. Mark Bailey-vel beszélgetve számos példát tárt a hallgatók elé. Az alapkérdés továbbra is az volt, hogy miért történhet még mindig mindez.
Csak a röhejes elhangzott „tudományos” állításokat, viselkedéseket emelem ki.
 –	A szakértők megvitatják, megideologizálják a megvizsgált, megmért,  megismételhető tapasztalati tényeket. DE: a tapasztalatot nem kell  megvitatni és megideologizálni.
 –	Azt tanítják, hogy ha voltál bárányhimlős, életed végéig immunis  leszel. De például az influenza vírus teljesen más, ha azt megkapod, az  újra kijöhet. Nem beszélve a HIV vírusról, ahol az átesettség  következménye idővel a belehalás lehet. Amikor valaki felteszi azt a  kérdést, hogy mitől másik vírus az újonnan kitalált vírus a korábbiakhoz  képest, akkor csönd van.
 –	A HIV izoláció kérdésnél, tehát amikor valaki kimutatta, hogy egy  fehérje darabban van egy vírus, és felmerül a további kérdés, hogy ki  csinálta az izolációt, az a válasz, hogy „somebody must have done that”,  „don’t bug me, because somebody did it”.
 –	Amikor nem természetes módon kényszerítenek valakit arra, oltással,  hogy találkozzon a kanyaró vírussal, akkor nem lehet teljes az  immunválasz, és ez okozza vírus mutációt. A kanyaró vírus ki tudja  kerülni az oltás hatását. A szamárköhögés oltást a vírusok gyorsan  kikerülik, a kanyarót pedig csak lassan.
 –	Amikor valaki megbetegedik, az az orvosi feltételezés, hogy ha valami  nem toxikusság miatti betegség, akkor biztos, hogy vírus. Ez pedig nem  egy racionális, igazolható válasz, mivel az immunválasz nem igazolja a  vírus létezését.
 –	A kommunikáció feltételezettnek veszi, hogy igaz a vírus elmélet, és  senki nem megy vissza a kiindulási alapokig. Akik csak tisztán meg  akarták vizsgálni az elméleti alapokat, mind azt találták, hogy nincs  bizonyíték a vírusok létezésére. Aki el akar adni valamit, annak pedig  jól jön az alapokról való elfeledkezés.
 –	A tisztánlátó orvosok egyszerűen „csak” nem akarnak foglalkozni a  vírusok létezésének kérdésével. Tudják, hogy nincs bizonyíték, de azt  mondják, hogy az erre való koncentrálás elvonja a figyelmet más  témáktól. Azért is figyelmen kívül hagyják, mert szerintük a közönség  nem felkészült arra, hogy befogadják a valóságot, és inkább elrejtik.  DE: erre nincs se joguk, se képességük. Az a normális kommunikáció, ha  valaki elmondja a saját történetét a saját szemszögéből érvelve, és a  hallgató is elmondja a saját érveit.
 –	Azok, akik a vírus narratívát állítják, mindvégig ellenállnak annak,  hogy nyilvánosan bizonyítsák az igazukat. Miért? Mi történne, ha  kiderülne, hogy egyik oltás se működik? Mi lenne ez után? Nemcsak az  orvosokat érinti a vírus átverés, hanem a tanulmányokat írókat, illetve  azokat, akik vírus elleni szerekként adják el a táplálék kiegészítőket.  Ahhoz, hogy folytassák az üzletet, vagy tudósnak eladják magukat, a  vírusnak létezni kell! Mindenki hozzászokott ahhoz, hogy az orvosi  képzésben és gyakorlatban nem a bizonyíték a fontos, hanem a kórház  ideája hasznos ahhoz, hogy a sok benne levő eszközzel lehessen mit  kezdeni. Amikor valaki eldobja a rossz elméleteket, az eléggé sokkoló a  többi „hívő” orvosnak. Amikor valaki megcáfol egy kőbevésett állítást,  akkor nem is figyelnek rá.
 –	A kutatások során olyan hipotézisekből kell kiindulni, amik  megcáfolhatók, valamint kell lenni független változónak (létező kórok),  amitől az eredmény (megbetegedés) egyértelműen függ. Valamint nem lehet  olyan fogalmakat belekeverni a vizsgálatokba, amikről nem tudható, hogy  mik azok. Nem lehet azt állítani, hogy valami nem érinti az erős  immunrendszerű egyéneket, mert nem lehet tudni, hogy mi az  immunrendszer. A kutatás módszere az empirikus, érzékszerveken  keresztüli tapasztalatszerzés, megfigyelés. A kórok nem lehet nemlétező.  Léteznie kell, izolálhatónak- ez a kulcs kiinduló feltétel-  elkülöníthetőnek kell lenni, mint pl. a baktériumoknak. A sejtkultúra  nem izoláció. Kell lenni tesztelési, értelmezhető kontroll  vizsgálatoknak is. Létező kórok kell, mert az eredményből nem lehet  visszakövetkeztetni a kórokra, az tudománytalan. A vírus nem létezik,  nem kimutatható, minden a létezést igazolni próbáló tanulmány csak  visszakövetkezteti a vírus létezését egy képzelt eredményből. Nincs  másmilyen logikájú tanulmány, így pedig nem lehet tudományt csinálni.  Vagyis éppen ettől „csinált” a mai tudomány, nem valós.
 –	A nemlétező vírus létezését azzal próbálják megalkotni utólag, hogy  számítógéppel csinálnak egy szekvenciát. De ha egy beteg váladékában nem  találják meg ezt a kívánt fehérje szekvenciát, akkor is használják  teszteléshez a számítógépes kódot. Egyébként pedig újraalakítják, hogy  megfeleljen adott esetben. Jogosan merül fel, hogy ez a gyakorlat miért  nem vet fel kérdéseket a tisztánlátók közösségében.
 –	A kontroll kísérlet végzésnek van egy előírása. Használj két mintát,  amelyik egyike legyen fertőzött a vírussal/vizsgált vírus vektorral, a  másik pedig legyen ugyanúgy kezelve, de ne tartalmazzon vírust, vagy  néha másiknak használható nem virulens törzs is. Hogyan lehet ilyet  csinálni??? Baktériumra lehet ilyen eljárást végezni, mert a baktérium  elkülöníthető. Vírusra pedig a történelemben eddig soha nem volt ilyen  elkülönítési példa. Ez nagyon kritikus pont! Nem lehet kivenni a vírust,  hogy kontrollt lehessen csinálni. Senki nem tudja, mit csinálnak,  amikor azt „mondják”, hogy csinálnak egy kontrollt. EZ EGYÉRTELMŰ  CSALÁS, nem létezik a kísérleti független változó. A PCR teszt sem jöhet  szóba, mint a kontroll bizonyítás eszköze. Ráadásul a kontroll  kísérleteknek megismételhetően kell azonos eredményt produkálni. A  legszebb röhejes pillanat, amikor kimondta Dr. Bailey, hogy vírus  nemcsak beteg szervezetben nincs, de egészségesben sincs (amelyik  immunis!). Okozni a nemlétező vírus végképp nem tud semmit.
Könyvajánló:
 https://drsambailey.com/the-final-pandemic/
 


Btk.
“258. § (1) Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva,
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával,
c) háború idején vagy
d) külföldi fegyveres erő behívásával vagy igénybevételével
követik el.
(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
“263. § (1) Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, az ellenség támogatása, kémkedés, szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés, kémkedés az Európai Unió intézményei ellen készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el, és erről a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Levezető -e jelen ismereteink alapján a hazaárulás? (Hitelt érdemlő tudomásszerzés.)
Az a tény önmagában súlyos hátrányt okoz, és a hazaárulás feltételeit teremti meg, ha nem publikus az összes olyan nemzetközi szerződés, és aláírása, ami az emberi önrendelkezést sérti.
A WHO szerződés mikortól számít aláírtnak? Onnan kezdve hazaárulás. Ha a szándéknyilatkozat aláírásnak számít, hiába van fordítva megfogalmazva, akkor 2023.11.01 óta.
Kínai fegyveres erő behívása hasonlóan kérdést vet fel.