A Babson figyelmeztetés

[Egy] összeomlás érkezik, és ez szörnyűséges lehet. … Az ördögi körforgás eléri tetőfokát, az eredmény pedig komoly üzleti válság lesz. Eladási őrület indulhat be, megdöntve mindent, amit a tőzsde valaha tapasztalt. Bölcs az a befektető, amelyik most szabadul meg adósságaitól.

A fenti sorok a piac összeomlását jósló mai alternatív elemzők bármelyikétől származhatnának. A kijelentés azonban Roger Babson befektető szájából hangzott el a Massachusetts-i üzleti konferencia éves találkozóján 1929. szeptember 5-én.

Mr. Babson jóslata nem a semmiből érkezett. Igazából már két évvel korábban is hasonló előrejelzéseket tett, igaz, 1929 szeptemberében úgy érezte, a válság nagyon közel van.

Beszédének híre délutánra ért a Wall Street-re, amire a piac 3 százalékos hátrálással válaszolt. Ezt a kicsi, de hirtelen esést azóta „Babson törésnek” nevezték el.

A pénzvilág bennfentesei azonnal válaszoltak, de Mr. Babson köszönet helyett becsmérlést kapott.

A Chicago Tribune közgazdászok és Wall Street-i farkasok egész falkáját mozgósította és számos cáfolatot tett közzé. Még Mr. Babson hazafiasságát is kérdőre vonták „hirtelen” kijelentése miatt. Irving Fisher, ismert közgazdász a következőket mondta:

„Lehet, hogy csökkentek a részvényárfolyamok, de ez még véletlenül sem nevezhető összeomlásnak.”

Számos kollégájával együtt igyekezett megnyugtatni a befektetőket, váltig állítva, hogy a tőzsdei szárnyalás hamarosan folytatódik.

Bernard Baruch pénzügyi befektető egy mára híressé vált táviratban például a következőket üzente Winston Churchill-nek:

„A pénzügyi viharnak egyértelműen vége.”

Herbert Hoover, akkori amerikai elnök a közvélemény megnyugtatására közölte, hogy a piac jó állapotban van.

Azonban 55 nappal Mr. Babson beszédét követően, 1929. október 29-én, a piac szabadesésbe kezdett, 12 százalékot zuhanva az első napon.

Ma sokan azt hiszik, hogy Fekete Pénteken a piac azonnal összeomlott és másnapra az emberek már kenyérért álltak sorba. Nem így történt. Mint minden válság alkalmával, a piac a nagy gazdasági világválság esetében is fázisokban omlott össze. Az abszolút mélypontot csak 1932 júliusában érte el.

A közben eltelt időben persze több ezer bank és pénzintézet ment csődbe és egyedül az Egyesült Államokban 13 millió munkahely vált köddé.

Az akkori politikai vezetők persze „kivették a részüket” a bajból. „Megoldásaik” csak rontottak a helyzeten. Árkorlátozásokat vezettek be, elkobozták az aranyat és a korábbiaknál is autokratikusabb kormányt hoztak létre. Ez nem lesz másként az érkező válság idején sem.

Tehát miközben a piac zuhant, azt gondolnánk, hogy végül Babson megkapta a neki járó dicséretet, elvégre igencsak pontosan megjósolta az eseményeket. Ennek az ellenkezője történt. Miután szeptemberben azzal vádolták, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, később azt vetették a szemére, hogy ő maga idézte elő a válságot.

Vajon Babson jóslata csupán szerencse kérdése volt? Vajon a bikapiacot látva annak ellenkezőjére tippelt, hogy meglássa, mi történik? Egyáltalán nem.

Az ilyen jóslatok nem találgatások és még csak kristálygömb sem kell hozzájuk. Az összeomlások előre jelezhetők. Amikor egy komoly bikapiac során az emberek elkezdenek túl sokat venni, amikor egyre több a tőkeáttétes ügylet, a piac egy kártyavárrá alakul, amit a legkisebb fuvallat is ledönthet.

Mit tanulhatunk mindebből?

Először is azt, hogy amikor a mostani kártyavár inogni kezd, a Wall Street-től nem számíthatunk figyelmeztetésre. Sőt, ennek az ellenkezője várható. Az ő kenyerüket a vásárlók vajazzák. Kitartanak majd amellett (és sokszor ők maguk is elhiszik), hogy a csillagos ég a határ és minden befektetőnek őrülten vennie kell, ha meg akarnak gazdagodni. A befektetők pedig az emelkedést látva két kézzel kapkodnak a részvények után, ahogy tették ezt 1929-ben is.

Ez alkalommal azonban az összeomlás és annak mellékhatásai sokkal szélsőségesebbek lesznek, mint 1929-ben voltak, mert a lufi sokkal nagyobb. A Wall Street pedig a televízióra és a teljes médiagépezetre is számíthat, amelyeknek szintén érdekében áll minél tovább fenntartani a látszatot.

Azért is lesz szélsőségesebb a helyzet, mert maguk a kormányok is a csőd szélén állnak, és szokásos „megoldásaik”, az árszabályozás, az elkobzások, a nagyobb hatalom, még mélyebb válságba taszítják majd a világot.

Roosevelt 4 napos bankszünetet és az arany elkobzását rendeli el

Végül pedig az utóhatás is szélsőségesebb lesz, mert 1929-el ellentétben, amikor a legtöbb ember még hitt a kormányban, ma komoly lázongások várhatók.

1929-hez hasonlóan a király meztelenségére figyelmeztető hangok száma kevés és mivel ezeket a véleményeket a tömegmédia nem adja tovább, érthető módon a tömegek figyelmen kívül hagyják a Babson-féle jóslatokat, lemmingként követve társaikat a szakadék felé.

Időkjelei: A körülöttünk folyó jelentős események mindegyike valamilyen szerepet tölt be az utolsó időknek nevezett eseménysorozatban, legyen szó szándékosan előidézett problémáról vagy egy adódó válság kihasználásáról. Miután a meggyengített kormányok maguk is kimentésre szorulnak majd a következő, és minden bizonnyal végsőnek nevezhető válság kirobbanása után, színre léphet a szegények „megsegítője” és a világ földi „megmentője”, az Antikrisztus, aki nemcsak a pénzügyi válságnak vet véget, de a világ számos, eddig megoldhatatlannak vélt bajára is megoldást kínál. Persze nem ingyen…

„…a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jő, és hízelkedéssel jut az országhoz.” Dániel 11:21

Forrás: Zerohedge.com