2014 júniusi adatok szerint Amerikában 6,1 százalékos mélyponton áll a
munkanélküliség. Lassan eléri azt a szintet, amit teljes
foglalkoztatottságnak lehet tekinteni az USA esetében. A
munkanélküliségi adatok ismeretében még azt is hihetnénk, hogy egy
virágzó gazdasággal állunk szemben, azonban ezt a képet beárnyalja a
többi makrogazdasági mutató alakulása. Akkor lássuk a számokat!
- Az ez évi első negyedéves GDP 2,1 százalékos visszaesést mutatott évesített negyedéves alapon, ami negatív rekord a válság kitörése óta (a második negyedév ugyanakkor fellélegzést hozott).
- A termelékenység a recesszió óta csökkent, s a kereslet mellett a kínálat is gyengült.
- Felerősödőben vannak azok a félelmek, amelyek a kapacitások csekélyebb bővülése miatt az árváltozás ütemének felgyorsulásával számolnak.
Az amerikai jegybank az inflációval kapcsolatos félelmek felerősödése miatt nem hunyhat szemet a munkaerő-piaci folyamatok és az azt befolyásoló komponensek alakulása felett. Janet Yellen, a Fed elnök asszonya szerint a munkaügyi statisztikákban a részmunkaidős foglalkoztatottak magas száma beárnyalja az amerikai munkaerőpiacról alkotott pozitív képet.
- Jelenleg nagyjából 28 millió fő dolgozik az USA-ban részfoglalkozású munkavállalóként, minden negyedik kényszerből. Közel 7 millióan szeretnének teljes állásban dolgozni a részmunkaidősök közül.
- Nemcsak az ő magas számuk, de a munkaerő-áramlási statisztikák is a piac szűkülésére utalnak. A vállalatok kevesebb munkavállalót küldenek el, a toborzások dinamikája nem változott. Igaz ehhez az is hozzátartozik, hogy a munkáltatóknak egyre nagyobb gondot okoz az üres álláshelyek betöltése: 2014 májusában a munkahelyek 3,2 százaléka volt üres, ami közel 7 éves csúcsot jelent.
- A munkanélküliek között magas azon állástalanok száma, akik már legalább 6 hónapja tartósan munka nélkül vannak. Önmagában sem könnyű az állástalanok helyzete, de ráadásul minél hosszabb ideig van valaki munka nélkül, annál nehezebben tud csak állást szerezni. Utóbbi csoportba tartozók állásszerzési képességei és lehetőségei sokkal rosszabbak társaiknál.
- A munkaerőpiacon jelenlévő általános bizonytalanság és félelem miatt a felmondást választók száma is csökkent, még a válság előtti szinthez képest is. Utóbbi adat jelzésértékű. Arra utal, hogy a munkavállalók nem szívesen hagyják fel állásukat önként, ugyanis jelentős kockázatot jelent számukra egy új pozíció megszerzése, különösen olyan gazdasági környezetben, amelyben a vállalatok sem úgy keresnek munkavállalókat, mint régen.
- A jegybank elnöke szerint is vegyes a kép a munkaerőpiacon. Janet Yellen július 15-i bejelentésében azt nyilatkozta, hogy egyre közelebb kerül az amerikai gazdaság ahhoz, hogy a teljes foglalkoztatottság állapotába kerüljön, viszont ehhez a munkanélküliség további gyors csökkenésére van szükség.
Bár a jegybank
szempontjából kedvező, hogy a munkanélküliség visszaesése nem a
béremelkedés irányába hat, mint a korábbi időszakokban, az elnök asszony
szerint a Fed még nem teljesítette maradéktalanul feladatát. A bérek
ugyanis évente átlagosan kicsivel több mint 2 százalékkal emelkedtek a
válság óta, ami historikus adatokat tekintve alacsonynak számít. Rövid vagy hosszú táv? Az
egyes - munkaerőpiacot befolyásoló - komponensek alapján megoszlanak a
vélemények, hogy a rövid vagy a hosszú távú munkanélküliség fontosabb
makrogazdasági szempontból. Michael Kiley, a Fed kutatási és
statisztikai részlegének igazgatóhelyettese, tanulmányában erre kereste a
választ amerikai városok példáján keresztül. Az eredményei azt
mutatják, hogy statisztikailag nem lehet megkérdőjelezni ennek az
állításnak a hitelességét, bár a szerző a rövid távú értéknek tulajdonít
nagyobb jelentőséget. Ezt a véleményt Alan Krueger, az Obama-kormány
egykori államtitkára, a Princeton Egyetem professzora sem cáfolja:
álláspontja szerint a hosszú távú munkanélküliség olyan nagymértékben
független a munkaerőpiactól, hogy nem képes alacsonyan tartani a
bérinflációt. A témában megszólalt Janet Yellen, az amerikai
központi bank elnöke is, aki más állásponton van az előző véleményekhez
képest. Az elnök asszony szerint az eddigi jegybanki vizsgálatok nem
igazolták, hogy a rövid távú munkanélküliség relevánsabb lenne a
bérinfláció előrejelzése szempontjából, továbbá a munkaerőpiacra történő
visszakerülés prognózisában. Barack
Obama tanácsadó testülete a foglalkoztatottság visszaesését ciklikus és
strukturális komponensek szerint vizsgálta. A grémium szerint a
munkaerő-piaci aktivitás 3,1 százalékpontos csökkenéséből 1,6
százalékpont a népesség elöregedésével magyarázható. További 0,5
százalékpont pedig egyértelműen ciklikus komponensnek tulajdonítható. A
fennmaradó 1 százalékpontos enyhülés már komolyabb magyarázatot
igényel: két tényező együttes hatásának tudható be. Egyrészt a 16-24
éves korosztály az oktatásban hosszabb ideig tartózkodik és csökkent a
tanulás melletti munkavállalási hajlandóságuk, másrészt a munkaerőpiac
legnagyobb és legaktívabb részét képező munkavállalók, a 25 és 54 év
közöttiek aktivitási rátája is visszaesett. A 25-54 közötti
korosztály jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjazások sokkal
dinamikusabb ütemben zajlanak, mint azt a népesség öregedése indokolná. A
lakosság korösszetételének változása a foglalkoztatottsági rátára nézve
évi 0,2-0,3 százalékpontos negatív hatást kellett volna, hogy
eredményezzen 2008 óta. A válságidőszakhoz képest a már nyugdíjba mentek
aktivitása viszont felfelé ívelő trendet mutat. A 65 és 69 év közötti
férfiak esetében az 1997-es 28,4 százalékos foglalkoztatottsági ráta
1,2-szeresére változott, 2007-re 34,3 százalékra emelkedett. Ez
elsősorban strukturális változásoknak köszönhető: a várható élettartam
növekedésével, az egészségi állapot javulásával, illetve a szociális
biztonság erősödésével magyarázható.
Az
55 év felettiek munkaerő-piaci aktivitása vegyes képet mutat. Az 1997
és 2007 közötti statisztikai adatok továbbvezetése évi 0,1-0,2
százalékpontos csökkenést kellene, hogy eredményezzen a
foglalkoztatottságban. A 2005 és 2013 közötti adatokat vizsgálva az
látható, hogy a válság alatt kismértékben, de növekedett aktivitásuk,
tavaly év eleje óta viszont enyhe csökkenő tendenciát mutat.
Az elmúlt években a rokkantak számának növekedése is jelentős mértékben járult hozzá az alacsonyabb aktivitási és foglalkoztatottsági rátához. Az egészségi állapotuk miatt munkaképtelenné váltak számának növekedése az utóbbi időben azonban erőteljesen csökkenni kezdett, legalábbis a rokkantsági járadékra jogosultak számának alakulásából erre lehet következtetni. A folyamat összhangban van az üzleti ciklusok elmúlt néhány évi alakulásával, ami arra utal, hogy a munkanélküliek egy része a rokkantsági ellátást választja átmeneti megoldásként. Ezt a feltételezést igazolják a munkaerő-piaci aktivitás és a rokkantak számának statisztikái is. A két tényező között negatív irányú kapcsolat figyelhető meg: amennyiben a munkaerő-piaci helyzet kedvezőbbé válik a rokkantak száma csökken. (Egyébként ellentétes irányban is megfigyelhető ez a folyamat.) A munkaerő-piaci aktivitás csökkenésében a rokkantsági ellátásban részesülők mellett a fiatalok járnak az élmezőnyben a válságot és az azt követő időszakot is figyelembe véve. Sokan úgy vélték, hogy biztosabb helyük van oktatási intézményekben, mint a munkaerőpiacon, s előbbieket választották a bizonytalanság helyett. 2008-2009-ben a gazdasági válság mélypontján jelentősen megnőtt az oktatási rendszerbe beiratkozók száma, aminek hosszabb távon a munkaerőpiacra gyakorolt hatása is kedvező volt. Az előrejelzések szerint az oktatásban résztvevők száma továbbra is növekedni fog, illetve a munkaerőpiacra gyakorolt kedvező tendenciája is folytatódhat. A felsőfokú tudás felértékelődését alátámaszthatja a középiskolai érettségivel rendelkezők munkaerő-piaci aktivitásának 4 százalékkal való csökkenése is. A technológiai változás és a külföldi verseny miatt ugyanis náluk a legnagyobb a valószínűsége az álláshelyük elvesztésének, s ez a hosszú távú trend kedvezőtlenebbé vált a recesszió által. Összességében az mondható el, hogy a munkaerő-piaci statisztikák és a demográfiai folyamatok között sajátos kapcsolat figyelhető meg. Paradox helyzettel állunk szemben: a nyugdíjhoz közel álló, aktív munkavállalók a jól megérdemelt pihenést választanák a munkaerő-piaci robotolás helyett, a nyugdíjaskorúak pedig tovább maradnának a munkaerőpiacon. Az állásukat elvesztők a rokkantsági ellátásba menekülnek, a fiatalok pedig az oktatás védőhálóját választják a munkaerő-piaci bizonytalanság helyett. Ezek a tények is arra utalnak, hogy a helyzet koránt sem rózsás az amerikai munkaerőpiacon. Lesz még egyszer kánaán? Az Amerikai Népszámlálási Hivatal (Census Bureau) arra számít, hogy a munkaképes korú lakosság évente 0,3 százalékkal fog növekedni 2010 és 2030 között. Ez az arány kevesebb, mint harmada az elmúlt két évtized adatainak. Ennek nemcsak az öregedés az oka: a csökkenő termelékenységi és a visszaeső bevándorlási ráta is fontos szerepet játszik a folyamatok kedvezőtlenebbé válásában. A helyzetet tovább súlyosbítja a társadalom elöregedése és az amerikai baby-boom idején születettek nyugdíjba vonulása. Amerika idővel lassan növekvő gazdasággá válik. Ezt a mérsékelt növekedést a nyugdíjkorhatár emelésével, a felső vállalati adókulcs csökkentésével, átalakításával és a fogyatékosok és rokkantak támogatásának szinten tartásával lehetne garantálni. Évekbe-évtizedekbe telhet, amíg az intézkedések hatása érezhetővé válik, azonban egy dolgot tudomásul kell venni! Semmi sem lesz már olyan, mint amilyen régen volt.
Hírfigyelő Szolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése