
Állandó
 sakkhelyzetben tarthatja az európai kormányokat a  Transzatlanti 
Kereskedelmi és Befektetési Partnerség, ami így jóval több  kockázatot 
hordoz Európa számára, mint amennyi előnnyel járna.
A 
TTIP-pel kapcsolatos tárgyalásokban érintett döntéshozók a világ  
legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét próbálják megvalósítani az  
Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közt, aminek középpontjában
  egy olyan javaslat áll, miszerint bevezetésre kerülne egy a befektetők
  és államok közti konfliktusrendezési mechanizmus (investor-state dispute settlement
 – ISDS), ami lehetővé tenné a vállalatok számára, hogy perbe fogjanak  
kormányokat, ha az általuk hozott törvények negatív hatást gyakorolnak a
  profitra.
Az 
egyezmény életbelépése esetén, ha egy amerikai vállalat kevesebb  
profitra tesz szert, mert egy termékét vagy szolgáltatását betiltják  
(egészségügyi, vagy bármilyen más indokkal), pert indíthat a tagállam  
kormánya ellen – vagy az Európai Unió ellen -, és visszakövetelheti a  
profitját. Ezeket a vitákat egy új, különleges bíróság rendezné, ami  
jelenleg még nem létezik – maga a mechanizmus azonban már ismert.
Korábban
 az ISDS segítségével a Philip Morris amerikai  dohánykereskedelmi 
vállalat pert indított Ausztrália ellen, amiért új  törvényt hozott a 
cigaretták csomagolására vonatkozóan. A Veolia  energetikai cég 
Egyiptomot perbe fogta, amiért bevezette a minimálbért.  Argentína ellen
 amiatt indítottak pert, amiért az energiaárak szinten  tartásával 
próbálta védeni a fogyasztók érdekeit a pénzügyi összeomlást  követően. 
Nick Dearden, a Global Justice Now kampánycsoport  igazgatója 
szerint egy párhuzamos jogrend kialakítása zajlik, amiben  lehetővé 
válna a külföldi befektetők és vállalatok számára, hogy pert  indítsanak
 egy kormány ellen – gyakorlatilag bármilyen indokkal, ha egy  törvény a
 profitjukat fenyegeti. Ha egy dohánykereskedelmi vállalat úgy  
gondolja, hogy kevesebb bevételhez jut, amiért fel van tüntetve a  
terméken, hogy “A dohányzás halált okozhat” – a TTIP segítségével pert  
indíthat, hogy eltüntessék ezt a figyelmeztetést az egészségre káros  
termékről.
“Gyakorlatilag bármilyen intézkedés, amivel a kormány szabályozni próbálja a piacot, vagy akár egy környezetvédelmi megfontolásból hozott intézkedés is sértheti valamilyen külföldi vállalat profitérdekeit.”
Dearden 
szerint azonban ez a demokrácia alapjait ássa alá, hiszen az  emberek 
által megválasztott kormányok többé nem hozhatnak szabadon  törvényeket,
 mert attól kell majd tartaniuk, hogy ennek köszönhetően egy  
multinacionális cég komoly csapást mér az állami költségvetésre. “Egy buzogányt adnak a külföldi cégek kezébe, amivel ütni kezdhetik a kormányt, ha az megpróbálná a közérdeket képviselni.” Hétfőn
  kezdődtek a TTIP-vel kapcsolatos legutóbbi tárgyalások New Yorkban.  
Dearden szerint azonban a tárgyalási folyamat során eddig semmilyen  
biztonsági garancia nem merült fel, emiatt biztonságosabb és ésszerűbb  
lenne egyszerűen nemet mondani erre az egyezményre.
A TTIP 
ellen több százezer ember részvételével zajlanak tüntetések a  
nyugat-európai országokban, amiről a fővonalú sajtó rendszerint nem,  
vagy nem kellő hangsúllyal számol be. Ha egy balliberális csoport száz  
fővel felvonul a parlament előtt és jogállamot követel, az címlapra  
kerül, – de nem hozzák címlapon, amikor Berlinben százötvenezren  
felvonulnak a TTIP ellen tiltakozva. Pedig, leginkább a TTIP az, amivel 
 kapcsolatban követelni kellene a jogállamot.
A TTIP-vel kapcsolatban azt láthatjuk, hogy azok
 sincsenek  tudatában az egyezmény valós súlyának, akik ellenzik azt. A 
TTIP lényege  ugyanis nem a szabadkereskedelmi egyezmény – ez egy nem 
nevén nevezett  alkotmányozási folyamat. El tudják titkolni a 
nyilvánosság  elől, hogy egy az Európai Uniót és az Egyesült Államokat 
is magába  foglaló transzatlani állam alkotmányának kidolgozásáról 
folytatnak  tárgyalásokat, mert ez a transzatlanti unió olyan 
államformát  képviselne, amilyen ma még nem működik a gyakorlatban, és a
 történelem  folyamán sem láthattunk hasonlót.
Azáltal,
 hogy a TTIP jogi fennhatóságot biztosít a multinacionális  cégeknek az 
államok felett (az ISDS mechanizmusán keresztül hatályon  kívül 
helyezhetnek, vagy meghozhatnak bizonyos törvényeket), ebben a  
nemzetközi együttműködésben magasabb jogköröket kapnak a multinacionális
  cégek, mint az államok. Ez egyben azt is jelenti, hogy többé nem
  az lesz az állam, amit a nyilvánosság államnak gondol, hanem teljesen 
 legitim módon a multinacionális vállalatok kezdik el betölteni az  
államiság funkcióját, hiszen az ő piaci érdekeik mentén  
születnek a törvények, melyek a társadalom működését szabályozzák. A  
TTIP emiatt nem egyszerű szabadkereskedelmi egyezmény, hanem egy  
alkotmányozási folyamat, ami egy eddig ismeretlen államformájú  
transzatlanti államot hoz létre. A nemzetközi diskurzusban  
“korpokráciának” neveznek egy ehhez hasonlatos államformát, amiben a  
vállalatok kezében van a legfelsőbb hatalom, az államok pedig  
fokozatosan háttérbe szorulnak, majd eltűnnek.
Tehát a 
TTIP letárgyalásával az Amerikai Egyesült Államok és az  Európai Unió 
hivatalosan is felszámolja a demokráciát, ehelyett bevezeti  a 
korpokráciát. Ezzel megjelenik egy új államforma, ami önmagában még  se 
nem jó, se nem rossz, hiszen a történelem folyamán korszakonként  
jelennek meg újabb államformák, ezekről többnyire akkor lehet ítéletet  
mondani, amikor működésüket már a gyakorlatban is láttuk. A TTIP  
együttműködés, mint a transzatlanti korpokrácia alkotmánya azonban  
semmilyen tekintetben nem hasonlítható a demokráciához és a jelenlegi  
alkotmányokhoz, ill. nemzetközi együttműködések alapszerződéséhez. Egy  
demokráciában az emberek választhatnak képviselőket, pártokra  
szavazhatnak, megválaszthatják vezetőiket. Még az Európai Unióba is  
képviselőket küldünk. Ugyanakkor,
pontosan milyen módon fog a lakosság képviselőket küldeni azokba a multinacionális cégekbe, akiket a TTIP megkötésével az államok fölé helyeznek?
Semmilyen
 módon. Egyszerű alkalmazottként be lehet állni a gyártósor  mögé, az 
“állam” néven ismert kreatúra kiüresedett  kereteibe megválasztott 
képviselők pedig semmilyen befolyást nem  gyakorolhatnak a 
multinacionális cégek működésére. A multinacionális  cégek lesznek az új
 állam, és ebben az új államformában nincs semmilyen népképviseleti mechanizmus.
http://www.hidfo.ru/2016/04/ez-nem-szabadkereskedelem-hanem-allamalapitas/
http://www.hidfo.ru/2016/04/ez-nem-szabadkereskedelem-hanem-allamalapitas/
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése