Ezt a 
perifériás konfliktust Washington úgy tervezte, hogy egy Új  Világrendet
 vezessenek be, amelyből Oroszországot, majd Kínát kizárják.  Ne hagyd 
magad becsapni!

Joe
 Biden amerikai elnök „hentesnek” nevezte orosz kollégáját, Vlagyimir 
Putyint. Aztán így szólt: „Az isten szerelmére, ez az ember nem maradhat
 hatalmon. A  külügyminisztérium megpróbálta lekicsinyelni ezeket a 
kijelentéseket  azzal, hogy biztosította arról, hogy Biden elnök csak az
 Oroszország  szomszédai feletti hatalomgyakorlásról beszélt, de nem 
részletezte, hogy  Oroszország hol gyakorolja ezt a hatalmat.
Oroszország katonai műveletei Ukrajnában már több mint egy hónapja tartanak, a NATO propagandaműveletei pedig másfél hónapja.
Mint
  mindig, az angolszászok háborús propagandáját Londonból koordinálják. 
 Az első világháború óta a britek páratlan know-how-ra tettek szert.  
1914-ben sikerült meggyőzniük a saját lakosságukat arról, hogy a német  
hadsereg tömeges nemi erőszakot követett el Belgiumban, és hogy minden  
britnek kötelessége a szerencsétlen nők megmentésére sietni. Ez egy  
tisztább változata volt II. Vilmos császár kísérletének, hogy felvegye a
  versenyt a brit gyarmatbirodalommal. A konfliktus végén a brit 
lakosság  követelte az áldozatok kártalanítását. Népszámlálást végeztek,
 és  kiderült, hogy a tényeket rendkívüli módon eltúlozták.
 
Zelenszkij
 elnök hadat üzent Oroszországnak azzal, hogy február  17-től a 
hadseregébe beolvasztott banderista csapatoknak parancsot  adott, hogy 
támadják meg az orosz állampolgárokat a Donbasszban. Ezután a  
NATO-tagországok politikai vezetői előtt lobogtatta a vörös rongyot, és 
 kijelentette, hogy a nemzetközi szerződéseket megsértve atombombát fog 
 szerezni.
.
Ezúttal
 2022-ben a briteknek sikerült meggyőzniük az  európaiakat arról, hogy 
február 24-én az oroszok megtámadták Ukrajnát,  hogy megszállják és 
annektálják azt. Moszkva megpróbálta újjáalakítani a  Szovjetuniót, és 
arra készült, hogy egymás után megtámadja az összes  korábbi birtokát. 
Ez a verzió a Nyugat számára becsületesebb, mint a  "Thuküdidész-csapda"
 felidézése - erre még visszatérek. A valóságban a  kijevi csapatok 
február 17-én délután megtámadták a saját lakosságukat  Donbasszban. 
Aztán Ukrajna vörös rongyot lengetett az orosz bika előtt  Zelenszkij 
elnöknek a NATO Münchenben összegyűlt politikai és katonai  vezetői 
előtt tartott beszédével, amelyben bejelentette, hogy országa  
atomfegyvereket fog beszerezni, hogy megvédje magát Oroszországtól.
 
Nem 
hisznek nekem? Itt vannak az EBESZ mérései a donbászi határról.  Hónapok
 óta nem voltak harcok, de a semleges szervezet megfigyelői  február 
17-én délután óta napi 1400 robbanást észleltek. Azonnal a  lázadó 
Donyeck és Luganszk tartományok, amelyek még mindig ukránnak  
tekintették magukat, de Ukrajnán belüli autonómiát követeltek, több mint
  100 ezer civilt költöztettek védelmükre. A legtöbben Donbassz 
belsejébe  vonultak vissza, mások Oroszországba menekültek.
A Donbasszban regisztrált robbanások száma (2022. február 14-22.)
Forrás: Beszámoló a robbanások számairól (lásd a következő táblázatot): EBESZ SMM napi jelentés
2014-ben
  és 2015-ben, amikor a polgárháborúban Kijev szemben állt Doneszttel és
  Luganszkkal, az anyagi és emberi károk csak Ukrajna belügyeihez  
tartoztak. Idővel azonban Donbassz szinte teljes ukrán lakossága  
fontolóra vette a kivándorlást, és kettős orosz állampolgárságot  
szerzett. Ezért Kijev február 17-i támadása Donbassz lakossága ellen az 
 ukrán-orosz állampolgárok elleni támadás volt. Moszkva február 24-től  
vészhelyzetben a segítségükre sietett.
A 
kronológia vitathatatlan. Nem Moszkva akarta ezt a háborút, hanem  
Kijev, annak ellenére, hogy előre látható árat kellett fizetnie.  
Zelenszkij elnök szándékosan sodorta veszélybe népét, és egyedül őt  
terheli a felelősség azért, amit ma elszenvednek.
Miért
 tette ezt?  Volodimir Zelenszkij hivatali idejének kezdete óta 
folytatta az ukrán  állam támogatását, amely elődjével, Petro 
Porosenkóval kezdődött, az  amerikai szponzorai által elsikkasztott 
pénzek és az ország  szélsőségeseinek, a banderistáknak a támogatását. 
Putyin elnök az  előbbieket "egy rakás drogfüggőnek", az utóbbiakat 
pedig "egy rakás  neonácinak" nevezte. Volodimir Zelenszkij nemcsak azt 
nyilatkozta  nyilvánosan, hogy nem akarja a minszki megállapodások 
végrehajtásával  megoldani a donbászi konfliktust, hanem megtiltotta 
honfitársainak, hogy  az iskolákban és a közigazgatásban oroszul 
beszéljenek, és ami még  rosszabb, 2021. július 1-jén aláírta a faji 
törvényt, amely de facto  kizárja a szláv származásukra hivatkozó 
ukránokat az emberi jogok és  alapvető szabadságjogok élvezetéből.
Az 
orosz hadsereg először nem a Donbasszból, hanem Fehéroroszország  és a 
Krím felől hatolt be ukrán területre. Elpusztította az összes, a  NATO 
által évek óta használt ukrán katonai létesítményt, és harcolt a  
bandita ezredek ellen. Most az ország keleti felében a megsemmisítésükre
  rendezkedett be. A londoni propagandisták és közel 150 kommunikációs  
ügynökségük világszerte arról biztosítanak minket, hogy a dicsőséges  
ukrán ellenállás által visszaszorítva a legyőzött orosz hadsereg feladta
  eredeti célját, Kijev elfoglalását. Putyin elnök azonban soha, de soha
  nem mondta, hogy Oroszország elfoglalja Kijevet, megdönti a  
megválasztott Zelenszkij elnököt és megszállja az országot. Éppen  
ellenkezőleg, mindig azt mondta, hogy háborús céljai Ukrajna  
denazifikálása és a külföldi (NATO) fegyverkészletek felszámolása.  
Pontosan ezt teszi.
Az 
ukrán lakosság szenved. Rájövünk, hogy a háború kegyetlen, hogy  mindig 
ártatlan embereket öl. Ma eluralkodnak rajtunk az érzelmeink, és  mivel 
nem veszünk tudomást a február 17-i ukrán támadásról, az oroszokat  
hibáztatjuk, akiket tévesen "agresszoroknak" nevezünk. Nem érezzük  
ugyanezt az együttérzést az egyidejűleg zajló jemeni háború áldozatai, a
  200 000 halott, köztük 85 000 gyermek iránt, akik éhen haltak. De 
igaz,  hogy a jemeniak a Nyugat szemében "csak arabok".
 
A
 szenvedés tényét nem szabad prioritásként értelmezni, mint  annak 
bizonyítékát, hogy valakinek igaza van. A bűnözők ugyanúgy  szenvednek, 
mint az ártatlanok.

 
A
 Nemzetközi Bírósághoz forduló ukrán küldöttségnek sikerült  elérnie, 
hogy ne érdemi ítéletet hozzanak, hanem ideiglenes intézkedést  
rendeljenek el Oroszországgal szemben.
Hogyan
 lehetséges  a bíróság ilyen manipulálása? Ukrajna arra hivatkozott, 
hogy Putyin  elnök az orosz katonai műveletről szóló beszédében azt 
mondta, hogy a  donbásziak "népirtás" áldozatai. Ezért tagadta ezt a 
"népirtást", és  azzal vádolta Oroszországot, hogy helytelenül használta
 ezt az érvet. A  nemzetközi jogban a "népirtás" szó már nem egy etnikai
 csoport  kiirtására utal, hanem egy kormány által elrendelt 
mészárlásra. Az  elmúlt nyolc év során 13 000 és 22 000 közötti számú 
civilt öltek meg a  Donbasszban, attól függően, hogy az ukrán vagy az 
orosz kormány  statisztikáira hivatkozunk.
Oroszország,
 amely írásban küldte el beadványát, azzal érvel, hogy  nem a népirtás 
bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló  egyezményre, hanem az 
ENSZ Alapokmányának 51. cikkére hivatkozik, amely  engedélyezi az 
önvédelmi célú háborút, amint azt Putyin elnök beszédében  kifejezetten 
kijelentette. A Törvényszék nem próbált meg semmit sem  ellenőrizni. 
Ragaszkodott az ukrán tagadáshoz. Ezért arra a  következtetésre jutott, 
hogy Oroszország helytelenül használta az  egyezményt érvként. Ráadásul,
 mivel Oroszország nem tartotta  szükségesnek, hogy fizikailag is 
képviseltesse magát a Bíróságon, a  Bíróság a távollétét arra használta 
fel, hogy egy téves ideiglenes  intézkedést rendeljen el. Oroszország, 
biztos a jó jogában, megtagadta a  teljesítést, és érdemi ítéletet 
követel, amely szeptember vége előtt  nem fog megszületni.
Mindezek
 után csak akkor érthetjük meg a Nyugat kétszínűségét, ha az  
eseményeket összefüggéseikbe helyezzük. Az amerikai politológusok egy  
évtizede azt mondják, hogy Oroszország és Kína felemelkedése  
elkerülhetetlen háborúhoz fog vezetni. Graham Allison politológus  
megalkotta a "Thuküdidész-csapda" fogalmát. Ő a peloponnészoszi  
háborúkra utalt, amelyekben Spárta és Athén állt szemben egymással az i.
  e. negyedik században. A stratéga és történész Thuküdidész elemezte,  
hogy a háborúk elkerülhetetlenné váltak, amikor a Görögországot uraló  
Spárta rájött, hogy Athén birodalmat hódít, és felválthatja  
hegemóniáját. Az analógia sokatmondó, de hamis: míg Spárta és Athén  
közeli görög városok voltak, addig az Egyesült Államok, Oroszország és  
Kína kultúrája nem azonos.
 
Kína
 például elutasítja Biden elnök kereskedelmi  versenyre vonatkozó 
javaslatát. Ehelyett a "win-win" ellentétes  hagyománya van. Ezzel nem a
 kölcsönösen előnyös kereskedelmi  szerződésekre, hanem a történelmére 
utal. A "Középső Királyság"  rendkívül nagy népességgel rendelkezik. A 
császár kénytelen volt a  hatalmát maximálisan delegálni. Kína még ma is
 a világ leginkább  decentralizált országa. Amikor rendeletet adott ki, 
annak gyakorlati  következményei voltak egyes tartományokban, de nem 
mindenben. A  császárnak ezért ügyelnie kellett arra, hogy az egyes 
helyi kormányzók  ne tekintsék a rendeletét lényegtelennek, és ne 
feledkezzenek meg a  tekintélyéről. Ezután kártérítést ajánlott fel 
azoknak, akiket nem  érintett a rendelet, hogy továbbra is a hatalmának 
alávetettnek érezzék  magukat.
Az 
ukrán válság kezdete óta Kína nemcsak hogy el nem kötelezett  
álláspontot képvisel, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsában megvédte orosz
  szövetségesét. Az Egyesült Államok tévesen attól tartott, hogy Peking 
 fegyvereket küld Moszkvának. Erre soha nem került sor, bár logisztikai 
 segítséget nyújtanak, például a katonáknak készített ételek formájában.
  Kína figyeli, hogyan mennek a dolgok, és kikövetkezteti, hogyan fognak
  alakulni, amikor megpróbálja visszaszerezni a lázadó Tajvan 
tartományt.  Peking kedvesen visszautasította Washington felajánlásait. Hosszú
  távon gondolkodik, és tapasztalatból tudja, hogy ha hagyja, hogy  
Oroszországot tönkretegyék, akkor ismét a Nyugat fogja kifosztani.  
Megmenekülése csak Oroszországgal lehetséges, még akkor is, ha egy  
napon Szibériában meg kell támadnia.
Térjünk
 vissza Thuküdidész csapdájához. Oroszország tudja, hogy az  Egyesült 
Államok el akarja törölni a színről. Előrelát egy esetleges  
invázióval/megsemmisítéssel. De területe óriási, lakossága pedig nem  
elég nagy. Nem tudja megvédeni túlságosan nagy határait. A 19. század  
óta úgy képzeli, hogy úgy védekezik, hogy elrejtőzik ellenfelei elől.  
Amikor Napóleon, majd Hitler megtámadta, lakosságát egyre keletebbre  
költöztette. És felgyújtotta saját városait, mielőtt a megszálló  
megérkezett volna. Ez utóbbi képtelen volt ellátni csapatait. Eszközök  
nélkül kellett szembenéznie a téllel, és végül visszavonulnia. Ez a  
"felperzselt föld" stratégia csak azért működött, mert sem Napóleonnak, 
 sem Hitlernek nem voltak logisztikai bázisai a közelben.
A 
modern Oroszország tudja, hogy nem maradhat életben, ha az USA  
fegyvereit Közép- és Kelet-Európában tárolják. Ezért követelte  
Oroszország a Szovjetunió végén, hogy a NATO soha ne terjeszkedjen kelet
  felé. François Mitterrand francia elnök és Helmut Köhl német 
kancellár,  akik ismerték a történelmet, követelték, hogy a Nyugat 
vállalja ezt a  kötelezettséget. A német újraegyesítés idején szerződést
 fogalmaztak meg  és írtak alá, amely garantálja, hogy a NATO soha nem 
lépi át az  Odera-Neisse vonalat, a német-lengyel határt.
 
Oroszország
 ezt a kötelezettségvállalást 1999-ben és 2010-ben az  EBESZ isztambuli 
és asztanai nyilatkozatával kőbe vésette. Az Egyesült  Államok azonban 
1999-ben (Csehország, Magyarország és Lengyelország  NATO-csatlakozása),
 2004-ben (Bulgária, Észtország, Lettország,  Litvánia, Románia, 
Szlovákia és Szlovénia), 2009-ben (Albánia és  Horvátország), 2017-ben 
(Montenegró) és 2020-ban (Észak-Macedónia) ismét  megszegte. A probléma 
nem az, hogy ezek az államok mind Washington  szövetségesei, hanem az, 
hogy otthonukban amerikai fegyvereket tárolnak.  Senki sem kritizálja 
ezeket az államokat azért, mert szövetségeseiket  választották, Moszkva 
viszont azt rója fel nekik, hogy hátországként  szolgálnak a Pentagon 
számára egy orosz támadásra való felkészüléshez.
 

Victoria Nuland nem ismerte személyesen Leo Strausst, de férje, Robert Kagan tanította meg a gondolkodásmódját.
 Együtt alapították meg a Project for a New American Century (Projekt az
  Új Amerikai Századért) nevű agytrösztöt, amely Pearl Harborhoz hasonló
  katasztrófát követelt politikájuk keresztülviteléhez. A 2001. 
szeptember  11-i támadások "isteni meglepetés" volt számukra. Az 
ukrajnai háborúhoz  hasonlóan ezek az aljas támadások sem rendítették 
meg az USA hatalmát,  hanem éppen ellenkezőleg, lehetővé tették annak 
fennmaradását.
2021  
októberében a strasbourgi Victoria Nuland, a külügyminisztérium második 
 számú embere Moszkvába látogatott, hogy Oroszországot az amerikai  
fegyverek közép- és kelet-európai telepítésének elfogadására ösztönözze.
  Megígérte, hogy Washington cserébe befektet Oroszországba. Aztán  
megfenyegette Oroszországot, ha nem fogadja el az ajánlatát, és azzal  
zárta, hogy nemzetközi bíróság elé állíttatja Putyin elnököt. Moszkva  
válaszul december 17-én az ENSZ Alapokmányának tiszteletben tartása  
alapján békét garantáló szerződésre tett javaslatot. Ez okozta a mostani
  vihart. Az alapokmány tiszteletben tartása, amely az államok  
egyenlőségének és szuverenitásának elvén alapul, magában foglalja a NATO
  reformját, amelynek működése a tagok közötti hierarchián alapul. A  
"Thuküdidész-csapdába" esve az Egyesült Államok aztán szította a  
jelenlegi ukrajnai háborút.
 
Ha 
elismerjük, hogy céljuk Oroszország eltávolítása a nemzetközi  
színtérről, akkor világossá válik, hogyan reagálnak az angolszászok az  
ukrán válságra. Nem az orosz hadsereget próbálják katonailag  
visszaszorítani, nem is az orosz kormányt akarják zavarba hozni, hanem  
az orosz kultúra minden nyomát ki akarják irtani Nyugaton. Másodszor  
pedig megpróbálják meggyengíteni az Európai Uniót.
Az 
orosz oligarchák nyugaton lévő vagyonának befagyasztásával  kezdték, 
amely intézkedést az orosz lakosság tapssal üdvözölte, amely a  
Szovjetunió kifosztásának törvénytelen haszonélvezőinek tekinti őket.  
Ezután a nyugati vállalatokra rótták, hogy hagyják abba az  
Oroszországgal folytatott tevékenységüket.
Végül 
azzal folytatták, hogy elvágták az orosz bankok hozzáférését a  nyugati 
bankokhoz (SWIFT-rendszer). Ha azonban ezek a pénzügyi  intézkedések 
katasztrofálisak voltak az orosz bankok számára (de nem az  orosz 
kormány számára), az Oroszországban működő vállalatok elleni  
intézkedések éppen ellenkezőleg, kedvezőek Oroszország számára, amely  
alacsonyabb költségekkel nyeri vissza a befektetéseiket. Ráadásul a  
moszkvai tőzsde, amely február 25-től (az orosz válaszlépés utáni  
naptól) március 24-ig zárva volt, amint újra kinyitott, emelkedést  
regisztrált. Az RTS index az első napon 4,26%-kal csökkent, de ez főként
  spekulatív részvényeket mér, míg a nemzeti gazdasági tevékenységet 
mérő  IMOEX index 4,43%-kal emelkedett. A nyugati intézkedések igazi  
vesztesei az Európai Unió azon tagjai, akiknek volt bennük annyi  
ostobaság, hogy bevállalták azokat.

Paul
 Wolfowitzot filozófiaprofesszora, Alan Bloom vezette be  Leo Strauss 
gondolataiba. Később a mester tanítványa lett, és  közvetlenül vele 
dolgozott a Chicagói Egyetemen. Leo Strauss meggyőzte  őt arról, hogy a 
zsidóknak nem szabad semmit sem várniuk a  demokráciáktól. Ahhoz, hogy 
ne kelljen elviselniük egy újabb Shoát, meg  kell építeniük a saját 
Birodalmukat. Jobb a nyél, mint a fejsze oldalán  állni.
A 
straussi Paul Wolfowitz már 1991-ben azt írta egy hivatalos  
jelentésében, hogy az USA-nak meg kell akadályoznia, hogy egy hatalom  
olyan szintre fejlődjön, hogy versenyre keljen vele. Akkoriban a  
Szovjetunió romokban hevert. Ezért az Európai Uniót nevezte meg, mint  
potenciális riválist, amelyet el kell pusztítani. Pontosan ezt tette  
2003-ban is, amikor a Pentagon második számú vezetőjeként megtiltotta  
Németországnak és Franciaországnak, hogy részt vegyenek Irak  
újjáépítésében.  Ugyancsak erről beszélt Victoria Nuland 2014-ben,  
amikor arra utasította kijevi amerikai nagykövetét, hogy "bassza meg az 
 Európai Uniót" (sic).
 
Az
 Európai Uniót most arra  utasították, hogy állítsa le az orosz 
szénhidrogénimportot. Ha ennek a  felszólításnak eleget tesz, 
Németország tönkremegy, és vele együtt az  egész Unió. Ez nem járulékos 
kár lesz, hanem a harminc éve világosan  megfogalmazott strukturált 
gondolkodás gyümölcse.
Washington
 számára a legfontosabb, hogy Oroszországot kizárja minden  nemzetközi 
szervezetből. Már 2014-ben sikerült kizárnia a G8-akból. Az  ürügy nem a
 Krím függetlensége volt (amit a Szovjetunió felbomlása óta  követelt, 
néhány hónappal azelőtt, hogy Ukrajna saját függetlenségére  gondolt 
volna), hanem az Oroszországi Föderációhoz való tartozása.  Ukrajna 
állítólagos agressziója ürügyet szolgáltat arra, hogy kizárják a  
G20-ból. Kína azonnal rámutatott, hogy senkit sem lehet kizárni egy  
alkotmány nélküli informális fórumról. Biden elnök azonban március 24-én
  és 25-én Európában visszatért a vádra.
Washington
 fokozza kapcsolatait, hogy kizárja Oroszországot a  Kereskedelmi 
Világszervezetből. A WTO elveit egyébként is aláássák a  Nyugat által 
bevezetett egyoldalú "szankciók". Egy ilyen döntés mindkét  fél számára 
káros lenne. Itt jönnek a képbe Paul Wolfowitz írásai. Ő  1991-ben azt 
írta, hogy Washingtonnak nem arra kell törekednie, hogy a  legjobb 
legyen abban, amit csinál, hanem arra, hogy másokhoz képest az  első 
legyen. Ez azt jelenti - jegyezte meg -, hogy hegemóniájának  
fenntartása érdekében az Egyesült Államoknak nem szabad haboznia, hogy  
kárt okozzon magának, ha ezzel sokkal többet tesz másoknak. Ennek a  
gondolkodásmódnak mindannyian megfizetjük az árát.
Straussiék
 számára a legfontosabb, hogy Oroszországot kizárják az  ENSZ-ből. Ez 
nem lehetséges, ha az ember tiszteletben tartja az ENSZ  Alapokmányát, 
de Washington ott sem fog vele többet foglalkozni, mint  máshol. Néhány 
kivételtől eltekintve már minden ENSZ-tagországgal  felvette a 
kapcsolatot. Az angolszász propagandának már sikerült  elhitetnie velük,
 hogy a Biztonsági Tanács egyik tagja hódító háborúba  kezdett 
valamelyik szomszédja ellen. Ha Washingtonnak sikerül  összehívnia egy 
rendkívüli ENSZ-közgyűlést és megváltoztatnia az  alapszabályokat, akkor
 sikerrel jár.
Egyfajta
 hisztéria kerítette hatalmába a Nyugatot. Minden oroszra  vadásznak 
anélkül, hogy elgondolkodnának az ukrán válsággal való  kapcsolatán. 
Orosz művészeknek még akkor is megtiltják a fellépést, ha  köztudottan 
ellenzik Putyin elnököt. Itt egy egyetem kitiltja a  tantervéből a 
szovjetellenes hős Szolzsenyicint, ott egy másik a vita-  és szabadelvű 
írót, Dosztojevszkijt (1821-1881), aki ellenezte a cári  rendszert. Itt 
egy karmestert programoznak le, mert orosz, ott  Csajkovszkijt 
(1840-1893) veszik le a repertoárról. Minden orosznak el  kell tűnnie a 
tudatunkból, ahogy a Római Birodalom lerombolta Karthágót,  és 
módszeresen megsemmisítette létezésének minden nyomát, olyannyira,  hogy
 ma már alig tudunk valamit erről a civilizációról.
Március 21-én Biden elnök nem titkolta ezt a tényt. Egy üzleti vezetőkből álló hallgatóság előtt azt mondta,
"Ez az a pillanat, amikor a
 dolgok megváltoznak. Lesz egy Új  Világrend, és nekünk kell vezetnünk. 
És ehhez egyesítenünk kell a  szabad világ többi részét".
Ennek
 az új rendnek két hermetikus tömbre kellene vágnia a  világot, olyan 
vágás, amilyet még soha nem ismertünk,  összehasonlíthatatlanul a 
hidegháború vasfüggönyével. Néhány állam, mint  például Lengyelország, 
úgy véli, hogy a többiekhez hasonlóan sokat  veszíthet, de nyerhet is 
egy keveset. Így Waldemar Skrzypczak tábornok  most azt követelte, hogy 
az orosz Kalinyingrádi enklávé lengyel legyen  [10]. Valóban, miután a 
világot elvágták, hogyan fog Moszkva  kommunikálni ezzel a területtel?