Egy kicsit több mint egy évvel ezelőtt robbant ki a magyar történelem legnagyobb brókerbotránya, a Quaestor-botrány. 2015. március 9-én éjszaka a Quaestor cégbirodalom kötvénykibocsátója, a Quaestor Financial Hrurira bejelentette, hogy átmenetileg fizetésképtelenné vált és csődvédelmet kért. A kötvénykibocsátó a Buda-Cash-botrány utáni pénzpiaci pánikkal magyarázta a fizetésképtelenséget, bár még aznap kiderült, hogy ez hazugság, és az MNB súlyos szabálytalanságokat tárt fel a cégnél. A csalás mértéke még a Buda-Cash-ügyön is túltett, az egy évtizeden át tartó piramisjátékkal körülbelül 200 milliárd forint összegben károsították meg a befektetőket.
Mégsem emiatt, hanem a politikai szálak miatt kapta fel a sajtó a brókerbotrányt. Mint kiderült, a Külügyminisztérium pont a csődvédelem előtt menekített ki 3,8 milliárd forintot a cégcsoportból, az ezt követő napokban pedig sorra jelentek meg a cikkek arról, hogy Tarsoly Csaba, a Quaestor-csoport azóta már letartóztatott vezetője, milyen jó kapcsolatot ápolt fideszes vezetőkkel.
Ennek ellenére az elmúlt egy év nyomozása nem tért ki arra, hogy milyen politikai szálai voltak az ügynek (például hogyan lehetséges, hogy a külügy pont a csődvédelem előtt menekítette ki a pénzét), a felügyeletnek miért nem tűnt fel korábban a csalássorozat, és mi lett azzal a közel 200 milliárd forinttal, amellyel az ügyfeleket megkárosították.

Brókerbotrányok
2015 február-márciusában három nagy brókerbotrány követte egymást: Buda-Cash, Hungária Értékpapír és Quaestor. A Buda-Cash és Quaestor-csoport esetében a csalás mértéke meghaladta a 100 milliárd forintot, a Hungária Értékpapír csalásai pedig azért váltak ismertté, mert ezzel kapcsolatban kiderült, hogy a Földművelésügyi Minisztérium 400 millió forint közpénzt bukott a brókerbotrányok során.
A történet furcsaságát az adja, hogy a Buda-Cash és Quaestor visszaélései talán a mai napig sem derültek voltak ki, ha a svájci frank hirtelen felértékelődése miatt a Buda-Cash nem bukott volna el több 10 milliárd forintot. A dominót ugyanis ez az ügy indította be, ezután derültek ki a Buda-Cash Brókerházban folyó visszaélések, majd ez követte a Quaestor cégcsoport kötvénykibocsátójának csődvédelme, de ekkor az MNB már vizsgálta ezt a céget is.
Az ezt megelőző vizsgálatok azonban nem társak fel semmilyen visszaélést, bár a Quaestor esetében például 2013-ban is volt egy átfogó tőkepiaci vizsgálat, de csak kisebb bírságokat szabott ki az akkor még önálló felügyelet (PSZÁF).
Különös véletlenek
2015 elején gyorsan felgyorsultak az események, a Buda-Cash bedőlését követően a Quaestor cégcsoport kötvénykibocsátója, a Quaestor Financial Hrurira is csődöt jelentett, majd még aznap kiderült, hogy közel 200 milliárd forint értékben károsították meg ügyfeleiket fiktív kötvények kereskedése, valamint nem létező kötvényekre kötött opciós szerződéseken keresztül. A cégcsoportnál szabályos piramisjátékot építettek fel, a bevételek jó részét pedig „kimenekítették” a Quaestorból.
A brókerbotránynak azonban nemcsak áldozatai voltak, hanem nagyon szerencsés szereplők is. A Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz köthető Magyar Nemzeti Kereskedőháznak 3,8 milliárd forint vagyona volt a Quaestornál, azonban a külügy pont a csődvédelem előtt menekítette ki pénzét a Quaestorból. Nem sokkal ezután kiderült, hogy a Quaestor cégcsoport vezetője nagyon jó kapcsolatot ápolt Szijjártó Péterrel, és maga a Quaestor aktívan szerepet vállalt a moszkvai kereskedőház létrehozásában. Az ezt követő napokban pedig az is kiderült, hogy Tarsoly Csaba nemcsak Szijjártó Péterrel, hanem más fideszes vezetőkkel is nagyon jó kapcsolatot épített ki.
A kormánypárt jobb híján ismét az elmúlt 8 év kártyát vette elő, és szocialista brókerbotrányokról beszélt, miközben már ők voltak kormányon 5 éve, és a szálak inkább hozzájuk voltak köthetőek, mintsem az MSZP-hez, vagy Gyurcsány Ferenchez. A külügy szerencsés manőverét pedig azzal magyarázták, hogy Orbán Viktor a Buda-Cash ügy kirobbanása után utasítást adott minden minisztériumnak és kormányzati intézménynek, hogy a brókercégeknél tárolt pénzeket vegyék ki. Ez igaz is, azonban arra már nehéz magyarázatot találni, hogy  a külügy miért várt ezzel 2 hetet, és miért pont a fizetésképtelenség bejelentése előtt lépett.
kép forrása: index.hu
Hiányos nyomozás
Egy év után az ügyészség a magyar kriminalisztika egyik legnagyobb ügyének könyvelte el a Quaestor-botrányt, és Tarsoly Csaba esetében 753 rendbeli bűncselekményt találtak. A Quaestor-vezérre 25 év börtön várhat, azonban a „független” ügyészség munkájával kapcsolatban számos kérdés merül fel.
- A nyomozás során például vizsgálták azt is, hogy a felügyeleti szervek (elsősorban a PSZÁF), miért nem derítették fel korábban a csalássorozatot, és arra a megállapításra jutottak, hogy erről a 2005-ös tőkepiaci törvény lazítása tehet, valamint egy hiányos és rossz 2009-es PSZÁF-vizsgálat. Az ügyészségnek abban igaza van, hogy hibás lépés volt a szocialisták részéről lazítani a tőkepiaci törvényen, és 2009-ben hibázhatott a PSZÁF, azonban arra már nem tértik ki, hogy 2010 után a Szász Károly-Matolcsy időszakban miért nem történt változás. Egy faék-egyszerű magyarázat szerint, ekkora már annyira kiépült a csalóhálózat, hogy esély sem volt annak felderítésére, még a 2013-as átfogó tőkepiaci vizsgálat során sem. Ennél sokkal valószínűbb, hogy 2010 után ugyanúgy rosszul működött a PSZÁF, mint az azt megelőző időszakban, és annak köszönhetően, hogy Tarsoly Csaba jó kapcsolatot ápolt a kormánypárttal, nem is vizsgálódtak nagyon a cégcsoportnál. A bűnszervezet gyakorlatilag 2010 után is zavartalanul működött, az ügyészség azonban elnézőbb volt erre az időszakra nézve.
- A külügyes pénzkimenekítéssel kapcsolatban sem vizsgálódtak, gyorsan lezárták a történetet annyival, hogy nem találtak bűncselekményre utaló nyomot, bár valójában nem is vizsgálták, hogy milyen információk alapján menekítették ki ezt a pénzt.
- Az eltűnt pénzekkel kapcsolatban még most is folyik a nyomozás, azonban nagyon lassan. Az eltűnt pénz pontos mennyiségéről nincsenek adatok. Az ügyészség 44 milliárd forint vagyon lefoglalásáról beszél, azonban a kár összege az egyes becslések szerint akár 170-180 milliárd forint is lehet. Joggal merülhet fel a kérdés, hol van a különbözet? Ezzel kapcsolatban különböző forgatókönyvek léteznek: olyan projektben van, mint például a meg nem valósult Duna-City projekt, amely Tarsolyék korábbi állítása szerint hitelből valósult volna meg,de akkor meg még sincsen ebbe fektetve a pénz; külföldre menekítették a pénz jó részét; valahol Magyarországon rejtegetik. Nem lennénk meglepődve, ha végül sosem kerülne elő az összeg nagy része.
Akadozó kártalanítás
A kártalanítás sem zajlott zökkenőmentesen. A Fidesz-KDNP gyorsan átnyomott egy törvényt a parlamenten, amely a Quaestor-károsultak kártalanításáról szólt, a Befektető-védelmi Alapot (BEVA) gyakorlatilag kötelezték arra, hogy a fiktív kötvények után is fizessen, a terhet pedig a szabályosan működő pénzpiaci szereplőkre hárították Az Alkotmánybíróságon nem ment át ez a törvény, mivel kizárták a kártalanításból a többi botrány károsultjait, ráadásul aránytalannak tartották, hogy mindent a tisztességen működő BEVA-tagoknak kell állnia.
Ezt követően elfogadtak egy olyan törvényt, amely már a Hungária-károsultakat is érinti, azonban a korábbi törvénytől eltérően a károsultak már nem reménykedhetnek a teljes kártalanításban.
A kártalanítás azóta is akadozik, sokan nem kapták még meg a pénzüket. A kártalanításról szóló első törvénnyel kapcsolatban azonban ismét felmerült a Fidesz felelőssége, mivel feltűnően sietős volt annak elfogadása, ráadásul csak és kizárólag a Quaestor-károsultakat érintette, a többi károsultak kapcsolatban már nem voltak ennyire nagyvonalúak. Az azonnal beavatkozás azt sejteti, hogy mindenképpen szerették volna elkerülni, hogy az esetleges kártérítési perek során még több részlet kiderüljön az ügyről. A kormánypárt nem taktikázott rosszul, hiszen egy év után is számos válaszra váró kérdés van az üggyel kapcsolatban, a Ténytár szerint pedig ezek többségére nem is fog válasz érkezni soha.

TényTár