A “Bayerische Staatszeitung” hetilap cikke:
Dr. Dieter Köhler 15 évig volt a Német Pneumológiai Társaság elnöke, vele készítettek egy beszélgetést. Dr. Köhler többek között ilyen kijelentéseket tett:
“A “pandémia” kezdetén a WHO úgy viselkedett, mintha összedőlne a világ. Évtizedek óta léteznek pandémia-koncepciók, én magam is írtam egyet 2005-ben. Csak azt a döntéshozók egyike sem olvasta el. A WHO különösen a mesterséges lélegeztetésre vonatkozó iránymutatásában vallott kudarcot. A korai lélegeztetés miatt különösen az ipari országokban, több mint 100.000 ember halt meg szükségtelenül.”
“A legnagyobb hiba az volt, hogy megpróbálták megakadályozni a fertőzést. Hiszen valamikor úgyis mindenki megfertőződik. Ezért aztán mind immunológiai, mind epidemiológiai szempontból teljesen értelmetlenek voltak a 2G és 3G szabályok.”
A maszkviseléssel kapcsolatban azt mondja, hogy a kültéri maszkviselésnek semmi értelme nem volt, a beltéri maszkviseléssel némileg csökkenthető volt a rizikó, de a “pandémia” megfékezésében semmiféle szerepet nem játszott.
Szerinte csak az első “oltásnak” volt hatása, mert egy izlandi tanulmány azt mutatja, hogy a kétszer oltottak gyakrabban voltak betegek, mint azok akik csak egy adagot kaptak. (Saját megjegyzésem: Az elsőnek sem volt értelme, hiszen az oltatlanok kisebb arányban voltak betegek, mint az egyszer oltottak)
A lezárások közül csak a legelső volt jogos, mikor az ember még nem tudta biztosan, hogy mennyire lesznek a kórházak túlterhelve. 2020 közepén azonban már tisztán látszott, hogy a túlterheltség veszélye nem fenyeget, ezért az össze többi Lockdown felesleges, mi több káros volt. A házaikba zárt emberek könnyebben átadták egymásnak a fertőzést.
“Az a bizonyos killer-variáns, amelyet Karl Lauterbach szövetségi egészségügyi miniszter emlegetett, soha nem érkezett meg. Ez logikus is volt, hiszen a vírusok folyamatosan mutálódnak és eközben szinte mindig gyengülnek. Lauterbach soha nem dolgozott tudományosan, illetve orvosként. Az orvosi engedélyét egy törvénymódosítás révén kapta meg anélkül, hogy valaha is kapcsolatba került volna a betegekkel. 2004-ben megszűnt a tizenkét hónapos orvosi gyakorlat igazolási kötelezettsége. Ezenkívül soha nem is doktorált le tudományosan. A Kölni Egyetem Egészségügyi Közgazdaságtani Intézetének vezetőjeként kapott professzori címet. Első szerzőként soha nem publikált egyetlen releváns publikációt sem. Emiatt nem tudja megfelelően értékelni a szakirodalmat. A betegekkel kapcsolatos tapasztalatok hiánya is mindenhol észrevehető. Ez vonatkozik a legtöbb virológusra is, akik csak laboratóriumban dolgoznak.”
A szakemberek azért nem kritizálták az intézkedéseket, mert féltették a karrierjüket, illetve az orvosi társaságok sok esetben tudatosan megakadályozták a párbeszédet. Mivel a kórházaknak a korona sok pénzt jelentett, az orvosi társaságok olyan személyeket állítottak rendelkezésre politikai tanácsadónak, akik jól tudtak tárgyalni, de viszonylag kevés tudással rendelkeztek.
A politikának most már ki kéne mondani, hogy tévedett, de ez nem fog megtörténni, mert félnek a következményektől. Nem érdekük újraértékelni az intézkedéseket és belátni az elkövetett hibákat. (Mert mindaz, ami történt nem hiba volt, hanem tudatos)
