A nagybetűs Világkormány,
vagyis egy szinte minden országot átfogó központi hatalom
kialakulásának elméletét valószínűleg nem kell külön bemutatni, hiszen
az alternatív médiának köszönhetően az elképzelés talán azok előtt sem
ismeretlen, akik nem annyira járatosak a Jelenések könyvében. Maga a szó
annyira közismertté vált, hogy azok, akik a létrehozásán fáradozni
hivatottak, manapság nem is igen szeretik használni és inkább „globális gazdasági resetként”,
„új multilaterizmusként” vagy legújabban, pontosabban az USA lassú, de
biztos hanyatlásával, „az egypólusú világrend végeként” emlegetik.
Bármilyen címkét használunk is, a
lényeg, hogy a „régi világ” teljes és minden területet érintő
destabilizációjáról van szó, hogy annak helyébe egy szorosan felügyelt
egységes világhatalom léphessen.
A jelek szerint ennek a rendszernek nem
az Egyesült Államok, vagy a dollár, de mégcsak nem is a „nyugat” lesz a
legfőbb tengelye, hiszen kicsoda ténykedne minden erejével egy olyan
valaminek a meggyengítésén, amire élete főművét szándékozik építeni?
Márpedig az Egyesült Államokkal pontosan ez történik.
Az a vélekedés se nagyon állja meg a
helyét, hogy ebben az erőfeszítésben a nyugat csap össze a kelettel,
mégpedig úgy, hogy a kelet a rosszban sántikáló nyugatnak próbál
ellenállni. Pedig az egymással elvileg harcban álló nyugat és kelet
nemzetei ugyanazokkal a tanácsadókkal és szövetségesekkel rendelkeznek
és a céljaik is eléggé egybeesnek.
Konfliktus attól még van bőségesen, de
inkább csak amolyan színházként. Persze ettől függetlenül ebben a
színdarabban mégiscsak hús vér emberek szerepelnek, akik időnként igazi
vérrel fizetnek a szereplésért.
Tényleg színház lenne az egész világ és „színész benne minden férfi és nő”William Shakespeare, Ahogy tetszik?
Mert miközben egyesek azt gondolják, hogy központi irányítás alatt
minden felett hatalmat gyakorolhatnak, a szabadságot soha nem lesznek
képesek felszámolni, mert azt e világon felül álló mércével osztják és
nem globális bürokraták kegyeitől, vagy online ügyintéző algoritmusoktól
függ, hanem Annak a Lelkéből árad, Aki kétszer is életet adott nekünk.
Erre gondolhatott Dávid is, amikor a 2. Zsoltárban azt írta, hogy az
egekben lakozó tényleg csak nevetni tud az ilyen erőfeszítéseken és
inkább arra inti a föld királyait, hogy térjenek észhez.
De visszatérve ennek a hús-vér világnak
ahhoz a bizonyos készülő kormányához, felmerül a kérdés, hogy
amennyiben tényleg készülődik egy ilyen, mégis hogyan és honnan
érkezik? Amennyiben az USA, a szorosabb felügyelet elérése érdekében
tényleg kispadra kerül, hol fog meggyökerezni ez a kormány?
Mivel a kelet és a nyugat minden jel
szerint egy kapura játszik, nem meglepő, hogy a jelen állás szerint
mindkét égtájon találunk új jelöltet.
Az elképzelés nem hajmeresztő. Még a
Bloomberg is írt róla néhány napja, kijelentve, hogy „miközben az USA
visszavonul a világvezetői szereptől, Kína és Németország a helyére
áll”, illetve, hogy Donald Trump „hidegháborús ellenfeleket és
barátokat egyesít maga ellen”. Szóval Kína és Németország. És
szocializmus.
Egy ilyen német-kínai kapcsolat
furcsának tűnhet, pedig a két országban több a hasonlóság, mint
gondolnánk. Németország az Európai Unió ipari és gazdasági magja, Kína
pedig ugyanezt a szerepet tölti be Ázsiában. Kína kapitalista hobbikat
űző kommunistaként játszik, Németország pedig szocialista programokat
integráló és egyre több társadalmi igazságosság mantrát kántáló
kapitalistaként. Lényegében azonban mindkét ország kollektivista, tehát
tökéletes kiindulópont a világraszóló terv megvalósításához.
A Németországot egyre inkább uraló
multikulturalizmus pedig tökéletes ideológia a határok eltörléséhez, a
tömeges népvándorláshoz, az ideológiák gyors terjesztéséhez vagy a
szuverenitás eltörléséhez. Ezen kívül a német példát sokan Trump
antitézisének tartják.
Kína ezidáig inkább egy elnyomó
gazdasági tesztterepnek számított. Az ország ötéves programjának
legfőbb elemei az állami segélyek és az egyetemes egészségügyi ellátás.
Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy egy olyan országban ahol milliók
élnek napi néhány száz forintból, az embereknek nem sok választása van
azon kívül, minthogy elfogadják az állami alamizsnát. A kínai gazdaság
éppen csak annyira elviselhetetlen, hogy azért a forráspontot ne érje
el, ez pedig tökéletes modell a világtervezők számára.
Ugyanakkor köztudott, hogy Kína remek kapcsolatokat ápol a globális intézményekkel és az elsők között szorgalmazta egy új globális valutarendszer
bevezetését, ráadásul azóta a jüan az IMF valutakosarába is bekerült,
remekül szemléltetve a jó viszonyt. Emlékezzünk, hogy a világvaluta
bevezetése milyen fontos szerepet játszik a globális játékban.
Azonban egy ilyen terv csak akkor
kivitelezhető, ha marad a földnek néhány pontja, ami viszonylag stabil
marad, ahol az illetékesek konszolidálhatják tőkéjüket és
felállíthatják hídfőállásaikat a következő támadáshoz. A német-kínai
kapcsos jó választásnak tűnhet.
Kína Németország első számú kereskedelmi
partnere, Németország pedig a kínai befektetések leginkább preferált
helyszíne Európában. A múlt hónapban Angela Merkel és Li Ko-csiang
személyesen is találkoztak, hogy megerősítsék országaik kapcsolatát a
Donald Trump által népszerűsített protekcionizmussal szemben.
„Kína stratégiai és még fontosabb partnerré vált… A globális bizonytalanság korában élünk, így felelősek vagyunk több területen is kiterjeszteni partneri kapcsolatainkat és a jogrenden alapuló világrendért küzdeni…”
mondta Merkel.
Németország pekingi nagykövete pedig azt
mondta, hogy országa „a kelet felé mozdul” illetve, hogy „az USA egy
vákuumot hagyott maga után, miután kiszállt a Csendes-óceáni Partnerség
megkötésére irányuló törekvésekből”.
Vagyis Trump a tökéletes katalizátor. Mindent rá lehet kenni. A világ előtt Trump hivatott képviselni a „régi világot” és annak minden „barbár” hagyatékát, Németország és Kína pedig fokozatosan az új szimbólumaivá válnak.
Mi pedig emlékezzünk, hogy mindez
tényleg csak a díszletet szolgáltatja az igazi történethez, aminek nem
kormányok, de még csak nem is nemzetek vagy titkos társaságok, hanem te
meg én vagyunk a főszereplői, együtt pedig mégiscsak egy romolhatatlan
ország örökösei, pedig még egy hivatalba se kellett elzarándokolnunk
állampolgárságot igényelni, mert maga az ország jött el hozzánk, hogy
bennünk lakozzonLukács, 17,21 és megálljon örökkéDániel 2,44 és ez a még el sem jött, de már lassan el is múló világkormánnyal vagy anélkül is így van.
Brandon Smith cikkének felhasználásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése