CIONISTA TÁMADÁS A NEMZET ELLEN

RENDŐRGYILKOSSÁGOK MEGTERVEZETT FORGATÓKÖNYV SZERINT

A rendőrgyilkosságok csak Magyarországon újdonságok, ezeket főleg Amerikában már régen bevezették a társadalom megfélemlítésére, bomlasztására és lezüllesztésére. Az, hogy ilyen állami provokációk eredményeként néhány rendőr meghal, esetleg megsebesül, az nekik nem érdekes. Ők csak az üzletet nézik. Ez éppen olyan dolog, mint a háborús üzlet. Ott sem az emberéletek, az anyagi javak pusztítása számít, hanem az ebből megtérülő hatalmi és politikai nyereség. Csak a vak nem látja azt, hogy a Teréz körúti ál-robbantás, az EU-s népszavazás előtt egy héttel, egy megrendelt robbantás volt. Az első hírekben azonnal kiderült a szélhámosság és ez azóta is folytatódik, mint egy szappanoperában. Mellesleg a szappanopera műfaja is amerikai mocsok. Most beidőzítették a Györkös István elleni hajszát, ahol szintén rendőrt áldoztak föl, a szabálytalan eljárásban. Györkös személye és tevékenysége a légynek sem ártott közel két évtizede, de most arra használták fel az ügyet, hogy a hungarista mozgalmat, a nemzeti érdekeket mocskolják, rágalmazzák és lejárassák, mintha az MNA és Györkös eleve bűnöző lett volna. Sem az MNA, sem Györkös soha nem sértett törvényt, minden rendezvényük engedélyezett volt. Amit az ügyészség és rendőrség előadott erről a rendőrgyilkosságról, az teljes mértékben koholt vádak összessége, hiszen a legfontosabb kérdésre máig sem adtak választ.

Ha ugyanis a hatóságok immár 26 éve pontosan ismerték Györköst és szervezetének minden mozzanatát, akkor miért törtek be törvényellenesen a lakásába civil rendőrök? Hiszen, ha a rendőrséget valóban érdekelhette volna valami, akkor be is idézhették volna. S akkor a rendőr ma is élhetne. Hogy mennyire cionista támadásról van szó, azt az is igazolja, hogy éppen az 56-os szabadságharc évfordulóján kerültek sorra ezek a provokációk, aminek részeként Budaházy Györgyöt is minden ok és alap nélkül letartóztatták, de még a hírekben be sem mondták, csak neten volt olvasható. Miért teszik ezeket az összehangolt támadásokat a nemzet ellen? Azért, nehogy eszébe jusson bármilyen kisebb szervezetnek is rámutatni arra, hogy ezek amit most tesznek, az ugyanaz mint amit a Rákosi-rémuralomban tettek. Vagyis, a régi sztálinisták, ÁVO-sok utódai szervezték meg ezeket a provokációkat, amihez az állami szerveket is belevonták. Csak a vak nem látja azt, hogy az 50. évfordulón Gyurcsány ávósai lövöldöztek, a 60. évfordulón pedig Orbán szakértői emlékeztetik a magyarságot arra, hogy féljen és reszkessen, mert a fegyver  és a jog őnáluk van. Nem pedig a magyar nemzet kezében, amelynek önvédelmi jogát is kétségbe vonják. Kép: Györkös Istvánt bűnözőnek próbálják beállítani, holott csapdába ejtették és próbált védekezni, a fegyveresek ellen, saját lakásában.

Alább az MNA közleménye:

MNA KÖZLEMÉNYE

Az október 26-i bőnyi lövöldözést illetően a Magyar Nemzeti Arcvonal az alábbi nyilatkozatot teszi közzé. A sajtóban megjelenő vonatkozó hírek és kapcsolódó írások, mind a történtekkel kapcsolatban, mind a szervezetet illetően fél- és tévinformációkat tartalmaznak, valamint egyes médiumok részéről szándékolt politikai és társadalmi hangulatkeltés zajlik. Mivel mozgalmunk jó ideje nem vállal sem nyilvános szereplést, sem társadalmi jelenlétet, így különösebb magyarázkodásnak nem látjuk szükségét. A felesleges hisztériát és politikai hangulatkeltést megakadályozandóan azonban, lehetőségeinkhez mérten tisztázzuk a helyzetet, a legszükségesebbekre korlátozva. A történteket illetően valamivel több információval rendelkezünk, mint amennyit a hivatalos szervek közölni szándékoznak, így többletinformációnk fennáll a média egészével szemben is. A mozgalmunkról megjelenő, javarészt téves illetve nem időszerű, internetről összegyűjtött információkkal cáfolat szintjén sem kívánunk foglalkozni. Ha ezek valakit érdekeltek volna, kérdeznek. Nem tették. Ezekkel a kérdésekkel olyannyira nem kívánunk foglalkozni, hogy jelen nyilatkozat szempontjából teljesen irrelevánsnak tartjuk pl. azt a tényt is, hogy Györkös István 2012-ben történt kizárása óta nem vezetője és nem tagja a Magyar Nemzeti Arcvonalnak, de gyakorlatilag már az általa MNA 1989-nek nevezett csoportot is felszámolta. A történteket illetőleg, bár még nem vagyunk minden információ birtokában, kijelenthető, hogy korántsem olyan tiszta és egyértelmű a kép, ahogy azt a hivatalos szervek vázolták. Ezt még a média is szóvá tette, a kommentek alapján pedig a közvélemény is osztja ezt. Az különösebb rálátás nélkül kijelenthető, hogy óriási hibák történtek a rendőrhatóságok részéről. Olyannyira, hogy joggal merült fel többekben a provokáció, szándékoltság vélelme. Kezdve ott, hogy gyakorlatilag érthetetlen, az adott intézkedést miért nem az abban illetékes szerv folytatta le? És főleg, miért nem a megfelelő eljárásrend szerint? Különösen nagy kérdés ez egy ilyen kaliberű ember esetén. Györkös István azért nem piskóta! Viszont nem is elmebeteg őrült, ahogy azt a közvélemény szemében szeretnék egyesek beállítani. Két működő eljárás van: vagy szépen, úriember módjára bekopognak, és az öreg – ismerve az eljárásrendet – beengedi őket, vagy ha feltétlen szükségét érzik, akkor TEK. Mint látni fogjuk egyik utat sem követték. Rendelkezésünkre álló információk alapján vázoljuk a történteket. Amiről nem szólnak a híradások, hogy a rendőrség eredetileg nem Györkös Istvánhoz, hanem egyik családtagjához vonult ki, lakossági bejelentés alapján. A bejelentés szerint az éjszaka folyamán lövések dördültek nála. (Mint kiderült egyébként az illető aznap éjjel otthon sem volt, dolgozott.) Miért, miért nem, ez után mentek a szomszédos településen élő Györköshöz. Arról, hogy ez mennyire volt tervezett, illetve hogy van kontrasztban azzal az állítással, hogy Györkösnél folyamatban lévő büntetőügyben akartak házkutatást tartani, nincs információnk. Mindenesetre a nyomozók megjelentek Györkös házánál. Ketten. Civilben. Ahol állítólag kopogtatni sem volt idejük. Ami nehéz is lett volna, hiszen nem a kijelölt bejáratot használták. A szomszéd kerítésén át hatoltak be hátra az udvarra. Ahol ugye, a jó falusi ember kutyát tart. Aztán üvöltözni kezdtek, hogy lelövik a kutyát. Kérdés, hogy ezt bemutatkozás után, vagy a helyett tették, (netán már fegyverrel a kézben?) mert akár – különös tekintettel az új törvényekre – a jogos önvédelem esete is fennállhat! Ezt követően dördültek el a lövések. Ki-ki ítélje meg vehemenciája szerint a történetet, de ez így jóval árnyaltabb, mint ahogy azt eleddig előadták! Megjegyeznénk még, hogy nagyon nagy csend van a házkutatás(ok) eredményéről! Találtak egyáltalán valamit? (A Györkös által használt gépkarabély – amennyiben egyes lövésre le van hatástalanítva – szintén lehetett engedéllyel tartott fegyver.) A történteket illetően az alábbi kérdésekre merülnek fel. Amíg ezekre nincs válasz, minden további tájékoztatás, híradás teljesen hiteltelen.1. Milyen szándékkal, milyen eljárásrend szerint és milyen parancsra szállt ki az adott rendőri egység Györkös István házához? 2. Az eljáró nyomozók a kiszállásról, illetve a bejutás módjáról egyeztettek a feletteseikkel? 3. Volt-e az adott címre szóló házkutatási engedély? 4. A nyomozók azonosították magukat az eljárás alá vonandó személy előtt? 5. A házkutatás során foglaltak le illegálisan tartott fegyvereket? A kép nagyon nem tiszta! De egy ember meghalt! Vizsgáltuk a szándékoltság és provokáció lehetőségét, amit nem valószínűsítünk. Inkább a hatóságok halmozott hibáinak köszönhető a történet (ez akkor is fennáll, ha Györkös „csak úgy” lőtt volna), kezdve a társszervek elégtelen kapcsolattartásától, esetleges versengésen át, az eljárási hibákig. A nemzetbiztonsági szakszolgálatok pedig eleve mérlegelhettek volna: a célszemély önmaga bontott le maga körül mindent, amit állambiztonsági szempontból a legkevésbé érdekes lehet. Igen, Györkös István egy elszánt ember, de hátralévő életében sok vizet nem zavart volna! Ha nem is tételezünk fel előre tervezett provokációt, valószínű véletlennek tartjuk a mai nap folyamán történt hatósági lépéseket, olyanokkal szemben, akiknek gyakorlatilag semmi köze az egész történethez. Budaházyék házi őrizetét megszüntették, a mai nap folyamán bevitték őket. Szintén házkutatás és előállítás történt a Rongyosok Kulturális Hagyományőrző Egyesületnél (információnk szerint ez biztosan nem igaz: sem házkutatás, sem előállítás nem történt a Rongyosoknál – SZKR). A bosszúhadjárat helyett jobb lenne, ha az illetékesek saját hibáikkal és felelősségükkel vetnének számot! Bajtársaink figyelmét felhívjuk, hogy a várható házkutatások során őrizzék meg higgadtságukat, és működjenek együtt a hatóságokkal. A rendvédelmi szervekkel kialakított jó viszonyunkat mi továbbra sem kívánjuk felrúgni!A fentiekre való rávilágításon túl állásfoglalásnak sem pro, sem kontra nem látjuk szükségét! Pláne a feltett kérdések megválaszolása nélkül. Mindenesetre az elhunyt rendőr családjának és bajtársainak részvétünket fejezzük ki! Györkös Istvánnak és feleségének (aki szintén kórházba került a szívével) jobbulást kívánunk! Várjuk az ügy tisztázását, és a felelősök számonkérését – bárkik is legyenek azok! Az ügy politikai jellegű felhasználását és az ilyen jellegű hangulatkeltést visszautasítjuk! Az Arcvonal mindig a rend pártján állt, és marad ezután is! Magyar Nemzeti Arcvonal (SZKR)

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/cionista-t%C3%A1mad%C3%A1s-nemzet-ellen

Nem áll le, tovább nyomulhat a fideszes gőzhenger a médiapiacon

2010 óta a Fidesz folyamatosan építi le, és formálja neki tetszőre a magyar médiapiacot: a politikai nyomásgyakorlástól a tulajdonosi szerkezet kierőszakolt átalakításán, a gazdasági kivéreztetésen keresztül a hatósági, az állami és a jogi eszközök használatáig, szinte mindenre akadt példa.

Az újabb szöget a sajtószabadság koporsójába a Népszabadság felfüggesztése jelentette, amely végül, mint ismeretes, Mészáros Lőrincz érdekeltségéhez tartozó céghálóhoz került. A Fidesz azonban nem áll le: a Magyar Narancs értesülési szerint a Bors, a Kisalföld és a Délmagyarország is a közeljövőben kormány közeli kezekbe kerülhet.

Forrás: 444.hu

Szabad-e a magyar sajtó, vagy sem?

Az amerikai külügy Hungary Media Freedom címmel jelentetett meg közleményt. A Népszabadság felfüggesztése mellett megemlítették a 444 újságíróinak Parlamentből való kitiltását is. Óvatosan fogalmazva, „barátként és szövetségesként” arra biztatják a magyar kormányt, hogy olyan körülményeket biztosítsanak a médiapiacon, amelynek hatására mindenki több szempontú tájékoztatást kaphat.

Menczer Tamás a Külgazdasági és Külügyminisztérium szóvivője szerint azonban Magyarországon „semmilyen szabadságjog – így a sajtószabadság – sincs veszélyben”, és hogy „a Népszabadság bezárása tisztán gazdasági döntés volt” . Menczer azt is elmondta, hogy, aki a sajtószabadság folyamatos hanyatlása miatt aggódik, annak egészen biztosan nincsenek hiteles információi Magyarországról, és „aki olvassa, nézi a magyar sajtót, folyamatosan találkozhat a vélemények sokszínűségével”.

Hiába a szép szavak, a Publicus Intézet legfrissebb közvéleménykutatása szerint a magyar lakosság majdnem kétharmada valami teljesen mással találkozott, ugyanis valamiért azon a véleményen voltak, hogy Magyarországon a sajtószabadság erősen korlátozott, és a közszolgálati médiumok egyoldalúan közvetítenek. A válaszadók egytől-ötig terjedő skálán 2,7 pontot adtak a sajtószabadság helyzetére, amely a „nem szabad” megítélés alá esik.

85 százalékuk hallott arról, hogy a Népszabadság felfüggesztette működését, legtöbbjük véleménye szerint ráadásul azért, mert a lap kritizálta a kormányt és annak politikusait, valamint, mert a Fidesz korlátozza a sajtószabadságot.

Viszont csak egyharmaduk hallotta, hogy az újság egy Fidesz-közeli vállalkozás befolyása alá került. A lapkiadó Mediaworksöt ugyanis az Opimus vásárolta meg, amely Mészáros Lőrinchez köthető. Ráadásul a legutóbbi hírek szerint, a Magyar Idők két vezetője is bekerült a cég vezetésébe. Nem zárják ki a lap újraindítását, és ha így lesz, valószínűleg arra a sorsra jut majd, amire az Origó jutott a szellemi átképzéssel.

Kórtörténet

A magyar lakosságnak volt mire alapozni ezt a véleményt, ugyanis a Fidesz, hatalomra kerülése óta világosan nyomon követhető a hazai médiapiac leépülése: a folyamatot a Ténytár egy hosszabb elemzésben, illetve rövidebben legutóbb a 24.hu is bemutatta.

Kezdődött minden a mindenféle szakmai egyeztetés nélkül 2010 decemberében elfogadott 180 oldalas, új médiatörvénnyel. Összeolvasztották az ORTT-t és az NHH, ebből született meg a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, amelynek elnökét korlátlanul újra lehet választani, és a miniszterelnök jelöli ki kilenc évre. Ekkor született az a szabály is, amely segített a Médiatanácsot megszállás alá vonni, és azt párthű emberekkel feltölteni.

Ezután a Klubrádió frekvenciájának megszüntetése következett, majd megpróbálták felszámolni az újságírói forrásvédelmet, amelynek eredményeként házkutatás is zajlott az Átlátszónál, és lefoglalták a főszerkesztő számítógépének merev lemezét.

Persze a közmédia működésének átszervezése sem maradhatott ki: ekkor született meg az MTVA, ahová átkerült a közmédia vagyona, emberei és a műsorgyártás is.

Természetesen a kormányhoz közeli emberek különböző jelentős pozíciókba való kinevezése is folytatódott, amelynek eredményeként többször is előléptették a hírhamisításért a sajtóban felelősnek tartott Papp Dánielt. A hírhamisítások ellen éhségsztrájkkal tiltakozó újságírók ráadásul elvesztették munkahelyüket.

Létszámleépítések voltak, majd a közmédia elkezdte kiszervezni különböző cégeknek a műsorgyártást több 100 millió forintos értékben, amelynek haszonélvezői a legtöbb estben Habony Árpádhoz vagy a Fideszhez köthetők.

Masszív támadást indítottak az RTL ellen is, megszavazva a reklámadót, amely gyanúsan erre a csatornára volt kiélezve.

A Simicskával való összeveszés után, mikor a Hír TV, a Class FM, valamint a Magyar Nemzet elkezdett a kormánynak nem annyira tetsző témákról is beszámolni, megvonták tőlük az állami reklámpénzeket, a Class FM szerződését pedig nem hosszabbították meg. Megszűnt a Metropol című napilap is, amelynek helyét a Habony Árpád érdekeltségeibe tartozó Lokál vette át.

Ellenőrizetlenül folytak a reklámbevételek a Ripost.hu-hoz és a 888.hu-hoz, illetve a szintén kormányközeli személyek által bekebelezett Napi Gazdasághoz, amely ma már Magyar Idők névvel terjeszti a kormány gondolatait arról, hogy ki a valódi hazafi.

Azt is sikerült elérni, hogy az országos hírforrások jelentős része az MTI-re támaszkodjon, pedig számtalanszor előfordult, hogy torzítottak a híreken. Nemes egyszerűséggel ingyenessé tették a hírszolgáltatást, kiszorítva ezzel a piaci alapon működő független hírügynökségeket, mivel a szerkesztőségek ahol csak tudták, csökkentették kiadásaikat.

Miután Lázár Jánosról közölt tényfeltáró cikksorozatot az Origo, kirúgták annak főszerkesztőjét, Sáling Gergőt. Nem sokkal később a tulajdonos Telekom megvált a portáltól, és az a New Wave Media kezébe került. Ettől kezdve a nyitóoldal gyakrabban hasonlított egy propagandaoldalra, mint egy online újság felületére.

2014 végén a TV2 került Fidesz-közeli befolyás alá, mégpedig Andy Vajna filmügyi kormánybiztos tulajdonába, aki azóta a rádiópiacra is betört a Rádió1 nevének újrahasznosításával.

Most pedig elérkeztünk 2016-hoz, a Népszabadság felfüggesztéséhez, újságíróinak munkanélkülivé tételéhez, és a legnagyobb ellenzéki lap Fidesz-közeli kezekbe játszásához.

Sokkhatásként érte az újságírói közösséget a legnagyobb példányszámú ellenzéki lap, a Népszabadság tevékenységének felfüggesztése. Rengeteg lap fejezte ki hasábjain együttérzését.

Ironikus, ahogy az idők változnak. 2002-ben, a Medgyessy-kormány hivatalba lépése után Orbán Viktor rendkívüli módon féltette a sajtó szabadságát, most pedig sorra kebelezi be az ellenvéleményt képviselő orgánumokat.  Az egykori nagy rendszerváltó, ma az egykori megszállókhoz dörgölőzik, miközben, ahogy Hargitai Miklós újságíró elmondta, az elmúlt hetekben egy volt pártlap lett a sajtószabadság legfőbb jelképe.

Mi a következő?

Bár Mészáros Lőrincz tagadta, hogy ő vette volna meg a Népszabadságot, azt nem elég nehéz bebizonyítani, hogy igenis, Fidesz-közeli körök tették rá a kezüket a baloldali médiumra. Az RTL Klub Híradója számolt be arról, hogy egyetlen nappal azután, hogy kiderült, a Népszabadságot is kiadó Mediaworks a Mészáros Lőrinc közeli Opimus Press Zrt. birtokába került, a frissen a Mediaworks igazgatótanácsába választott Liszkay Gábor felkereste a Népszabadság szerkesztőségének épületét, ahol a kiadó is működik.

Liszkay onnan ismeretes, hogy sokáig a Simicska Lajos tulajdonában lévő Magyar Nemzet főszerkesztője volt, de Simicska és Orbán Viktor összeveszése után távozott, jelenleg a kormánypárt propagandalapjának, a Magyar Időknek a tulajdonosa.

A Fideszes médiagőzhenger mindezzel azonban nem áll le: egyrészt, az Opimus Press egy sor újságot is felvásárolt (köztük például a tinédzsereknek szóló Bravo magazint is), másrészt, a Magyar Narancs értesülései szerint a kormánypárt kinézte magának azt a Kajmán-szigetekre bejegyzett Lapcom kiadót is, amelyhez a Bors, a Kisalföld és a Délmagyarország is tartozik. A lap szerint egy delegációt már ki is küldött a Fidesz Londonba, hogy tárgyaljon a portfólióról.


TényTár

Ír jogvédők eljárást kezdeményeznek az Európai Bizottság ellen

A Digital Rights Ireland kampánycsoport eljárást kezdeményezett az Európai Bizottság ellen, mert az uniós adatvédelmi előírások lehetővé teszik, hogy az amerikai titkosszolgálatok korlátlanul hozzáférjenek ötszáz millió európai állampolgár személyes adataihoz.

Az alig néhány hónapja érvényben lévő, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közti adatmegosztást szabályozó “Privacy Shield” egyezményt sietve, elkapkodva alkották meg, miután 2015 októberében érvényét veszítette a Safe Harbor egyezmény. A Safee Harbor az európaiak személyes adatait hivatott védeni – és ugyanezt mondják a pillanatok alatt összefércelt Privacy Shield-ről is, ami ennek ellenére lehetővé teszi, hogy az amerikai cégek az Amerikai Egyesült Államok területén működő szervereiken tárolják európai ügyfeleik adatait. Az Európai Uniónak azonban semmilyen hozzáférése nincs az USA területén működő szerverekhez, azok használatát ellenőrizni nem tudja, és semmilyen eszköze nincs ahhoz, hogy megakadályozza az európai felhasználók személyes adataival való visszaélést.

A helyzet annyira súlyos, hogy ma az Európai Unió tagállamaiban az állampolgárok többsége adott már át valamilyen személyes adatot amerikai cégnek anélkül, hogy ezzel tisztában lett volna. Az európai lakosság körében nem csak általánosan elterjedt a Facebook és a Twitter használata, hanem temérdek mennyiségű személyes adatot adnak ki az amerikai cégeknek azáltal, hogy azt saját felhasználói profiljukra feltöltik, és megosztják ismerőseikkel. A felhasználókban nem tudatosul, hogy ezek a személyes adatok – pl. a Facebookra feltöltött személyes fotók, az önéletrajz, az elvégzett iskolák, a bejelölt ismerősök – nem “lógnak valahol a levegőben”, a “kibertérben”, hanem nagyon is fizikailag tárolásra kerülnek az amerikai cég szerverein, ami az online közösségi médiafelületet működteti. Ezek az adatok az Amerikai Egyesült Államok területén működő szerverekre kerülnek, amikor a felhasználó feltölti őket saját felhasználói fiókjára.

Mi ezzel a probléma?

Mindezzel az a gond, hogy az Európai Uniónak semmilyen eszköze nincs arra, hogy az európai felhasználók amerikai szervereken tárolt adatait megvédje. Ezekhez az adatokhoz korlátlanul hozzáférnek az amerikai titkosszolgálatok, és ha egy amerikai cég kiadja az európai felhasználó adatait az amerikai hatóságok számára, azt az európai adatvédelem nem tudja megakadályozni: mi több, jó eséllyel tudomást sem szerez róla. Ha egy amerikai titkosszolgálat be akar szervezni egy európai állampolgárt, az adatvédelem hiányossága gyakorlatilag tálcán kínálja a személyes adatokat, hiszen azok megszerzéséhez mindössze ki kell kérni az adott személyre vonatkozó adatbázist egy amerikai cégtől.

Ehhez külföldi hírszerzés sem szükséges a számukra, hiszen az adatok belföldön, az USA területén vannak tárolva.

A Safe Harbor egyezmény akkor került eltörlésre, amikor a Facebook egy felhasználója, Maximillian Schrems az ír adatvédelmi bizottságnál kezdeményezett eljárást, annak okán, hogy az Edward Snowden – volt amerikai titkosszolgálati alkalmazott – által kiszivárogtatott adatok bizonyítják, hogy az USA tömeges megfigyelést folytat, és az európai felhasználók adatai nincsenek biztonságban az amerikai szervereken.

Az USA természetesen biztosította arról az európai hatóságokat, hogy a felhasználók adatai megfelelő védelemben részesülnek. A problémát az jelenti, hogy ezt a gyakorlatban semmi nem biztosítja; az uniós hatóságoknak nincs rálátása ezekre az adatokra, miután azokat az amerikai cég kiviszi a kontinensről, és amerikai szerveren tárolja. A Digital Rights Ireland most azt szeretné elérni, hogy az Európai Unió arra kötelezze az online közösségi médiafelületet működtető amerikai cégeket, hogy a felhasználók adatait kizárólag az Európai Unió területén működő szerveren tárolhassák. Így az uniós hatóságok garantálni tudnák, hogy idegen hatalmak titkosszolgálatai ne férjenek hozzá belföldön ötszáz millió európai állampolgár személyes adataihoz.


http://www.hidfo.ru/2016/10/ir-jogvedok-eljarast-kezdemenyeznek-az-europai-bizottsag-ellen/

Döntöttek az Európai Védelmi Unió létrehozásáról

Az Európai Parlament képviselői elfogadták “fejlettebb európai védelmi politika” létrehozásának tervezetét, beleértve az európai közös parancsnokság létrehozását is, ami kritikusok szerint a NATO aláaknázását jelenti.

Az Európai Parlament külügyi bizottsága elfogadta az Európai Védelmi Unióval kapcsolatos jelentést, amely előkészíti a tagállamok közt egy új, szisztematikus védelmi együttműködés megalapozását. A határozat arra kéri az Európai Tanácsot, hogy segítse elő a közös európai védelmi politika megteremtését, illetve biztosítsa az ahhoz szükséges pénzforrásokat.

A határozat szerint fel kell állítani egy közös uniós operatív parancsnokságot, ami a válságmenedzsment tervezését és irányítását folytatná. A képviselők emellett javasolták, hogy a tagállamok fordítsák a GDP 2%-át védelmi kiadásokra, és egy “soknemzetiségű haderő felállítására, ami elérhetővé válna a közös biztonsági és védelmi politika számára”.

A határozatot azzal indokolták, hogy az Európai Unió szomszédságában drámaian leromlott a biztonsági környezet az utóbbi évek során, ami azt jelenti, hogy Európa saját erőből kell megoldja a hirtelen adódó válsághelyzeteket.

Hetekkel korábban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke javasolta a közös uniós haderő felállítását. Ezzel kapcsolatos, szeptemberi beszédében azt mondta, az európai országok szorosabbra kell fonják a védelmi együttműködést, és ezt a Lisszaboni Szerződés keretein belül is meg lehet tenni.

Az európai hadsereg létrehozását elsősorban a britek ellenezték, de a britek Európai Unióból kilépésével ez az “akadály” elhárult. Egy brit ezredes, Bob Stewart szerint Brüsszel központosított irányítás alá akarja vonni Európát, és az európai hadsereg létrehozása egy trójai faló, amivel elvennék a tagállamok szuverenitását. A brit vezetők azonban részben amiatt ellenzik az európai hadsereg létrehozását, mert ebben a NATO alternatíváját látják megnyilvánulni; ők a kilépési referendum kapcsán egyértelművé tették, hogy a NATO-tagság megtartását támogatják, az amerikai részvétel nélkül létrehozott európai hadsereget pedig ellenzik.


http://www.hidfo.ru/2016/10/dontottek-az-europai-vedelmi-unio-letrehozasarol/

Mutyi az uniós pénzek körül: Brüsszelnek kezd elege lenni

Nem először merül fel, hogy az Európai Bizottság felfüggesztené a Magyarországhoz kapcsolódó uniós kifizetéseket, mivel az uniós támogatások hazai irányítási és kontrollrendszere számos ponton megsérti az uniós előírásokat. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a Miniszterelnökség is elismerte, számos pontban nincs egyetértés a Bizottsággal, bár állításuk szerint Magyarország nem kap olyan besorolást, ami a kifizetések automatikus felfüggesztésével járna együtt.

Az uniós források kifizetésének felfüggesztése komoly károkat okozna, mivel a költségvetési és likvid tartalékok csak rövid ideig tudnák fedezni a kieső uniós pénzeket. Az pedig köztudott, hogy a magyar gazdaság nagyban rá van utalva az uniós transzferekre. Friss felmérések szerint az előző költségvetési ciklusban mi profitáltunk a legtöbbet az uniós támogatások lehívásából.

A magyar kormánynak ráadásul az egyik fől célja az uniós források minél gyorsabb lehívása a 2014-2020-as ciklusban, így egy esetleg rossz forgatókönyv esetén a magyar vezetésnek mindenképpen gesztusokat kellene tennie Brüsszel irányába.

Mi baja Brüsszelnek

Komoly figyelmeztetés lenne a magyar kormánynak, ha az Európai Bizottság felfüggesztené az uniós források kifizetését. Október elején jelent meg a hír, hogy a 2014-2020-as költségvetési ciklushoz kapcsolódó magyar támogatási rendszer vizsgálata során olyan megállapításokra juthat az Európai Bizottság, hogy a többfokozatú skálán a hármas besorolást kapnánk. A bizottsági szabályok miatt ez a kifizetések automatikus felfüggesztését jelentené.

A kiszivárgott információk alapján a vizsgálat több súlyos problémát is talált a magyar rendszerben. Ezek közül is kiemelkedik az az uniós jogszabályi követelmény, hogy az irányító hatóságoknak befolyástól mentesen kell dönteniük az uniós pályázatokról. Magyarország esetében ez azért problémás, mert az Irányító Hatóság a Miniszterelnökségen belül működik, és nagyon magas volt a kiemelt felhívások aránya. Utóbbi azt jelenti, hogy jogszabályi döntés alapján előre eldöntik, hogy egy-egy pályázaton mely állami intézmény vagy szereplő indulhat, és így egy fix keretösszegű pályázat nyertesét gyakorlatilag előre tudni lehet. Ezzel csorbul a verseny, ráadásul a közpénzeket nem hatékonyan használják fel, ami az Unió egyik alapelve.

Ha hétköznapi nyelvén szeretnénk összefoglalni, akkor Brüsszelt természetesen az aggasztja, hogy a magyar kormány olyan pályázati rendszert alakított ki egyes területeken, ahol nem az számít, hogy ki a versenyképesebb, hanem, hogy ki ápol jobb kapcsolatot a kormánnyal. Nem új keletű dolog, hogy az uniós források táptalajt nyújtanak a mutyinak, a különböző állami intézményekkel és szereplőkkel jó kapcsolatot ápoló kormányközeli cégek pedig sorra nyerik el a kiemelt pályázatokat. A beruházások és fejlesztések egy része ráadásul jelentősen túlárazott, így összességében nemcsak rossz helyre kerülnek az uniós pénzek, hanem azokat rosszul is használjuk fel.

Azt a Miniszterelnökség is elismerte, hogy számos ponton nincs egyetértés az Európai Bizottsággal. Csepreghy Nándor viszont úgy reagált a hírre, hogy Magyarország kettes besorolást kap, azaz nem kell attól tartani, hogy a Bizottság felfüggesztené az uniós transzferek kifizetését. A Miniszterelnökség helyettes vezetője szerint viszont az Irányító Hatóság függetlensége nem lehet vita tárgya, mivel a magyar jogszabályok garantálják annak függetlenségét, és kiemelt felhívásokkal sem lehet probléma, mivel azok a magyar közbeszerzési szabályok szigorú hatályai alá esnek. A helyettes vezető tehát arra a közbeszerzési rendszerre hivatkozott, ahol a felmérések alapján az elmúlt években sokat romlott a korrupciós helyzet, sok esetben nincs verseny, a szereplők túláraznak, és még az átláthatósággal is komoly problémák vannak. Különösképpen igaz ez az uniós pénzekhez kapcsolódó közbeszerzésekre, bár abban nincsen semmi újdonság, hogy a Fidesz mindig is tagadta ezeket a visszásságokat.

Egy kutatás alapján a fideszes Voldemort, Mengyi Roland esete nem számít kirívónak, és még a tízszeres túlárazásokat sem lehet kizárni a magyar közbeszerzési rendszerben.

Ez nem politikai bosszú

A hír időzítése kapcsán sokakban felmerülhet a gyanú, hogy Brüsszelt esetleg kicsinyes bosszú vezérli, a kvótanépszavazás miatt, így akarja büntetni a Fideszt, azonban erről szó sincs. Bár vezető uniós politikusok nem egyszer fakadtak ki a magyar kormány miatt - legutóbb az olasz miniszterelnök -, amiatt nem kell aggódni, hogy másként gondolkodó uniós államokat esetleg így leckéztetnék meg. Tény, hogy az együttműködés hiánya, komoly lyukat ütött az Európai Unióban, a széthúzás pedig egyre látványosabb, azonban azt a Unió vezetőinek is tudnia kell, hogy a politika jellegű büntetések még inkább a radikalizáció útjára terelhetik a periférián elhelyezkedő országokat.

Az Európai Uniónak nem áll érdekében a politikai jellegű büntetés kiszabása, emiatt nyilvánvaló, hogy Brüsszelnek valóban a hazai eljárási rendszer súlyos problémái szúrtak szemet.

Rá vagyunk utalva az uniós pénzekre

Az uniós források felfüggesztése azért jelentene problémát Magyarország számára, mert a magyar gazdaság szinte teljes egészében van rá van utalva ezekre a pénzekre. A magyar gazdaság teljesítménye gyakorlatilag egy nagy nulla lenne uniós pénzek nélkül. Ezt az idei évre vonatkozó első negyedéves makrogazdasági adatok is alátámasztották: a növekedés eltűnt a gazdaságból, mivel az új költségvetési ciklus transzfereihez kötődő lehívások és beruházások nem pörögtek fel a korábbi szintre.

A magyar gazdasági kitettségét egy friss kutatás is alátámasztja. Az Európai Bizottság jelentése alapján 2015 végén a magyar GDP 5 százalékkal lett volna alacsonyabb, ha a 2007-2015-ös ciklusban egyáltalán nem használtunk volna EU-pénzeket. Mivel ez lefedi a teljes időszakra vonatkozó növekedést, gyakorlatilag nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy az uniós támogatások nélkül most mélyebben lennénk, mint ahol a válság előtt voltunk. Az alappályától való 5 százalékos eltérés ráadásul a legmagasabb a vizsgált tagországok között, ebből arra is lehet következtetni, hogy az uniós újraelosztás legnagyobb nyertese Magyarország volt.

A modellszámítások alapján az uniós transzferek nemcsak a gazdasági teljesítményre voltak pozitív hatásra, hanem a bérekre is: a 2007-2015 közötti időszakban a magyar lakosság egy főre eső reálbérét 4 százalékkal emelték meg az uniós támogatások, ami szintén nem egy elhanyagolható érték. A vizsgált tagországok között ez a második legmagasabb érték. Továbbá fontos kiemelni, hogy az úgynevezett teljes tényező termelékenység 5 százalékkal emelkedett meg az uniós pénzek hatására, ami a potenciális GDP egyik meghatározó faktora.

A kedvező költségvetési pozíció és megfelelő szinten lévő likviditási tartalékok miatt a magyar állam néhány hónapon át nélkülözni tudná az uniós forrásokat, hosszabb távon viszont komoly gondot okozna az államháztartásnak azok pótlása, és a belső egyensúly felborulna. A magyar kormánynak emiatt mindenképpen lépéseket kell tennie, hogy sem most, se a jövőben ne függesszék fel a források kifizetését.


TényTár

Agyonhallgatás hadijog helyett?

 

A békemenetet Kijev kapui előtt megállították és nem engedték be a városba, mert azt állították, hogy robbanóanyagot, aknákat és hasonló dolgokat találtak a Kijev felé tartó menet haladási útján. Ettől volt hangos az ukrán média egész este. A nyugati média semmiről sem tájékoztatott. Az ukrán puccskormány a hadijog életbehelyezése helyett, az oltalmazó szerepének taktikája mellett döntött. Óva inti a zarándoklókat a bombafenyegetésektől, és így kerülőútra kényszeríti a tömeget. A kijevi dombkolostor felé való átirányítás egy tipikus húzás a nemkívánatos felvonulások ellen. Így a tömeg legalább nem tud közvetlenül áthaladni Kijeven, és a városlakók nagy részét maga után vonni. Odesszában pedig az úgynevezett „Auto Maidan”-hoz tartozó terrorista blokkok állták útját odesszai lakosokat szállító Kijev felé tartó buszoknak és tartották őket több órán át fogva. A radikálisok azzal fenyegetőztek, hogy a buszok utasait elevenen elégetik. A sofőröket is halálosan megfenyegették. Habár a zarándokok tudták, hogy ez a forgatókönyv, néhány hónappal ezelőtt pont Odesszában egyszer már lejátszódott, mégse hagyták magukat a halálos fenyegetések által megfélemlíteni. Ez mutatja az ügy komolyságát és súlyát. Mindegyikük torkig van a háborúval, a terrorral, és a fenyegetésekkel. Így érték el a buszok július 26-a estéjén Kijev határát. 2016. július 27. szerda: Lezárt bevezetőutak, fenyegető jobboldali radikális erők, aknacsapdák, provokációk, halálos fenyegetések, valamint a tojással és paradicsommal való dobálás ellenére is félelem nélkül és eltántoríthatatlanul folytatták tovább békefelvonulásukat a zarándokok. A kijevi rezsim blokádjait békésen megkerülve érték el Kijev központját. A lakosok mindkét felvonulást, a keletről és a nyugatról érkezőt is ünnepélyes tapssal fogadták. Az embereknek könny csillogott a szemében. Nagyon ünnepélyes volt a hangulat. A menet elhaladt a Majdan-tér mellett, a Vlagyimir-dombokhoz azután a kijevi Barlangkolostorhoz ért. Kíváncsian várjuk, hogy ennek a nagy menetnek és a népakarat ilyenfajta kinyilvánításának lesz-e valamilyen hatása. A kormány ezidáig csendben van, a nyugati média úgyszintén. Minden megfigyelő felteheti magának a kérdést, melyik a két rossz közül a rosszabb: egy újabb vérfürdő, mint az első Majdan idején és a civil lakosság továbbbombázása keleten, vagy pedig a kitartó félrevezetés a világ többi része felé, míg aztán a magára hagyott tömeg az erőlködéstől és fáradságtól rezignáltan több száz kilométerre megint visszatér. Ebből az eseményből négy dolog látszik igazán: 1. A nép belefáradt a háborúskodásba, gazdaságilag kivérzett és abszolút elégedetlen ezzel a rákényszerített kormánnyal és annak a politikájával. 2. Ez a nép semmiesetre sem erőszakos, és semmilyen valódi veszélyt nem jelent az ukrajnai puccskormány részére. 3. Bármely kormány kihasználja egy béketűrő nép gyengeségeit azért, hogy saját akaratát kíméletlenül keresztülvigye. 4. Végeredményben ennek a háborút szenvedett népnek mindig ugyanaz lesz a sorsa: vagy kiirtják háborúval és erőszakos terrorral, vagy egyszerűen elhallgattatják. Egy ilyen nép, amely százezer számra kész áldozatot hozni, képes gyalogosan akár 1100 kilométert is maga mögött hagyni azért, hogy imádkozva felhívja a figyelmet a külső és belső szükségleteire. Valószínűleg fájdalmasabb, hogyha a népre erőltetett kormány elhallgat mindent az egész világ elől, mint akár az odesszai gyilkos lángok. A nyugati fő média a puccskormánnyal összefogva szégyenletesen cserbenhagyja az ukrajnai népet, eltusolja az ilyen hangos halálsikolyt és a soha nem látott áldozathozatalt, arra hivatkozva hogy túl kevesen voltak. A megalázott ukrajnai nép láttán joggal mondhatjuk: Megint HAZUDNAK!

 

A migránsok miatt menekülnek a németek Németországból

Több mint egymillió migráns érkezett Németországba az elmúlt egy év során, és ugyanebben az időszakban közel 140 ezer német hagyta el az országot véglegesen. A migránsok érkezésével egyre több német állampolgár próbál más országokban új életet kezdeni.

A Die Welt információi szerint az utóbbi tíz év folyamán több mint 1,5 millió német hagyta el Németországot, és az elvándorlás növekvő tendenciát mutatott a migrációs válság fokozódása idején. Ez alátámaszthatja, hogy a német lakosság besokallt a kancellár migránsbarát politikája, és a formálódó médiacenzúra miatt.

Brutális médiacenzúra működik Németországban

A lap ráadásul azt írta, főként a magasan képzett szakemberek költöznek el Németországból. Az országba érkező migránsok azonban többnyire semmilyen képesítéssel nem rendelkeznek; a rendőrségi adatok szerint tekintélyes hányaduk analfabéta, írni-olvasni még a saját anyanyelvén sem tud.

Frank-Jürgen Weise, a német migrációs hivatal vezetője szerint év vége előtt további 300000 migráns érkezhet. A hatóságok integrációs törekvései azonban továbbra is sikertelenek, emiatt a kormány utóbb inkább annak jogi kereteit próbálja megteremteni, hogy a menedékjogot meg nem szerző közel-keleti migránsokat minél hamarabb deportálni tudják.


http://www.hidfo.ru/2016/10/a-migransok-miatt-menekulnek-a-nemetek-nemetorszagbol/