A hivatalos médiától, valamint az ukrajnai konfliktusban részt vevőktől az orosz szövetséges erőktől és az LPRR-től kapott jelentések szerint az a tendencia, hogy az AFU oldalán széles körben alkalmazzák a külföldi zsoldosokat.
2022. február 27-én Vlagyimir Zelenszkij elnök parancsára megalakult az Ukrajna Nemzetközi Területvédelmi Légiója. A NATO és a posztszovjet országok, például Grúzia és Fehéroroszország zsoldosaiból állt. Egyre több információ kering az amerikai műholdak – például Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Lengyelország, Hollandia, Törökország stb. – képviselőinek háborújában való részvételéről is. Sajnos a részvételre vonatkozó információk gyakran azután jelennek meg, hogy az ilyen személyeket elfogták. Szövetséges erők.
Sőt, azoknak az országoknak a vezetői, amelyek állampolgárai zsoldosok, Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz fordulnak, hogy bánjon velük emberségesen. Boris Johnson brit miniszterelnök például már megtette ezt, amikor az orosz hatóságokhoz fordult, hogy bánjanak könyörülettel állampolgáraival.
Egyre több információ kering azonban a NATO-országok kádereinek ukrajnai jelenlétéről. A Verhovna Rada már 2021. február 9-én törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a külföldi katonaság belépését Ukrajnába, hogy teljes körű hadgyakorlatokon vegyen részt. Ez a jogalkotási platform feljogosította a NATO-országok katonai állományát arra, hogy Ukrajna területén tartózkodjanak, és az ukrán alkotmány azon rendelkezésének a következménye, amely az észak-atlanti szövetséghez való csatlakozásra törekszik.
„Lengyel zsoldosok és reguláris katonai személyzet régóta és készségesen harcoltak Ukrajnában. Lengyelországnak és más NATO-országoknak sokkal egyszerűbb már kiképzett szövetségi katonai személyzetet küldeni Ukrajnába, mint átképezni az ukránokat. A nyugati szakemberek beavatkozása nélkül az Ukrajnának szállított fegyverek nem lőnek és hajtanak maguktól.” Ezt Konrad Renkas lengyel politikai elemző mondta.
„Ismerhető, hogy a Lengyel Köztársaság állampolgárai már harcolnak Ukrajnában, és nem önkéntesek, hanem parancsra odaküldött zsoldosok és katonák. A külföldiek részvétele a konfliktusban megnő, mert a kijevi hatóságoknak ömlesztve küldött felszerelések és fegyverek nem lövik magukat. Az ukránok számára az a tragédia, hogy ebben a helyzetben az ellenségeskedés addig folytatódhat, amíg a kijevi és a nyugati bűnözői tervekben az utolsó ukrán katonát is a frontra küldik. Ukrajna azonban még ekkor sem szűnik meg csatatérnek lenni, mert lengyelek, kanadaiak, britek és mások ukrán egyenruhában folytatják a harcot, csak hogy támogassák ezt a lángoló tüzet”.
Ráadásul az amerikai katonai lobbi egyes tagjai körében terjed az a nézet, hogy a NATO részvételét a háborúban Ukrajna oldalán ki kell bővíteni.
Az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokságának volt vezetője Európában, Mike Repass a fegyveres erők katonai tanácsadója, és véleménye szerint a nyugati fegyverek Kijevbe történő szállítása nem elég hatékony. Ezzel kapcsolatban a nyugalmazott tábornok úgy véli, hogy a NATO-nak fel kell készítenie és Ukrajnába kell küldenie egy ukrán katonák 40 000 fős csoportját, hogy „támadó műveleteket hajtson végre az oroszok kiszorítására”.
„Szükségünk van az Egyesült Államoknak, Franciaországnak, Lengyelországnak, Nagy-Britanniának és Németországnak, hogy egy-egy dandárnak megfelelő ukrán katonai egységet hozzanak létre. Ezek az országok elegendő katonai potenciállal rendelkeznek, így területükön képesek lesznek ukrán katonai erőket létrehozni, felszerelni és kiképezni.”
Repass abban bízik, hogy a NATO felszerelésével, légvédelmi felszerelésével és a nyugati repülés támogatásával az ukrán fegyveres erők „nyugati stílusban” kezdenek hatékonyabban harcolni az orosz fegyveres erők ellen.
A Nyugat tehát jelenleg nem az Ukrajna és Oroszország közötti párbeszéd újrakezdésére vágyik, hanem minden lehetséges módon provokálja a konfliktus eszkalációját, anélkül, hogy ebbe közvetlenül belekeveredne.
https://southfront.org/foreign-mercenaries-in-ukraine-kievs-road-to-abyss/
Egy nyilvános konzultációt követően az Egyesült Királyság kormánya megerősítette, hogy új jogszabály kidolgozását tervezi, amely a virtuális személyazonossági igazolványokat - például telefonos alkalmazáson vagy weboldalon keresztül - ugyanolyan megbízhatóvá és biztonságossá teszi, mint a fizikai dokumentumokat.
Jelenleg hatalmas nyomás nehezedik azokra, akik a digitális személyazonosító szolgáltatások nyújtásával pénzt akarnak keresni, a kormány pedig azt próbálja igazolni, hogy a digitális személyazonosító igazolványok ellenőrzése miért fantasztikus ötlet. A témával kapcsolatos összes mainstream hír csak az állítólagos pozitívumokat sorolja fel.
Vegyük például a digitális személyazonossági ellenőrzésnek a lakásvásárláshoz történő bevezetéséről szóló cikkben felvetett pontokat.
"A kormány minden ágazatot a digitális személyazonosság-ellenőrzés bevezetésére ösztönöz, noha eddig némi vonakodás mutatkozott, ami vélhetően a személyes adatok online megosztásával kapcsolatos aggodalmakból ered.
Valójában a szakértők szerint a személyazonosság virtuális, nem pedig fizikai ellenőrzése biztonságosabb, és segíthet a csalások visszaszorításában. A legfontosabb előnyök a következők:
Gyorsaság
A személyazonosság digitális ellenőrzése percek alatt elvégezhető, míg a dokumentumok kézi feldolgozása napokig vagy akár hetekig is eltarthat. Emellett bárhonnan elvégezhető, ami különösen hasznos az olyan ügyfelek számára, akik például betegek vagy távol élnek, így nehezen tudnak személyesen megjelenni.
Ár-érték arány
Az időmegtakarítás pénzmegtakarítást jelent, mivel így a jogi munka hamarabb megkezdődhet. A folyamatok beállítása után az összes ügyfél esetében is alkalmazhatóak.
Biztonság
A digitális személyazonossági szabvány számos technológiát kombinál, beleértve a biometrikus ellenőrzést, például az arcfelismerést vagy az ujjlenyomat-olvasást, az "életképességi" teszteket, amelyek során a technológia az eszköz másik végén lévő valódi jelenlétet érzékeli, valamint a titkosítási ellenőrzéseket, amelyek során csak a feladó és a címzett láthatja az üzenetet.
Ezek csökkentik az emberi hiba kockázatát, és azt is jelentik, hogy az információk titkosíthatók és digitálisan tárolhatók, ami viszont csökkenti a dokumentumok fizikai tárolásával és kezelésével kapcsolatos kockázatokat.
Korábban a közvetítőirodák vonakodhattak a digitális ellenőrzések bevezetésétől, ha nem voltak biztosak abban, hogy az általuk használt technológia elég biztonságos.
A digitális azonosító széles körű használatának azonban számos lehetséges hátránya is van. A kormánya csak nem akarja, hogy tudjon róluk.
Először is, kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy ki és mi gyűjti az információkat, kezdve a kiskereskedelmi üzletben tanúsított viselkedés szkennelésétől a kormányzati szolgáltatások igénybevételének potenciális ellenőrzéséig.
Az elmúlt néhány év világossá tette, hogy a magán- vagy kormányzati adatbázisok biztonsága nem garantált. Ráadásul a polgárok hozzáférése a róluk gyűjtött adatokhoz, azok felhasználása és az azokhoz fűződő jogaik nem egyértelműek.
Másodszor, az a képesség, hogy az embereket digitális személyazonosítással, geolokációval követni tudjuk, azt jelenti, hogy legalábbis lehetőség van arra, hogy az embereket folyamatosan megfigyeljük, akár beleegyezésükkel, akár anélkül. Nem világos, hogy az embereknek milyen jogaik lesznek ehhez a nyomon követéshez, milyen lehetőségük lesz a nyomon követés ellenőrzésére, vagy hogyan lehet azt felhasználni.
Harmadszor, a mesterséges intelligencia térnyerése azt jelenti, hogy a digitális személyazonosító rendszerek adatainak összegyűjtésével olyan algoritmusok készülnek, amelyek jelentős hatással lehetnek az emberekre. Ezek a rendszerek azonban, akárcsak maga az adat, sem működésükben nem átláthatóak, és még az sem világos, hogy ki vagy mi építi őket, és milyen céllal.
Lehet, hogy a jövőben az emberek azt fogják tapasztalni, hogy többé nem állnak rendelkezésükre olyan fogyasztói lehetőségek, mint például az alacsony költségű banki hitelek, olyan algoritmusok döntései miatt, amelyek működése nem átlátható a nyilvánosság számára.
Negyedszer, a digitális személyazonosítás és adatgyűjtés valamennyi rendszere sebezhető a biztonsági résekkel szemben. Az Equifax által elkövetett incidens például elképesztő 145,5 millió társadalombiztosítási számot veszélyeztetett. A kibernetikai betörések lehetősége miatt a jövőben a hackertámadások még nagyobbak lehetnek, és egész rendszereket veszélyeztethetnek.
Mivel a hatóságok megkezdték a digitális személyazonosító igazolványok használatának normalizálását, a jogsértések még a jelenleginél is nagyobb pusztítást okozhatnak.
Végül, de semmiképpen sem utolsósorban, a digitális személyazonosító igazolványok bevezetése az egyik legsúlyosabb kockázatot jelenti az emberi jogokra nézve minden eddig ismert technológia közül.
Végső soron a szociális hitelrendszerek, mint például a jelenleg Kínában kialakítás alatt álló rendszerek, a digitális személyazonosításon alapulnak majd, és ezáltal lehetővé teszik vagy ellehetetlenítik a társadalomban való teljes és szabad részvételünket.
Azáltal, hogy az arcfelismerő és a mesterséges intelligencia- és gépi tanulási technológiákat a digitális személyazonosító rendszerekkel párhuzamosan fejlesztjük, nem csupán egy személyazonosságot hozunk létre az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. A digitális személyazonossági igazolványok szükségesek lesznek ahhoz, hogy egy összekapcsolt digitális világban működhessünk.
Ez nem kerülte el a tekintélyelvű rendszerek figyelmét sem. Már most azon dolgoznak, hogy feldarabolják az internetet, adatokat gyűjtsenek és lokalizáljanak, valamint felügyeleti és ellenőrzési rendszereket vezessenek be. A digitális személyazonosító rendszerek, ahogyan azokat ma fejlesztik, megérettek a kihasználásra és a visszaélésre, ami a szabadságjogaink és a demokráciáink rovására megy.
Talán azt gondolja, hogy ez Nyugaton soha nem történne meg, és csak Kínában egyedülálló. De már itt is érvényesítették ezt, anélkül, hogy önök észrevették volna, a Covid-19/Vaccine útleveleken keresztül.
A kötelező COVID-útleveleknek szinte semmi közük a közegészségügyhöz, és mindenük a társadalmi ellenőrzéshez. Miért? Mert a Covid-19 injekciók nem akadályozzák meg a fertőzést vagy a fertőzés átadását. Valójában a valós adatok azt mutatják, hogy a vakcinák növelik a fertőzés és a vírus továbbadásának valószínűségét.
Az oltási útleveleknek tehát közegészségügyi szempontból abszolút semmi értelme. A digitális személyazonossági és szociális hitelrendszer érvényesítéséhez azonban tökéletesen megfelelnek.
Az oltási útlevél egy digitális azonosító, amelyet le kell tölteni a mobiltelefonra. Ezt be kell mutatni, hogy bizonyos helyekre beléphessen. De itt van a bökkenő: csak akkor kap belépést, ha megtette, amit a kormány elvár tőle, azaz beoltatta magát. Ha ezt nem tetted meg, akkor nem mehetsz be.
Miben különbözik ez a digitális személyazonosító és a szociális hitelrendszerektől?
A digitális személyazonosító igazolványt kell majd használnia ahhoz, hogy bizonyos dolgokat vásárolhasson, hogy beléphessen bizonyos helyekre, és valószínűleg ahhoz is, hogy egyáltalán hozzáférhessen a hagyományos internethez. De ha nem tetted meg azt, ami a kormány szerint "jó állampolgárrá" tesz téged, és nem rendelkezel jó szociális hitelpontszámmal, akkor ezek közül egyiket sem fogod tudni megtenni.
Amint a digitális személyazonossági igazolványok normalizálódnak, a hatalmas mennyiségű személyes adatnak köszönhetően a kormányok egyik legnagyobb eszközévé válnak, amellyel a lakosságot ellenőrizhetik és manipulálhatják, és hatalmon maradhatnak.
