Politikai bénázás miatt omlik össze a magyar egészségügy

Az egészségügy kapcsán mintha egyre több probléma lenne, napi szinten lehet botrányokról, szakemberhiányról, rossz minőségű szolgáltatásról hallani. Bár többször elszánták már magukat arra, hogy reformértékű változtatásokat hajtsanak végre, ez mégsem történt meg. Ennek ellenére továbbra sem látszik „politikai bukásfaktornak” a kérdés.

Úgy tűnik, ránk omlik a rendszer

Ha a statisztikai adatokat nézzük és a napi hírekből indulunk ki, akkor már nem is értjük, hogy miért nem dőlt össze már az egészségügyi rendszer. Az év első felében még jelentősebb utcai demonstrációk voltak az egészségügyi dolgozók részéről, ezek intenzitása azonban csökkent. Az ellátórendszer valahogyan mégis működik, és bár elégedetlenség van vele szemben, de nem látszik olyan érdemi társadalmi erő, amely ténylegesen megoldandó problémának tartaná ezt – írja elemzésében a Policy Agenda.

Az adatokat vizsgálva az látszik, hogy a Visegrádi-tagállamok között Magyarország és Lengyelország mintha azonos cipőben járna. Nálunk az állam az egészségügyi kiadásokra a 2008-as gazdasági válság kezdetekor a GDP-ből 4,78 százalékot költött, ami 2013-ra 4,76 százalékra csökkent. Lengyelország ez a mutató 4,6 százalékról 4,5 százalékra esett vissza. Fontos kiemelni, hogy ez a GDP-hez viszonyított adat, amely esetében Magyarország rosszabbul állt, mint Lengyelország.

Azaz a reál folyamatokat nézve összességében Lengyelország esetében is növekedést látunk, nem beszélve a többi országról, ahol arányaiban is többet költenek az egészségügyi ellátórendszerre.

A folyamat ráadásul nem is állt meg, a magyarországi GDP-ből az OECD becsült adatai szerint 2014-ban már csak 4,6% került az egészségügybe. Így tehát csökken a rendszer finanszírozása, az egészségügyi bérek is alig nőttek (14 százalékkal 5 év alatt), bár mégis működik valamilyen szinten. Ehhez az kellett, hogy a növekedjenek a magánkiadások (2,39 százalékról 2,6 százalékra), illetve a hálapénz is (1,88 százalékról 2,07 százalékra). Ezek a „plusz befizetések” egyelőre még valahogyan működő helyzetben tartják a rendszert.

Az utcán is megjelentek az egészségügyi dolgozók

Az állami alkalmazottak közül egyértelműen az egészségügyben dolgozók voltak a legbátrabbak. Ez jelentősebb utcai demonstrációkban, illetve ebből következő állandó médiajelenlétben is megmutatkozott. 2015-ben úgy tűnt, hogy a demokráciákban normálisnak számító nyomásgyakorló eszközökkel kikényszeríthető a változás a kormányból, és megpróbál valamit kezdeni az egész egészségügyi rendszer helyzetével.

A kormány népszerűségének növekedése ugyanakkor elvitte a figyelmet erről a kérdésről, és az év végére, ha nem történik meg az aneszteziológusok csoportos felmondása az egyik budapesti kórházban, akkor teljesen le is került volna a napirendről az egészségügy problémája. A legnagyobb gondnak az tűnik, hogy a dolgozók fel tudják hívni a figyelmet a problémára, de közös megoldási javaslattal nem képesek előállni.

Mi hiányzik?

Politikai értelemben 2006 óta végig gondolva az egészségügy kérdését egyértelműen az látszik, hogy akkor hibázik a legkisebbet egy kormány, ha csak menedzseli az egészségügyi rendszert. Rendszerértékű átalakításokba nem foghat bele, mert a változtatások károsultjai biztosan megbüntetik. Ezt láttuk a szocialista kormányzás idején, ahol a vizitdíjas népszavazás a kormánypártok támogatottságát, majd a több biztosítós rendszer „rajtvonal előtti elhasalása” már a kormánykoalíciót tette tönkre. De megtanulta a Fidesz is, hogy az egészségügy csak rossz üzlet lehet, mivel 2015-ben a tapolcai kórház kapcsán elveszítették a parlamenti kétharmadukat is.

Látszik tehát, hogy nem lehet hozzányúlni az intézményrendszerhez, mivel az sérti az ott dolgozók, és az adott intézményhez közel lakók érdekeit is. Ebből is következik, hogy míg 2008-ban 7,1 kórházi ágy jutott 1000 biztosítottra Magyarországon, ez szinte egyáltalán nem változott 2013-ig (7,04). Eközben ez az érték Csehországban 10 százalékkal, Lengyelországban 1 százalékkal, Szlovákiában 12 százalékkal csökkent. Azaz ezekben az országokban nemcsak, hogy növelték a reál ráfordításokat, de át is strukturálták az ellátórendszert.

Az a kérdés is tabu a választók számára, hogy újabb jogcímen fizessenek az egészségügyi szolgáltatásokért. Pedig most is sokat költenek rá, és az adatok azt mutatják, hogy jóval többet áldozunk arányaiban az egészségügyre, mint a Visegrádi-tagállamok. Ugyanakkor a választók mintha nem hinnék el, hogy ezeket a magánorvosra szánt pénzeket, hálapénzt, ki lehetne váltani azzal, ha a pénzt mondjuk, vizitdíjként adnák.

A harmadik lehetőség már csak az lehetne, ha a mindenkori kormány az adóforintokból egy újabb szeletet csoportosítana át az egészségügyi kiadásokra. Ez azonban más területről biztosan hiányozna, és az alapproblémát nem oldaná meg. Az intézményrendszert ettől még nem lehetne átváltoztatni (megszüntetni ott, ahol nem gazdaságos), maximum a bérekre lehetne költeni. Ez pedig kezelhetetlen lenne a kormány számára, hiszen a béreket illetően minden társadalmi csoport előállna saját követelésével.

Orvosi ügyeleti szoba Magyarország egyik kórházában, 2015 december 8-án

A Policy Agenda szerint addig nincs igazából lépéskényszerben egyetlen kormányzat sem, amíg három feltétel fennáll az egészségügyben:

• az egészségügyben érintettek érdekei ennyire különbözőek, mint most;

• az egészségügyben dolgozó, és a beteg abban érdekelt, hogy az is jó, ha minden egészségügyi szolgáltatást megkap a lakóhelyéhez közel, még ha rosszabb körülmények között is;

• a csökkenő állami pénzeket a betegek magánfinanszírozásban, hálapénz-rendszerében hajlandóak ellensúlyozni.
(privatbankar)

Bal-Rad komm: A magyar közegészségügy nem a politika bénázása, hanem POLITIKAI BŰNCSELEKMÉNY MIATT omlik össze!

Egy ország közegészségügyének a fenntartása rengeteg pénzbe kerül. Egy Magyarország méretű európai ország esetében a a központi költségvetés kiadásának legnagyobb tételét jelenti. A színvonalas működtetés pedig horribilis összeget jelent.

A magyar közegészségügyet IS lehetne NAGYRÉSZBEN PIACI ALAPOKON működtetni, (volt/van is ilyen irányú politikai törekvés) de…! Pontosan ezzel a “DE”-vel van a gond. Hiszen akár adóbevételekből, akár piaci alapon van finanszírozva a közegészségügy! – AKKOR IS PÉNZBE KERÜL! Teljesen mindegy, hogy milyen alapon működtetik. Pénz pedig egyre kevesebb van! Mégpedig azért, mert HIÁNYZIK A GAZDASÁGI HÁTTÉR!

A magyar politika BŰNSZÖVETSÉGBEN ELKÖVETETT BŰNTETTE MAGYARORSZÁG GAZDASÁGÁNAK A SZÉTVERÉSE, ELLOPÁSA, ELHERDÁLÁSA!

Ez pedig nem politikai baki!

Lehet elmélkedni, ötletelni a magyar közegészségügy TALPRAÁLLÍTÁSÁNAK módjairól, ám minden megreked az ötletelés szintjén a FINANSZÍROZHATATLANSÁG zátonyán. Gazdasági háttér hiányában a legjobb ötlet is hamvában hal el.

A finanszírozhatóság tovább fog szűkülni!-és ezzel mindenkinek tisztában illik végre lenni. Jelen társadalmi-politikai-szövetségesi struktúránk KIZÁRJA AZ ÖNÁLLÓ MAGYAR GAZDASÁG ÚJBÓLI FELÉPÍTÉSÉT, ezzel pedig az egyre rosszabb helyzetbe kerülő közegészségügyre egyre kevesebb pénz jut. Hogy mikor omlik össze?

SZERINTÜNK MÁR ÖSSZEOMLOTT! A magyar politikai elit és holdudvara szerint CSAK vegetál. Végülis ez semmi jóval nem kecsegtet. Bárhogy alakuljon is hazánk jövője, 25 esztendő POLITIKAI BŰNTETTÉT, AZOK KÁROS HATÁSAIT közömbösíteni, majd helyreállítani olyan terhet jelent, ami szinte elviselhetetlen, és kibírhatatlan!

AZ ORSZÁG LAKÓINAK TÖBBSÉGE SZÁMÁRA!

MAGADRA ISMERSZ? A KÖZÉPOSZTÁLYT EGY HAJSZÁL VÁLASZTJA EL A LECSÚSZÁSTÓL

Beletelt néhány napba, mire a kormánynak sikerült rendeznie a sorait, és előállnia egy magyarázattal, már ami a szegénységet illeti. A múlt héten ugyanis a KSH előállt a 2014-es adatokkal, amik a háztartások életszínvonalát dolgozták fel, és bizony abból még ők sem nagyon tudtak mást kiolvasni, mint hogy Magyarországon drámai a szegénység, és a helyzet nem nagyon javult az utóbbi években.

Igaz, ők leginkább azzal magyarázták a dolgot, hogy a „dolgozói szegénység” nőtt, vagyis azok száma, akik közmunkás bérből próbálnak élni – többnyire sikertelenül -, illetve azért tűnik soknak a szegények száma, mert a panaszkultúra országa vagyunk. Lényeg a lényeg: még a KSH adataiból is egy olyan ország képe rajzolódott ki, ahol bizony sok ember él szegénységben.

Ezért aztán a héten Rétvári Bencének jutott a hálás feladat, hogy a kormány nevében kiálljon a köz elé, és bejelentsen. Az államtitkár természetesen örömhírt közölt, miszerint óriási mértékben csökkent a szegénység Magyarországon, és „hatszázezerrel több ember van biztonságban, a biztos középosztályban, ők már nincsenek kitéve a lecsúszás veszélyének.” Ez aztán a meglepő fordulat…

Azt persze Rétvári „elfelejtette” közölni, hogy ez a kiemelkedő teljesítmény csak az elmúlt két évre értendő, vagyis ahhoz képest sikerült egy kicsit javítani, hogy korábban meglehetősen rosszul álltunk. Az a bizonyos hatszázezer ember viszont még most is meglehetősen messze van attól, hogy ne fenyegesse a lecsúszás réme: az egy főre jutó havi bruttó jövedelmük nem éri el a 80 ezer forintot (az országos átlag egyébként körülbelül bruttó 112 ezer forint). A „biztos középosztálynak” amúgy a felső rétege sem él kifejezetten jól, ők havi bruttó 138 ezer forintból élnek. Vagyis érdemes Rétvári államtitkár győzelmi jelentését erős fenntartással kezelni.

Úgy meg aztán pláne, hogy az elmúlt években több tanulmány is megállapította: nem hogy nem nő a középosztályba sorolhatók száma, de ez a réteg valójában lassan, de biztosan eltűnik.

A folyamat nem új keletű, már a kilencvenes évek hajnalán megkezdődött egyfajta gyors és visszafordíthatatlan leszakadás. A helyzet azonban az utóbbi években sem javult semmit, így mára az a középosztály, amelyről Orbán Viktor 2011-ben azt nyilatkozta, hogy a „Fidesz természetes szavazóbázisa”, és ezért a „kormány célja a középosztály megerősítése”, lényegében eltűnt, vagy legalábbis azt biztosan nem mondhatjuk el róla, hogy nem fenyegeti a lecsúszás veszélye. Igaz, 2011-ben érthető is volt, hogy miért ezt a réteget akarja megerősíteni a Fidesz, hisz négy évvel ezelőtt az ország egyharmada élt európai és kétharmada balkáni körülmények között, jól jött volna tehát, ha a balkániból sikerült átemelni egy jelentősebb (és szavazás idején potenciálisan hálás) tömeget az európai szintre. Állításuk szerint ez ügyben, mármint a megerősítés érdekében lépéseket is tettek. Most, hogy állítólag óriási mértékben csökkent a szegénység Magyarországon, érdemes újra elővenni a számokat, hogy lássuk, sikerült-e teljesíteni a célt, és megerősíteni a középosztályt. Elöljáróban talán elég annyit mondanék: nem.

Tehát: 2011-ben a magyar lakosság 8,44 százaléka élt az legalsó jövedelmi rétegben, 2014-ben viszont ez a szám már 8,97 százalék volt a KSH adatai szerint – vagyis a mélyszegénységben élők száma nőtt.

A Tárki adatai szerint 2001 és 2012 közt viszont eltűnt a felső középosztályba sorolhatók 4 százaléka (számuk 25,5-ről 21,5-re csökkent), a középosztálybelieké pedig több mint 2 százalékkal lett kevesebb (21,1-ről 18,8-ra csökkent), ellenben a depriváltaké nőtt (25,4-ről 28,8-ra). A Gfk 2014-es kutatása pedig még ennél is beszédesebb: a körte alakú társadalomszerkezetben a felső középosztály még megjelenik, valamivel több mint a lakosság 10 százaléka sorolható ide, klasszikus középosztály azonban már nincs, akik ugyanis ide tartoznának, az átlagos jövedelemnél kevesebbet keresnek, megtakarításaik nincsenek, és a leszakadás peremén egyensúlyoznak. Talán róluk feltételezi az államtitkár, hogy biztonságban vannak.

A számokkal persze mindig lehet trükközni: Rétvári sem csinált mást, mint hogy a nagyon rosszból egy hajszálnyival kevésbé rosszba forduló tendenciát állította be győzelmi jelentésként. Ne tagadjuk: 600 ezer ember az sok. De ennek a hatszázezernek egy igen jelentős része közmunkából él, ami egyáltalán nem tekinthető biztos jövedelmi forrásnak, az pedig, hogy ettől bárki is biztonságban érezheti magát, lázálom csupán.

Az viszont biztos, hogy klasszikus értelemben vett középosztálybeli egyre kevesebb van hazánkban, és bármennyire is ez a társadalmi réteg lenne hivatott arra, hogy kiegyensúlyozza az ország gazdaságát, jelenleg inkább az látszik, hogy egyre lejjebb csúsznak, és sokukat gyakorlatilag már csak egy hajszál választja el a szegénységtől. Keresgélhet erre magyarázatot a kormány, kiállhat a szószékre Rétvári Bence, vagy bárki más, ebben a kormánynak nem sikerült előrébb lépnie. Ha megerősítették is a középosztályt, ha növelték is a számukat, akkor is tény: csak a szegénység peremén egyensúlyozók számát sikerült növelniük. Ezt pedig semmilyen körülmények közt sem tekinthetjük örömhírnek.
(kettosmerce)

Bal-Rad komm: Rétvári háromkeresztes gyakorlatilag a rabszolgatartó döbrögista társadalmi rend meggyökeresedését foglalta győzelmi diadalénekbe! Hétfői dicsőségjelentése-amelyet az udvari sajtó kellően ki is domborított-a döbrögista hordának és feltétlen híveinek szánt karácsonyi nyugtatgató ajándék, amivel már most próbálják fölvezetni egy újabb diadalkampány nyitányát-a migránkvóta-kudarc hárítására.

A “társadalmi körte” ábrán viszont kiválóan látszódik a Vidék-Magyarország pusztulása! Márpedig Vidék-Magyarország a jövő garanciája! De jelen és a közeljövő állapotai szerint ez a garancia nem a szebb jövőre vonatkozik!

Az Iszlám Állam lehet a Közel-Kelet egyik legkiterjedtebb olajkereskedő hálózata

A Los Angeles Times különleges jelentésében foglalkozott azzal, hogyan tud az Iszlám Állam máig jelentős profithoz jutni a lopott iraki és szíriai olaj értékesítésével. Törökország üzleti partner a terroristák számára, az illegális olajkereskedelmet pedig helyi vállalkozások is támogatják.

A LA Timesnak nyilatkozó tudósító, Nabih Bulos elmondása szerint az ISIL máig nagy mértékben hagyatkozik a helyi lakosságra, akik utolsó megélhetési lehetőségként válnak az Iszlám Állam gazdasági hátterének részévé, és vesznek részt az illegális olajkitermelésben. Az újságíró szerint az a tény, hogy az Erdogan-rezsim támogatja a terroristákat, és az ISIL ipari mennyiségben csempészi külföldre a lopott olajat, rámutatott arra, hogy a terrorszervezet a térség egyik legkiterjedtebb olajkereskedő hálózata is lehet. Az Iszlám Állam Szíria olajtermelésének kétharmadát tartja ellenőrzés alatt, és folyamatos, kimeríthetetlennek bizonyuló külföldi támogatásai lehetővé teszik, hogy a Palmyra közelében található gázmezőkre is fenyegetést jelentsen. A szakértők ugyanakkor mind gyakrabban felteszik a kérdést; hogyan lehetséges, hogy a terrorszervezet képes üzemeltetni az irányítás alá vont olajipari létesítményeket, és termékeit eljuttatni a török feketepiacra?

Szíria olajtermelése a háború előtti állapotokhoz képest egytizedére csökkent. Az ország napi 385 ezer hordó olajtermeléssel bírt a háború előtt, ez mára 30-40 ezer hordónyira esett, emellett gáztermelése is mintegy 40%-kal csökkent. A beszámoló szerint a terrorszervezet az ellenőrzés alatt tartott területeken kitermelt olaj nagy részét magántulajdonban lévő olajfinomítóknak adja el, melyek Szíria északi területein működnek, és többségüket az ISIL-től zavartalanul élő helyi lakosok üzemeltetik, akiknek otthonai megsemmisültek a háború alatt, és a kiszámíthatatlan környezetben azzal kötnek üzletet, akivel épp tudnak. Ilyen feltételek mellett átveszik a terrorszervezettől a nyersolajat, termékeiket később újabb közvetítőnek adják el, aki eljuttatja a török feketepiacra.

A beszámoló szerint azok a helyi civilek jelentik az Iszlám Állam gazdasági tartóoszlopát, akik átveszik a terrorszervezet olaját, majd azt már saját vállalkozásuk keretein belül adják el Törökországban. Ennek köszönhetően az ISIL olajkereskedelme fokozottan ellenállónak bizonyult; a Törökországba tartó olajkonvojok lebombázása csak a csempészhálózat egy részét számolja fel, mert egy jelentős része kisebb vállalkozásokon keresztül, nehezebben ellenőrizhető formában jut el Törökországba.

Annak kapcsán, hogy az orosz védelmi minisztérium a múlt hét folyamán több ezer, a török határ felé tartó tartálykocsiról, “élő olajvezetékről” számolt be, Bulos kijelentette, hogy ez a terrorszervezet illegális olajkereskedelmének mindössze a látványosabb formája, mert a kitermelt olaj egy részét még az Iszlám Állam háttérgazdaságában felhasználják, szétosztják a különböző lázadó csoportok közt, és soha nem éri el a török határt.

Becslések szerint az Iszlám Állam napi szinten 2-3 millió dollár profithoz jutott az utóbbi hónapok során, bár az orosz védelmi minisztérium később arról számolt be, hogy ez az összeg már az Iszlám Állam infrastruktúrája elleni légicsapások miatt felére csökkent. Irak volt nemzetbiztonsági tanácsadója, Mowaffak Rubaie szerint 2014 folyamán az ISIL 800 millió dollár bevételhez jutott, és a török feketepiacon a világpiaci ár feléért adják el a Szíriából és Irakból lopott olajat. Bár az újságíró szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy az Erdogan-család maga is aktív szerepet játszik-e az illegális olajkereskedelemben, azt maga is megjegyezte, hogy ilyen kiterjedt olajcsempészet a szír-török határon át nem lenne lehetséges a török kormány közreműködése nélkül.
http://www.hidfo.ru/2015/12/az-iszlam-allam-lehet-a-kozel-kelet-egyik-legkiterjedtebb-olajkereskedo-halozata/

Valami trükköt agyalhatott ki Obamaki külügyére, mert Kerry bejelentette, hogy szeretné ha Vlagyimir Putyin fogadná őt Moszkvában.

Meg szeretne csevegni Lavrov kollégával is. Szíriáról és Donbasszról. Az ötletéről maga John Kerry értesítette a sajtót.

Mindez alig azt követően hangzott el, hogy az ENSZ-ellenőrei jelenlétében Szíriában megkezdődött Homszból a latorbandák evakuálása. Kénytelenek ugyanis távozni a “forradalom fővárosából” – ha nem akarnak ott pusztulni. Ígérgetnek fűt-fát a kormánycsapatoknak, csak bántatlanul távozhassanak! A “mérsékelt” terroristák. A szír kormány meglehetősen engedékeny velük szemben.

Ha ötlete meghallgattatik a Kremlben, akkor még a Szíriával foglalkozó, december 18-ra tervezett összejövetel előtt sorkerülhet.

18-án egyébként az ENSZ Bt. határozatot fog majd hozni a szír kormány és a “mérsékelt” terrorbandák közti béketárgyalások megindítása ügyében. Hogy Donbassz kapcsán mi új dolog juthatott az amerikai külügyér eszébe?-még csak találgatni sem lehet.

A Kreml nem zárkózott el ezidáig Kerry randiötletétől. Hiszen már több mint fél esztendeje nem beszélt egymással Putyin elnök és Kerry. Idén májusban Szocsiban volt erre alkalmuk legutóbb.


http://www.balrad.com/2015/12/09/kerry-moszkvaba-sietne/

Európát gyengíti, Amerikát erősíti a szankcióháború

Németország mezőgazdasági szektorának és autóiparának képviselői tiltakoznak az ellen, hogy az Európai Unió meghosszabbítsa az Oroszország elleni szankciókat.

A Deutsche Wirtschafts Nachrichten német napilap jelentése szerint az amerikai államkincstár képviselője Európába érkezett, hogy Olaszország, Németország és az Egyesült Királyság kormánytisztviselőivel tárgyaljon, és bebiztosítsa az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását. Adam Szubin hétfőn érkezett Európába, és arról próbálja meggyőzni az európai kormányokat, hogy távozását követően gyakoroljanak nyomást Franciaországra, és akadályozzák meg, hogy Franciaország nemet mondjon a szankciók meghosszabbítására.

A lap eközben arra hívja fel a figyelmet, hogy a német gazdaságra kifejezetten negatív hatást gyakorol a szankciók fenntartása, ami így az ország érdekeivel ellentétes. Különösen a német autóipar szenvedte meg a gazdasági háborút; a DWN az Association of European Businesses adatait idézve emlékeztet, hogy a német autóipar számára az orosz piac elvesztése katasztrofális következményekkel járt, és 2015 folyamán 34,5%-kal esett vissza az eladások számra a tavalyi évhez képest.

“Az utóbbi évek során Oroszország jövedelmező piacot jelentett az autógyártók számára, nem egyszer több mint tíz százalékos növekedéssel.”

A lap azonban hozzáteszi, hogy a szankciók fenntartása és az olaj világpiaci árának csökkenése együttesen gyakorolt destruktív hatást a német autógyártásra. Az eladások számának csökkenése mellett az orosz befektetők sem vették a korábbi mértékben a német vállalatok részvényeit, és a Németország legnagyobb vállalatait tömörítő DAX 30 cégeinek orosz befektetőktől szerzett profitja 22 milliárd euróról 15 milliárd euróra csökkent egyetlen év leforgása alatt. Ezzel szemben azok a német vállalatok, melyek Oroszországban lokalizálták a gyártást vagy szolgáltatásaikat – E.On, Deutsche Post és Henkel -, idén átlagon felüli profitot értek el.

A német gazdaszövetség szintén a drasztikus profitcsökkenés miatt kell aggódjon; Joachim Rukwied, a szervezet elnöke a múlt hét folyamán arról számolt be, hogy mintegy 280000 gazdát fenyeget az Európai Unió és Oroszország közti szankcióháború. A német gazdák bevétele 43%-kal csökkent, és egyelőre annak mutatkoznak jelei, hogy ez a trend a következő évben is folytatódik. Rukwied szintén a szankciók beszüntetését követelte, mert az ellenszankciók egy éve alatt a német gazdák mintegy egymilliárd eurót veszítettek az exportpiacok elvesztése miatt.

A német lap eközben arról számolt be, hogy a szankciók meghosszabbításáról zárt ajtók mögött születik döntés, és a szankciók által érintett üzleti körökkel, a termelőkkel nem folytatnak egyeztetéseket. A Handdelsblatt jelentése szerint december 18-án az Európai Tanács újabb hat hónapra hosszabbíthatja meg a szankciókat. A gazdasági háború miatt felére csökkent a Németország és Oroszország közti kereskedelem mértéke, és mint látható, a szankciók fenntartásáról főként az amerikai lobbisták gondoskodnak; az Egyesült Államok egy agresszív piacszerzés részeként erőlteti Európára az Oroszország elleni szankciókat, mert a transzatlanti kereskedelmi zóna létrehozásával az európai gazdaság meggyengítése történelmi profitlehetőséget jelent az amerikai vállalatok számára.


http://www.hidfo.ru/2015/12/europat-gyengiti-amerikat-erositi-a-szankciohaboru/

Putyin: remélem nem lesz szükség atomfegyver bevetésére…

Szergej Sojgu kommentálta a világon elsőként tengeralattjáróról-víz alól-indított éles rakétatámadást.

“Valamennyi kilőtt rakéta megsemmisítette a kijelölt cél! Az IÁ “fővárosára” Raqqára két rakéta lett indítva. Mindkettő elpusztította az előzetesen gondosan kiválasztott terrorista célpontot. At eredmény kiváló!”

Tegnap Moszkvában az orosz védelmi miniszter átadta Vlagyimir Putyin elnöknek a Szíria fölött lelőtt Szu-24-es nehezen visszaszerzett fekete dobozát.

Az “átadás-átvételi” ceremónia alkalmából az Orosz Föderáció elnöke kifejezte abbéli reményét, hogy a Szíriát feldúló dzsihadista sátánfattyak ellen Oroszországnak nem lesz szüksége atomfegyver alkalmazására.

Szavai között viszont ott volt az elszántság: Oroszország ELHATÁROZTA A TERRORÁLLAM FIZIKAI MEGSEMMISÍTÉSÉT! Adott esetben bármi áron! Ez pedig komoly figyelmeztetés volt. Nem véletlen talán, hogy az al-Baghdadi nevű latorvezér kereket oldott Szíriából.

http://www.balrad.com/2015/12/09/putyin-remelem-nem-lesz-szukseg-atomfegyver-bevetesere/

Ki kell zárni Görögországot a schengeni övezetből?

Bart De Wever, Belgium Új Flamand Szövetség pártjának elnöke szerint kisebb schengeni övezetre van szükség, ami már nem foglalná magában Görögországot.

A politikus hétfőn a Canvas TV-csatornának adott interjú során elmondta, hogy Athén nem megfelelő hozzáállása miatt az Európai Unió nehéz döntéseket kell meghozzon; Görögországot ki kell zárni a schengeni övezetből, mert láthatóan nem tudja – vagy nem akarja – kezelni az országra nehezedő migrációs nyomást, és a görög határon át korlátlanul özönlenek a bevándorlók Európába. Az utóbbi hónapok során egyértelművé vált, hogy a görög kormánynak nem áll szándékában a migránsok beutazása elleni fellépés, az ország határai pedig legfeljebb akkor nem lesznek nyitottak, ha az Európai Unió lezárja. De Wever szerint az Európai Uniónak nincs szüksége ilyen problémás országokra, ehelyett a saját határaikat ellenőrizni képes tagállamok kellene kialakítsanak egy kisebb schengeni övezetet.

“Úgy gondolom, egy ilyen kisebb schengeni övezetnek Görögország már nem lehetne része. Ha Görögország nem felel meg az európai követelményeknek, meg kell hozzuk ezt a döntést.”

Novemberben Jeroen Dijsselbloem, az eurócsoport elnöke kijelentette, hogy amennyiben az Európai Unió nem képes kezelni a migrációs válságot, és nem tudja leállítani a tömeges mértékű illegális bevándorlást, az Európai Unió bizonyos tagállamai – Svédországot, Ausztriát és Hollandiát említette – egy kisebb schengeni övezetet hozhatnak létre, melynek határvédelméről maguk gondoskodnak.


http://www.hidfo.ru/2015/12/ki-kell-zarni-gorogorszagot-a-schengeni-ovezetbol/