John Kerry ultimátumot adott Szíriának

John Kerry amerikai külügyminiszter ultimátumot adott Szíriának: megkezdi a “politikai átmenetet”, vagy megkockáztatja annak minden következményét, hogy az Egyesült Államok maga alkalmazza a “politikai átmenet” egy “új megközelítését”.

Tony Cartalucci, Bangkokban élő geopolitikai szakértő a New Eastern Outlook magazinban megjelent értekezésében bemutatta a szíriai háború befejezésének alternatíváit – a szakértő levezette, hogy egyik lehetséges forgatókönyv sem tekinthető egyértelműen pozitív végkimenetelnek, mert a ma is tapasztalható politikai erővonalak mentén Szíria vagy elveszíti függetlenségét és beköszönt egy a háborúhoz képest békésebbnek mondható időszak, vagy megőrzi függetlenségét, de ebben az esetben állandó kockázatként jelen marad a terrorizmus kiújulásának lehetősége. Cartalucci levezetése szerint értelemszerűen a függetlenség és stabilitás kettősségének megőrzésén dolgozik a szíriai rezsim, de egy ilyen forgatókönyv megvalósulása az amerikai külügyi érdekérvényesítés számára akadályt jelent. John Kerry ennek megfelelően ultimátumot adott a szíriai államfőnek: szerinte az ország meg kell kezdje a politikai átmenetet, aminek természetesen az USA által előírt normáknak kell megfelelnie. A szakértő azonban felteszi a kérdést:

“Miért gondolja úgy Washington, hogy joga van ráerőltetni akaratát egy az Egyesült Államok határaitól tízezer kilométerre található országra?”

Cartalucci szerint az a tény, hogy Szíriában máig működnek terroristák, egyértelműen visszavezethető az amerikai érdekérvényesítésre, hiszen az amerikai külügyminiszter már nem is próbálja leplezni, hogy Washingtonnak konkrét elképzelései vannak egy távoli, független ország jövőjéről – és ennek megfelelően ultimátumokat ad az ország demokratikusan megválasztott vezetőjének. “John Kerry mindeddig soha nem szolgált magyarázattal arra, honnan veszi a jogot az Egyesült Államok ahhoz, hogy döntéseket hozzon egy az USA határaitól tízezer kilométerre, a Közel-Keleten található független ország jövőjéről. Pedig legutóbb azt is megengedte magnak, hogy ultimátumot adjon Damaszkusznak.”

Idáig tart az amerikai érdekszféra

Cartalucci ráadásul egy amerikai újságírót, Bradley Klappert (Associated Press) idézi, aki beszámolt arról, hogy John Kerry augusztusig adott időt Bassár el-Aszad szíriai államfőnek, hogy megkezdje az úgynevezett “politikai átmenetet” – ellenkező esetre pedig azt helyezte kilátásba, hogy Szíriának viselnie kell az USA saját válságrendezési megközelítésének összes következményét. Az amerikai újságíró szerint valószínűtlen, hogy a Fehér Ház “felhatalmazást adna az amerikai hadsereg szíriai bevetésére”, ehelyett térségi szövetségeseik fognak fegyvereket szállítani az országban működő terroristáknak.

Cartaculli az Independent egy korábbi jelentésére hivatkozva azt írja, hogy Szaúd-Arábia és Törökország látja el fegyverrel az “ellenzéki csoportok” egy közös parancsnoki struktúráját, amihez hozzátartoznak olyan dzsihádista szervezetek is, mint az al-Nuszra Front. Emellett azt írja, Washington nagyon is tisztában van azzal, hogy a “mérsékelt” csoportoknak küldött fegyverek a terroristákhoz kerülnek – ennek ellenére folytatja ezt a gyakorlatot, mert a szíriai rezsim megdöntésére kidolgozott stratégiának részét képezi, hogy az országban hosszú távon bizonytalan helyzet kell uralkodjon a mindenhol jelen lévő terrorszervezetek tevékenysége okán – Washington emiatt nem is törekszik arra, hogy különbséget tegyen “mérsékelt ellenzék” és dzsihádisták közt.

A New Eastern Outlook elemzése emellett észrevételezi, hogy Washington ugyanazt a “megközelítést” alkalmazza Szíriában is, amit korábban Líbiában: megpróbált egy úgynevezett “repüléstilalmi övezetet” létrehozni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy önhatalmúan kijelöl egy területet a független ország légterében, ahol csak az amerikai légierő lehet jelen, az adott ország saját légierőjének gépeit pedig lelövik. Ez a lépés lehetővé teszi, hogy a Washington által fegyverzett terroristák a földön megdöntsék a független ország kormányát, miközben az amerikai légierő nem engedi, hogy az ország saját légierője megakadályozza a terroristák gyors előrenyomulását. Moammer Kadhafi bukása szinte azonnal bekövetkezett a NATO “repüléstilalmi övezetének” életbe léptetését követően, de Szíria esetében ez a módszer problémákba ütközött, mert egy szövetséges ország – Oroszország – légierője kormányközi egyezmények keretén belül, legitim módon csapást mért a terrorszervezetekre. Az Egyesült Államok nem vállalta fel az Oroszországgal való közvetlen összeütközést – ehelyett egy szövetséges NATO-országgal, Törökországgal lövette le az orosz légierő egy gépét, “figyelmeztető jelleggel”. Washington indirekt fenyegetése azonban nem vonta magával a várt “következményeket”, John Kerry így a mai napig újabb és újabb ultimátumokat kénytelen adni, és Szíria mint állam máig megőrizte stabilitását.

http://www.hidfo.ru/2016/05/john-kerry-ultimatumot-adott-szirianak/

Törökország vezetői is profitálnak a szíriai műkincsrablásokból

Szíria kulturális minisztere arról számolt be, hogy Törökország segíti a terroristákat a háború során elrabolt műkincsek külföldre csempészésében, és az Erdogan-rezsim maga is profitál a műkincstolvajok tevékenységéből.

Issam Halil, Szíria kulturális minisztere a Ria Novosztyi hírügynökségnek adott interjú során azt mondta, Törökország segíti a terroristákat abban, hogy a lopott műkincseket átcsempésszék a szíriai-török határon, majd külföldre továbbértékesítsék. Elmondása szerint a szíriai hatóságok a frontvonal mozgásától függően számos megelőző intézkedést hoztak, így Palmyra kifosztása és lerombolása előtt a műkincsek tekintélyes részét biztonságos helyre menekítették. Ettől függetlenül azonban, amit nem mentettek ki időben, azt a Daes terroristái összegyűjtötték és átcsempészték a török határon.

„A terrorszervezetek kirabolták az általuk ellenőrzés alá vont területeket, és a történelmi emlékeket Erdogan jóváhagyásával Törökországban értékesítik. Erdogan kormánya maga is részt vesz a terroristák segítésében, akik így külföldi támogatással lopják az olajat, és rabolják el, majd szervezett módon hordják külföldre az értékes műkincseket.” – mondta. Halil az interjú során arra is kitért, hogy a török hatóságok nem csak segítettek a műkincscsempészetben, de közreműködnek abban, hogy a terroristák és a kereskedők egymásra találjanak a feketepiacon.

Korábban Szíria régiség- és múzeumügyi főbiztosa, Maamun Abdel Karim a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, Törökország egyértelműen visszautasította a felkérésüket és nem hajlandó együttműködni a határon átcsempészett műkincsek felkutatásában, valamint visszaszolgáltatásában.

http://www.hidfo.ru/2016/05/torokorszag-vezetoi-is-profitalnak-a-sziriai-mukincsrablasokbol/

Szalafista mecset mellé építenek menekülttábort a németek

Új menekültközpontot építtet Németországban egy rejtélyes „magánbefektető”, akinek a tervei szerint a létesítményt egy szalafista mecsettől száz méterre kezdik építeni. A CSU politikusai nem értik, mi történik, de a német titkosszolgálatoknak már rég nincs „kapacitása” megfigyelni a terroristákat, így könnyítést jelenthet számukra, hogy az egyébként is megfigyelt mecset mellett épül a menekülttábor.

A Regensburgban épülő létesítményről a Die Welt napilap közölt jelentést, hangsúlyozva, hogy ez a terület mindig is példaértékű volt az integráció szempontjából, de egy szalafista mecset mellett épülő menekülttábor esete katasztrófával végződhet. Bernadette Dechant, a CSU politikusa „nem érti, mi történik”: szerinte valaki nem kellő körültekintéssel járt el, amikor a menekülttábor elhelyezéséről döntés született. A mecset megfigyelésében érintett titkosszolgálat szóvivője azonban megerősítette, hogy az Al-Rahman Mecsetben valóban szalafista prédikátorok működnek, és tevékenységüket „közelről figyelemmel kísérik”.

A lap szerint az ott elhelyezett menekültek csak átmeneti jelleggel fognak a táborban tartózkodni, ameddig gondoskodnak a lakhatásukról és menedékkérelmük elbírálást nyer – ráadásul főként többgyermekes családokról van szó. A közelmúltban azonban az alkotmányvédelmi hivatal vezetője arról számolt be, hogy szalafista prédikátorok a menekültek körében próbálnak terroristákat toborozni, és elsősorban a gyermekeket környékezik meg.

Dechant szerint a döntéshozók “naiv módon ítélték meg a helyzetet”. Az elmúlt hónapok során azonban már jelezte a belügyminisztérium, hogy az érintett hivatal nem rendelkezik kellő kapacitással a potenciális terroristák megfigyelésére. Novemberben Thomas de Maiziere belügyminiszter elismerte, hogy a hatóságok nem tudnak megakadályozni egy esetleges terrortámadást, vagyis a bevándorlás miatt nem tudják fenntartani a közrendet. December elején pedig Hans Georg Maassen, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője nyilatkozott arról, hogy több mint ezer dzsihádista él Németországban, akik bármelyik pillanatban újabb terrortámadást követhetnek el, de megfigyelésükre nincs kellő kapacitás. Valószínűleg ebből a megfontolásból kerülhetett az új menekülttábor – mint a terroristák toborzó tevékenységének központja – egy már eleve megfigyelés alatt tartott területre.

Az intézkedésnek azonban más szempontból is rossz üzenete van: Németországban több mint egy éve húzódik az amerikai kémbotrány, melynek részeként nyilvánosságra jutott, hogy a német külföldi hírszerzés több százezer európai politikai és gazdasági vezetőt figyelt meg egy amerikai nemzetbiztonsági ügynökség, az NSA kérésére. A német hatóságok az amerikaiakkal együttműködve meg tudják figyelni saját szövetségeseiket idegen országokban, miközben belföldön, a lakosság közt elvegyülve élő terroristákat nem tudják szemmel tartani? A szalafista mecset mellé épített menekülttábor ezért nem a „kapacitáshiány” üzenetét hitelesíti, hanem arról árulkodik, hogy a német döntéshozók prioritásaival vannak problémák: fontosabb nekik, hogy az amerikaiaknak adatokat tudjanak szolgáltatni európai piaci ellenfeleikről, mint hogy az embereket megvédjék egy újabb terrortámadástól.

http://www.hidfo.ru/2016/05/szalafista-mecset-melle-epitenek-menekulttabort-a-nemetek/

Nem támogatja az euró bevezetését a csehek többsége

A Cseh Köztársaságban 15 éves mélypontra esett az euró bevezetésének támogatottsága; mostanra a lakosságnak csak alig 17%-a támogatja a közös fizetőeszköz használatára átállást.

A novinky.cz hírügynökség felmérése szerint a cseh lakosság 78%-a határozottan nemet mond az euróra, miközben mindössze 17%-uk támogatja a bevezetését. 2015. áprilisától 9 százalékkal csökkent a közös fizetőeszköz támogatottsága. A felmérésből azonban kiderült, hogy a cseh lakosság nem csak a külföldi ellenőrzés alatt álló pénz használatát utasítja el, hanem az európai integráció egészéről negatív véleménnyel van; a megkérdezettek mindössze 36%-a mondta azt, hogy bízik az európai projekt jövőjében.

A felmérés eredményei szerint a legkevésbé a fiatal generációk támogatják az EU-tagságot: a 41 év alatti válaszadóknak mindössze 18%-a mondta azt, hogy az ország továbbra is vegyen részt az európai ügyekben, miközben 30% úgy gondolja, hogy csökkenteni kell a Brüsszeltől való függést. 2012-ben még a 41 év alattiak 22%-a támogatta az uniós együttműködés jelenlegi formáját. Az európai integráció további mélyítése kapcsán teljes mértékben megosztott a cseh lakosság: 42% szerint az Európai Unió mai formáját kell fenntartani, 27% szerint vissza kell fordítani az integrációt, miközben az együttműködés szorosabbra fűzését csak a lakosság 16%-a támogatja.


http://www.hidfo.ru/2016/05/nem-tamogatja-az-euro-bevezeteset-a-csehek-tobbsege/

Moldova lakosságának többsége nem támogatja az EU-csatlakozást

Moldova lakosságának többsége nem támogatja az Európai Uniós tagságot – egy szerdán nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a többség ehelyett az Oroszország által kialakított vámunióhoz csatlakozást részesítené előnyben.

Az Institute for Public Policy Research brit közvélemény-kutató cég megkérdezése során kiderült, hogy egy népszavazás esetén a moldovai lakosok 45,3%-a szavazna az orosz vezetésű vámunióhoz csatlakozásra, miközben csak 35,6%-uk támogatná az Európai Uniót. A bizonytalanok aránya 13,5%, és mindössze a megkérdezettek alig több mint 3%-a mondta, hogy nem venne részt egy ilyen népszavazáson.

Decemberben egy hasonló felmérés során szintén az derült ki, hogy a moldovaiak inkább a keleti unióhoz csatlakoznának – de az Európai Unió támogatottsága akkor még 39%-os volt. Az EU-tagság támogatottsága ráadásul fokozatosan csökken: 2003-tól idén áprilisig az EU-tagságot támogatók száma 70%-kal esett vissza.

Az Európai Unió 2014. júniusában írt alá társulási egyezményt Moldovával és Grúziával, abból a célból, hogy a két országot integrálják az európai piacra. Az ezzel szemben a moldovaiak többsége által támogatott alternatíva az eurázsiai vámunió, amit Belorusszia, Kazahsztán, Kirgiszisztán, Tádzsikisztán és Oroszország 1995-ben kezdett építeni, és 2014. májusában formálódott a Belorusszia, Kazahsztán és Oroszország által alapított Eurázsiai Gazdasági Unióvá.

http://www.hidfo.ru/2016/05/moldova-lakossaganak-tobbsege-nem-tamogatja-az-eu-csatlakozast/

Szabadkőművesség: “maffiaszervezet, veszély a demokráciára”

Egy svéd napilap beszámol arról, hogy az Umeå városát irányító, egymással látszólag érdekellentétben álló 277 üzletember és politikus ugyanannak a szabadkőműves páholynak tagja. “Titoktartási esküt tesznek, együtt vesznek részt ugyanazokban a rítusokban, majd a páholyon kívül egymás ellenzékét játsszák el a politikában.”

A Västerbottens-Kuriren svéd napilap arról számol be, hogy a svéd szabadkőművesség olyannyira megvetette lábát Umeå városában, hogy a választási rendszert megkerülve komoly befolyást gyakorol a politikára. A városban a különböző politikai pártok meghatározó alakjai és a térség főbb üzletemberei – összesen 277 fő – mind ugyanannak a szabadkőműves páholynak tagjai, és miközben egymás ellenzékének szerepét játsszák el a nyilvánosság számára, ugyanannak a titkos szervezetnek tettek hűségesküt.

A lapnak egy neve elhallgatását kérő politikus nyilatkozott erről, aki rámutatott: ha egy politikai vita során határozottan képviseli saját nézeteit egy politikus, aki egyben szabadkőműves is, könnyen lehet, hogy az ezzel ellentétes nézeteket képviselő politikus szintén szabadkőműves, ráadásul a két személy ugyanannak a páholynak tagja. A Västerbottens-Kuriren a neve elhallgatását kérő személy információi alapján nyomozásba kezdett, és kiderítette, hogy a város meghatározó politikusai nem csak ugyanannak a páholynak tagjai, de szoros kapcsolatot ápolnak meghatározó gazdasági szereplőkkel, és hetente egyszer zárt ajtók mögött találkoznak.

Håkan Järvå, egy a zártkörűen működő kultuszok tevékenységét kutató pszichológus szerint az ilyen csoportok tevékenysége komoly veszélyt jelent a demokráciára, mert a kultusz “bizalmas jellegéből” adódóan olyan köteléket hoz létre, ami a hatályos törvényeknél erősebb kötöttséget jelent: ezek az emberek gyakorlatilag családtagként tekintenek egymásra, és minden külső tényezővel szemben egymást segítik – beleértve a törvényeket is, amit kellő befolyás esetén egymást segítve megkerülnek.

“A közös rítusok segítenek megerősíteni a közösséget, és olyan köteléket hoznak létre, ami erősebb a törvénynél és más szabályoknál. A tagok elkezdenek egymásra családtagként tekinteni.”

Peter Ullgren, a Lund Egyetem professzora szintén arra mutatott rá, hogy a szabadkőművesek a legkülönbözőbb módon segítik egymást. Elmondása szerint ez egyértelműen veszélyt jelent a svéd demokráciára, hiszen a szabadkőművesek ezáltal “maffia-szerű” szervezetet képeznek, ami elég kapcsolati tőkét halmoz fel ahhoz, hogy kivonja magát a törvények alól. A professzor a Västerbottens-Kurirennek nyilatkozva azt mondta: “képesek arra is, hogy tönkre tegyék a nem-szabadkőművesek karrierjét, ha azok nem teszik meg, amit tőlük elvárnak.” Elmondása szerint ez az ő számára akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az akadémián működő szabadkőművesek megkérdőjelezték az ő alkalmasságát, majd megpróbálták eltávolítani posztjáról, miután nem volt hajlandó együttműködni velük.

Andreas Önnerfors történész szintén nyilatkozott a lap munkatársainak; szerinte Svédországban már száz évvel ezelőtt is gyakori volt, hogy egy településen az iskolaigazgató, a rendőrfőnök, a bíró, és a helyi újság főszerkesztője ugyanannak a páholynak volt tagja. A lap szerint a nyomozás során több politikus és vállalkozó is nyilatkozott nekik, de a nevét egyikük sem volt hajlandó vállalni, mert rettegnek attól, hogy a megélhetésüket veszítik el emiatt – emellett volt olyan is, aki gyilkosságtól tartott. A jelentés szerint Svédországban a legnagyobb szabadkőműves páholynak közel tizenötezer tagja van.

http://www.hidfo.ru/2016/05/szabadkomuvesseg-maffiaszervezet-veszely-a-demokraciara/

Merkel megbuktatása olcsóbb lenne

Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy bírságot szab ki azokra az uniós tagállamokra, melyek nem hajlandóak letelepíteni a közel-keleti és afrikai migránsokat. Az EU védelmi pénzt fizet Törökországnak, így próbálják beszedni a szükséges összeget.

Február elején egy görög napilap nyilvánosságra hozta egy a török államfő és európai vezetők közti, novemberben tartott találkozó jegyzőkönyvét, amiből kiderült, hogy a török vezető 30 milliárd eurót követelt az Európai Uniótól, ellenkező esetre pedig az összes migráns Európába buszoztatását helyezte kilátásba. Azóta az Európai Unió beleegyezett, hogy fizet a törököknek, átveszi a Törökországba érkező szíriai menekülteket, emellett nemsokára a vízummentességet is megkapják. A zsarolást követően minden, a török államfő által követelt intézkedést meghoztak Brüsszelben, amiből láthatóvá vált, hogy az Európai Unió védtelenül áll Ankara nyomásgyakorlásával szemben. Gyakorlatilag védelmi pénzt fizetünk egy NATO-országnak, miközben továbbra is azt kell gondolni, hogy a szövetségesünk.

Nemrég azonban kiderült, hogy azok az országok kell befizessék a védelmi pénzt, amelyek nem akarnak részt venni se a török paktumban, se a migránsok erőszakos letelepítésében. Kedden a Financial Times arról számolt be, hogy az Európai Bizottság negyedmillió euró bírságot szabhat ki azokra az országokra, melyek nem akarnak migránsokat befogadni. A lap szerint ez részét képezi a bizottság dublini egyezmény megreformálására tett javaslatainak, és bár a konkrét összeg még változhat, az már biztos, hogy a központi irányításnak nem engedő tagállamok ellen szankciókat, pénzügyi kényszerítő intézkedéseket fognak hozni.

Ez a bírság migránsonként mintegy 80 millió forintot jelent. Ennyiből egy magyar munkanélkülinek kertes házat adhatna a kormány (vagy Brüsszel), és hosszú éveken át segélyezhetné, emellett kifizethetné a munkaerőpiacra visszalépéshez szükséges felsőoktatási képzését és nyelvkurzusait. Brüsszel ennek az összegnek egy részét ehelyett közel-keleti és afrikai migránsokra költi, akiknek nagy része írni-olvasni nem tud – a fennmaradó részét pedig kifizetné a török államfőnek, aki továbbra is amiatt tudja zsarolni az Európai Uniót, mert az nem hajlandó megvédeni a saját határait.

Kapcsolódó: Külügyminiszter: Európa el kell fogadja, hogy a migrációs válság megoldásának része az erőszak

Az Európai Unió azért nem hajlandó megvédeni saját határait, mert az unió politikájára legerősebb befolyást gyakorló gazdaság politikai vezetői máig vezekelnek egy több mint 70 évvel ezelőtt megbukott rezsim intézkedéseiért, és bizonyítani akarják, hogy ők befogadóak, szolidárisak, elfogadják a másságot. Ennek jegyében egyetlen év leforgása alatt közel kétmillió arab migránst engedtek be az Európai Unióba, és mindenkit rasszistának neveznek, aki szerint ez hiba volt. Merkel – és a bizonyítási kényszerben szenvedő németországi politikai elit – kényszeres szolidaritása Európa egészét megsemmisítheti. Így lassan ideje lesz végezni egy gyors költségszámítást, hogy melyik lenne olcsóbb:

1. Letelepíteni a migránsokat, és miattuk jóval többet költeni a rendvédelemre, a titkosszolgálatokra, a potenciális terroristák megfigyelésére, és a fehér nőket erőszakoló arab-afrikai migránsok miatt robbanásszerűen megerősödő szélsőjobboldal kontroll alatt tartására,
2. kifizetni 80 millió forintot minden egyes be nem fogadott migránsért, miközben Brüsszel havonta egyre nagyobb számú migránst akarhat ránk erőltetni, és az idők végezetéig fizethetünk emiatt,
3. vagy megbuktatni Merkelt, és végre hermetikusan lezárni az unió külső határait.

Biztosak vagyunk abban, hogy más tagállamok politikusainak fejében is megfordultak már hasonló gondolatok – ahogyan abban is, hogy egy Merkel elleni közös puccs költségeit is egyenletesen el lehetne osztani a résztvevő országok közt, és a végső számla mindent egybevetve is jóval szerényebb lenne, mint évtizedeken át bajlódni a migránsokkal és kvótarendszerrel.


http://www.hidfo.ru/2016/05/merkel-megbuktatasa-olcsobb-lenne/