Izrael több tízezer bombát kap “védelmi célokra”

Az amerikai szenátus elfogadott egy újabb tervezetet, miszerint 1,87 milliárd dollár értékben adnak el fegyvereket Izraelnek. Az új fegyverüzlet részeként 750 bunkerromboló bombát, 3000 Hellfire rakétát, 250 közepes levegő-levegő rendszert és 4100 GPS-irányítású, ún. sikló-bombát adnak el, emellett az üzlet részét képezi 14500 rakétavezérlő rendszer, amivel az izraeli haderő korszerűtlen rakétáit GPS-vezérlésűvé tudják átalakítani. A fegyverüzletet bonyolító Defense Security Cooperation Agency közleménye szerint a bombákat “védelmi célokra” adják.

A DSCA szerint Izrael kezdeményezte az új fegyverüzletet, és az “csak olyan fegyvereket tartalmaz, melyekkel az ország már rendelkezik”. Ugyanakkor az izraeli sajtó szerint az üzlet közvetlen köthető az Iránnal az atomenergetika terén folytatott tárgyalásokhoz. Benjamin Netanyahu állítólag nyomást gyakorol az amerikai kormányra annak érdekében, hogy F-35-ös vadászgépeket és más, korszerűbb fegyverrendszereket is kapjanak. Izraeli sajtóorgánumok szerint a kormány azzal számol, hogy amint Iránnal megszületik a végső megállapodás és a nyugati országok eltörlik a szankciókat, megrendülhet a Közel-Keleten Izrael eddig betöltött szerepe, vagyis, hogy az ország az Egyesült Államok és a nyugati országok elsődleges támogatottjaként működhet, és ezzel monopolhelyzetet tarthat fenn a térségi országokkal szemben.

A helyi sajtó arra is felhívja a figyelmet, hogy minél tovább húzódik az Iránnal folytatott tárgyalás, annál nagyobb mértékű fegyverkezési verseny alakulhat ki a térségben. Oroszország légvédelmi rendszereket szállít Iránnak, mert a tárgyalások végső eredményét nem valamiféle nemzetközi jogi norma, hanem a résztvevő hatalmak közti katonai erőegyensúly fogja meghatározni. Oroszország emiatt igyekszik javítani Irán tárgyalási pozícióján, az Egyesült Államok pedig egyre nagyobb arányú katonai erővel jelenik meg a térségben, hogy ezt ellensúlyozza. Az izraeli kormány a tárgyalássorozat kezdete óta magát az Iránnal folytatott tárgyalásokat ellenzi, mivel úgy értékeli, hogy az energetikai együttműködésen felül Irán éveken belül elsődleges felvásárló piaccá válhat a fegyveripari cégek számára is, ami viszont Izrael pozícióit gyengíti.

Az újabb amerikai-izraeli fegyverüzlet kapcsán szakértők a Gázai-övezet elleni újabb “háborúra” (amennyiben az egyoldalú pusztítást lehet annak nevezni) is hivatkoznak. Eszerint a kormány amiatt kell kierőltessen egy újabb fegyverüzletet, mert Izrael kezd kifogyni a modern fegyverzetből. A Gázai övezet szétbombázása során ugyanis olyan mértékű “hiány” keletkezett, amit a saját ipar nem tud pótolni, és időközben az Iránnal folytatott tárgyalások is a megállapodás irányába mutatnak.

Eközben az amerikai kormánynak szintén érdeke a Izraelnek történő fegyvereladás. Miközben Irán orosz légvédelmi rendszerekhez jut, Washington az Izraelnek történő fegyvereladások fokozásával gyengíti Irán tárgyalási pozícióit. A bunkerromboló bombák eladása szintén arra vezethető vissza, hogy Washington a mélyen a föld alatt található iráni nukleáris létesítmények elérését akarja lehetővé tenni Izrael számára, hogy így keményebb elvárásokat fogalmazhasson meg az Iránnal folytatott tárgyalássorozat lezárásaként.

http://hidfo.ru/2015/05/izrael-tobb-tizezer-bombat-kap-vedelmi-celokra/

Maradék-Ukrajna te csodás!

Valcman Nyalókakirály № 274/2015 számú elnöki rendelete. Eszerint a nyár közepén már katonai szolgálatra vezényelhetik 57 éves korukig Maradék-Ukrajna férfi alattvalóit is.

A Nyalókakirály által nyárra vizionált “orosz lerohanás” idején már a vének zászlóaljai védenék birodalmát. Indoklás (hivatalosan) az öregek általában rendelkeznek katonai képzettséggel. (Nem hivatalosan: a nyugdíjfolyósító-közvetve a kincstár-tehermentesítése.)

Ma aztán a díszes kijevi bagázs átruccan Rigába, az EU “Keleti Partnerség” című kétnapos főnöki bulijára. Pavlo Klimkin-Valcman külügyére-már jelezte is az elvárásait: ADJON JELET az EU Rigában, hogy Maradék-Ukrajna vízummentességet fog kapni az Uniótól.

Donald Tusk meg is adta tegnap este. Benyögte, hogy-utalva mintegy Nyalókakirálynak a BBC-részére adott interjújára- miszerint “van egy álmom…”- az álmodozás joga a Keleti Partnerség programba bevont Grúzia, Moldova és Ukrajna vezetőit és polgárait megilleti. Ám az ilyen vízummentességről, csatlakozásról, meg egyéb marhaságokról addig fölösleges még álmodozniuk is, amíg a FELTÉTELEKNEK ELEGET NEM TESZNEK! (Valcman “álmáról” pedig a lényeg: azt makogta a BBC-nek, hogy olyan álma van, hogy miután leköszön Maradék-Ukrajna trónjáról, EU-s parlamenti UKRÁN képviselőként fogja majd múlatni az idejét a Brüsszel-Kijev-Strasbourg bűvös háromszögben.)

Ezenközben pedig Valcman birodalma “őrületes iramban” építgeti az Európai Unió vélt keleti határainak rá eső szakaszán az Ukrán Nagy Fal névre keresztelt védművet.

A Medve rohamát feltartóztatni hivatott “erődítmény” létesítési munkálataira az idei esztendőben egymilliárd grivenyt fordítana Maradék-Ukrajna, az amúgy üresen kongó kincstárból. Egymilliárd hrivnya amúgy nem egy hatalmas összeg lenne, de annak jó ha harmada-negyede “hasznosulna a nemes cél” érdekében, de hát vannak a Nagy Falnál magasztosabb célok is. A politikusi zsebek.

https://balrad.wordpress.com/2015/05/21/maradek-ukrajna-te-csodas/

Megelégedni az élettel

Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel.

Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.

Wass Albert

Orbán Viktor tegnap egy pillanat alatt porrá zúzta az EU csalókat.

____________________________________

ORBÁN GYŐZÖTT AZ EU ELLEN

Aki tegnap látta az élő közvetítést Strasbourgból, az jól szórakozhatott, mert ennyi mocskot látni, közvetlen közelről nem semmi. Orbán már a korábbi években is dörömbölt az EU kapuján, hogy szólni akar, de eddig próbálták lekezelni, lefékezni. Tegnap viszont döntő sikert aratott. Valójában rövid és velős beszédében három dologra tért ki. Egy. Az EU menekültügyi politikájának aljasságát leleplezte. Kettő. Sikerült neki megválaszolni a halálbüntetési ügyekre is, mivel  a süketek számára is kijelentette, hogy mi az élet pártján vagyunk. Valójában az EU meg a gyilkosok pártján áll, hiszen a gyilkosoknak szabad kezet adnak és ezt ők európai "értékeknek" nevezik. Három. Visszautasította a hazai patkányok támadását, akik az EU-ban mocskolták Magyarországot. Nemhogy az EU-ban, de a világ egyetlen országában sincs olyan, hogy egy külföldi fórumon ellenzéki pártok mocskolják saját hazájukat Ilyen gyalázat csak nálunk fordulhat elő, ami a zsidókommunisták műve. De nemcsak ezek a pojácák leplezték le magukat, hanem az EU balos, komcsi, zöld és liberós csahosai is. Mindegyik párt képviselője habzó szájjal begerjesztette magát, cékla fejjel hadonásztak és ordítoztak. Orbánt és Magyarországot a vádlottak padjára akarták ültetni, miközben Orbán falat tört. A zsidó hazugság falát megtörte, hiszen mára már a tagországok fele nem ért egyet az EU menekültügyi javaslatával. Végül Orbán sikeres sajtótájékoztatót tartott, ahol visszavágott minden hazug és álságos kérdésre.

Ezek után az ember, a hazai néző azt gondolhatná, hogy a nagy nyugati lapok beszámolnak és véleményt alkotnak Orbán sikeres szerepléséről is cáfolhatatlan mondanivalójáról. Ezzel szemben néma hallgatás van. A nyugati és hazai zsidósajtó kussol. Kíváncsiak leszünk mikor fognak a nyugati mocskok fölocsúdni? Nem kell erre már sokat várni. Tiszta hazugság az, hogy Orbán EU-s harcai csak színjátékok és hazai helyzetét akarja ezzel menteni, palástolni. Orbán erre nem szorul rá, ő most távlatokban gondolkodott és cselekedett. S döntő csapást mért a nyugati bűnözőkre.

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/orb%C3%A1n-porr%C3%A1-z%C3%BAzta-az-eu-band%C3%A1t

Siralmas a helyzet Magyarországon - íme, a döbbenetes adatok

A magyar cégek 73 százaléka szerint a korrupció és a vesztegetés széles körben elterjedt az országban, ez pedig jóval magasabb mind a régió, mind a fejlett országok adatainál – derül ki az EY friss Európai Visszaélési kutatásából.

A gyorsan változó gazdasági környezetben kihívásokkal teli az üzleti piac, ezen pedig nehéz folyamatos növekedést elérni, ami viszont hatással van a korrupció mértékére is - mondta el szerdai sajtótájékoztatóján Biró Ferenc, az EY Visszaélés-kockázatkezelési Szolgáltatások üzletágának partnere. A bizonytalanságot az is növeli, hogy nőtt a politikai instabilitás azokban az országokkal, amelyekkel kereskedni akarunk, így például az ukrán válság miatt itthon a gazdasági szankcióktól való félelem is magasabb, mint máshol.

Ide kapcsolódik, hogy a felmérés során azt is megkérdezték, hogy milyen elvárások vannak a menedzsmenttel szemben. A magyarországi adatok kiugróak, hiszen amíg itthon a válaszadók 61 százaléka mondta azt, hogy elvárás a bevételek növelése, addig Kelet-Európában ugyanez az arány már csak 52 százalék. Ennek egyik oka Biró szerint, hogy a Magyarországon dolgozó cégeknek csak a fele érzi úgy, hogy a cégvezetőség (magyar leányvállalat esetén az anyacég) megfelelő mennyiségű információ birtokában van az adott üzleti egység pénzügyi eredménye megbízhatóságának megítéléséhez. Ezzel egyébként jóval a nemzetközi szint alatt vagyunk: a régióban 63, a fejlett országoknál 66, a gyorsan fejlődőknél pedig 72 százalékot mértek.

Ezek után nem meglepő, hogy amíg itthon 41 százalék mondta azt, hogy nyomás nehezedik a vezetőségre, hogy a cég magas kockázatú piacokon terjeszkedjen, addig a térségben csak 29 százalék. Ennek megfelelően a magyar cégek nagyobb kockázatot vállalnak: kereskedni próbálnak a kockázatosabb piacokkal, mint például Afrika, vagy éppen megszegik a szankciókat, hogy teljesíteni tudják a tulajdonosok profitelvárásait - magyarázta Biró, aki szerint mindez jelentősen növeli a korrupciós kockázatokat. Mindezzel összefügg a pénzügyi eredmények hamisítása: sajnos ebben a tekintetben is az élmezőnybe tartozik Magyarország: itthon a válaszadók 42 százaléka szerint ez előfordulhat a saját iparágában; ez pedig 5 százalékkal magasabb a globális átlagnál.

Magasan az átlag felett

Mindent összevetve itthon a megkérdezettek 73 százaléka mondta azt, hogy a vesztegetés és a korrupció gyakori jelenség az üzleti életben, ami 10 százalékkal több mint a régiós átlag, és több mint duplája (!) a fejlett országok adatainak. Az adat idén ugrott meg markánsan, amiben valószínűleg szerepet játszhatott az is, hogy egyre többet olvasni a korrupcióról a médiában. Márpedig minél többet olvasok róla, annál jobban hiszem, hogy ez van - vélte Biró.

Amikor azt kérdezték, hogy mely cselekedet elfogadható, akkor a magyar válaszadók 15 százaléka szerint a készpénz felajánlása még ebbe a kategóriába tartozik, de 14 százalék említette a személyes ajándékok felajánlását, míg 11 százaléka szórakoztató programok elfogadását. A válaszadók nagyon jól tudják, hogy mit lehet és mit nem, ám annak ellenére, hogy tudja, mit nem szabad, mégis megcsinálja - kommentálta az adatokat Biró, aki szerint éppen ezért ez az egyik legfőbb feladat a korrupció elleni küzdelemben: meggyőzni a cégeket, hogy ha tudják, hogy törvényellenes, amit csinálnak, akkor ne csinálják. Ez azonban hosszú folyamat, az alapoktól kellene elkezdeni a gondolkodásmód megváltoztatását. Sokat segítene az is, hogyha a lengyel példára felállna egy erős korrupcióellenes szervezet. Ha a cégvezetők azt látják, hogy a kollégáik valóban több évnyi letöltendő börtönt kapnak a különböző csalásokért, akkor, ahogy Lengyelországban, itthon is elindulna egyfajta csökkenés a korrupciós esetek számában - mondta Biró.

A magyar válaszadók 53 százaléka szerint szigorodott a szabályozás szintje az elmúlt két évben. Ide kapcsolódó érdekes megállapítása volt ugyanakkor a kutatásnak, hogy a hazai cégek 21 százaléka szerint a vesztegetés és korrupcióellenes szabályzatok éppen az üzleti növekedéstől vonják el a levegőt. Nem minden szabálymódosítás hozta tehát azt az elvárt hatást, amit a jogalkotó akart - kommentált Biró, aki szerint a korrupció terjedésére mindenképpen hatással van komoly szabályozói rendszer is, aminek egyre nehezebb megfelelni. Éppen ezért fontos, hogy olyan szabályokat hozzon a mindenkori állam, amiket be lehet tartani és be is tudják tartatni a cégek - emelte ki Biró.
Napi

“Kirúgtak, aztán közmunkásként aláztak meg ugyanott”

Arra, hogy közalkalmazottakat könnyen közmunkásokra cseréljék, 2013 novembere óta van jogi lehetőség. Ekkor törölték el, hogy egy önkormányzathoz vagy egy intézményhez csak akkor lehet felvenni közmunkást, ha azzal statisztikailag nő a létszám – azaz közben nem bocsátanak el „valódi” dolgozót.

Lapunknak sikerült beszélnie valakivel, akivel ugyanez történt. Már nem közmunkás, elege lett a megaláztatásból. Nem akarta, hogy felismerjék, így nevét és volt munkahelyét nem közöljük.

Hol dolgozott?

Egy vidéki kulturális intézményben voltam részmunkaidős közalkalmazott nyolc éven keresztül egészen 2011-ig. Aztán átvette az intézményt a megyétől a helyi önkormányzat. Ekkor megszűnt a munkaköröm is. Engem és még egy nyugdíjkorhatár előtt álló munkatársamat rúgták ekkor ki.

Mondták akkor rögtön, hogy majd visszaveszik önt közmunkásként?

Nem, körülbelül hat hónap múlva hívtak vissza közmunkásnak, ugyanabba a munkakörbe, amit korábban is végeztem.

Mit szólt hozzá?

Örömmel elvállaltam, mert szenvedélyesen imádtam a munkámat. Már ekkor megkaptam az egyik volt munkatársamtól – aki megmaradt közalkalmazottnak – hogy én csak mint közmunkás vagyok ott. Holott ugyanazokat a feladatokat láttam el közmunkásként, mint amit előtte nyolc évig közalkalmazottként. Annyi volt a különbség, hogy korábban napi négy órát dolgoztam, a közmunkaprogram előírásai miatt pedig ekkortól hat órát.

Kevesebbet keresett a közmunkával?

Éppen a hat óra miatt nem, nagyjából ugyanúgy jöttem ki belőle, csak aztán letelt a közmunka, pár hónap pihenő következett a következő közmunkaprogram kezdetéig. Akkor ismét visszahívtak, ugyanabba a pozícióba. Elfogadtam, mert egyrészt a munkám töretlenül a szenvedélyem volt, másrészt a városban, ahol élek, enyhén szólva nem sok munkalehetőség akadt már akkoriban sem.

Ez még mindig nem a kulturális közmunka volt, hanem a hagyományos. (Hogy mi a különbség, arról oldalt, a keretes anyagunkban olvashat.) Miután letelt, részmunkaidős határozott idejű szerződést kötött velem az önkormányzat, hogy dolgozzak továbbra is a régi munkahelyemen. Ekkor kezdődtek el igazán a problémák.

Miért?

Egyszer csak felvettek kulturális közmunkásokat nyolc órában, akiknek beszámították a bérükbe a végzettségeiket is. Én mindvégig úgy voltam elkönyvelve, mint akinek csak nyolc általánosa van. Én ott dolgoztam közmunkás éveimet is beleszámítva akkor már tizedik éve, és jönnek teljesen idegenek, akiket nyolc órában foglalkoztatnak.

Mit szólt hozzá a főnöke?

Eleinte teljesen jó viszonyban voltunk, miután kirúgtak, ő hívott vissza, hogy közmunkásként alkalmaznának. Akkor romlott el a viszonyunk, amikor az említett kulturális közmunkások jöttek. Nekem nem is szóltak, hogy ilyeneket vesznek fel, pedig azzal én is jobban jártam volna, hiszen érettségim is van, amivel többet kereshettem volna, mint ahogy el voltam könyvelve, nyolc általánost végzettként.

Amikor rákérdeztem a főnökömnél, hogy miért nem szóltak, először hárított, azt mondta, ő se tudott róla, hogy ilyen dolgozók jönnek. Aztán később már azt mondta, azért nem lehetett engem átvenni kulturálisnak, mert a határozott idejű szerződésemet nem lehet megszüntetni.

Mi történt azután, hogy lejárt a szerződése? Foglalkoztatták volna tovább?

Igen, újra felvettek volna közmunkásként, de szerintem annyira megalázó volt a helyzet, hogy nem vállaltam. Én ott vagyok ennyi éve, valójában mindenki elégedett a munkámmal, a hozzáállásommal, és erre jönnek idegenek, és ők többet érnek, jobban számítanak, mint egy rutinos, régi dolgozó. Ellehetetlenítve éreztem magam, és méltatlannak is tartottam ezt az egészet.

Másrészt azért sem vállaltam el, mert közben lett egy másik részmunkaidős állásom, a közmunka mellett pedig nem tarthattam volna meg. Ha pedig a közmunkát választom, akkor nyilvánvalóan életem végéig közmunkás leszek. A kormány érdeke az olcsó munkaerő, a foglalkoztatottság növelése, visszavezetni az embereket a munka világába, de engem hova vezettek vissza? Oda, ahonnan kirúgtak? Egyébként is, mit takar az, hogy valakit, aki már valaha dolgozott, visszavezetnek a munka világába?

Később nem keresték meg újra önt?

De, pár hónap múlva az egyik önkormányzati képviselő keresett meg telefonon, hogy továbbra is fogadjam el és vállaljam el a közmunkát a volt munkahelyemen. Kérdeztem, miért? Erre azt a választ kaptam, „mert lehet, hogy az vezet vissza a státuszomhoz”. Ahhoz, amit megszüntettek, amikor kirúgtak a közalkalmazotti állásomból. Én erre azt mondtam, amióta kirúgtak, már többször voltam ugyanott közmunkás, státusz sehol. Mi rá a garancia, hogy most visszakapom? Amire az önkormányzati képviselő csak annyit mondott: semmi. Ekkor azt feleltem, akkor miről beszélünk, majd elköszöntem.

Egyébként közmunkára általában mindig ugyanazokat az embereket veszik, illetve hívják vissza, tehát a többieknek így kevesebb esély jut a közmunkára is. Kérdem, ha szükség van az adott munkakörre, az adott ember jól is végzi a dolgát, akkor miért kell emberileg kizsigerelni, megalázni? Miért kell sunnyogni, és fű alatt elintézni emberek sorsát?

Nem is az anyagiakra gondolok elsősorban, mert egyedül élek, hanem arra, hogy teljesen hiányzik az emberség a rendszerből.

Az állami intézményekben egyre több a közfoglalkoztatott, februárról-márciusra 38,9 százalékkal nőtt a létszámuk. A legtöbb közmunkás három intézménynél, a Nemzeti Művelődési Intézetnél, a Magyar Közút Zrt.-nél és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnál dolgozott márciusban, összesen 10875-en.

A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Galló Istvánné hétfőn bejelentette, hogy ők nem állnak meg a tiltakozásnál. Úgy tudják, 4000 kollégájukat foglalkoztatják közfoglalkoztatási jogviszonyban a Kliknél (ez a januári adat, márciusra ez a szám 2300-ra csökkent). Ezért pénteken elküldték a parlamenti pártok frakcióvezetőinek, a parlament kulturális bizottsága tagjainak és Balog Zoltánnak a köznevelési törvény módosítását célzó javaslatukat.
Ha ezt elfogadnák, megszűnne az a kiskapu, amely ma lehetőséget ad arra, hogy ezeket az embereket ilyen jogviszonyban alkalmazzák a Kliknél – mondta Galló Istvánné.
(vs)

Elkezdődött a végjáték a Dnyeper két partján!

Minden jel szerint megkezdődött Maradék-Ukrajna agóniája. A Szocsiban megejtett Kerry-látogatás követően viharos gyorsasággal épül le a szemünk láttára Maradék-Ukrajna. Mindezek tükrében már-már szarkasztikusnak tűnhet Oroszország külügyminiszterének tegnapi nyilatkozata.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint országa nem tartja tragédiának szomszédai európai uniós integrációját.

Az orosz külügyminiszter az orosz parlament felsőházában tartott szerdai meghallgatáson hozzátette: fontos, hogy az Európai Unióval kapcsolataikat erősítő országok a folyamat közben ne sértsék meg Oroszország és más államok “törvényes érdekeit“.

A “Rosszijszkaja Gazeta” című újságnak nyilatkozva pedig Szergej Lavrov “meglepőt húzott”: Brüsszelben tanyázó maroknyi “jezsuita gruppocskát” emlegetett, amely elszántan blokkolja az EU minden normális törekvését az Oroszországhoz fűződő viszony jobbítása érdekében.

Kijevben a közterületeken kezd elhatalmasodni a törvénytelenség. Bandaháborúk tombolnak, és elszabadult hordák pusztítanak. Politikai okai nincsenek-látszólag-ám egyre világosabb: Maradék-Ukrajna széthullása feltartóztathatatlan. Az ország politikai elitjének mindent lerabló zsiványcsapatai kizárólag a zsákmányszerzéssel vannak elfoglalva, a társadalom pedig az ököljogra hagyatkozik.

A Verhovna Radában élénk élet zajlik amúgy! Jacenyjuk kezdi vesztét érezni. Jelzéseket kapott az USA-Gazdától, hogy elégedetlenkednek miatta. Márpedig ő bizonyítani szeretne. Ebbéli igyekezetében törvényjavaslatot terjesztett be, hogy a tehetetlen hadsereg helyett ENSZ-vagy EU-s haderő gondoskodhasson Maradék-Ukrajna egybentartása felett. Vagy: MAGÁNHADSEREGEK behívásával biztosítsák úgymond a rendet. Mindezzel együtt ő is érezheti a veszélyt, mert olyat mondott, amit még néhány hónappal ezelőtt ki nem ejtett volna a száján: ő hajlandó távozni magas hivatalából-HAZÁJA ÉRDEKÉBEN!

Nyalókakirály pedig már nyíltan arról elmélkedik-birodalma hitelezőinek legnagyobb aggodalmára-hogy mi lenne akkor, ha Maradék-Ukrajna bejelentené: NEM FIZETI HITELEIT! Pedig ma már olyan adót is megszavazott a Rada, hogy az 50 ezer euronál értékesebb járművek után külön adót kell fizetni. (Autók, hajók, repülő szerkezetek után. Van belőlük szép számmal. Gondolhatjuk mekkora lehet a baj, ha már ezt a törvényt is sürgősséggel szavazták meg!)

Financiális gondjaikat tovább növeli, hogy a 2013 végén Oroszország által hárommiliárd dollár értékben fölvásárolt államkötvények esedékes visszavásárlását sem képesek már fizetni. Emiatt Oroszország bejelentette, hogy ha ez bekövetkezik, NEMZETKÖZI BÍRÓSÁGHOZ fordul igazságtételért.
(Kétsége senkinek afelől nem lehet, hogy a bíróság miként döntene ez esetben. Ám a kérdés az, hogy az ítéletnek miként tudna Oroszország érvényt szerezni? Erre ugyanis mindeddig példa Európában-legalábbis ismereteink szerint-mindezidáig nincs!)

Ám Maradék-Ukrajna süllyedő hajójáról menekülnek az importált “szagemberek”! Natalja Jaresko pénzügyminiszter minapi bejelentése után-miszerint Oroszország nélkül nincs ukrán jövő-még aznap kiugrott a buliból két neves “ukroamerikanyec” tanácsadó: Alekszandr Borovik, és a grúz származású Dzsaba Ebanoidze.

Arra a hírre pedig, hogy már John McCain washingtoni hiéna is keresztet vetett kijevi istápoltjaira, ma Ajvarasz Abromavicsjusz észt exportból érkezett gazdasági miniszterhelyettes és tanácsadója Janiki Merilo is a lehető leggyorsabb távozás mellett döntöttek. Már ma távoztak is hivatalukból.

A Maradék-Ukrajnáról kialakuló összkép alapján tűnhet talán Szergej Lavrov “vigyétek Ukrajnát ha akarjátok” kijelentése szarkasztikusnak. Szomszédunk már nem vonzó a Nyugatnak. Egy haldokló közeli végét látva nincs az a doktor, aki vállalná a gyógyítást.

Valaminek azonban történnie kell. Minden jel szerint Natalja Jaresko mondta ki a lényeget: Oroszország nélkül Ukrajnának nincs jövője! Jaresko pedig-dacára hogy őt az USA-ból importálta a Gazda ajánlására a Jacenyjuk adminisztráció-valamilyen szinten azért megmaradt szlávnak. Ebből fakadóan pedig tisztában van azzal, hogy minden mesterkedés és gonosztett dacára is Oroszország a hugicát látja Maradék-Ukrajnában, nem pedig a letiprandó perszónát!

https://balrad.wordpress.com/2015/05/20/elkezdodott-a-vegjatek-a-dnyeper-ket-partjan/