Agrárügyben a csapból is az folyik, hogy a kormány az agrárreform keretében a helyben lakó, családi gazdaságokat támogatja, többek között az állami földhaszonbérletek megújításánál is
Mégis, tavaly év végéig a 95 ezer hektárnyi állami föld 11 százalékát nyolc érdekeltség szerezte meg.
Ezek mögött jól ismert nevek állnak: Simicska, Nyerges, Csányi, Leisztinger. Ezek az érdekeltségek kapják a támogatások 74 százalékát, 2011-hez viszonyítva 58 ezer hektárról 103 ezer hektárra dagasztották a támogatott területeiket, jobbára az állami földbérletekből. Mindeközben az igazán nélkülöző kisgazdák a támogatások 0,3 százalékából részesülnek.
Orbánék még az EU által felkínált lehetőséggel sem éltek: a kormány a kisgazdák kiemelt támogatása helyett a néhány száz nagybirtok érdekeit érvényesíti az EU-s forrásokhoz való hozzájutásban. A vidék témájával már mi is sokszor foglalkoztunk, most a legutóbbi Ángyán-jelentés kapcsán nézzük át, melyek hangzottak el, és melyek valósultak meg a kormányzat részéről agrárügyben
Miről szólt a földmutyi?
Ahogy azt már sokszor megírtuk, a földmutyi képlete egyszerű. A magánvagyon gyarapításának legegyszerűbb módja a közösség (nemzet) által  generációk alatt felhalmozott vagyon megszerzése. Az állam kezelésében álló termőföld pont ilyen jószág, amely - különösen 2014-től az uniós agrártámogatási pénzek  kiteljesedésével - a hazai nagytőkések, a földművelést iparszerűen végző érdekeltségek figyelmének középpontjába került. Ahol pedig érdek van, ott érdekérvényesítés is van.
„Az uniós területalapú támogatás lassan nálunk is eléri a száz százalékot - ez hektáronként háromszáz euró, vagyis úgy százezer forint. Ezzel szemben a bérleti díj egy átlagos aranykorona értékű területen hektáronként huszonötezer. A különbség hetvenötezer. Vagyis, ha szerzel száz hektárt, az évi hét és félmillió úgy, hogy egyetlen kapavágás sem történt. Ezer hektárnál hetvenötmillió. És a termelésből szerzett haszonról még nem is beszéltünk” - mondta 2012 április 12-én Ángyán József, ex-fideszes ex-államtitkár
A közvagyon magánvagyonná való átjátszásában amúgy jócskán kivette a részét az első Orbán-kormány és a Medgyessy-kormány is. Szomorú tény, hogy a második Orbán-kormány előzetes retorikája ellenére sem változtatott ezen a folyamaton. 2013-ra ugyanis ugyanaz a 6 erős tőkeérdekeltség emeli ki a legtöbb pénzt az agrárkasszából, csak a sorrend változott: mára a Nyerges-Simicska féle Mezort-csoport megelőzte a Csányi-féle Bonafarm-csoportot. Az általuk használt föld összesen több mint 103 ezer hektár, csaknem két Balatonnyi terület.
Ha a támogatások változását nézzük 2011-2013 között, akkor egyértelműen látszik, hogy a 6 nagy tőkeérdekeltség 38 százalékkal növelte az agrártámogatásként kapott összegét. Ez csak úgy lehetséges, ha két év alatt jókora területeket sikerült a művelésük alá vonniuk. És tényleg, 58 ezer hektárról összesen 103 ezer hektárra nőtt a 6 érdekeltség együttes földállománya.
"A mostani kormány nem a nagyüzemeket, cégeket, cégcsoportokat, hanem mindenek előtt a családi gazdálkodókat és a fiatal gazdákat kívánja segíteni" - mondta 2014. január 13-án Bitay Márton, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) állami földprogramért felelős államtitkára.
Számunkra Nyerges, Csányi vagy Leisztinger nem tűnik annak a kérges kezű őstermelőnek, de még fiatal gazdának sem. Pedig két év alatt a legnagyobb földesurak 76 százalékkal voltak képesek növelni területeiket, jobbára az állami földbérleti pályázatok segítségével.
Pedig jobb, ha mindenki jól megjegyzi:
"Oligarchák a nemzeti együttműködés rendszerében nincsenek és nem is lesznek" - mondta Orbán Viktor a Parlamentben 2012. május 7-én.
Természetesen a Nemzeti Földalapkezelő szubjektív szempontok alapján elbírált, majd titkosított, sőt jogorvoslati lehetőséget kizáró pályázati rendszerének átláthatóságához kétség sem férhet (?!?). Mint ahogy ahhoz sem, hogy Magyarország a lehető legjobban használja fel az egyébként az Európai Unió polgárainak közösségétől kapott pénzeket arra, hogy a társadalom - jelen esetben a vidéken, földművelésből élők - felzárkózhasson.
Ennek ellenére a felső tíz százalék a támogatások 74 százalékán osztozik évről évre, míg a földművesek  90 százalékának a maradék 26 százaléknyi támogatás marad. De ne legyünk igazságtalanok, a területalapú támogatással kikerülhetetlen az, hogy a kialakult birtokviszonyoknak megfelelő mértékű támogatást kaphasson a föld birtokosa.
Pont ezért kínálta fel az EU a tagállamoknak azt a kompenzációs lehetőséget, hogy a támogatások 30 százalékát felhasználhatják a kisebb - 30 hektár alatti - gazdaságok kiemelt támogatására. Noha ezzel nyilván a kisbirtokosok jártak volna jobban a nagybirtokkal szemben, akiket - legalábbis szólamokban - a kormányzat támogat. Magyarország kormánya azonban úgy határozott, hogy ezt a kiemelt támogatást nem kívánja alkalmazni. Tehát a kormány a kis és a közepes gazdaságok támogatása helyett az ügyben az amúgy is óriási összegeket kaszáló nagybirtokosnak kedvezett, akik aztán nemzeti színű zászlóval, vagy anélkül (teljesen mindegy) adóparadicsomokban mosták át a kapott pénzeket, más szóval adó-optimalizáltak.
Akkor most kik kapták a földeket?
"A Földet a Gazdáknak Program keretében megkötött szerződések száma a négyezerhez közelít, egy-egy gazda átlagosan 25 hektár szántó-, és mintegy 60 hektáros legelőterülethez jutott hozzá. A kormány eddig és ezután is az agrárközéposztály megerősítésén dolgozik" - közölte a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) 2014. január elsején az MTI-vel.
2014-ig a Nemzeti Földalapkezelő mintegy 245 ezer hektárra, több mint  7500 birtokra írt ki földbérleti pályázatot, ebből 95 ezer hektár talált eddig bérlőre. Ha az átlagos területnagyságot vizsgáljuk, megközelítőleg helyes adatokat közöl a VM, az átlagos blokkméret 30 hektár körüli. Ez az adat azonban mit sem mond arról a tényről, hogy az egyes földbirtokok között óriási különbségeket találunk. Méretkategóriák szerint már sokkal pontosabb képet kapunk, és így már világos, hogy sok nyertes pályázó kapott kis földterületet és kevés nyertes pályázó kapott óriási földeket. 10 hektár alatti földeket kapott 660 pályázó, akik a nyertesek 37 százalékát teszik ki, a területeknek pedig még négy százalékát sem kapták meg. A legfelső szűk csoport, összesen 34 érdekeltség (94 pályázó) viszont a területek 25 százalékát kaparintotta meg. Így jön ki a jól hangzó 25 hektáros átlag.
Ehhez jönnek még hozzá a pályáztatás nélkül megkapott földek, amelyeket megbízási szerződéssel szereztek meg, amelyeknek összterülete, bérleti díja és egyéb jellemzői nem tudhatók, az NFA ugyanis ezeket nem kívánja nyilvánosságra hozni. Az mindenesetre gyanús, hogy a 20 hektáros átlagnál nagyobb területekhez jutott nyertesek a területeik több mint felét (60 százalékát) így szerezték meg. Átlagosan 6 birtokra nyertek bérleti jogot, amelyből csak 2-3-hoz jutottak pályázás útján.
Gazdasági társaságok nem juthatnak állami földhöz?
Dehogynem. Sőt, a legnagyobb egybefüggő földterületeket szerezték meg a tőkés társaságok. A 300 hektár feletti földeken a nyertesek 50 százalékát cégek tették ki. Ez a összes bérbe adott föld 12 százaléka. A megbízási szerződéses földek csupán 25 százalékán nyertek magánszemélyek, ezen felül óriási földekhez juttatták a gazdasági társaságokat. Sőt, újabban a legerősebbekkel a kormány stratégiai megállapodást köt.
Összegzés
A fentiek alapján kijelenthető, hogy a jól hagzó programcím, a "földet a gazdáknak program" ugyan nevében a gazdákat kívánja földhöz juttatni, ám a valóságban sokak kaptak vajmi keveset, és kiváltságos kevesek kaptak mérhetetlenül sokat. Ez a tény pedig akkor is tény marad, ha az előző kormányok - egyébként valós - vétkeinek felelevenítését tartja maga elé a földkérdésben leszerepelt kormánypárt.

Ténytár nyomán