A régészet hozhatja meg az áttörést a magyar őstörténetben – vélekedik az egri származású szakember, Türk Attila. A magyar történelem szempontjából fontos keleti kapcsolatokat újra kiépítő régészt kérdeztük.
– Megnőtt az érdeklődés mostanában az Ön által is kutatott magyar őstörténet után. Mi lehet az oka annak, hogy eddig viszonylag keveset foglalkoztak ezzel a témával?
– A magyarság eredetének kérdése valójában mindig is szorosan kötődött az identitásunkhoz, ezért kiemelkedik a történeti kutatások közül. Az utóbbi években ugyanakkor komoly előrelépésekről számolhatunk be mind a szakmai, mind pedig a vizsgálódásaink szervezeti kereteinek fejlődésében. Három évvel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egy Magyar Őstörténeti Témacsoportot hozott létre, illetve ezzel párhuzamosan a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszékén specializált képzés indult ebben a témában.
– Ön miért választotta ezt a kutatási területet? Mi ösztönözte?
– Honfoglalás koros régésznek készülve mindig is érdekelt a Kárpát-medence X. századi anyagi műveltségének keleti kapcsolatrendszere. Különös motivációt jelentett számomra, hogy az Urál és a Kárpátok közötti terület kora középkori régészeti hagyatékát a rendszerváltás óta csak kevéssé ismertük és kutattuk, így sok meglepetés várt ránk. Az én várakozásaimat is felülmúlta az, ami az elmúlt 6-8 esztendőben előkerült. Komoly ösztönzést jelent az is, amikor nem is magyar, hanem keleti: orosz, ukrán és moldáv régész-kollégák szorgalmát és eredményeit látom a magyarok elődeinek történetével kapcsolatban.
Türk Attila Fotó: Lénárt Márton
– Milyen szenzációs eredményekről lehet beszámolni? Ideje lesz átírni a történelemkönyveket?
– A szenzáció fogalmát számomra nehéz megítélni, pontosan meghatározni. Már alapvetően szenzáció az is, hogy újraindultak a keleti terepi régészeti kutatások, immár magyar részvétellel. Legutóbb a 1970-es években voltak ilyen irányú vizsgálatok. Abban azonban biztos vagyok, hogy a történelem minden területén folyamatos előrelépésre van szükség, hiszen ez is egy tudomány, amit művelnek. Amennyiben ezt jól csinálják, akkor minden történelemkönyvet módosítani kell idővel az új eredmények fényében. A magyar őstörténet kérdése pedig nem pusztán magyar belügy és főként nem érzelmi alapon történő választás kérdése, hanem egy nemzetközileg releváns tudományos kérdés.
– Hol találtak magyarokra utaló leleteket? Illetve hol van az a terület, ahol a korábbi feltételezések ellenére nincs ilyen?
– A honfoglalás kori leletekhez igen közeli párhuzamok váltak ismertté az elmúlt 6-8 évben immár nagyobb számban a Dnyeper folyó középső folyása mentén, melyet az etelközi szállásokkal azonosíthatunk. Ennek jelentősége az, hogy miközben egyértelműen kimutatható benne a dél-uráli eredet, akár konkrét, onnan származó tárgyakban is, világosan felismerhetőek már a honfoglalás kori anyagi műveltség gyökerei is. Ennek épp’ az lehet a magyarázata, hogy viszonylag gyorsan kelhettünk át a területen, így nem volt idő jelentős kulturális átvételekre, s talán a magyar nyelv is ugyanezért maradhatott fenn. A Don és Donyec folyóknál, illetve a Kaukázus északi előterében ugyanakkor továbbra sincs „magyar gyanús” anyag. A szamarai Volga könyöknél, illetve Baskíria és a Dél-Urál térségében szintén ígéretes újabb leleteket ismerünk. Sajnos, ezek egy részét gyakran fémkeresős lelőhely- fosztogatók internetes oldalain találjuk… Ez korunk problémája, de az anyaggyűjtésből ma már ezeket sem hagyhatjuk ki.
– Hozna pár példát néhány szerencsés véletlenre? Úgy tudom, volt pár ilyen…
– Igen, például a meteoritról is híres Cseljabinszkban a múzeumi raktárból került elő egy 40 éve kiásott, de azóta sem publikált leletegyüttes, melyben az aranyozott, palmettás díszítésű lószerszámveretek kiemelkedőek. Szergej G. Botalov, egy nálunk is több alkalommal megfordult régész első pillantásra felismerte a magyar honfoglalás kori leletekkel való hasonlóságot. Rövidesen ennek nyomán került elő a szenzációs uelgi lelőhely, nagyon sok, a honfoglalók kultúrájával közeli párhuzamot mutató lelettel. Ez az egyik legnagyobb magyar vonatkozású felfedezés mostanában. Bár a sírok többsége még a föld alatt van, és a többségüket már a középkorban megbolygatták, kirabolták, egyértelmű, hogy sok itteni tárgy nagyon-nagyon hasonlít a X. századi Kárpát-medencei sírokban találtakhoz. Mivel ráadásul nagyjából egyidősek is velük, szintén a IX-X. századból valók, könnyen lehetnek a Volga-Urál térségében maradt keleti magyarok bizonyítékai is.
Az Uelgi lelőhely honfoglalás kori vonatkozású fémleletei
– Kutatásaik szerint mikorra tehető a honfoglalás? Mennyi időbe telt a vándorlás? Mi a helyzet a Vereckei- hágóval, a Volgán való átkeléssel? Mi indíthatta el egyáltalán a nyugat felé való megindulást?
– A legnehezebb választ adni a Volgán való átkelés okára – ez az egyik legnagyobb őstörténeti rejtély –, másodsorban pedig az időpontjára. Az előbbi esetében munkahipotézis szintjén mindenképpen valamilyen politikai-katonai kényszer hatására gyanakodhatunk, ismerve a térség kora középkori történetét. Talán nem tévedünk nagyot, ha ebben a Dél-Urál térségében a mai Kazahsztán területéről a VIII. század legvégén feltűnő besenyők hatását sejtjük. A magyarok egy részének IX. század közepi európai átköltözése nagy valószínűséggel egyből a Dnyeper vidékére irányult, és nehezen képzelhető el, hogy ez a Kazár Kaganátus „jóváhagyása” nélkül ment végbe. A honfoglalást, vagyis a kárpát-medencei megtelepedést pedig ma már nem egykét év eseményének, hanem egy néhány évtizedes folyamatnak tekintjük, nagyjából 860-907 között, természetesen továbbra is 895 körüli hangsúllyal. A Kárpátok hágói környékén ugyanakkor valóban nem találjuk régészeti nyomát a beköltözésnek, ezzel azonban csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy bár logikus feltevés, de régészetileg ez a kérdés még egy további kutatást, illetve magyarázatot igényel.
– Milyen vizsgálatoknak érdemes még alávetni a leleteket, ami akár 100 százalékban bizonyíthatóvá tenné a rövidebb vándorlást?
– A régészet legfontosabb alapja a pontos és részletes időrend. Ezt ma már a hagyományos, a stíluskritikai megközelítésű régészeti kronológiai módszerek mellett a radiokarbon kormeghatározás is segíti. A kettő kombinálásával sokkal biztosabbat mondhatunk a magyarok elődeivel kapcsolatba hozott uráli eredetű leletanyag kelet-európai feltűnésével kapcsolatban. Nem én találtam fel a spanyol viaszt: a keleti anyagot első kézből ismerő orosz és ukrán régészeti kutatás valójában mindig is a magyarok IX. századi európai feltűnésével számolt. Ez összhangban van egyébként az írott források adataival.
Magyar régészek tanulmányozzák az uráli középkori kerámiát
– Legközelebb mit terveznek, hol ásnak és milyen céllal?
– Idén nyáron szintén augusztusban tervezzük a 3. Orosz- Magyar Uráli Régészeti Expedíciót, mely két korábbi – Cseljabinszk, Perm – helyszín mellett két újabb ásatással és partnerintézménnyel bővül reményeink szerint, a szamarai és az izsevszki egyetemekkel.
– Mi a legnagyobb vágya az őstörténeti kutatásával kapcsolatban?
– Hogy egyszer minden részletet pontosan megtudjak! Addig is egy kusnarenkovói típusú kerámia előkerülése a Volgától nyugatra, vagy egy szubbotyici típusú emberábrázolásos övveret vagy csat felbukkanása a honfoglalás kori leletanyagban, nos ezek komoly örömmel töltenének el. Ha az etelközi és a honfoglalás-kori hagyaték embercsont anyagán megindult összehasonlító archaeogenetikai vizsgálatok esetleg biológiai értelemben vett rokoni kapcsolatokat mutatnak ki, akkor minden eldőlt és ennél nagyobb eredményt nem is tudnék elképzelni.
– Egerben nőtt fel, milyen emlékek kötik ehhez a városhoz? Itt is voltak ám a közelmúltban érdekes régészeti felfedezések…
– Az új egri, főként középkori régészeti eredményeket természetesen követem a neten. Egerben nőttem fel, az egri vár „testközelsége” és családi barátunk, Fodor László régész inspirációja döntő jelentőségű volt számomra. Őszintén szólva mindig is a történelem érdekelt és régésznek készültem a kezdetektől, máshoz nem is értettem soha, bár középiskolában egy ideig komolyan kacérkodtam a filozófiával. Ugyanakkor mindig is meghatározó emlék marad számomra egykori egri iskolám, a Lenkey János Általános Iskola és kiváló tanáraim. Hacsiné Barbócz Ildikó orosz szakkörön nekünk sütött pirogjainak íze és illata később gyakran eszembe jutott kint Moszkvában, vagy épp az Urál vidékén, amikor az eredeti változatokat kóstoltam. Természetesen azóta is az övé a legfinomabb…
NÉVJEGY:
Név: Türk Attila
Születési hely és idő: Eger, 1973.
Családi állapot: nős, egy gyermeke van
Iskolái: Piarista Gimnázium,
Kecskemét; Szegedi Tudományegyetem BTK, történelemtanári szak, régészet-magyar őstörténet Tudományos fokozat: PhD;
Disszertációja: A magyar őstörténet és a szaltovói régészeti kultúrkör
Munkahelye: Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, Régészeti
Tanszék, adjunktus; MTA
BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport tudományos főmunkatársa
Szakmai tagságok: Magyar Régész
Szövetség, alapító tag; Magyar Bizantinológiai Társaság,
International Committee of Finno-Ugric Congresses, magyar
elnökségi tag; MTA Köztestületi Tag
Díjak: Kristó Gyula-díj
(Szomszéd Eszter)