Az, hogy Magyarországon fél millió ember került a szegénységi küszöb alá 2008 és 2013 között és közel 3,3 millióan éltek súlyos anyagi nélkülözésben az elmúlt év végén, azt eddig is tudtuk. Azonban az, hogy ez a növekmény csak a válsággal erősen sújtott Görögországban volt magasabb, illetve, hogy a visegrádi országokban rajtunk kívül mindenhol csökkent az arány, az már meglepő. 28,2 százalékról 33,5-re nőtt a szegények aránya Magyarországon 2008 és 2013 között. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy a válság kitörésekor 2,8 millió ember élt „anyagi deprivláltságban”, tavaly pedig 3,3 millió – tudtuk meg az Eurostat adataiból. Ezzel az aránnyal egyébként az 5. legrosszabb helyen állunk, Litvánia, Görögország, Románia és Bulgária után. Bár erre az adatra sem lehetünk igazán büszkék, a tendenciák sokkal szomorúbb képest festenek a magyar rögvalóságról, nálunk ugyanis 5,3 százalékponttal nőtt ez az arány 2008 és 2013 között. Hazánknál csak a görögök teljesítettek rosszabbul, de ott sokkal komolyabb problémákkal néztek szembe a világgazdasági válságot követően. Ahogy az a grafikonon is látszik, a legtöbb európai országban nem tudták megfékezni a szegénység növekedését, így az EU átlaga is 0,7 százalékpontos emelkedést mutat. Ami viszont komolyan a szégyenpadra ültet minket, az az a tény, hogy a visegrádi országok és Románia is azok közé tartozik, amelyeknek sikerült mérsékelniük az arányokat. Sorrendben, Lengyelországban 4,7, Romániában 3,8, Szlovákiában 0,8, Csehországban pedig 0,7 százalékponttal csökkent a lakosságszámra vetített szegénységi mutató.
Az Eurostat 3 mutató alapján sorolja be az embereket a szegénységgel sújtott kategóriába. Az első, hogy hány százalékuk kap olyan jövedelmet, amely nem éri el az adott országban megállapított létminimum szintjét. Ebben a tekintetben Magyarország még nem is áll olyan rosszul, hiszen a 2013-as 14,3 százalék jobb, mint az EU 16,7-es átlaga. Az uniós számot olyan országok húzzák le, mint Bulgária (21 százalék), Görögország (23,1 százalék), vagy Románia (22,4 százalék). Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy Magyarországon 2008 óta majd 2 százalékponttal romlott ez a mutató, míg az EU-ban csak 0,1-el. A második mutató az anyagi depriváltság mértéke, vagyis, hogy a lakosság mennyire engedhet meg magának bizonyos javakat. Ilyenek az a TV, a nyaralás, a hús, vagy a telefon, de ide tartozik például az is, hogy mennyre képes valaki egy váratlan kiadást fedezni, vagy fizetni a rezsiköltségeket.  Itt hazánk elvérzik, ugyanis az uniós 9,6 százalékkal szemben nálunk 26,8 százalékot érint ez a probléma 9 százalékponttal többet, mint a válság kitörésekor. Csehországban egyébként 6,6, Lengyelországban 11,9, Szlovákiában 10,2 százalék ez az arány. Romániában viszont magasabb, 28,5 százalék. A harmadik tényező a munkanélküliséggel sújtott háztartások aránya, amely Magyarországon 12,6 százalék, szemben az uniós 10,7-el. A visegrádi országokbban ebben a tekintetben is szebbek a számok: a lengyeleknél 7,2, a szlovákoknál 7,6, a cseheknél pedig 6,9-es aránnyal. Sőt, Románia is lehagy bennünket 6,4 százalékkal.
Az EU egészét nézve 122,6 millió ember, vagyis a népesség 24,5 százaléka él szociális kirekesztettségben.


Szász Péter összegzése