globalism
Amikor a témában kevésbé járatosak ráeszmélnek a globalista „összeesküvés” tagadhatatlan igazságára, gyakran azonnali és egyszerű választ szeretnének a probléma értelmezésére. Occam borotvájának elve alapján azt gondolják, hogy a legegyszerűbb válasz törvényszerűen egyben az igazság is. Pedig az elv igazából azt mondja, hogy a bizonyítékok vagy tények tükrében kell megtalálnunk a helyes értelmezést, ami az esetek többségében a kettő vagy több magyarázat közül a legegyszerűbben rejlik.
Évtizedek óta köztudott és alaposan dokumentált tény, hogy a globalizmus egy maroknyi „elit” – nemzetközi bankár, központi bank, politikai vezető és számos exkluzív kutatóközpont, agytröszt és tanácsadó szervezet és tagjaik – által támogatott tudatos és határozott törekvés. Globalista céljaikat gyakran nyíltan kimondják saját kiadványaikban, talán azt gondolva, hogy a szemükben „oktalan köznépnek” tartott szélesebb tömegek úgysem veszik a fáradtságot, hogy elolvassák.
Carroll Quigley, A külkapcsolatok Tanácsának bennfentese, Bill Clinton mentora, így fogalmazta meg a törekvést, Tragédia és Remény című könyvében:
„A pénzügyi kapitalizmus erőinek messze nyúló célja volt létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint a világ központi bankjai közös erővel és feudalista eszközökkel, privát összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül irányítják majd ezt a rendszert, aminek gerincét a svájci bázeli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ (szintén magánkézen lévő) központi bankjainak tulajdonában lévő magánbank. Valamennyi központi bank… megpróbálja irányítani saját kormányát az általa folyósított kincstári hiteleken és a valutaárfolyamok manipulálásán keresztül, ami által, kiegészítve bizonyos gazdasági jutalmakkal, befolyásolhatják az adott ország és a velük együttműködő politikusok tevékenységeit.”
A globalizmust aktívan terjesztő embereket közös, vallásosnak is nevezhető ideológia köti egymáshoz, aminek végső célja a Platón Államából is ismert világrend létrehozása. Úgy gondolják, hogy a sors, és/vagy a genetika, arra rendelte őket, hogy filozófus királyokként uralkodjanak az emberiségen, illetve, hogy saját bölcsességük a legnagyobb ajándék, amit a világnak felajánlhatnak. Céljaik elérése érdekében pedig káoszból rendet, vagy rendből káoszt teremthetnek, hogy az emberiséget igényeik szerint alakítsák.
Ez a mentalitás egyértelműen megmutatkozik az általuk épített és kihasznált rendszerekben. A központi bankokon alapuló gazdaság például a nemzetek eladósításának, a valuták inflálásának és a függőség érdekében történő gazdasági kihasználásnak a tökéletes rendszere. A központi bankrendszer végcélja egy történelmi léptékű pénzügyi válság elindítása, aminek eredményeként egy teljes mértékben központosított globális hatalmat ajánlhatnak a világnak, mint egyedüli „megoldást”.
A gazdasági és társadalmi destabilizációt nem a központi bankok vezetői, hanem a felettük álló globális intézmények, mint az IMF vagy a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) irányítják.
A globalisták írásaiból az is kitűnik, hogy ez az „új világrend” nem önkéntes alapon működik majd. HG Welles, a Fábiánus Társaság tagja és az Új Világrend című mű szerzője, a következőket írta erről:
„… Amikor a küzdelem egyértelműen a világméretű szociális demokrácia felé sodródik majd, komoly késedelmek és csalódások érkezhetnek, mielőtt mindez hatékony és jótékony világrendszerré alakulhat. Számtalan ember … fogja gyűlölni az új világrendet …. és életét adja majd a tiltakozás során. Amikor ennek reményét vizsgáljuk, figyelembe kell vennünk egy elégedetlenkedő nemzedék kétségbeesését, akik közül egyesek egész gálánsnak és méltóságteljesnek tűnnek.”
Ruchard Gardner, a Külkapcsolatok Tanácsának tagja, a Foreign Affairs 1974-es számában pedig így fogalmazott:
„Röviden, a „világrend házát” alulról felfelé, nem pedig fentről lefelé kell felépíteni. William James híres szavaival élve, egy hatalmas, „nyüzsgő zűrzavarnak” fog tűnni ez a valóság, de valójában apránként véget vet majd a nemzeti szuverenitásnak és ezzel sokkal többet lesz képes elvégezni egy hagyományos frontális támadásnál.”
Napokig sorolhatnánk a hasonló idézeteket, de talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy megértsük a lényeget. Míg egyesek szerint a globalizmus a szabadpiacok és a gazdasági fejlődés természetes hozadéka, a tényeket figyelembe véve inkább az tűnik a legegyszerűbb magyarázatnak, hogy a globalizmus egy szándékos háború a személyes és nemzeti szuverenitás ellen.
Ennek a gerilla-hadviselésnek a jelentős része a természetes határokat érinti. Az ország, állam, város és faluhatárok nem csupán papírra rajzolt vonalak vagy láthatatlan csíkok a porban.
Az emberek természetének része a közösségépítés. Ki tudatosan, ki ösztönösen keresi a hozzá hasonlóan gondolkodó társakat, tudva, hogy együtt többre vagyunk képesek, mindemellett tiszteletben tartva a másik egyéni szabadságát.
Nem tudjuk milyen lett volna a tökéletes társadalom egy tökéletes, az Éden bukását nem ismerő, bűntelen világban, de azt igen, hogy Isten határokat rendelt lakóhelyünknek1, és a népek közötti különbözőség és sokszínűség Krisztus királysága alatt is megmarad2. És bár az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész színén3, ugyanakkor a hatalomért, nem pedig egymás segítéséért való egyesülés romboló és önző céljait Bábelnél leplezte le.
Senki sem szereti, ha erőszakkal kényszerítik a közösségek összevonására.  Manapság a tolerancia kötelező erénynek számít, de érdekes módon az elvárás egyoldalú. Egyes közösségeket köteleznek az értékeikkel ellentétes nézeteket vallók feltétel nélküli befogadására, de a tolerancia a másik irányba nemcsak nem működik, de még ennek az elvárása is intoleranciának számít. (Nem beszélve a fogalmak terén tapasztalható káoszról. Egyebek között arról, hogy a másik felé mutatott szeretet nem zárja ki az érték- és véleménykülönbségek fenntartását.)
Bizonyos értékek, kultúrák és társadalmi szerkezetek kölcsönösen kizárják egymást és nem összeegyeztethetők. Egy határok nélküli világban ezt csakis úgy lehet megvalósítani, ha az egyik kultúrát elpusztítják, hogy helyet adjanak egy másiknak. Ez a globalista cél. Egy olyan világ létrehozása, ahol a globalista gondolkodás és vallás tűnik az egyetlen járható útnak és ahol minden kultúra és közösség egyetlen masszává olvad össze.
Nem a világ összes kormánya feletti irányítás megszerzése a cél. Azt akarják, hogy saját képükre formálhassák minden egyes ember gondolkodását és így mindenki áldásával és teljes odaadásával uralkodhassanak mindenki felett. Az egyes kormányok is csupán eszközök a cél felé vezető úton, hiszen egy kormány nem tud üdvözülni vagy elkárhozni. A harc a lelkekért folyik és ezzel a végcéllal kapcsolatban az elit tagjainak is csupán halvány sejtései, esetleg sajátos értelmezései lehetnek. Azt gondolva, hogy a világot használják saját birodalmuk felépítéséhez, nem veszik észre, hogy ők maguk is csupán hasznos építőkövek egy múlandó és hiábavaló építményben, amit egy „kéz érintése nélkül leszakadó kő” zúz majd szét, hogy helyet adjon egy olyan birodalomnak, amit az egek Istene támaszt és, ami megáll örökké4.
Céljuk elérése érdekében el akarnak törölni minden különbözőséget, minden választási lehetőséget és bizonyos elveket a köztudatból, mivel saját világkultúrájukat tartják az emberi civilizáció csúcsának és végcéljának. Ennek létrehozása pedig nem lehetséges, amíg léteznek földrajzi vagy erkölcsi határok.
Ezért halljuk egyre erősebben azt a mesterségesen létrehozott mémet, ami szerint a globalizmus ellenében a szuverenitást preferáló kultúrák a gonosz melegágyai. A mém szerint a „populista”, értsd konzervatív rétegek elmaradott gondolkodásmódja jelenti a legnagyobb veszélyt a globalizmus által ígért „béke és jólét” számára. A globalizmust ellenzőket rosszcsont, neveletlen gyerekeknek állítják be, akik óvodai temperájukkal összemaszatolják az általuk nagy gonddal festett mesterművet.
A globalisták legalább száz éve tartják hatalmukban a világ számos kormányát, aminek eredményeként két világháborút, egy nagy gazdasági világválságot és egy ma is tartó nagy recessziót szabadítottak ránk, a megszámlálhatatlan regionális konfliktusról, népirtásról és a szabad kezdeményezések szisztematikus elnyomásáról nem is beszélve.
A globalisták elég régóta uralják a világot a háttérből, ugyanakkor az elmúlt száz év minden baját a határok létezésére és a szuverenitást támogatókra próbálják kenni.
Úgy tűnik, ezt tartják a jelenlegi játszma aduászának, így továbbra is nagy a valószínűsége annak, hogy tervük beteljesítése érdekében hagyni fogják, hogy konzervatív vagy legalábbis konzervatív színekben futó politikusok kerüljenek hatalomra, hogy amikor végül elérkezettnek látják a pillanatot arra, hogy kihúzzák a szőnyeget a jelenlegi rendszer alól, legyen kire hárítani a felelősséget.
Nem létezik bizonyíték arra, hogy a globalizáció, a kölcsönös és kötelező függőség és a központosítás valóban működhet. Sőt. Inkább arra találunk bizonyítékot, hogy nem működik. Elég, ha egy pillantást vetünk az Európai Unióban jelenleg uralkodó állapotokra. A globalisták ugyanakkor azt akarják elhitetni velünk, hogy a világ azért van ilyen állapotban, mert nem eléggé központosított, a megoldás pedig kizárólag a teljes és tökéletes egyesülésben található.
Eközben szisztematikusan démonizálják a szuverenitásból eredő elveket és értékeket, egyenlőségjelet téve az önálló kultúrák és hitek és a gonoszság közé, hogy a felnövő generációk automatikusan ezekben lássák a világ problémáinak gyökerét. Enélkül soha nem lennének képesek a tömegek áldásával felállítani egy határok nélküli világot.
Egy határok nélküli börtönt, ahol útlevél helyett egységesen vallott gondolatok biztosítják majd a szabad mozgást és a létezéshez való jogot.
Amikor Jézus a világba jött, a világ nem fogadta el őt5, mert politikai királyságot várt, így az övéi nem vették észre azt a sokkal hatalmasabb és örök királyságot, ami szívről szívre haladva győzte le a világot és ami akkor is itt lesz, amikor a globalizáció már halvány emlékként sem létezik majd.
  1. „Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait.” – Apostolok cselekedetei 17:26 [↩]
  2. Lásd például: Ézsaiás 2:3-4, Jelenések 21:24 [↩]
  3. ua. [↩]
  4. Dániel 2:44-45 [↩]
  5. János 1:11-12 [↩]

http://idokjelei.hu/2016/11/globalizmus-a-hatartartalan-borton/