Zseniális interjúban mutatott rá a sztárközgazdász, Thomas Piketty a németek történelmi feledékenységére a görög tragédia kapcsán. Átfogó európai adósságrendezés kell, különben szétesik az unió.
Stockholm, 2015. január 1. 2014. június 30-i kép Thomas Piketty francia közgazdászról Stockholmban. Piketty, akinek a gazdagságról és egyenlőtlenségekről írt könyve nemzetközi eladási listákat is vezetett, 2015. január 1-jén bejelentette: nem fogadja el a legmagasabb francia állami kitüntetést, a Becsületrendet. A 44 éves közgazdász azt mondta, azért utasítja el a jelölést, mert álláspontja szerint nem a kormányoknak kellene megmondaniuk, ki méltó a kitüntetésekre és ki nem. Szerinte a kormánynak inkább a gazdasági növekedéssel kellene foglalkozni. (MTI/EPA/Pontus Lundahl)
Stockholm, 2015. január 1.
2014. június 30-i kép Thomas Piketty francia közgazdászról Stockholmban. Piketty, akinek a gazdagságról és egyenlőtlenségekről írt könyve nemzetközi eladási listákat is vezetett, 2015. január 1-jén bejelentette: nem fogadja el a legmagasabb francia állami kitüntetést, a Becsületrendet. A 44 éves közgazdász azt mondta, azért utasítja el a jelölést, mert álláspontja szerint nem a kormányoknak kellene megmondaniuk, ki méltó a kitüntetésekre és ki nem. Szerinte a kormánynak inkább a gazdasági növekedéssel kellene foglalkozni. (MTI/EPA/Pontus Lundahl)
A világ bonyolultabb a „nincs ingyenebéd” neoliberális mantrájánál: a sarokba szorított görögök érdekében olyan kiváló – egyébként más-más iskolákat képviselő – közgazdászok szólaltak meg az elmúlt napokban, mint Joseph Stiglitz, a Világbank korábbi vezető közgazdásza, a Nobel-díjas Paul Krugman és most Thomas Piketty, akinek A tőke a 21. században című tavalyi könyve eladási rekordokat döntött a nyugati világban.
Piketty a Die Zeitnek adott interjúban arra figyelmeztette a németeket, hogy engesztelhetetlenségük a görögök ügyében szétveri az egész Európai Uniót, és hogy elfelejtették a saját történelmüket.
„Amikor azt hallom, hogy a németek szigorú morális álláspontot képviselnek az adósságok ügyében, és szilárdan hisznek benne, hogy minden tartozást vissza kell fizetni, eszembe jut: ez egy vicc! Németország az, amelyik soha nem fizette vissza az adósságait! Nincsenek abban a helyzetben, hogy másokat kioktassanak.”
És valóban. A németek nagyon büszkék rá, hogy szembenéztek a történelmükkel, de úgy látszik, lényeges elemeiről teljesen megfeledkeztek. Piketty emlékeztet rá, hogy a német államadósság 1945-ben elérte a GDP 200%-át, 1953-ban viszont a londoni egyezménynek köszönhetően elengedték a 60%-át, és a belső adósságállományt átstrukturálták. Ennek köszönhető, hogy az 50-es évek közepétől beindult a német gazdasági csoda, és a szétvert, eladósodott ország újra Európa motorja lett.
Mindez nem változtat a tényen: Németország soha nem fizette ki sem az első világháborús jóvátételt a franciák felé, sem a két világháború közötti időszakban felvett hiteleit. És nagyon jó, hogy nem fizette ki, mert különben nem tudott volna talpra állni.
„Ha azt mondtuk volna a németeknek az 50-es években, hogy nem ismertétek be a tévedéseiteket, még ma is fizethetnétek az akkori hiteleiteket. Szerencsére, intelligensebbek voltunk ennél”, mondja a francia Piketty.
A történelemlecke üzenete egyértelmű: a németeknek be kellene látniuk, hogy a görög államadósság egy részének elengedése nélkül Görögország soha nem tud talpra állni, és ha egy országot a kilábalás reménye nélkül örökös adósrabszolgaságra kényszerítenek, abból a történelem tanúsága szerint nagy bajok származnak. Az első világháború után ezt tették a németekkel is a versailles-i békében rájuk rótt jóvátétellel, ami fontos szerepet játszott a nácizmus hatalomra jutásában. A második világháború utáni rendezés már bölcsebb volt:
„Európát az adósság-elengedésre és a jövőbe való befektetésre alapozták. Nem a végtelenségig tartó bűnhődésre. Emlékeznünk kell erre”, mondja Piketty.
Különben az Európai Unió középtávon rámegy a görög betegség félrekezelésére:
„Ha elkezdünk országokat kirugdosni [az unióból], az eurozóna mai bizalmi válsága súlyosbodni fog. A pénzpiacok azonnal a sorban következő ország ellen fordulnak.”
A görögökön tehát nem romantikus, szentimentális érzékenykedésből kellene segíteni, hanem azért, mert végső soron mindenkinek ez az érdeke.
Sőt, Piketty ennél is messzebbre megy, és azt mondja, hogy össze kell hívni egy nagy konferenciát, ahol az egész európai adósságkrízist rendezik, mert nemcsak Görögországot fenyegeti súlyos adósságválság, hanem más államokat is.
„Akik ma ki akarják zárni a görögöket az euróövezetből, a történelem szemétdombján fogják végezni”, mondja Piketty.
Elég egyértelmű, hogy a szavait kinek címezte: Angela Merkel kancellárnak, a görögökkel szembeni engesztelhetetlenség nagyasszonyának.
(válasz)