Ma semmilyen hírben és semmilyen műsorban nem emlékeztek meg a Horthy-rendszer bukásáról és a Szálasi-féle hungaristák hatalomátvételéről és hősi küzdelméről.
HORTHY POLITIKÁJA EGY NAP ALATT MEGBUKOTT
Van valami közös 1944 és 1956 között. Ahogy 1944. október 15-én egy nap alatt megbukott a Horthy-rendszer, úgy 1956. október 23-án szintén egy nap alatt megdöntötték a Rákosi-féle zsidókommunista rendszert. Mindkét döntő jelentőségű eseményről mélyen hallgatnak a történészek és a hatalmon lévő hivatalosok. A két októbernek közösek voltak a gyökerei. A magyarok mindkét esetben nemzetünk megvédése mellett döntöttek és nem a zsidókommunista rendszer mellett. Ezért nagy a hallgatás, a két október kapcsán.
Mi vezetett Horthy bukásához? Elsősorban az, hogy a döntő pillanatban az ellenséggel akart megegyezni, mármint az oroszokkal és elárulta fegyveres szövetségesünket, Németországot. Még az I. Bécsi döntés előtt, 1939-ben Hitler személyes találkozóján fölajánlotta Horthynak, mivel ismerte azt, hogy Felvidéket a csehszlovák állam elrabolta tőlünk, hogy fegyvereket ad Magyarországnak, hogy a magyarok megtámadják a szlovákokat és szerezzék vissza elrabolt területeinket. Erre az adott alkalmat Hitlernek, hogy a csehek által ellopott Szudétaföldet visszafoglalta és a cseh területeket elfoglalva védnökség alá helyezte. Ekkor még a szlovák állam nem létezett. Horthy határozottan elutasította Hitler segítségét, mondván, hogy ők „békés eszközökkel” akarják majd Felvidéket visszaszerezni. Mivel a tótokkal sem sikerült békésen megegyezni az I. Bécsi döntés értelmében visszakaptuk Hitlertől !!!! Felvidék többségét (1938 november). A románokkal durvább volt a helyzet, mert azok 1940 elején és közepén sorozatosan a magyar határt lőtték. A tárgyalások itt is megszakadtak és akkor jött újbóli kérés Hitlerhez, legyen döntőbíró és a II. Bécsi döntés alapján (1940. augusztus 30.) Horthy csapataival bevonulhatott Erdélybe. Sajnos itt még kisebb részt kaptunk vissza, mint Felvidék esetében. Időközben Hitler sikereket ért el a nyugati háborúban és Horthy úgy gondolta, hogy Magyarország csatlakozik a Háromhatalmi Egyezményhez, amelynek Németországon kívül tagja volt még Olaszország és Japán. Ezt a szerződést a magyarok 1940. november 20-án írták alá, szintén Bécsben. Ám Magyarország számára a szovjetekkel vívott háború 1941 nyarától kezdve igen nagy veszteségeket okozott és 1943-ban Horthy úgy gondolta hátha sikerül az ellenséggel, vagyis az angolokkal, amerikaiakkal megegyezni, hogy ők foglalják el országunkat, a háború vége felé. Ezek a titkos tárgyalások teljesen kudarcba fulladtak és a németek mindenről tudtak, amit a magyarok szövetségesi árulásának könyveltek el. Horthy ahelyett hogy kitartott volna a németek oldalán, eszébe jutott hogy jó lenne „kilépni” a háborúból. Ez csak egy vágyálom maradt. Ugyanis a drága jó angolok azt üzenték Horthynak, hogy velünk nem tárgyalnak, hanem csak az oroszokkal tárgyalhatunk, a kiugrásról. A drága jó szovjet elvtársak meg olyan feltételek szabtak Horthynak, amit lehetetlen volt teljesíteni, hiszen akkor már német katonai egységek voltak nálunk. 1944 augusztusában, szeptemberében Horthy is tudomást szerzett arról, hogy Erdélyben a drága jó szovjetek milyen borzalmas dolgokat követnek el a magyar lakosság ellen és ezekről részletes leírások és képek is jelentek meg a nyilas Magyar Futár című lapban, de a többi lapokban és filmhíradókban is. Közben Horthy és menye, valamint Horthynak Miklós nevű fia a Várban egy titkos „kiugrási irodát” működtetett, ahol az angol és szovjet ellenséggel üzengettek egymásnak. Október 15-én Horthy üzenetét beolvasták a rádióban, hogy megszakítja a kapcsolatokat a németekkel és szovjetektől fegyverszünetet kér. Erre a nyilasok ugrásra készen elfoglalták a rádiót és beolvasták Szálasi szózatát, majd hungarista indulókat adtak. A keleti fronton a harcoló katonák mit sem tudtak a döntő jelentőségű pesti eseményekről, főleg arról nem tudtak, hogy ezentúl a szövetséges németek ellen kéne harcolniuk. A magyar honvédség legtöbb vezetője, a rendőrség, a csendőrség és a teljes közigazgatás azonnal fölesküdött Szálasira. Közben Horthy fiát, Miklóst a németek még az előtt elfogták, hogy a jugoszláv kommunista partizánokkal való tárgyalását meg tudta volna csinálni.
MIÉRT NEM ADJÁK KI HORTHY EMLÉKIRATAIT?
A kormányzó 1953-ban Argentínában adatta ki Emlékirataim című könyvét. Ebben sokféle mellébeszélést és tények másként bemutatását lehet olvasni, többek között azt is, hogy őt a németek október 16-án erőszakkal mondatták le és ő ezt a lemondását erőszak hatására írta alá. A valóság ezzel szemben az, hogy Horthy belátta, hogy abban a helyzetben mást nem tehetett csak az aláírást a lemondásáról. S lássunk csodát! A gaz németek, az áruló szövetségest nem lőtték ott a Várban azonnal szitává, hanem egész családjával együtt október 17-én egy bajorországi fényűző villába vitték kényelmes vonattal, csomagjaikkal, ahol a következő évig tartózkodhattak, teljes ellátással. S ne feledkezzünk meg a nyilasok érdemeiről sem, ami a Szálasi-kormánynak volt köszönhető. Most nem időzünk el azon, hogy a Nemzeti Bank összes pénzét és kincseit kimenekítették Németországba, aminek javát 1945-ben Amerika visszaadta. Nemcsak a királyi koronaékszereket mentették meg, hanem nagyon sok értékes műtárgyat is, amiket az oroszok elől elrejtettek. De a legfőbb érdemük a magyar és német harcosoknak az volt, hogy közel fél évre föltartóztatták az orosz csapatokat, aminél igen nagy veszteségeket okoztak nekik. Ilyen hősies helytállás nem volt még a túlerővel szemben a II. világháború során. Ugyanis Sztalin Budapestet 1944. november 7-re akarta elfoglalni. Valójában nyugati határainkat 1945 május elejéig tartani tudtuk. Ha volt a magyar történelemben nagy esemény, akkor ez az volt, miközben létszámban és fegyverzetben sokkal rosszabbul álltunk mint a németek. Persze ehhez a hosszú kitartáshoz a németek is nagyban hozzájárultak, s akkor azt mondták a német frontkatonák, úgy védték Magyarországot, mintha a saját hazájukat védték volna. A II. világháború VILÁGNÉZETI háború volt. Akkor a vörös-zsidó rémuralom és a keresztény Európa között kellett választani. Most is hasonló a helyzet. Kép: a Sándor-palota előtt október16-án, jobbszélen karszalaggal, szemüvegben Gömbös Ernő, Gömbös Gyula elgykori miniszterelnök fia, akkor Szálasi szárnysegédje volt, külföldön halt meg
https://amagyaroldal.hu/hirek/content/1944-okt%C3%B3ber-15