
Hegedűs
 Lórántné, a Jobbik egyik alelnök-jelöltje  feljelentést tett, miután 
egy szélsőjobboldali honlapon olyan írás  jelent meg, miszerint id. 
Hegedűs Lóránt ügynök volt az átkosban, és  “elvtelenül belesimult a 
fennálló rendszerbe”.
A politikus saját Facebook-oldalán számolt be arról, hogy feljelentést tett a Médiavadász nevű oldalon megjelent írás miatt, a cikk szerzője és az oldal szerkesztője ellen.
“Tájékoztatásul
 közlöm, hogy férjemmel együtt büntetőfeljelentést  tettünk a 
Médiavadász engem, férjemet, apósomat- néhai Dr. Hegedűs  Loránt 
püspököt és a Hazatérés Temploma Gyülekezetét rágalmazó cikkének  írója 
és az oldal szerkesztője ellen is.” – írta.

A 
Médiavadász oldalon április végén megjelent, “Az igazi  radikalizmus” c.
 írás a fővonalú sajtóban akkor terjedő magyarázatokkal  ellentétben azt
 írta, hogy Vona Gábor nem a párt radikálisaival számol  le, hanem 
háttérbe szorít a pártvezetés számára bizonyos szempontból  
vállalhatatlan személyeket, akik “a szó eredeti értelmében vett  
radikalizmus” útjában állnak. A cikk sorra vette azokat a politikusokat,
  akikkel szemben a pártelnök vétójogával fog élni a következő 
tisztújító  kongresszuson, ill. a szerző kifejtette, szerinte milyen 
szempontból  vállalhatatlanok a párt számára az említett személyek – így
 került képbe  Hegedűs Lórántné is.
Az írás 
Szávay és Apáti István kapcsán “intellektuális  hiányosságokat” 
említett, Novák Előd tevékenységét pedig nemzeti  anarchizmusként 
jellemezte. Hegedűs Lórántné kapcsán azonban a cikk  “Hegedűs-klánt” 
említett, és azt írta, hogy id. Hegedűs Lóránt az előző  
rendszerben ügynökként működhetett. “Elgondolkoztató, hogy id.  
Hegedűs Lóránt – akinek egyébként felmenőit némelyek szerint még  
Horowitznak hívták – nem volt-e ügynök az átkosban, vagyis nagy  
„radikális” létére, ha éppen az érte meg, nem simult-e bele elvtelenül a
  fennálló rendszerbe?”
Hegedűs 
Lórántné később saját Facebook-oldalán közölte, hogy  rágalmazás miatt 
feljelentést tesz. A bejegyzés alatt megjelenő  kommentárok a Jobbikon 
belüli leszámolást valószínűsítenek. Ugyanakkor,  az írás maga 
egyértelműen kijelentette, hogy “Hegedűsné alelnöki  jelölésével 
foglalja a helyet” olyan politikusok elől, akik jelenleg is a  nemzeti 
radikalizmus ismert alakjai (név szerint Orosz Mihály Zoltánt  
említette). Az ügynökvád tisztázását (megállapítani, hogy tényleg üres  
rágalmazásról van-e szó) egyébként nagy mértékben akadályozza, hogy a  
rendszerváltás után 26 évvel továbbra is feltáratlanok azok az  
ügynökakták, melyek bizonyíthatnák a vád megalapozatlanságát.
Külső erők avatkoznak be a Jobbikos tisztújításba

Vasárnap
 tartja tisztújító kongresszusát a Jobbik, amin  eldőlhet, hogy a párt 
az embereket kívánja-e képviselni, vagy az elmúlt  két évtized 
elitcsoportjai alakítanak ki új erőegyensúlyt a pártban. A  felfokozott 
hangulatban a kormánysajtó és a liberális média  leplezetlenül támogatja
 saját jelöltjeit, és “minden golyó nekik talál”.
Volner 
János, a Jobbik alelnöke nyugalomra intette a párt tagjait:  elmondása 
szerint az utóbbi napokban olyan mértékben felkorbácsolódtak  az 
indulatok, hogy többen azt fontolgatják, kapitulálnak az ellenségnek,  
és kilépnek a pártból.

Az 
utóbbi egy hét során azonban nem csak a Jobbikban, de más  pártokban is 
fokozódott a nyugtalanság. Aki azt gondolta, hogy egy párt  alelnökeinek
 megválasztása az adott párt belügye, annak csalódnia  kellett: más 
pártok sajtóorgánumai immár leplezetlenül támogatják saját  jelöltjeiket
 a Jobbikban, illetve kiterjedt sajtóoffenzívát indítanak a  rivális 
csoport jelöltjei ellen. A Jobbik tisztújító kongresszusának így  nem az
 a legnagyobb tétje, hogy a választók és a tagság számára  elfogadható 
jelöltek jutnak-e alelnöki poszthoz, hanem, hogy a rivális  politikai 
erők milyen arányokkal osztják le egymás közt az “új erő”  vezető 
pozícióit. Az utóbbi napokban bizonyos sajtóorgánumok igencsak  
elvetették a sulykot, és gyakorlatilag teljesen nyíltan támogatják saját
  embereiket, illetve hoznak nyilvánosságra kétes ügyeket a rivális  
csoportok embereiről.
Ennek célja részben az, hogy egyértelművé váljon érintettségük a Jobbikon belüli harcokban – ezáltal a Jobbik párttagságának demoralizálása –
részben 
pedig az, hogy ténylegesen is érintettek az egyes jelöltek  
pozicionálásában. Volner János közleménye alapján a Jobbikos tagság  
demoralizálását sikeresen megvalósították a rivális politikai erők. A  
vezető posztok elosztása pedig holnap válik véglegessé.
Aki 
figyelemmel kíséri a Jobbik körül alakuló helyzetet, minden  bizonnyal 
maga is tudna említeni olyan újságcikket, amin keresztül egy  másik párt
 kifejezetten megbuktatni, vagy megválasztatni akar egy  politikust a 
Jobbikban. Kezdve a pártvezető személyénél: annak ellenére,  hogy a 
Jobbik vezetői tagadják a – volt (?) – Fidesz-közeli  
milliárdossal ápolt kapcsolatra vonatkozó vádakat, Simicska Lajos  
sajtóorgánuma láthatóan a pártelnök pozíciójának stabilizálására  
törekszik: a Magyar Nemzet címlapon számol be arról, hogy Vona Gábor  
támogatottsága a pártban 92,8%-os, nincs kihívója az elnöki poszton, Novák Előd pedig felelőtlen.
  Később a Fidesz-közeli Nézőpont Intézet kiadta egy a Magyar Idők  
számára készült közvélemény-kutatás eredményeit, mely szerint a tagság  
fele Novák Elődöt is alkalmasnak tartja
 a párt vezetésére. Az adatokat a Fidesz körüli valamennyi sajtóorgánum 
 leközölte, hangsúlyozván, hogy Novák Elődöt többen tartják alkalmasnak a
  Jobbik vezetésére, mint ahányan határozottan elleneznék Novák  
elnökségét. Ugyanakkor, ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a kormánypárt
  Novák Elődöt látná szívesen a Jobbik élén: ameddig az  
átmeneti konfliktus fennáll, a belharc során előkerülő információk  
alkalmasak a Jobbik egészének erodálására.
A 
liberális sajtóblokk működtetőinek érintettségére szintén egyszerű  
példát hozni: nem sokkal azután, hogy a Magyar Idők beszámolt Novák  
pártelnökségének esélyeiről, a HVG-n egy szinte már hisztérikus hangnemű
  írás jelent meg, miszerint “a Fideszes Nézőpont kiáll Novák Előd mellett”. A lap szerint “az értelmezhetetlen
  cég által készített anyagot a senki által nem olvasott Magyar Idők  
hozta le, az MTI természetesen kiadta hírként”. A HVG külön hangsúlyozta, hogy “a kormányközeli cég szerint létezik néhány százezer olyan ember az országban, aki alkalmasnak tartja Novákot pártvezetőnek”.
Az Index mindeközben
 szintén a kormánymédia érintettségét kifogásolja: Fábián Tamás szerint 
 Novák Előd egy “töltény Habony Árpád revolverjében”. A szerző szerint a
  kormánymédia támogatja Novák Elődöt, de mivel “már nincsen hova”, 
inkább  csak annak előnyeit élvezik, hogy Novák alelnöki jelöltsége 
megbontja a  Jobbik egységét, ami kedvező fejlemény a kormánypárt 
számára. “Kérdés, hogy ez volt-e a levonuló kuruc utolsó nagy dobása, vagy vannak még Habonyék pisztolyába szépen illeszkedő tölténye a Jobbik ellen lázadó Nováknak.”
 – írta. Miközben a liberális sajtó Novák Előd vélt vagy valós  
kormánytámogatását ostorozza (és lehetőség szerint mindkét oldal  
igyekezne Novákot beleprovokálni egy új párt alapításába), észrevehető, 
 hogy a liberális sajtóorgánumok tulajdonosai ezáltal Vona Gábor  
pozícióit stabilizálják – ez az erővonal pedig valóban egybeesik a  
Simicska Lajos újsága által képviselt erővonallal, ami Vona párton  
belüli egységes támogatottságát hangsúlyozta ki.
Volner 
János közleménye ezáltal teljes megalapozottságot nyer. A  fentiekből 
látható, hogy a rivális politikai erők fokozottan érintettek a  Jobbikon
 belül egy új erőegyensúly kialakításában. Ennek tudata azonban  
nagy mértékben demoralizálta a párt tagságát (és szimpatizánsait),  
hiszen a párttagok számára is látható, hogy ellenséges politikai erők  
támogatnak – vagy meg akarnak buktatni – bizonyos jelölteket, miközben a
  Jobbik védtelen ezekkel az erőhatásokkal szemben: a párt  
vezetői saját pozícióharcaikkal vannak elfoglalva ahelyett, hogy együtt 
 számolnának le a külső fenyegetéssel. Nem viselkednek különálló,  
egységes elitcsoportként, ehelyett egy külföldi erők és belföldi  
szatellit-szervezeteik – melyek elitnek gondolják magukat – közti új  
erőegyensúly kibontakozása van folyamatban a párton belül.
A 
rivális politikai erők pedig teljes mértékben érdekeltek ennek a  
helyzetnek a fenntartásában. Sikeresen elérték a Jobbik tagságának és  
szimpatizánsi körének demoralizálását. Ez amellett, hogy a párt  
támogatottságát átmeneti jelleggel csökkenti, egy erőteljes, a 
 pártszakadás irányába ható tényező is. Emellett sikeresen  
megakadályozza, hogy a különböző érdekek egyvelegéből új, a korábbiakból
  származó, de azoktól különállóan cselekvő elitcsoport fejlődjön ki.  
Elég visszakövetni az utóbbi egy hét sajtóanyagait, hogy megállapítsuk: a
  liberális sajtó és a kormánysajtó néhány száz alkalommal biztos leírta
 a  “pártszakadás” szót, esetenként abszolút jellegtelen események 
kapcsán  is. Ugyanakkor, a Jobbik tisztújító kongresszusának nem pusztán
 annyi a  tétje, hogy ki milyen pozíciót visel majd a pártban, vagy, 
hogy a párt  új irányvonala az emberek érdekét képviseli-e, esetleg 
valamelyik  milliárdosét. A holnapi történések kezdőpontjait jelentik 
egy  eseménysorozatnak, melynek során elválik, hogy a magyar politikai  
rendszer hozzáhasonul-e a lengyel mintához. Ennek az eseménysorozatnak  
következő meghatározó pontja az MSZP tisztújító kongresszusa, ami a  
Jobbikos tisztújítással együtt a magyar politikai modell következő  
évtizedeit meghatározhatja.
http://www.hidfo.ru/2016/05/kulso-erok-avatkoznak-be-a-jobbikos-tisztujitasba/
http://www.hidfo.ru/2016/05/kulso-erok-avatkoznak-be-a-jobbikos-tisztujitasba/
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése