Iránnal kapcsolatban mindig abból indulok ki, amit még évekkel ezelőtt az itteni követségi tanácsosuk, Zakeri úr személyesen elmesélt nekünk. Beszélt Irán történelmi eseményeiről, és a fiatalkori személyes élményeiről is, az Iszlám Forradalomról, Khomeini-ről (Ők úgy nevezik az "Imam", Imam Khomeini) és az utána következő Irak-iráni háborúról is. Egy nép lelkülete, mentalitása az ilyen személyes beszélgetések során érthető meg igazán, és nem a sajtó által összehordott napi hírek alapján.
Elmondta, hogy amikor Irak megtámadta Iránt, Szaddám Huszeint összesen 72 ország támogatta Iránnal szemben (köztük a jelenlegi Epstein-koalíció is). Minden lehetséges támogatást megadtak Szaddámnak, hírszerzési, műholdas felderítési adatokat, amit csak az akkori technikai színvonalon lehetséges volt. Több millió halott volt mindkét oldalon. Iránnak másfél millió halottja volt összesen. De Irán gerincét nem tudták megtörni! Ilyen világméretű támogatás ellenére sem tudta legyőzni Irak (ahogy most Oroszországot sem tudja legyőzni a Nyugat, Ukrajnát felhasználva). Nagyon sok fiatalja meghalt Iránnak, borzalmas emberveszteségeik voltak, mégis győzni tudtak, a rendszert nem tudták megdönteni, és az iszlám forradalom szociális vívmányait a rendkívül erőteljes nyugati szankciók ellenére is meg tudták őrizni. Az iráni emberek jól emlékeztek a Sah rendszerére, a borzalmas szegénységre - főleg vidéken- , és a SAVAK (titkosrendőrség) brutális terrorjára (amikor a forradalom győzött a SAVAK ügynökei nagyjából úgy jártak, mint itt 1956-ban az utcán elkapott ávósok...). Jól emlékeztek az ország kiárusítására, az olajvagyon nyugatiak általi kiszivattyúzására, miközben a lakosságuk szegénységben élt. Nem akarták, hogy az a rendszer még egyszer visszatérjen. Khomeini úgy tudott beszélni, hogy több millióan álltak mögé és fogtak fegyvert az ország védelmében. Amikor meghalt az Imam, a sivatagban több millió ember gyűlt össze a temetésére, és akkora sűrű embertömeg volt ott, hogy a koporsót szállító helikopter egyszerűen nem tudott leszállni (erről vannak még videók, meg lehet találni). Ma egy hatalmas mauzóleum áll Khomeini sírja felett. Ezzel szemben Szaddam Huszein hogy járt? A saját sátáni szövetségesei árulták el, gyilkolták meg, és mint egy köztörvényes bűnözőt akasztották fel....
2026. március 4., szerda
Elszámították magukat
2026. március 3., kedd
2026. március 2., hétfő
Nem, nem az atom
Tucker Carlson műsorában Catherine Austin Fittsazt állítja, hogy a Nyugat és Irán közötti feszültség valódi oka nem a nukleáris program, hanem a globális pénzügyi rendszer feletti ellenőrzés. Értelmezése szerint a 9/11 utáni amerikai beavatkozások célja részben azoknak az országoknak a „rendszerbe terelése” volt, amelyek jegybankjai nem illeszkedtek a nemzetközi, központosított pénzügyi struktúrához.
Fitts szerint a tét a „programozható pénz” bevezetése: olyan digitális fizetőeszköz, amelyhez szabályok kapcsolódnak, és amely valós időben képes korlátozni vagy irányítani a felhasználó pénzügyi és térbeli mozgását. Ehhez globálisan interoperábilis digitális azonosítórendszer és kiterjedt megfigyelési infrastruktúra szükséges. A három pillér, amelyet „digitális kontrollrácsnak” nevez: - programozható pénz, - digitális azonosító, - helyi és globális megfigyelési hardver (kamerák, adatközpontok, műholdak, mobilhálózatok)
Állítása szerint az AI-adatközpontok elsődleges funkciója e rendszer működtetése: a pénzügyi tranzakciók és a térbeli mozgás matematikailag modellezhető, így automatizált felügyelet és végrehajtás valósítható meg. Példaként említi az autókba épített „kill switch” lehetőségét vagy a 15 perces város koncepcióját, ahol a pénz és a közlekedés digitális korlátozások alá eshet.
Irán ebben a keretben azért kulcsszereplő, mert energiaexportja – különösen Kína felé – növeli a BRICS-országok pénzügyi mozgásterét, amelyek alternatív fizetési rendszereket próbálnak kiépíteni. Fitts szerint ez „szivárgást” jelent a kialakuló globális kontrollrendszerben, ezért geopolitikai nyomás nehezedik rájuk.
Összességében Fitts azt állítja, hogy a központi bankok és a digitális infrastruktúra körül zajló folyamatok egy olyan rendszer felé mutatnak, amelyben a monetáris politika eszközeivel közvetlen társadalmi kontroll valósítható meg, megkerülve a hagyományos politikai döntéshozatalt.
2026. március 1., vasárnap
Seyed Mohamed Marandi: Felőrlő háború és mártírkultusz
Seyed Mohamed Marandi a Glenn Diesen podcastjában azt állította: az Egyesült Államok és Izrael súlyos stratégiai hibát követett el az Irán elleni támadásokkal, mert alábecsülte az iráni állam stabilitását és a társadalom mozgósíthatóságát. A teheráni egyetemi professzor szerint a konfliktus nem gyors rezsimváltó műveletté, hanem elhúzódó felőrlő háborúvá alakulhat.
Marandi beszámolója szerint az iráni válaszcsapások azonnal megkezdődtek: rakéta- és dróntámadások érték izraeli célpontokat, valamint amerikai érdekeltségeket a térségben, különösen az Öböl-menti államokban. Úgy fogalmazott, Teherán egyelőre főként régebbi fegyverrendszereket vet be, miközben célja az ellenséges légvédelem kimerítése. Állítása szerint az új generációs rakéták és a kiterjedt föld alatti infrastruktúra jelentős része érintetlen.
A professzor szerint Irán hosszú háborúra rendezkedik be. Úgy véli, az ország 2003 óta – az iraki háborút követően – tudatosan építette ki föld alatti rakéta- és drónbázisait, elsősorban egy esetleges amerikai támadás kivédésére. Szerinte Teherán célja az ellenfél kifárasztása, miközben saját veszteségeit minimalizálja.
A beszélgetés központi eleme volt Ali Hamenei ajatollah halálának jelentősége. Marandi a legfelsőbb vezetőt „meghatározó történelmi alaknak” nevezte, és azt állította, hogy halála mártírként erősíti az iráni rendszer legitimitását. Úgy látja, az esemény az iráni társadalomban és a térség síita közösségeiben – a kerbalai és asúrai hagyományok fényében – mozgósító hatású lehet, és fokozza az „ellenállási tengely” egységét.
Marandi szerint a Nyugat visszatérően tévesen értékeli az iráni belpolitikai stabilitást, és túlértékeli az emigráns ellenzéki csoportok jelentőségét. Álláspontja szerint a rendszer az elmúlt évtizedek súlyos megrázkódtatásai – háború, merényletek, szankciók – ellenére is fennmaradt, ezért a mostani konfliktus sem vezet automatikusan összeomláshoz.
A Hormuzi-szoros lezárásáról azt mondta: Irán ennél is súlyosabb károkat tudna okozni az energetikai infrastruktúrában, de egyelőre korlátozott eszközökkel él. Szerinte a háború kimenetele azon múlik, meddig képes Washington és Tel-Aviv fenntartani a műveletek intenzitását, különösen logisztikai és fegyverzeti korlátok mellett.
Összegzése szerint a konfliktus „akaratok harca”, amelyben Irán egzisztenciális küzdelmet lát, míg ellenfelei szerinte politikai döntésből vállalták a konfrontációt. Marandi úgy véli, a jelenlegi stratégia végső soron az Egyesült Államok és Izrael kimerüléséhez vezethet.