Clinton háborút ígér megválasztása esetére

Hillary Clinton, az amerikai “demokraták” elnökjelöltje megválasztása esetén felfegyverezné Ukrajnát, hogy hatékonyabban tudjanak harcolni az oroszok ellen. Az USA elnökeként fegyverrel támogatná az olyan mesterséges államok egyben tartását, mint Ukrajna.

Egy amerikai kongresszusi képviselő, Dana Rohrabacher azt nyilatkozta egy orosz hírügynökségnek, hogy Clinton megválasztása garantáltan háborús helyzetet jelent, mert a demokrata elnökjelölt “halálos fegyvereket” adna Ukrajnának. A demokraták ugyanis nem ismerik el a kelet-Ukrajnából kiszakadó régiók által tartott népszavazásokat és országgyűlési választást. Cinton ehelyett azt akarja, hogy az ukrán kormány hitelből megvegye az amerikai fegyvergyártó cégek termékeit, és azokat arra használja, hogy erőszakkal ellenőrzés alá vonja az elszakadó területeket, egészen Oroszország határáig.

A képviselő szerint azonban Clinton ma már arra is hajlandóságot mutat, hogy ingyen adjon fegyvereket Ukrajnának. Rohrabacher a Szputnyik hírügynökségnek adott interjúja során kijelentette, hogy 2014 februárjában amerikai támogatással mozdították el a hatalomból Viktor Janukovicsot, hogy így egy olyan kormány jusson hatalomra, ami engedélyezi, hogy az amerikai katonák előrenyomuljanak egészen az orosz határig.

“Felhatalmazásunk volt arra, hogy lázadás szításával megdöntsük Ukrajna választott kormányát, és a helyére állítsunk egy meg nem választottat, és a puccs az európai szövetségesekkel együttműködésben zajlott.” – mondta.

Rohrabacher szerint Hillary Cinton megválasztása csak háborúhoz vezet, és az Amerikai Egyesült Államok most egy történelmi fordulóponton van, ahol kritikus fontosságú, hogy az amerikai kormány tovább folytatja azt a gyakorlatot, hogy demokratikus választással hatalomra jutott kormányokkal szemben olyan csoportokat ismer el legitim kormányként, akik nem választások által kerültek az ország élére.

http://www.hidfo.ru/2016/11/clinton-haborut-iger-megvalasztasa-esetere/

Ki akarják végezni Hillary Clintont

A Ku Klux Klán volt vezetője szerint ki kell végezni Hillary Clintont. David Duke azt mondta, zsidók egy csoportja tartja ellenőrzés alatt az amerikai médiát, és az Amerikai Egyesült Államok nem demokrácia, hanem törzsi alapon igazgatott ország.

A Louisiana-i szenátus csütörtöki vitáján David Duke, a Ku Klux Klán volt vezetője azt mondta, azért használja a “CNN Jews” kifejezést a CNN News helyett, mert az amerikai sajtót vérségi alapon zárt közösséget alkotó zsidók egy csoportja tartja ellenőrzés alatt. Szerinte nem érdemes fejlett demokratikus országként beszélni Amerikáról, mert egyetlen, törzsi alapon működő elitcsoport tartja ellenőrzés alatt a médiát és a pénzintézetek nagy részét.

“Az a probléma Amerikával, hogy egy nagyon erős, törzsi alapon szerveződő közösség van domináns helyzetben a médiában és a bankrendszerben. […] Általánosságban véve nem vagyok zsidóellenes, hiszen nem vagyok ellenséges minden zsidóval szemben, ha egyénről van szó. Azoknak a hatalomgyakorlását ellenzem, akik a mi országunk érdekei elé valamilyen más csoportérdeket helyeznek.” – mondta.

David Duke korábban Donald Trump támogatójaként jellemezte magát – bár Trump tagadta, hogy bármi köze lenne a Ku Klux Klán volt vezetőjéhez.

Duke elmondása szerint egy a rokonokat vérségi alapon befolyásos pozíciókhoz juttató, törzsi alapon szerveződő zsidó közösség manipulálja az USA külpolitikáját, ezért történhet meg az, hogy Hillary Clinton Amerika ellenségeit támogatja, például Szaúd-Arábiát, ami viszont az ISIS-t támogatja és az USA érdekei ellen dolgozik. Duke azt mondta, Hillary Clintont hazaárulásért törvény elé kellene állítani, és “nem kérdéses, hogy az elkövetett bűncselekmények miatt halálbüntetést érdemelne”.

http://www.hidfo.ru/2016/11/ki-akarjak-vegezni-hillary-clintont/

Hogy mászhatunk ki a bankok fojtókötelékéből ? (pl: devizaadósoknak nem is olyan messzi jövőkép ! )

„ Mindezt kivetítve a pénzügyi szektorra, olyan új gigavállalatok ( MAGYAR MÁTRIX ) létrejöttét képzelhetjük magunk elé, amelyeknek nemcsak a pénzügyi, de a politikai súlya is felülmúlhat mindent, amit a történelemben eddig láttunk, beleértve a Rothschild bárók és a templomosok vélt vagy valós informális hatalmát is. „
Mi jön a bankkártya után?

• A digitális paradigmaváltás szélén áll a hagyományos bankrendszer, ami az ismert banki működési modell elkerülhetetlen összeomlásával jár.
• Könnyen előfordulhat, hogy 10 év múlva bankokkal nem, csak egyetlen netes szolgáltatóval állunk majd szerződéses kapcsolatban.
• Azt nagyjából látni, hogy mi lesz, de senki nem tudja, hogy ki lesz annak a nyertese.
• Kína a későn jövők előnyével az élre ugrott, Amerikában belehúztak a piaci szereplők, Európának szokás szerint van – nem is rossz – koncepciója.

Klasszikus, több ágazatban már lejátszódott digitális paradigmaváltás előtt áll a bankrendszer. Ez rendszerint új technológiával rendelkező, weben keresztül szolgáltató szereplők megjelenésével kezdődik, a hagyományos szereplők kétségbeesett útkeresésével és háttérbe szorulásával, majd egy merőben új piaci modell kialakulásával, és új gigászok megjelenésével jár.
Ez a folyamat már lejátszódott a zeneiparban (iStore, Spotify), a lapkiadásban és a hirdetési piacon (Google, Facebook), a videóforgalmazásban (Netflix) és a szállásfoglalásban (az Expediától az Airbnb-ig).
Ha megvizsgáljuk ezeknek a területnek az átalakulását, és hozzávesszük a fogyasztói szokások megváltozását, az eredmények elképesztőek. Mindezt kivetítve a pénzügyi szektorra, olyan új gigavállalatok ( MAGYAR MÁTRIX ) létrejöttét képzelhetjük magunk elé, amelyeknek nemcsak a pénzügyi, de a politikai súlya is felülmúlhat mindent, amit a történelemben eddig láttunk, beleértve a Rothschild bárók és a templomosok vélt vagy valós informális hatalmát is.
Digitális töréspont, avagy gyorsuló átrendeződés
Hogy értsük, miről beszélünk, nézzük meg, mi történt azokban az ágazatokban, amiket már elért és átalakított a digitalizáció. A globális trendeket kutató Citi GPS elemzői megvizsgálták, hogyan változott meg a pénzáramlás és a profit kivétele a fenti négy ágazatban a digitális áttörés hatására. Azt tapasztalták, hogy az átalakulás tíz éve alatt az egyes szektorok bevételének átlagosan 44 százaléka áramlott új digitális szereplőkhöz, miközben a hagyományos szolgáltatók zöme marginalizálódott, kisebb része sikeresen átalakult.
A bevételek átáramlása a négy ágazatban érdekes hasonlóságot mutat: míg az első években a hagyományos szektor bevételeinek csak kisebb, évi 1,6 százaléka kerül át az új szereplőkhöz, a negyedik-ötödik évben elérkezik egy pont, amelytől a folyamat felgyorsul, és az átáramlás meghaladja az évi 6 százalékot, ami végül tíz év alatt, átlagosan 44 százalékos átrendeződéshez vezet. Ha csak a globális bankrendszer díjbevételeit nézzük, azt mondhatjuk, a digitális áttörés és az új modell kialakulásának eredményeként több száz milliárd dollár áramolhat alig néhány vállalathoz évente.

A Citi GPS elemzése szerint a digitalizáció a fenti szektorokban nemcsak a pénzáramlás útját, de az ágazat koncentrációját is alaposan megváltoztatta. Az új szereplők – éppen a digitalizáció miatt – eleve globális szolgáltatók, így kevesen vannak, miközben az általuk elszipkázott bevétel néhány globális, és sok többé-kevésbé lokális vállalatot érint. Így fordulhat elő, hogy a hagyományos piac összeomlása után a digitalizált szektorokban hihetetlen koncentrációnak lehetünk szemtanúi. Míg a régi időkben e szektorok három legnagyobb vállalatánál a bevételek 45 százaléka összpontosult, a transzformáció után a három legnagyobb cég már az árbevétel 80 százalékával rendelkezik.
Fintech
A piacon fintech gyűjtőnéven emlegetik azokat a startup vállalkozásokat, amelyek valamilyen digitális pénzügyi technológiát fejlesztenek vagy üzemeltetnek. A KPMG Fintech Top 100 kutatása szerint ezek a cégek 2015-ben globálisan 20 milliárd dollár befektetést vonzottak, 66 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A paletta széles: a száz legnagyobb ilyen cégből 25 a fizetések és átutalások új rendszerein dolgozik, 22 a hitelezés terén keres új megoldásokat, 14 az egészségfinanszírozásban, 7 pedig a biztosításban fejleszt valamilyen új technológiát.
Nem csoda, hogy ilyen kilátások mellett az egész pénzvilág a digitalizációról beszél. Egyesek látni vélik a digitális forradalomhoz vezető új technológiákat (leginkább a blockchainben, azaz a megosztott főkönyvi struktúrában), mások már kiszúrták, melyik cég lesz a jövő legnagyobb pénzügyi szolgáltatója (pl. Alipay, PayPal, Transferwise), de olyanok is vannak, akik a maguk feje után mennek előre, és saját szolgáltatásokat (Starbucks) hoznak létre. Klasszikus átalakulás előtti felfordulás van tehát a piacon, és csak annyi látszik biztosnak, hogy a megoldást nem a nagy bankok valamelyike fogja megtalálni.
A bankok kezét szigorú biztonsági előírások kötik. Tevékenységüket védi az engedélyezéshez kötöttség (ezért nem tudtak Európában és Magyarországon pénzügyi szolgáltatóvá válni a mobilszolgáltatók), tehát viszonylag kényelmes helyzetben vannak. Még ha foglalkoznak is a digitalizációval, a bankárok többsége nem tud informatikai problémákat kezelni, nem hisz az internetes megoldások biztonságában, és fél az átálláshoz szükséges óriási tőke megmozgatásától, illetve továbbra is a válság utáni helyzet kezelése, és a növekvő felügyeleti szigornak való megfelelés foglalkoztatja őket. Emiatt kerülhettek a figyelem középpontjába a fintech cégek: az egész piac azt vizsgálja, melyik felvásárlásával és integrálásával lehetne a folyamat nyertesévé válni.
Digitalizáció a centralizált modellen belül
Az első lépéseket a fizetési megoldások és az ezekből származó díjbevételek terén tették meg azok, akiknek módjuk volt rá. Itt már jól látható az átáramlás a hagyományos bankrendszerből az új szereplők felé, noha a fizetések és az átutalások alapvetően még mindig a régi centralizált rendszerben működnek. Centralizáltnak nevezi a szakma azokat a megoldásokat, amelyekben végső soron valamilyen bankszámla áll a pénzmozgás mindkét oldalán. Hogy ezek között egy mobil applikáció vagy egy kártyatársaság létesít-e kapcsolatot, és ki végzi az autorizációt, azaz a szereplők azonosítását, az a centralizáltságon nem változtat, mégis ez az a terület, amelyen már szabad szemmel is látható a digitális áttörés.
A fizetések decentralizációja még várat magára, de a fizetésben érintett bankok közötti intézményrendszerben már tetten érhetők változások, elsősorban Kínában. Kína a hátulról jövők előnyét kihasználva, több lépcsőt átugorva a világ e-kereskedelmének élvonalába küzdötte magát. Az Alibaba egymagában a világ e-kereskedelmi forgalmának 26 százalékát bonyolítja, maga az ország 40 százalékkal képviselteti magát. A három kínai technológiai óriás a Baidu, az Alibaba és a Tencent egymás sarkára lépve fejlesztette pénzügyi szolgáltatásait és szerződött le az elfogadóhelyekkel, mivel az ország bankrendszere nem volt felkészülve az e-kereskedelem látványos fejlődésére.
A történet az úgynevezett harmadik fél beiktatásával kezdődött. Ezek a szereplők a kínai jegybank által kiadott nem banki, de közvetítői engedélyek birtokában beálltak a vevők és az eladók közé, értesítették az eladót az összeg beérkezéséről, majd a szállítás vevői visszaigazolása után kifizették nekik a pénzt. Ezek a felhatalmazott harmadik felek (újabb és újabb jegybanki engedélyekkel) törtek be később a P2P és az offline fizetések piacára, így történhetett, hogy a harmadik félen keresztül zajló forgalom Kínában 2015-ben meghaladta a 8 billió dollárt.
A fejlett világ pénzügyi piacain ehhez képest jelentős a lemaradás. A PayPal forgalma az Alipayének harmada-negyede, az Apple, az Amazon és a Google fizetési szolgáltatásai pedig együttesen is messze elmaradnak az Alibaba, a Tencent vagy a Baidu forgalmától. Ezek a rendszerek, beleértve a Walmart QR-kód leolvasós vagy a Starbucks mobilfizetéses megoldását, még mindig centralizáltak. A pénz a bankszámlánkról kerül a rendszerbe, az üzemeltetők pedig a nagy kártyatársaságokkal szerződnek, hiszen így nem kell azzal foglalkozniuk, hogy a vevőkkel és az eladókkal is szerződéses viszonyt létesítsenek.
Harmadik utat jár az Európai Unió, amely A PSD2 (Payment Services Directive) elfogadásával kívánja megnyitni a webet a bankszámlák közötti kapcsolat megteremtése előtt. Az irányelv értelmében az elektronikus fizetési rendszerek elterjesztésében az ügyfelekre háruló költségek mérséklésének, valamint a fizetés komfortszintjének a növelésének kell érvényesülnie. Mindkettő csak valódi versenyben képzelhető el, innovatív termékek és megoldások vetélkedésével. Ennek alapjait tette le a SEPA (Single Euro Payments Area) egységes elszámolási kereteivel, valamint a június óta Magyarországra nézve is kötelező érvényű PSD2 bevezetésével.
A PSD2 megteremti a lehetőségét a weben működő nyitott elszámolási felületek létrehozásának. Ez annyit tesz, hogy vásárláskor nem a kártyánk adatait kell megadnunk, hanem egy szolgáltatót (Account Information Service Provider – AISP), amely közvetlen szerződésben áll a bankunkkal, így közvetlenül a saját számlánkról egyenlíthetjük ki a vételárat. Az AISP-k alapítására és üzemeltetésére komoly biztonsági és működtetési előírások vonatkoznak, de lényegében bárki létrehozhat egyet, aki kellő számú bankkal áll kapcsolatban, és a szolgáltatása megfelel a szigorú előírásoknak.
A PSD2 kiiktatja a nagy kártyatársaságokat a rendszerből, és ezzel egy csak Európában 28 milliárd euróra rúgó piacot forgat fel fenekestül. Ezen a ponton jól tetten érhető, hogy a centralizált rendszereken belüli digitális forradalom kevésbé fáj a bankoknak, mint a két bankszámla közötti kapcsolatot megteremtő intézményrendszernek, azaz a nagy kártyatársaságoknak és az elszámolóházaknak. A bankrendszert ez az átalakulás azért nem rengeti meg, mert a bankszámlánk megmarad, a kártyatársaságoknak pedig éppen a pénzintézetek a legnagyobb befizetői, tehát a versennyel és a díjak mérséklődésével maguk is jól járnak.
Egy magyar versenyző
A jelenlegi hazai fizetési ökoszisztémában is van egy érintett szereplő, amely akár AISP-vé válhat. Az egyetlen magyar elszámolóház, a Giro Zrt. gyakorlatilag az összes Magyarországon működő bankkal kapcsolatban áll, napi tíz alaklommal teljesíti a fizetései megbízásokat. (Összehasonlításul: jelenleg akár több nap is eltelhet mire egy Visa kártyáról történt átutalásunk megjelenik egy American Express kártyatulajdonos számláján.) Innen már csak egy lépés, hogy a Giro Zrt. belépjen a kártyás fizetési piacra, hiszen megbízható elszámolási infrastruktúrával és jelentős tapasztalattal rendelkezik. Ezzel Magyarországon is véget érne a nagy kártyatársaságok egyeduralma, a verseny pedig hozzájárulna a tranzakciós díjak zsugorodásához és kiegyenlítődéséhez, ami végső soron a fogyasztói árakban is megjelenhet.
Már ez az átalakulás is jelentős felfordulást hozhat a pénzügyi intézményrendszerben, aminek mértékét jól mutatja, hogy a Citi GPS elemzése szerint a banki munkavállalók száma 2025-ig Amerikában 40, Európában 45 százalékkal csökkenhet, miközben az egyre szűkebb fiókhálózat elveszíti tranzakciós feladatait, és kizárólag konzultációs, tanácsadói funkcióit őrzi meg.

A decentralizáció forradalma
A pénzügyi szektor várható összeomlását és digitális átalakulását sokan a bankoktól független decentralizált rendszerekben látják. Ma már világosan látszik az eszköz is, amellyel ez megvalósulhat, ez pedig a blockchain technológia.
A blockchain
A blockchain egy megosztott, decentralizált adatbázis. Lényege, hogy az egyes felhasználók mindegyike tárolja, és hozzáfér a tranzakciók folyamatosan növekvő adatbázisához (ez a „distributed ledger", azaz a megosztott főkönyv), miközben nincs szükség központi egységre vagy nyilvántartásra. A modell radikális váltást jelent a jelenleg működő technológiához képest, amelyben a szereplők elszámolóházaknak és klíringcégeknek küldik a tranzakciók adatait, amelyek azután összevezetik őket. Ezeknek az elszámolási központoknak több hátrányuk van: részben pénzt kérnek a munkájukért, részben lassúak a megosztott főkönyvi technológiához képest. A módszer emellett biztonságosabb, hiszen a főkönyv módosításáért nem elég egyetlen kiemelt célpontnál beavatkozni a rendszerbe, ehhez egyszerre kellene minden főkönyvet átírni. Ami a klíringköltségeket illeti, a blockchain a jelenlegi évi 54 milliárdos banki költés akár 30 százalékát is megtakaríthatja, az elszámolások átfutási ideje pedig három napról nullára csökkenhet.
A blockchainben gondolkodók víziója szerint a jövőben nem lesz bankszámlánk, illetve lesz, de nem olyan, mint ma. Bérünk a virtuális rendszerbe ugyancsak belépő munkáltatónktól egy virtuális számlára érkezik, és az összes kifizetést is erről fogjuk eszközölni. Nem állunk majd szerződésben sem bankkal, sem kártyatársasággal, mindössze letöltünk egy alkalmazást, ami azután bankszámlaként és fizetőeszközként viselkedik a telefonunkon.
A fizetéseket és az elszámolásokat egy blockchainen alapuló rendszer vezeti. A pénznek persze valahol kamatoznia kell, erre a rendszer üzemeltetőjétől kapunk ajánlatokat „a bankok és alapkezelők számunkra legjobban megfelelő ajánlatai közül, de velük sem mi, hanem a szolgáltató lesz szerződéses viszonyban.
Az új rendszerből kikerül a banki költségek zöme, és egyáltalán nem szerepelnek benne kártyatársaságok, illetve elszámolóházak. Díjak ettől függetlenül persze lesznek, a nagyfokú koncentráció miatt esetleg magasabbak is, mint ami a költség plusz normál haszon szintje alapján elvárható lenne, ám a rendszer túlkapásait a verseny és a szabályozás mederben tarthatja.
Mindez persze még várat magára. A blockchain technológiának a decentralizált pénzügyi szolgáltatások megvalósulása előtt még sok teszten kell átmennie a világ különböző részein. Az ausztrál tőzsdének máris van blockchain-elven működő kereskedési rendszere, a brit kormány pedig az államháztartáson belüli elszámolások rendszerét állítaná át a megosztott főkönyvi szisztémára. A KPMG globális blockchain tanácsadó testületet hozott létre, hogy a vállalatok belső rendszereit helyezze új alapokra.
Az, hogy a megosztott főkönyvi technológia valóban magasabb biztonsági szintet testesít-e meg, mint a hagyományos pénzintézeti modell, csak működés során derül majd ki. Ezenfelül kérdés, hogy a decentralizált modell miként tudja kiszolgálni az államok ellenőrzési igényeit és az adóbehajtáshoz kapcsolódó feladatokat, hiszen ezek híján aligha kapja meg a működéséhez szükséges törvényi felhatalmazásokat.

Forrás :
http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2016/11/03/digitalis_paradigmavaltas_a_bankrendszerben/

Titokzatos halálesetek Hillary Clinton körül

 

2016. november 8-án az új elnök vagy elnök asszony megválasztásával befejeződik az amerikai választási kampány. Az összes eddigi elnökhöz hasonlóan Hillary Clinton és DonaldTrump is lágykezűnek mutatkozik be a választók előtt és mindketten világbékét ígérnek. Hogy ez nem feltétlenül felel meg a valóságnak, azt láthatjuk Clinton előéletéből. Mert, hogy ő volt az, aki az ifjabb Georg Bush elnöksége idején nagy igyekezettel támogatta az iraki háborút. Mikor Hillary Barack Obama külügyminisztere lett, akkor is kulcsszerepet játszott a Líbiára mért NATO-támadásoknál. Ezen kívül Irán ősellenségeként adta ki magát és ezt mondta 2008-ban: „Ha elnökségre jutok, megtámadom Iránt!” Az biztos, hogy hamar ki fog derülni, hogy mit értenek Clinton és Trump a világbéke alatt. Következzen egy kis „ízelítő” 2016 júniusa óta szaporodnak a halálesetek Hillary Clinton körül. Hat, olyan az alábbiakban megnevezett férfi halt meg, akik mind megpróbálták Clintonék bűntettnek minősülő mesterkedéseit világosságra hozni: ● John Ashe, az egyesült nemzetek gyűlésének 2013 és 2014 közötti egykori elnökének, tanúként kellett volna bíróság előtt vallania,egy kínai üzletember Seng több nagy, illegális pénzszállításáról a Demokrata Nemzeti Bizottság számára, az akkori elnök Bill Clinton elnöklése alatt. Erre nem került sor. Június 22-én az UNO szerint szívinfarktusban halt meg, amit viszont a helyi rendőrök később kétségbe vontak. ● Mike Flynn, tényfeltáró újságíró, június 23-án tisztázatlan módon meghalt. Halála napján jelentették meg a számtalan telephellyel - többek között Hongkongban is - rendelkező Clinton –Alapítványról szóló cikkét. Állítólag gazdag kínai üzletemberek, sőt még a pekingi kormány is támogatta anyagilag Clintonék alapítványát politikai szívességekért cserében. ● Seth Rich a DNC választási csalással foglalkozott, amelynek során a Demokrata Nemzeti Bizottság az előválasztások során, csaló és bűnöző eszközökkel manipulált Hillary Clinton javára. Június 10-én eddig tisztázatlan okokból meggyilkolták. ● Joe Montano, a Demokrata Párt Országos Bizottságának egykori elnöke, július 25-én 47 éves korában állítólag szívinfarktusban hunyt el. Halála közvetlenül azután következett be, hogy a WikiLeaks bejelentette, hogy további információkat fog leközölni a DNC választási csalással kapcsolatban. Bennfentesek szerint Montano valószínűleg túl sokat tudhatott a DNC-botrányról. ● Victor Thorn könyveket írt Bill Clinton szexuális túlkapásairól és a Hillary Clinton környezetében egyre szaporodó halálesetek nyomairól. Augusztus 1-jén állítólag agyonlőtte magát. ● Shawn Lucas augusztus 2-án eddig ismeretlen okokból elhalálozott. Azt állította, hogy az elnökségért folyó versenyfutás egy csalás. A fent említett halálesetek, kedves nézőink, az egyik, a tragikus oldala a dolgoknak. Az viszont, hogy a nagy nyugati médiák alig számoltak be ezekről, az pedig a másik oldala. És pont emiatt vetődik fel a kérdés, hogy csupán tragikus véletlenekről van-e szó, vagy pedig egy egész világot átölelő, megcáfolhatatlan összeesküvésről?

 

Csúnyán elszálltak Tokióban az olimpiára szánt eredeti költségek – Nálunk vajon mi lenne?

Több mint négyszer annyit költene Tokió az olimpiájára, mint amennyit eredetileg tervezett. Ha mindez nem lenne elég, a legfrissebb számítások szerint Rió legalább 10 milliárd dolláros veszteséget termelt az olimpia miatt. Ezek mellett elmélkedjünk egy esetleges budapesti olimpiára rendezéséről, illetve azokról a kormánypárti tervekről, melyek szerint a sportesemény bevételeiből tennék helyre a magyar egészségügyet.

A múltkori, egy esetleges budapesti olimpiával foglalkozó bejegyzésünkben már jeleztük, hogy az olimpia megrendezésével leginkább csak a fideszes oligarchiák járnának jól. A népet megkérdezni nem fogják, hogy kell-e az egész cirkusz, ugyanis a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) lesöpörte az asztalról a civilek által benyújtott népszavazási kérelmet. Ez azért rendkívül visszás, mert Orbán ellenzékben még arról beszélt, hogy az emberektől elvehetetlen jog, hogy bizonyos kérdésekben közvetlenül mondják meg, hogy mit akarnak, és mit nem akarnak. Igaz, nemcsak a budapesti olimpia, hanem Paks II. és a Városliget ügyében sem kíváncsiak az emberek véleményére.

(Forrás: rtl.hu)

Elkészültek azok az számítások, hogy „tokkal-vonóval” mennyibe is került végül a riói olimpia. A Világgazdaság ismertette a bostoni Smith College számításait, amely szerint a most augusztusban megrendezett sportesemény szervezési költségei elérhették a 15 milliárd dollárt (kb.: 4200 milliárd forintot). Azon felül, hogy ez az összeg 4 milliárd dollárral több mint amennyit egy évvel ezelőtt becsültek, a bevételek rendkívüli módon elmaradtak az előzetesen vártaktól. A jegyeladásokból, a szponzorációból, a játékokhoz közvetlenül kapcsolódó kereskedelmi forgalomból és a televíziós közvetítésekből csupán 3,5-4 milliárd folyt be: mindez azt jelenti tehát, hogy mintegy 10 milliárd dolláros veszteséget kell elkönyvelnie a szervezőknek.

Ez a hatalmas deficit nem meglepő annak fényében, hogy 1960 óta az olimpiák döntő része gazdaságilag veszteséges vállalkozás volt. A következő olimpia Tokióban lesz, és ott is azzal a problémával szembesültek a rendezők, hogy az költségek rendkívüli módon elszálltak. Eredetileg Japán 6 millió euró szervezési költséggel számolt, jelenleg viszont már úgy taksálják, hogy a végső összeg akár elérheti a 26 milliárd eurót is (kb.: 8000 milliárd forint)

Összehasonlításul: a budapesti olimpiai projekt hivatalos, a Pricewaterhouse Coopers (PwC) tanácsadó cég által készített megvalósíthatósági tanulmánya szerint a magyar olimpia teljes költsége 774 milliárd forint lenne. Ez az összeg azonban igen messze lehet a valós költségektől, hiszen ebben még nincsen benne egy sor egyéb, például infrastruktúrafejlesztéssel kapcsolatos kiadás. Az mindenesetre látszik, hogy jóval kevesebb pénzből készülünk megrendezni egy világeseményt, ami egyrészt lehet dicséretes (mégsem annyi pénzt dobunk ki az ablakon költünk), viszont kérdéses, hogy akkor, milyen színvonalat sikerül majd produkálni a korábbi olimpiákhoz képest. Ha esetleg nem nyernénk el a rendezés jogát, akkor sem lehet azt mondani hogy legalább nem vesztettünk semmit: csak maga a nevezés a megrendezésért 19 milliárd forintba kerül.

Már most lopnak vele

Ahhoz képest, hogy a pályázatról csak jövő szeptemberben döntenek, a magyar szervezők, elég gyanús körülmények közepette, már elköltöttek legalább hétmilliárd forintot.  Korábban már összegyűjtöttük (pl.: itt) mindazokat a korrupciógyanús ügyleteket, amelyek a budapesti olimpia körül vannak.

Forrás: rtl.hu

A legújabban a Magyar Nemzet szúrt ki egy újabb igen komoly tételt: a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. hirdetménye szerint a Társadalmi párbeszéd az olimpiáért kommunikációs kampány 2017. évi stratégiájának kialakításáért, rendezvények megvalósításáért, kommunikációs kampány megtervezéséért és lebonyolításáért lehet pályázni. Ugyanezt a közbeszerzést egyszer már kiírta a szervezet az idei évre is. A pályázatot augusztusban nyerte el két cég, a Media Insight Médiaügynökség Kft. és a Ferencváros labdarúgócsapata vezérigazgatójának, Orosz Pálnak a cége, a Humán Telex Reklám Tanácsadó és Szolgáltató Kft. Akkor 900 millió forint keretösszegről szólt a szerződés, négy és fél hónapra. Ugyanez a pályázat tizenkét hónapra számolva jövőre akár 2,5 milliárd forint is lehet.

Megkérdezni erről az embereket esetleg?

Pár héttel azelőtt, hogy Róma is kiszállt a 2024-es olimpia megrendezéséért vívott versenyből, Erdélyi Katalin, az Átlátszó újságírója országos népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottságnak. Az NVB többsége végül úgy döntött, hogy a kérdés nem hitelesíthető, mert az részben az országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetalakítási kérdéseket érint, valamint nem felel meg a választópolgári egyértelműségnek, mert azt a hamis látszatot kelti, mintha a törvény visszavonása a pályázat visszavonását jelentené, megakadályozná az olimpia rendezését.

Jelenleg tehát úgy áll a helyzet, hogy a szélesebb közvélemény nem nyilváníthat véleményt a magyar költségvetés következő évtizedét meghatározó projektről. A 444.hu hívta fel rá a figyelmet, hogy a helyzet erősen hasonlít ahhoz, amikor Magyarország bevállalta a világkiállítás megrendezését 25 éve. (Ami ugye jóval kevesebb anyagi ráfordítást igényelt, mint egy esetleges olimpia megrendezése). Akkor Orbán Viktor felállt a parlamentben és Kornai Jánosra hivatkozva azt mondta:

Azok a kormányzati tisztségviselők, bizottsági tagok, minisztériumi biztosok, akik az előterjesztésért felelősséget vállalnak, ajánlják fel jelzálogként személyes vagyonukat: öröklakásukat, nyaralójukat, autójukat, műtárgyaikat. Maguk döntsék el, hogy személyes tulajdonukból mit vonnak ki a jelzálogként felajánlott vagyon alól, de legyen nyilvánvaló, hogy amit felajánlanak, az valóban sokat jelent a számukra. Nem a várható befektetéshez képest legyen nagy ez az érték, hisz annak nyilvánvalóan csupán csekély töredéke lehet, de foglalja magában az előterjesztető személyek eddig végzett munkája gyümölcsének számottevő részét. A világkiállításról szóló törvény helyezze kilátásba azok bőkezű megjutalmazását, akik a javaslatot készítették, feltéve, hogy a kiállítás az ígért eredménnyel jár. Ugyanez a törvény írja elő a jelzálog maradéktalan érvényesítését, amennyiben a kiállítás anyagi kudarccal végződik. Előre biztosítani kell az alkalmas szükséglakásokat, ahová az előterjesztés készítői kudarc esetén átköltözhetnek.

Jelenlegi miniszterelnökünk nem csak ezért nem viselkedik egyenesen: emlékezhetünk arra is, hogy Orbán ellenzékben még arról beszélt „az emberektől elvehetetlen jog, hogy bizonyos kérdésekben közvetlenül mondják meg, hogy mit akarnak, és mit nem akarnak”. Úgy látszik, hogy amióta a Fidesz kormányon van, igenis el lehet venni az emberektől ezt a jogot: minden jel arra mutat, hogy sem az olimpiáról, sem a Városligetről, sem pedig Paks II.-ről még véletlenül sem lesz semmilyen referendum.

Népszavazás hiányában csak a közvélemény-kutató cégekre hagyatkozhatunk. A Publicus idén augusztusban végzett mérést, e szerint a megkérdezetteknek csak 45 százaléka támogatja az olimpiát, 35 százaléka határozottan nem akarja, 15 százaléka pedig inkább nem támogatja. A megkérdezettek háromnegyede szerint továbbá az olimpia túl sokba kerülne, és a pénzt másra kellene költeni, míg kétharmad szerint az ország egyszerűen túl szegény az olimpia megrendezéséhez.

Csak a fideszes oligarchiáknak lenne jó az egész

Már a 2017-es úszó-világbajnokság példáján keresztül is valószínűsíthetjük, hogy egy budapesti olimpia esetén vagy Garancsi István, vagy Mészáros Lőrinc még több stadiont, sportcsarnokot, vagy éppen lakóparkot építhet majd fel a rendezés ürügyén. Egy budapesti olimpia rengeteg elnyerhető pályázatot, azaz megszámlálhatatlanul sok pénzt is jelenthet majd Orbán oligarcháinak.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2017 szeptemberében, limai kongresszusán választja majd ki a 2024-es rendezőt. (Már csak Párizs, Los Angeles és Budapest van versenyben. Róma visszavonta a pályázatát, többek között anyagi okokra hivatkozva.) Ahogy korábban is írtuk: pusztán presztízsből ugyanis nincs értelme kockáztatni a költségvetési stabilitást (és vele az EU-s forrásokat), sokkal jobb helye is lehet azoknak az ezermilliárdoknak. Csak akkor éri meg a projekt, ha biztosan megtérül, ennek azonban kicsi az esélye. Félő, hogy a létesítmények Athénhoz hasonlóan Budapesten is idővel lerobbannának és üresen állnának, ez pedig korántsem nevezhető költséghatékonynak.

TényTár

Ukrán terroristák szimbólumait használja a liberális sajtó

Egy ukrán terrorszervezet zászlaját használja az ATV Egyenes Beszéd című műsora, amelyben balliberális politikusok arról nyilatkozgatnak, hogy demokratikus úton már nem tudják megdönteni a kormányt.

Egy több országban betiltott és terrorszervezetté nyilvánított ukrán paramilitáris szervezet, a Jobb Szektor zászlaját használja az ATV Egyenes Beszéd című műsora, amelyben többek között balliberális politikusok nyilatkoznak nagy nyilvánosság előtt arról, hogy a kormány egy diktatúra, amit demokratikus úton – azaz országgyűlési választással – már nem lehet megdönteni.

Az alábbi képeken egyértelműen látható, hogy az ATV műsora egy több országban terrorszervezetté nyilvánított neonáci mozgalom zászlaját használja.

Az ATV-ben:
(a képernyő bal alsó sarkában látható logót kell nézni)

A következő képeken pedig ugyanez a szimbólum Ukrajnában, a demokratikusan választott kormány erőszakos elmozdításának előkészületei közben:

A Jobb Szektor utcai harcosai, akiket az atlantisták felhasználtak a kormány megdöntésére. Később besorozták és elküldték őket a frontra meghalni, amikor már nem volt szükségük kormányellenes utcai harcosokra.

Korábban a magyarországi balliberális pártok prominens alakjai az ATV Egyenes Beszéd című műsorában számos alkalommal kifejtették, hogy demokratikus úton nem tudnak kormányra jutni.

Napokkal ezelőtt pedig a német Süddeutsche Zeitung egy írása kifejezetten a magyar kormánnyal foglalkozott, és kijelentette, hogy Magyarországon a kormányt nem lehet megdönteni demokratikus módszerekkel.

http://www.hidfo.ru/2016/11/ukran-terroristak-szimbolumait-hasznalja-a-liberalis-sajto/

A saría-bíróság felülbírálta a brit bíróságokat

A Muszlim Arbitrációs Bíróság megpróbálta meggyőzni a brit Koronaügyészséget, hogy ejtsenek minden vádat egy muszlim férfi esetében, aki erőszakos bűncselekményeket követett el.

A “Southall Black Sisters” néven működő, az erőszakos bűncselekmények áldozatává vált nőket segítő szervezet hétfői közleménye szerint a bevándorló közösségek által működtetett illegális saría-bíróság nyomást gyakorol a hivatalos szervekre, hogy egy muszlim férfi esetében ejtsék az ellene felhozott vádakat. A Muszlim Arbitrációs Bíróság állítólag rendszeresen beavatkozik a muszlim bűnelkövetők védelmében, és rendszerint erőszakos bűncselekmények esetében megpróbálja saját vallási törvényeit ráerőltetni a brit törvényhozásra.

A konfliktus alapja, hogy a saría számos esetben engedélyezi – vagy kifejezetten előírja – a nők bántalmazását, és azt nem elítélendő bűncselekményként értelmezi, hanem a férfi becsületbéli dolgának tartja.

Az Egyesült Királyság területén a tömeges bevándorlásnak köszönhetően nagy számban működnek ilyen illegális bíróságok, mert az Európába idegen kultúrából érkező migránsok egy része nem fogadja el az európai országok törvényeit. A bevándorló közösségek elég nagy létszámban érkeznek ahhoz, hogy a saját közösségeik számára saját – illegális – bíróságokat hozzanak létre, melyek bűncselekmények esetén az adott ország legitim bíróságának működésére megpróbálnak nyomást gyakorolni. A brit alsóház külön meghallgatást tartott ebben a témában, melyen a Southall Black Sisters beszámolt egy újabb esetről, ahol illegális muszlim bíróság próbálja felülbírálni az ország törvényeit.

Ezek az illegális bíróságok az európai országtól eltérő törvények mentén szabályozzák a nagy létszámban letelepedő migránsközösségek működését, melynek tagjai a saját maguk által működtetett illegális bíróságok döntéseit fogadják el legitimnek, az európai ország törvényeit pedig nem fogadják el. A saría-bíróságok működésének megakadályozása különösen nagy kihívások elé állítja a hatóságokat, hiszen a migránsok gyakran nem is a legitim hatóságokhoz fordulnak saját konfliktusaik rendezése kapcsán, hanem saját közösségük által működtetett illegális bírósághoz fordulnak jogorvoslatért.

http://www.hidfo.ru/2016/11/a-saria-birosag-felulbiralta-a-brit-birosagokat/

Hibrid háború

“A pszichológiai műveletek a média/információs beavatkozás formájában domináns műveleti és stratégiai fegyverré váltak. Az elsődleges cél az ellenség lakossági támogatásának átállítása. A televíziós hírek erősebb műveleti fegyverré váltak, mint a páncélos hadosztályok.”

A XXI. században a hadviselés jellege alapjaiban megváltozott. A nagyhatalmak közti összeütközés nem közvetlen formában, hanem indirekt módszerek alkalmazásával, közvetítőkön keresztül zajlik. A civil szféra egészséges működése és a katonai műveletek közt eddig élesen látható határvonal elmosódott, az ellenséges kormányok megdöntését nem hivatásos katonák, hanem külföldről irányított civil szervezetek és pártok végzik el.

Andrej Koribko politikai elemző, újságíró, és az Oroszországi Népek Barátsága Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének geopolitikai szakértője. Az orosz szakértő tanulmánya (magyar nyelven is IDE kattintva ingyenesen letölthető) lépésről lépésre bemutatja azt a hibrid háborús stratégiát, ami az Amerikai Egyesült Államok és nyugati szövetségei által világszerte alkalmazott módszer a vazallus szerepet el nem fogadó kormányok megdöntésére.

A tanulmányban foglaltak megértése által az olvasó képessé válik arra, hogy tüntetések, felvonulások vagy utcai harcok láttán bizonyos indikátorok mentén magabiztosan meg tudja állapítani, hogy az adott történés idegen országok érdekérvényesítéseként és hibrid háborús stratégia részeként történik-e, vagy természetes politikai folyamat.


http://www.hidfo.ru/2016/10/hibrid-haboru/