A 20. század második felében sok asszony mondott le a szoptatásról, mert az orvosok lebeszélték őket a hagyományos táplálási módról. Egyre több csecsemő hal meg vagy gyenge immunitással kénytelen a teljes életét majd leélni (allergiák, csontgyengeség, gyakori megbetegedésre való hajlam, STB.) szerte a világon azért, mert nem jut kellő ideig vagy egyáltalán anyatejhez. Lassan azért ráébrednek ma is, hogy mennyire fontos az anyatej a csecsemő fejlődésében. Manapság azért, minden felelős kismama ha teheti, próbálja ameddig cask ven teje, azzal szoptatni szerelmetes csecsemőjét. Sajnos, a mai egészségtelen táplálkozási szokások (már legalább három generáció nőtt fel nem teljesen természetes és vegyszermentes környezetben és élelmezésben – tehát a baj elég nagy valójában) sok szoptatós anyuka dolgát megnehezítik és kénytelenek valamifajta tápszerrel pótolni a szent életerőt; az anyatejet. A kiegészítő tápanyagokról nem is beszélve…

Hétember ereje és bátorsága

A régi magyar népmesékben csak abból a gyermekből lett hős, akit az anyja évekig szoptatott. Fehérlófia azért lett a legerősebb férfi a világon, mert anyja hét évig táplálta saját tejével.

Gondoljatok bele, nem ez a valóság, mégha már csak “mesének” is fogja fel a mai társadalom?

A magyar paraszti hagyományban az anyatejnek varázslatos erőt tulajdonítottak, azzal szentelték meg az életet adó gabonát. Ma az orvosok és a védőnők hat hónapig ajánlják a szoptatást, régen az asszonyok legalább egy évig szoptattak, de nem volt ritka, ha valaki három éves koráig kapott anyatejet. Ez védte meg a gyermeket a fertőzésekkel szemben. A fent említett mesében valós tényt találunk, nevezetesen azt, sok olyan gyerek volt, aki akár 8 éves korig is anyatejen élt. Az asszonyok régen mágikus eljárássokkal kívánták megszaporítani a tejüket. Nagyon sokféle ételt kóstoltak végig pusztán azért, hogy meginduljon a tejkiválasztás. A praktikák közül a legősibbnek a mágikus módok tekinthetők. Az egyik ilyen volt, amikor az asszony egy szelet kenyeret tett ki éjszakára az ereszre, hogy harmat essék rá. Hajnalban azt bevitte a házba és éhgyomorra megette. Előfordult, hogy olyan nő tejét csepegtették bele a pogácsa tésztájába, akinek sok volt belőle. A régi hiedelem úgy tartotta, hogy az anyatej számos veszélynek van kitéve. A tejelapadás fő okát abban látták, hogy valamelyik látogatóra ráragadt a tej és magával vitte. Ezért a gyermekágyas asszony ágyára senki sem ülhetett. Ha szoptatós anya látogatta meg, ráfejt az ágyra, és ha elment, a helyére kellett rögtön ülni. Első három nap, valamint naplemente után nem adtak ki semmit a házból, mert ezzel a tejet is elvitték. Menstruáló nő sem látogathatott el a gyermekágyas anyához, nehogy elapassza a tejet. Nem volt szabad az anyatejnek a földre csöppenni, mert elvinnék a tejet a hangyák vagy a házi kígyó. Az anyatejet mágikus csomók kötésével óvták.
Szeresd anyafölded!
Nemzetünk szent anyja, mint Emese, mint Mária. Az ő szeretetük nemzetünk, magyarságunk szent anyateje, mit mélyen magunkba kell szívjunk most, hogy - mint Fehérlófia - a legerősebb nemzetek közé emelkedjünk ismét, bajnokként keveredve ki minden bajból...


Bíró Dalma