Láthatatlanná váló szegénység Magyarországon
Kevesebben
 élnek társadalmi  kirekesztésben és szegénységben, dinamikusan nőnek a 
bérek, és többen  dolgoznak Magyarországon – büszkélkedett a minap Balog
 Zoltán . Az  emberi erőforrások minisztere hosszú évek után először 
nyugodhatott meg  kicsit, amikor a statisztikai hivatalnak a szegénység 
alakulásáról  készült friss grafikonjait nézegette.
 
Az 
előző öt évben ugyanis folyamatosan  romlott a helyzet. A világgazdasági
 válság hatásai után a kormány az  egykulcsos adó bevezetésével tovább 
erősítette a jövedelmi  egyenlőtlenséget, a legtöbb intézkedés csak még 
mélyebbre taszította az  egyébként is nehéz helyzetben lévő embereket, 
és a középosztályt sem  sikerült megerősíteni.
A 
tavalyi látszólagos javulás azonban  egyáltalán nem jelent áttörést. Az 
adatok mélyére nézve láthatjuk, hogy a  jövedelmi egyenlőtlenségek 
cseppet sem csökkentek az elmúlt években, és  a szegények továbbra is 
csak nagyon alacsony részt hasíthatnak ki  maguknak az összes megtermelt
 jövedelemből. (A legalsó jövedelmi tizedbe  tartozók egy főre jutó éves
 nettó jövedelme nem érte el a 320 ezer  forintot tavaly, a 
leggazdagabbaké viszont 2,6 milliónál is több volt.)

 Innen nézve pedig egyre jobban kételkedhetünk abban, hogy tényleg  
kevesebben élnek-e mélyszegénységben. Az ugyanis teljesen kizárt, hogy  
egy év alatt több mint 160 ezerrel, 300 ezer fő alá csökkent volna a  
mélyszegénységben élők száma – mint ahogy azt a KSH állítja –, hiszen a 
 közmunkára fogott százezreknek attól nem javult a jövedelmi helyzetük, 
 hogy segély helyett dolgoznak. Pedig a hivatal szerint éppen ez az 
egyik  oka a számok javulásának, és annak, hogy már „csak” 2 millió 738 
ezer  ember van kitéve társadalmi kirekesztés vagy szegénység 
kockázatának a  2012-es 3,3 millió után. Vagyis már nemcsak a 
munkanélküliségi adatokat  torzítja el teljesen a közfoglalkoztatás – a 
ráta hivatalosan tízéves  mélypontra csökkent –, hanem a szegénységi 
mutatókat is eltéríti a  valóságtól.
Kétségtelen:
 a rezsicsökkentés, a  devizahitelek kivezetése és a SZÉP-kártya széles 
körű elterjedése – mint  ahogy azt a hivatal is kiemeli – segített 
csökkenteni a nélkülözésben  élők arányát. Viszont tény az is, hogy a 
kormány programjainak nem az  volt a céljuk, hogy a rászorulókon 
segítsenek. A rezsicsökkentés  ugyanúgy érintette a gazdagokat, mint a 
szegényeket, a legnagyobb  összeget pedig nem az alacsony jövedelműek 
spórolták meg az alacsonyabb  számlákkal – noha tény, nekik segített 
leginkább a lépés. A  devizahitelek kivezetése nem a nehéz helyzetben 
lévők problémáját  oldotta meg, hiszen a nem teljesítő hitelek aránya 
mára ugyanolyan  magasra nőtt, mint a forintosítás előtt volt. A 
SZÉP-kártya meg azért  terjed (az Erzsébet-utalvánnyal együtt), mert 
minden mást kiszorítottak a  piacról.
A 
probléma súlyosságát jelzi, hogy a  társadalom több mint egyharmada 
továbbra is nélkülözésben él. Jóllehet  ez az arány is mérséklődött 
tavaly, de nagyjából lefedi azt a 36-38  százalékot, amely a létminimum 
alatt él. Mindennek ellenére a „magyar  reformok” sikerét látja a 
kormánypárt abban, hogy néhány aspektusból a  szegénység csökkenését 
tudta a kabinetnek bemutatni a KSH elnöke.  Valójában azonban csupán 
arról van szó, hogy a nyolcéves rekordnak  számító – és számos egyszeri 
hatásnak köszönhető – 3,7 százalékos  gazdasági növekedés, valamint a 
reáljövedelmek alacsony infláció miatti  dinamikus bővülésének hatását 
az alacsonyabb jövedelműek is érezhették.  Remélhetőleg a szerényebb, de
 továbbra is magas GDP-bővülés idén  hasonlóan kedvező hatást fejt ki, 
ám ez nem azt jelenti, hogy a kormány  egy lépést is tett volna az 
egyenlőtlenségek csökkenése érdekében.
 
De 
sebaj. Balog Zoltánnak bizonyára a  2016-os esztendő is szívderítő lesz.
 A KSH a mostani 36-38 százalékról a  számítási modell változtatása 
miatt 18-25 százalékra csökkenti a  létminimum alatt élők arányát. A 
szociológusok csak kapkodják a fejüket,  de a szakszervezetek végre nem 
tudnak majd követelni több tízezer  forintos béremelést, hogy a 
minimálbér elérje a létminimumot. Pedig ha a  bérek nem emelkednek 
nagymértékben az összes jövedelmi kategóriában a  következő pár évben, 
akkor még többen csomagoknak össze, és indulnak  el-KÜLFÖLDRE!
 (vg.hu)
Bal-Rad komm:
 A rendszerváltás  ótai mindenkori “magyar” qrmányok gyakorlatilag két 
dolgot csináltak.  Loptak-fosztogattak, és szlogenpolitizáltak! A tények
 legkevésbé sem  érdekelték őket. Számukra a lényeg, hogy az udvari 
dicsőségjelentések  “igazolják” a szlogeneket!
 
Az kétségtelenül igaz, hogy a  
módszert a döbrögista horda fejlesztette fölülmúlhatatlan tökélyre, ám a
  módszer az a RENDSZER szüleménye!
 
 
 
 
          
      
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése