David Ricardo felfedezte, megfogalmazta, kimondta, hogy a tőkés elven szervezett ipari termelés a lehető leghatékonyabb. Társadalmi érdek tehát, mint mondotta, hogy a tőkés termelés szervezési elvet minél több helyen, minél általánosabban alkalmazzák. De türelmetlen volt, ezért mindjárt a végére is akart járni a dolognak. Kijelentette, hogy belátható: minden haszon a tőkésé legyen, mert jobb nem elnyújtani a módszer szétterjedését, tehát akit nem lehet tőkésnek tekinteni, attól a termelési tényezőt el kell venni.

Azóta is isszuk ennek a végső soron csalássá izmosodott, kiforgatott tételnek a következményeit. Mert nem arról van szó, mint egy lóverseny riporternél, hogy szerinte az ipari tőke hatékonyabb, hasznosabb lesz a társadalom egészének mint a kisipar, a mezőgazdaság, vagy termelési tényezőként a föld és a munka (hosszú távon tehát "arra érdemes fogadni"), hanem biztos ami biztos a lóversenyes hasonlatnál maradva elkezdték lelődözni a konkurenseket (mondván a vesztesért nem kár, és ezt felmentésnek tekintették a tőke szervező erejére hivatkozó minden rablás és galádság számára). A földre illetve a munkára, kistulajdonra, egyáltalán az emberi lét közvetlen kiszolgálására koncentráló termeléstől a létjogot kérdőjelezték meg, a kisipart módszeresen, rablók módjára tették tönkre, a mezőgazdasági megélhetés alól a föld kihúzása (fegyveres vagy fondorlatos elvétele) máig tart és dicsőségként kezelik. A magyarországi MNB csak a vállalkozói devizahiteleket menti meg (a forma szerint lakossági hiteleket akármire is költötték, például igazolhatóan vállalkozás indítására - mert másra nem adtak hitelt - őket ott hagyja a bank martalékának, mert kényelmesebb valamifajta látszatra hivatkozni).

A kommunizmus azzal tette fel az i-re a pontot, hogy már megnevezni sem volt hajlandó eljárását az ipari tőke zsákmányul ejtésére (amiről úgy gondolta, hogy minden egyéb termelési tényező lerablására civilizáltnak tekintett hivatkozási alapot adott neki). Kijelentette, hogy ő tulajdonképpen az elárvult munkásság, sőt a megszerezni kívánt tőke által tönkre tett proletárság érdekében ténykedik, és igyekezett proletárrá tenni az egész világot, hogy mindenütt ő léphessen fel a proletárok érdekében (a kommunizmus által proletárokká tett tömegek érdekében), és ezáltal ragadhassa kezébe a termelő tőkét minden kontroll nélkül - mert a proletár önnön hamis dicsőségébe zárva nem fog rákérdezni, hogy és mi történt az ipari tőkével (hát még a munkával, földdel)?

Az eu-ban ma a tőkének előjoga van a terhére történő jogalkotást megvétózni. Tehát rablók és maffiák figyelem! Tőkének kell látszani bármi áron, akár országok, társadalmi rétegek megrablása árán is (mert a hamis látszatot senki sem fogja felhánytorgatni, senki sem fogja megjegyzéssel sem illetni - az olyan mint a láthatatlanná tevő köpeny, inkább előjogot jelent mint számonkérhetőséget, teljesítési kötelezettséget).

***
És megjegyzem, a tőkének látszani elvhez, a látszathoz elég a pénz látszata, elég a pénzügyi kultúra látszata. Pénzhasználati jogról, valós összefüggésekről, a pénzhasználati műveletek valós szervezéséről, valós biztosítékairól nem kell tudni semmit. Elég a látszat, csak megfeleljen a tőkének lenni látszatnak. Ezt éljük a devizahitelek történetében. Sem a károsultak, sem a pénzügyigazgatás de legkevésbé a bankok nem kíváncsiak semmiféle valós pénzügyi működőképesség, funkció azonosság mibenlétére. Legkevésbé kíváncsiak a rászedett adósok bajára. Mert az a valóság. De David Ricardo óta tudjuk, a közgazdaság elsősorban a látszat fogja és csak sokadik szempont a tudomány, hát még az emberiség tényleges jobb sorsa. Emberiség helyett a látszat-iparosok, a látszat-tőke visz mindent, büntetlenül. Mert mi színházban érezni szeretjük magunkat. Az olyan kulturált, miközben az utcán végrehajtók grasszálnak.

Fáy Árpád

Kapcsolódó:

FEDezetlen banki eszközök elhelyezése Európában: 5086 milliárd euró nagyságrendben