1944. OKTÓBER 15. HORTHY AZ ELLENSÉGGEL AKART MEGEGYEZNI

Ma semmilyen hírben és semmilyen műsorban nem emlékeztek meg a Horthy-rendszer bukásáról és a Szálasi-féle hungaristák hatalomátvételéről és hősi küzdelméről.

HORTHY POLITIKÁJA EGY NAP ALATT MEGBUKOTT

Van valami közös 1944 és 1956 között. Ahogy 1944. október 15-én egy nap alatt megbukott a Horthy-rendszer, úgy 1956. október 23-án szintén egy nap alatt megdöntötték a Rákosi-féle zsidókommunista rendszert. Mindkét döntő jelentőségű eseményről mélyen hallgatnak a történészek és a hatalmon lévő hivatalosok. A két októbernek közösek voltak a gyökerei. A magyarok mindkét esetben nemzetünk megvédése mellett döntöttek és nem a zsidókommunista rendszer mellett. Ezért nagy a hallgatás, a két október kapcsán.

Mi vezetett Horthy bukásához? Elsősorban az, hogy a döntő pillanatban az ellenséggel akart megegyezni, mármint az oroszokkal és elárulta fegyveres szövetségesünket, Németországot. Még az I. Bécsi döntés előtt, 1939-ben Hitler személyes találkozóján fölajánlotta Horthynak, mivel ismerte azt, hogy Felvidéket a csehszlovák állam elrabolta tőlünk, hogy fegyvereket ad Magyarországnak, hogy a magyarok megtámadják a szlovákokat és szerezzék vissza elrabolt területeinket. Erre az adott alkalmat Hitlernek, hogy a csehek által ellopott Szudétaföldet visszafoglalta és a cseh területeket elfoglalva védnökség alá helyezte. Ekkor még a szlovák állam nem létezett. Horthy határozottan elutasította Hitler segítségét, mondván, hogy ők „békés eszközökkel” akarják majd Felvidéket visszaszerezni. Mivel a tótokkal sem sikerült békésen megegyezni az I. Bécsi döntés értelmében visszakaptuk Hitlertől !!!! Felvidék többségét (1938 november). A románokkal durvább volt a helyzet, mert azok 1940 elején és közepén sorozatosan a magyar határt lőtték. A tárgyalások itt is megszakadtak és akkor jött újbóli kérés Hitlerhez, legyen döntőbíró és a II. Bécsi döntés alapján (1940. augusztus 30.) Horthy csapataival bevonulhatott Erdélybe. Sajnos itt még kisebb részt kaptunk vissza, mint Felvidék esetében. Időközben Hitler sikereket ért el a nyugati háborúban és Horthy úgy gondolta, hogy Magyarország csatlakozik a Háromhatalmi Egyezményhez, amelynek Németországon kívül tagja volt még Olaszország és Japán. Ezt a szerződést a magyarok 1940. november 20-án írták alá, szintén Bécsben. Ám Magyarország számára a szovjetekkel vívott háború 1941 nyarától kezdve igen nagy veszteségeket okozott és 1943-ban Horthy úgy gondolta hátha sikerül az ellenséggel, vagyis az angolokkal, amerikaiakkal megegyezni, hogy ők foglalják el országunkat, a háború vége felé. Ezek a titkos tárgyalások teljesen kudarcba fulladtak és a németek mindenről tudtak, amit a magyarok szövetségesi árulásának könyveltek el. Horthy ahelyett hogy kitartott volna a németek oldalán, eszébe jutott hogy jó lenne „kilépni” a háborúból. Ez csak egy vágyálom maradt. Ugyanis a drága jó angolok azt üzenték Horthynak, hogy velünk nem tárgyalnak, hanem csak az oroszokkal tárgyalhatunk, a kiugrásról. A drága jó szovjet elvtársak meg olyan feltételek szabtak Horthynak, amit lehetetlen volt teljesíteni, hiszen akkor már német katonai egységek voltak nálunk. 1944 augusztusában, szeptemberében Horthy is tudomást szerzett arról, hogy Erdélyben a drága jó szovjetek milyen borzalmas dolgokat követnek el a magyar lakosság ellen és ezekről részletes leírások és képek is jelentek meg a nyilas Magyar Futár című lapban, de a többi lapokban és filmhíradókban is. Közben Horthy és menye, valamint Horthynak Miklós nevű fia a Várban egy titkos „kiugrási irodát” működtetett, ahol az angol és szovjet ellenséggel üzengettek egymásnak. Október 15-én Horthy üzenetét beolvasták a rádióban, hogy megszakítja a kapcsolatokat a németekkel és szovjetektől fegyverszünetet kér. Erre a nyilasok ugrásra készen elfoglalták a rádiót és beolvasták Szálasi szózatát, majd hungarista indulókat adtak. A keleti fronton a harcoló katonák mit sem tudtak a döntő jelentőségű pesti eseményekről, főleg arról nem tudtak, hogy ezentúl a szövetséges németek ellen kéne harcolniuk. A magyar honvédség legtöbb vezetője, a rendőrség, a csendőrség és a teljes közigazgatás azonnal fölesküdött Szálasira. Közben Horthy fiát, Miklóst a németek még az előtt elfogták, hogy a jugoszláv kommunista partizánokkal való tárgyalását meg tudta volna csinálni.

MIÉRT NEM ADJÁK KI HORTHY EMLÉKIRATAIT?

A kormányzó 1953-ban Argentínában adatta ki Emlékirataim című könyvét. Ebben sokféle mellébeszélést és tények másként bemutatását lehet olvasni, többek között azt is, hogy őt a németek október 16-án erőszakkal mondatták le és ő ezt a lemondását erőszak hatására írta alá. A valóság ezzel szemben az, hogy Horthy belátta, hogy abban a helyzetben mást nem tehetett csak az aláírást a lemondásáról. S lássunk csodát! A gaz németek, az áruló szövetségest nem lőtték ott a Várban azonnal szitává, hanem egész családjával együtt október 17-én egy bajorországi fényűző villába vitték kényelmes vonattal, csomagjaikkal, ahol a következő évig tartózkodhattak, teljes ellátással. S ne feledkezzünk meg a nyilasok érdemeiről sem, ami a Szálasi-kormánynak volt köszönhető. Most nem időzünk el azon, hogy a Nemzeti Bank összes pénzét és kincseit kimenekítették Németországba, aminek javát 1945-ben Amerika visszaadta. Nemcsak a királyi koronaékszereket mentették meg, hanem nagyon sok értékes műtárgyat is, amiket az oroszok elől elrejtettek. De a legfőbb érdemük a magyar és német harcosoknak az volt, hogy közel fél évre föltartóztatták az orosz csapatokat, aminél igen nagy veszteségeket okoztak nekik. Ilyen hősies helytállás nem volt még a túlerővel szemben a II. világháború során. Ugyanis Sztalin Budapestet 1944. november 7-re akarta elfoglalni. Valójában nyugati határainkat 1945 május elejéig tartani tudtuk. Ha volt a magyar történelemben nagy esemény, akkor ez az volt, miközben létszámban és fegyverzetben sokkal rosszabbul álltunk mint a németek. Persze ehhez a hosszú kitartáshoz a németek is nagyban hozzájárultak, s akkor azt mondták a német frontkatonák, úgy védték Magyarországot, mintha a saját hazájukat védték volna. A II. világháború VILÁGNÉZETI háború volt. Akkor a vörös-zsidó rémuralom és a keresztény Európa között kellett választani. Most is hasonló a helyzet. Kép: a Sándor-palota előtt október16-án, jobbszélen karszalaggal, szemüvegben Gömbös Ernő, Gömbös Gyula elgykori miniszterelnök fia, akkor Szálasi szárnysegédje volt, külföldön halt meg

https://amagyaroldal.hu/hirek/content/1944-okt%C3%B3ber-15

“Az euróországok nem hagyhatják figyelmen kívül a reform igényét”

Választási kampányokkal terhelt zavaros év ért véget Európában; a Global Times publicistája szerint most az válik elsődleges kérdéssé, hogy az Európai Unió milyen irányba halad az eurozóna reformjával. Három alternatíva lehetséges.

Bár az Alternatíva Németországnak párt (AfD) közel 13%-ot szerzett a szövetsági választásokon Németországban, ez még mindig nem jelent komoly fenyegetést Angela Merkel hatalmára – írja a Global Times publicistája. Franciaországban Emmanuel Macron stabil parlamenti többséget tud maga mögött, és annak ellenére, hogy a Brexit körül sok a bizonytalanság, nincsenek kétségek afelől, hogy bármerre is halad az Európai Unió, azt a britek nélkül fogja tenni.

Az első lehetséges irány a “még egységesebb unió”, amiről az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker beszélt a múlt hónap folyamán. Ez azt jelentené, hogy kiterjesztenék a schengeni övezet határmentességét Bulgáriára és Romániára. Juncker az euró kapcsán hangsúlyozta, hogy azt nem csak néhány ország, hanem az egész Európai Unió közös fizetőeszközének szánják. Ennek megfelelően az EU előmozdítaná a bankunió ügyét is. A gazdasági és pénzügyi uniós biztos európai pénzügyminiszterré lépne elő, az Európai Stabilitási Mechanizmus a Macron által javasolt Európai Monetáris Alappá válna.

Egy évvel ezelőtt ez a fajta keményvonalas integracionalizmus nem volt komolyan vehető, többek közt amiatt, mert a britek megakadályoztak minden ilyen jellegű kezdeményezést. A Brexit lefolytatásával azonban a Juncker által mondottak megalapozottabb lehetőségnek tűnnek.

Az “egysebességes” megközelítés azonban továbbra is ellentmondásokkal teli. A Macron által megfogalmazott elgondolás számos elképezést tükröz a Juncker által mondottakból, de némileg több teret engedne a sokszínűségnek az EU-n belül, legalábbis középtávon. Példának okáért; ha Lengyelország nem akarja bevezetni az eurót, ezt nem kényszerítenék ki, de ez nem akadályozná a többi tagállamot abban, hogy egymás közt tovább mélyítsék az integrációt. Emiatt Macron szerint azok a döntések, melyeket az eurozóna közös parlamentje hozna, nem vonatkoznának az Európai Parlament működésében résztvevő összes országra. A többszintű integráció keretén belül a kezdetben kimaradó tagállamoknak meghagynák a lehetőséget, hogy később csatlakozzanak az EU mélyebben integrált mag-országaihoz. Ez azonban napirenden tartja a közös értékek mentén igazgatott, de eltérő egységekben mozgó – sok test, egy lélek – Európa gondolatát.

Jean-Luc Melenchon. A francia választásokon az integráció mélyítését, és az integráció visszafordítását képviselő jelöltek egyaránt indultak.

A harmadik – és ez tűnik a legvalószínűbbnek -, hogy az eurozóna működése megmaradna a jelenlegi keretek közt. A gazdasági válság, melynek eredményeként többek a még mélyebb integrációt szorgalmazták, már elmúlt, az eurozóna GDP-je 2%-os növekedést mutat, és a munkanélküliség jelentősen csökkent. Még Gögörország esetében is – ahol a válság a leginkább elhúzódó volt, és bizonyos szempontból máig válság-üzemmódban működik – mutatkoznak a javulás jelei. Ebben a kontextusban a döntéshozók azt tehetik, amit korábban már számos alkalommal; egyszerűen félreteszik az eurozóna reformjára vonatkozó terveket, és úgy döntenek, hogy a válság során már meghozott intézkedések elegendőek. Ez több teret engedne nekik más problémák kezelésére – mint az energetika, a digitális szabályozás és migráció -, melyek a jelenlegi helyzetben nagyobb figyelmet igényelnek.

Utóbbi döntésnek számos kockázata van. Az eurozóna jelenlegi formájában is működik, és más területek kulcsfontosságú reformjai egyaránt fontosak – de a monetárius unió megőrzött egy alapvető hibát: hiányoznak azok a mechanizmusok, amivel kontrollálható a költségeltérés azokban az országokban, melyek többé nem képesek az árfolyam-kiigazítás eszközéhez nyúlni.

Egy ilyen mechanizmus lenne a munkaerő nagyobb mobilitása a szolgáltatások terén – de még ha az eurozóna országai meg is állapodnak a munkaerőpiac további liberalizációjával kapcsolatban, a munkások nagy fokú kulturális és nyelvi akadályokkal szembesülnének. Ebben az esetben, egy ilyen mechanizmus nélkül azok a trendek, melyek a korábbi válság során kiteljesedtek, újabb válsághoz vezethetnek.

A válság tapasztalatai után, ha a jövőben a költségeltérés növekedésének jelei mutatkoznak, az eurozóna országai közt kamatkülönbözetek gyorsabban fognak növekedni mint a válságot megelőzően, ami korai figyelmeztető jelként szolgál. Tekintve, hogy az elhúzódó adósság megmarad, a mentőöv forrásai viszont el lettek költve, egy újabb sokk pusztító csapást jelentene.

Adam Lerrick egy olyan rendszer bevezetését javasolta, melyben a kamatkülönbözetekben bekövetkező hirtelen változások kedvezményezettjei nyereségeik felét egy finanszírozási költségstabilizálási számlára kellene befizessék, ami visszatérítésre kerülne, amikor a kamatláb sokk csökkenni kezd. Ugyanakkor, mint az eurozóna összes többi reformterve esetében is, erről az eurozóna tagállamai kellene megállapodjanak.

Ameddig Merkel továbbra is az új koalíció kialakításán dolgozik, lehetetlen biztosra mondani, milyen irányt vesz az európai integráció a következő években. Ugyanakkor, figyelembe véve annak lehetőségét, hogy a koalíciónak az euroszkeptikus Szabaddemokraták és az integrációpárti Zöldek egyaránt részévé válnak, bármilyen, az EU egészének megreformálására irányuló hirtelen kezdeményezés valószínűtlenné válik.

Egy még valószerűbb lehetőség a többsebességes Európa elgondolása, ahol az eurozóna országai tovább haladnak az integráció mélyítésével, míg más tagállamok kimaradnak ebből. A végkifejlet nem lenne tökéletes, de – a szerző szerint – kifizetődőbb lehet, mint a status quo megtartása.

http://www.hidfo.ru/2017/10/szakerto-az-euroorszagok-nem-hagyhatjak-figyelmen-kivul-a-reform-igenyet/

Külügyminiszter: képmutatás, amit a nyugat-európai országok művelnek

Az Európai Unió bizonyos országai képmutató politikát folytatnak; támogatják a Moszkva-ellenes szankciókat, de eközben maguk is fokozzák a gazdasági együttműködést Oroszországgal – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pénteken egy olasz lapnak nyilatkozva.

“Oroszország viszonylatában széleskörűen elterjedt a képmutatás Európában. Számos ország jelentős megállapodásokat köt Moszkvával a gazdaságban és energiaszektorban, de eközben próbálják ezt nem közszemlére tenni… Szentpétervárott a legutóbbi Nemzetközi Gazdasági Fórumon többen beszéltek németül, mint amennyien oroszul. Számos vállalat, különösen német, holland, osztrák cégek fontos megállapodásokat kötöttek a Gazprommal. Ez tény.” – mondta az Il Sole 24 Ore olasz napilapnak adott interjú során.

A külügyminiszter kifejtette, hogy Magyarország pragmatikus megközelítést képvisel Oroszországgal szemben, és ugyanezt várja el az Európai Uniótól. Hozzátette: Közép-Európa a történelem során mindig csak veszített a Nyugat-Európa és Oroszország közti konfliktusokon.

“Számunkra a legelőnyösebb, ha hatékony és pragmatikus együttműködés alakul ki Nyugat-Európa és Oroszország közt. Így amikor azt mondom, Németország és Oroszország közt szoros gazdasági kapocs van, ezt nem tartom egy negatív dolognak. Inkább irigyeljük őket” – mondta.

A külügyminiszter megjegyezte; a Magyarország és Oroszország közti gazdasági együttműködés folyamatosan fejlődik. 2017 első hét hónapjában hazánk orosz exportja 40%-kal nőtt a korábbi év azonos időszakához képest. Szijjártó ugyanakkor hozzátette, hogy Magyarország több mint 7 milliárd dollár értékű bevételtől esett el a Moszkva-ellenes szankciók miatt.

Az interjú során a külügyminisztert azzal kapcsolatban is kérdezték, hogy a migránsok befogadásának elutasítása miatt a nyugat-európai országok megvonnák az uniós források kifizetését. Szijjártó ennek kapcsán kijelentette, hogy az uniós fejlesztési források nem humanitárius segély, ezek kifizetését nemzetközi szerződések szabályozzák, és a fejlesztési források magyarországi felhasználása során többek közt a német, brit és olasz vállalatok is jelentős profitra tesznek szert, így ezek megvonása kontraproduktív lenne.

http://www.hidfo.ru/2017/10/kulugyminiszter-kepmutatas-amit-a-nyugat-europai-orszagok-muvelnek/

Itt a Soros-terv, bárki által olvasható

Szél Bernadett, az LMP társelnöke közérdekű adat-igénylést nyújtott be, elmondása szerint azért, hogy kiderüljön, valóban létezik-e a Soros-terv. G. Soros terve azonban évek óta nyilvánosan elérhető az interneten, hiszen a szerző maga tette közzé ezt az írást.

G. Soros 2015 szeptember 26-án publikálta a migrációra vonatkozó saját elképzeléseit a Project Syndicate nevű weboldalon (ITT, erre a szürke linkre kattintva lehet elolvasni, Szél Bernadett számára sincs titkosítva).

“Az Európai Uniónak átfogó tervre van szüksége a válság kezelése érdekében, ami gondoskodik a menekülthullámok hatékony irányításáról, hogy ezáltal a menekültek biztonságban és rendezett módon megérkezzenek, olyan ütemben, ahogyan Európa befogadó-képessége azt lehetővé teszi” – írta Soros, majd elkezdte részletezni, hogy ő szerinte milyen lépésekből kell álljon a terv.

Soros kifejtette, hogy az Európai Unió befogadó-képességét fokozni kell, hogy minél több menekült érkezhessen és a bevándorlás biztonságosabbá váljon.

G. Soros tervét hat pontban foglalta össze. Ezek:

• 1. Az EU évente minimum egymillió menedékkérőt kell befogadjon “az előrelátható jövőben”. A befogadott menekülteket szét kell osztani az uniós tagállamok közt. (Soros itt visszautal arra, hogy egy szerdai csúcstalálkozón végre elfogadták a migránsok elosztásának tervét.) Az EU minden migránsnak 15000 eurót kell biztosítson lakhatásra, orvosi ellátásra és oktatásra. Ennek költségét hitelből kell fedezni.
• 2. Az EU rengeteg pénzt ki kell fizessen Libanonnak, Jordániának és Törökországnak, hogy támogassa azokat a menekülteket, akik jelenleg ezekben az országokban élnek. Az EU emellett többek közt amerikai hitelből évente 8-10 milliárd eurót kell adjon a frontországoknak, a migránsok segítése céljából.
• 3. Az EU azonnal el kell kezdjen felépíteni egy közös menekültügyi hivatalt, majd a határvédelem jogát el kell venni a tagállamoktól és átadni az Európai Uniónak (közös határőrizet). Egyetlen uniós hivatalban központosítani kell annak megállapítását, hogy ki jogosult a menedékjogra és ki nem az. A menedékjogra nem jogosult migránsokat olyan módon kell “visszafordítani”, hogy ne sérüljenek a jogaik (a jogvédők nézetei alapján ez eleve lehetetlenné teszi kényszer alkalmazását).
• 4. Az EU biztonságos bevándorlási útvonalakat kell létrehozzon a menedékkérőknek. Ez azzal kell kezdődjön, hogy a frontországokból (Görögország és Olaszország) a célországaikba szállítja őket. (Jól érti az olvasó: Soros szerint a migránsok eldöntik, melyik európai országban akarnak élni, és egy uniós hivatal oda el kell juttassa őket.)
• 5. Az EU által felvett hiteleket arra (is) kell fordítani, hogy létrejöjjön egy globális standard a menedékkérők és migránsok kezelésére vonatkozóan.

“Ez az átfogó terv ötödik eleme”

– írta G. Soros, még mindig tervnek nevezve, amit a publicisztika kezdő soraiban is tervnek nevezett.

• 6. “Annak érdekében, hogy az EU évente egymilliónál több menekültet és migránst tudjon befogadni, mozgósítani kell a magánszektort: NGO-kat, vallási szervezeteket és vállalkozásokat“. (Soros szó szerint írta az NGO-k mozgósítását). “Ezt elősegítendő, támogatókat és megfelelő IT kapacitást kell bevonni.”

A publicisztika után az oldal feltünteti, hogy “George Soros a Soros Fund Management és az Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítványok) elnöke.” Ez az a donor-szervezet, amin keresztül többek közt a Magyarországon működő NGO-k is több száz millió forint támogatásban részesülnek. A szerző saját maga közölte az Európai Uniónak ajánlott migrációs tervet, amit mindvégig tervnek nevezett (az angol szövegben “plan”).

Szél Bernadett és számos más politikus ezek után tagadja a Soros-terv létezését, ami a nyelvismeret vagy a tájékozottság hiányáról árulkodik, vagy esetleg arról, hogy ők maguk is részesülnek a Soros által említett “NGO-k, vallási szervezetek és vállalkozások” számára elérhető anyagi juttatásokból.

http://www.hidfo.ru/2017/10/itt-a-soros-terv-barki-altal-olvashato/

Három biztos módszer, amivel könnyedén felismerheted az álhíreket

A 2016. november 8-i amerikai elnökválasztás óta divattá vált, hogy a politikai tartalmú újságok álhírként hivatkoznak a politikai ellenfelek által közölt tartalmakra, vagy olyan lapokra, aminek olvasásától el akarják tántorítani saját célközönségüket.

Azok a médiafogyasztók, akik nem ideológiai hovatartozástól függően akarnak valamit álhírré nyilvánítani, hanem hajlandóak utánanézni a hírek valóságtartalmának, elég kínos helyzetben találják magukat. A politikai tematikájú hírportálok nagy része ugyanis nem jelöl meg semmilyen közvetlen forrást, ami alapján az adott hír idő rááldozása nélkül visszaellenőrizhető lenne. Az álhírek terjesztése a gyors információáramlás lehetősége miatt leginkább az online lapokra jellemző. Mire érdemes figyelni, ha meg akarjuk állapítani egy cikk valóságtartalmát?

Névtelen blogok, vagy sokszorosan díjazott oknyomozó újságírók; az álhírek kiszűrésének módja nem különbözik. Vannak bizonyos jelek, melyek alapján érdemes elgondolkodni azon, hogy egy cikk/publicisztika tartalma álhírnek minősíthető-e. Ezek:

1.) Ha egy történésre utalva nem jelöl meg semmilyen forrást. Ha nincs a hírportálon túlra mutató link a cikkben. Ha igaznak is látszik az információ, de a szerző nem könnyíti meg az olvasó dolgát, hogy utánanézzen a hír igazságtartalmának; a szerző valószínűleg azt akarja, hogy az olvasó ne nézzen utána. Vagyis: álhír.

Persze, ebben az esetben egyszerű újságírói igénytelenséggel is találkozhatunk, de a forrás hiánya mindenféleképpen arra utal, hogy érdemes utánakeresni az adott hírnek, mielőtt elhisszük.

2.) A szerző hivatkozik ugyan valamilyen forrásra, de azt nem hajlandó megnevezni. Ehelyett azt állítja, hogy a tartalom nem az ő agyszüleménye, és azt várja az olvasótól, hogy ezt pusztán az újságíró személyébe, szakmaiságába vetett bizalom alapján elhiggye. Példa: “valakihez közeli forrást ezt mondta nekünk”. “Neve elhallgatását kérő, az ügyre rálátó fontos személy ezt mondta”. Vagy: “Neve elhallgatását kérő titkosszolgálati szakértő mondta”.

Mi garantálja, hogy az újságíró nem hazudik? Semmi. A mi választásunk, hogy hiszünk-e neki. Visszaellenőrizhetőségre lehetőség pedig nincs a cikkben.

3.) Ha van is forrás feltüntetve, az egy olyan oldal, ahol viszont már nincsen forrás feltüntetve. Ha ez egy ellenőrizetten működő állami hírszolgáltató, az egy fokkal elfogadhatóbb. Ugyanakkor, látszólag kifogástalan hátterű online lapok gyakran használnak kevésbé átlátható hátterű oldalakat saját légbőlkapott állításaik alátámasztására.

Példa: XYZ civil szervezet tagja azt állítja, megütötte őt egy rendőr. Ezt semmilyen bizonyítékkal nem támasztja alá, emiatt bármennyire is szomorú, gyakorlatilag arra vagyunk utalva, hogy elhisszük-e; az illető nem hazudik. A fővonalú média viszont már azt hozza címlapon, hogy “Rendőr verte meg a civil szervezet tagját”. A forrás nyilvánvaló kétessége miatt csak az első nagy lap hivatkozik az eredeti forrásra, a többi lap már a makulátlanul átlátható lapra hivatkozik – ami az olvasóban azt a benyomást keltheti, hogy a hír igaz. Pedig továbbra is arra vagyunk utalva, hogy egy ismeretlen illető hazudik-e – miközben nincs visszaellenőrizhetőségi lehetőség.

Tehát az álhírek kiszűrése viszonylag egyszerű, egy az újságírók felé tanúsított makacs hozzáállással:

“mutasd a forrást, vagy amit mondtál, az nem történt meg”.

Érdemes figyelni, hogy a nagy liberális lapok hány alkalommal jelölnek meg idő rááldozása nélkül egyértelműen visszaellenőrizhető forrást, és hány alkalommal számítanak az olvasó naivságára; hogy a szakmaiságukra hivatkozva higgyünk a visszaellenőrizhetetlen, névtelen forrásaiknak.

http://www.hidfo.ru/2017/10/harom-biztos-modszer-amivel-konnyeden-felismerheted-az-alhireket/

A nemzetek többé nem vesznek részt az „oszd meg és uralkodj” játékban

 

A nemzetek többé nem vesznek részt az „oszd meg és uralkodj” játékban A titkosszolgálatok, kormányok és a hatalom csúcsán ülők egész világra kiterjedő konfrontációra való igyekezete egyre inkább nyilvánvaló. Az egymás elleni felbujtás és a mind újabb ellenségkép teremtésének az elve végtelen sok háborút, rombolást és vérontást okozott. A nemzetek alapjaitól induló kezdeményezései miatt, egyre inkább egy új szél kezd fújni. Mint egy új tavasz, mely a fákat kirügyezteti, vannak új ismertetőjelei annak, hogy a nemzetek az "oszd meg és uralkodj", évezredes tragédiáját be akarják fejezni. Mint egy égi jel, a kezdődő, világméretű tavasz az utolsó májusi hétvégén egyidejűleg három jelentős és bíztató rügyet hozott elő: 1. Május 27-én Svájcban, a "A nemzetközi baráti találkozó napján", több mint 3000 ember gyűlt össze, amikor ellentétek képviselői a szeretetüket és tiszteletüket nyilvánították ki egymás felé. Keresztények, muzulmánokkal és zsidókkal, amerikaiak oroszokkal, oroszok ukránokkal, törökök kurdokkal, feketék és fehérek, idős és fiatal és sokan mások! Évtizedes ellenséges kapcsolatok lettek áttörve és ellenséges vallások és nemzetek felismerték egymásban a kiegészítésüket. Az előadások szinkrontolmácsolása egész nap tíz nyelven folyt és élőben közvetítették az egész világon. 2. Pont ugyanezen a napon zsidók ezrei demonstráltak a palesztinokkal fennálló konfliktus békés rendezése érdekében. A demonstrációt főként a „Békét most” izraeli békemozgalom szervezte, aki a zsidó települések palesztin területen való felépítését kritizálja. A demonstráció „..az ellen a reménytelenség ellen irányul, amivel a megszállást, erőszakot és fajgyűlöletet folytató kormányzat lepett meg minket.” - mondta a „Békét most!” vezetője, Avi Buskila. A tüntetés közben felolvasták a palesztin elnök, Mahmud Abbasz közleményét is: „Itt van az ideje, hogy békében, harmóniában, biztonságban és stabilitásban éljünk együtt!” 3. Ugyanígy május utolsó hétvégéjén jelent meg a Youtube-on egy arab videó, ami ez ideig 6,5 millió megtekintést ért el. Ebben a videoklipben a muszlim népesség szembeáll egy robbanóövvel felszerelt öngyilkos merénylővel és felhívja a figyelmét: “Te, te ott a halál nevében jössz. Ő (Isten) az élet Teremtője. (...) Szeretettel imádd az Istenedet – szeretettel, ne terrorral. Békességgel szállj szembe az ellenségeddel, ne háborúval. Elnézéssel győzd meg a másikat és ne kényszerrel. Az erőszakot kegyelemmel bombázzuk. A megtévesztést bombázzuk le igazsággal. Bombázzuk a gyűlöletet szeretettel. Mikor ilyen hatalmas dolgok indulnak be az egész világon, akkor olyan mennyei erőket ismer fel az ember, amik az összes határt átlépve az emberekben egy új tudatot alakítanak ki az egységről és az egymással való megbékélésről. Ugyanaz történik egy időben a keresztényeknél, a szidóknál és a muszlimoknál. Ossza meg a linket az egész világon! Itt van az ideje, hogy a szeretet hatalma legyőzze a gyűlöletet és az emberek felismerjék, hogy kölcsönösen szükségük van egymásra.

 

von ag

Quellen/Links: https://www.n-tv.de/politik/Tausende-Israelis-demonstrieren-fuer-Frieden-article19862663.html
https://orf.at/stories/2393268

https://www.sasek.tv/feeling

 

Kormányfőhelyettes: a szabadkőművesség felelős a bevándorlásért

Fotó Olaszország Nagypáholyának weboldaláról.

A szabadkőművességet tartja felelősnek a migrációs válság kialakulásáért Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. 2015-ben a szekták egy közös nyilatkozatot adtak ki, melyben követelték, hogy az Európai Unió engedje be a migránsokat.

A szabadkőművességet tartja felelősnek a migrációs válság kirobbantásáért Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. A vezető politikus szerint a migrációs válság kiinduló oka a szabadkőművesség, melynek szélsőliberális leágazásai gyűlölik a nemzetállamokat, és a keresztény hagyományok eltüntetésén dolgoznak.

“A migrációs válság kiinduló oka a szabadkőművesség, amelynek volt jakobinus, bolsevik verziója, és a sokadik leágazása ez a Soros-féle szélsőliberális dolog, amely szívéből gyűlöli a keresztény hagyományokat, és ha lehetséges, még jobban gyűlöli a nemzetállamokat” – mondta.

A miniszterelnök-helyettes kijelentését a liberális sajtó következetesen “összeesküvés-elméletnek” nevezte. 2015-ben azonban számos európai szabadkőműves páholy írt alá egy közös nyilatkozatot, melyben felszólították az Európai Unió vezetőit, hogy engedjenek be minden bevándorlót, aki be akar lépni az EU területére.

A francia Médias-Presse által közölt nyilatkozatban a szabadkőműves páholyok felszólították az európai kormányokat, hogy engedélyezzék a korlátlan bevándorlást Európába, hogy ezzel “felülemelkedjenek a nemzeti egoizmuson”.

A migrációs válság 2015-ös tetőzésekor kiadott közös nyilatkozatot számos szélsőliberális szekta mellett Görögország és Olaszország nagypáholya is aláírta.

http://www.hidfo.ru/2017/10/kormanyfohelyettes-a-szabadkomuvesseg-felelos-a-bevandorlasert/