Német vezető: nemzetközi jogot sértenek az oroszellenes szankciók

Brigitte Zypries német gazdasági miniszter egy hétfői interjú során kijelentette; nemzetközi jogot sértenek az Egyesült Államok újabb oroszellenes szankciói.

Az USA által tervezett újabb oroszellenes szankciók nemzetközi jogot sértenek, emiatt az Európai Bizottság fontolóra kell vegye az esetleges ellenintézkedéseket – mondta Brigitte Zypries német gazdasági miniszter. A miniszter a Westdeutsche Allgemeine Zeitung szerint kijelentette;

“Ezt a nemzetközi jog sértésének tartjuk. Az amerikaiak nem büntethetnek német vállalatokat pusztán amiatt, mert más országokra is kiterjed a tevékenységük.”

Brigitte Zypries, német gazdasági miniszter

A miniszter elmondása szerint Németország nem akar kereskedelmi háborút, éppen emiatt ragaszkodtak ahhoz, hogy az USA és Európa közösen döntsön az esetleges újabb szankciókról. Közös döntés hiányában azonban az Európai Bizottságra hárul a feladat, hogy megtalálja a megfelelő ellenintézkedéseket.

Az amerikai szenátus csütörtökön nagy többséggel elfogadta az Irán, Észak-Korea és Oroszország elleni szankció-csomagot. Következő lépésként Donald Trump amerikai elnök fogja elfogadni vagy elutasítani ezeket a szankciókat.

http://www.hidfo.ru/2017/07/nemet-vezeto-nemzetkozi-jogot-sertenek-az-oroszellenes-szankciok/

Akik illegálisan lépik át a határt, nem menekültek

A kínai külügyminisztérium hétfőn kiadott közleményében kijelenti: nem lehet menekültként kategorizálni azokat a személyeket, akik illegálisan lépnek az ország területére.

A kínai külügyminisztérium hétfőn közleményt adott ki azzal kapcsolatban, hogy Észak-Koreából sokan illegálisan próbálnak Kína területére lépni.

“Azok az észak-koreaiak, akik illegálisan, határsértéssel érkeznek Kínába, nem menekültek. Törvénysértéssel, illegális úton léptek be az országba” – mondta Lu Kang, a kínai külügyminisztérium szóvivője egy hétfői sajtótájékoztatón.

A szóvivő szerint a kínai kormány megfelelően, a nemzetközi joggal és humanitárius értékekkel összhangban jár el, amikor megtagadja az ország területére illegálisan lépő személyektől a menedékjogot.

A közleményt azt követően tették, miután az ENSZ kritikákat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a kínai hatóságok visszaszállítanak Észak-Koreába az országhatáron átszökő személyeket.

http://www.hidfo.ru/2017/07/akik-illegalisan-lepik-at-a-hatart-nem-menekultek/

Százötven terrorista migránstól vonták meg a brit állampolgárságot

A brit hatóságok 2011 óta több mint 150 extrémizmussal vádolt személytől vonták meg az állampolgárságot, a Sunday Times beszámolója alapján ebből 30 az utóbbi néhány hónap folyamán, 2017 márciusa óta történt.

A lap szerint a 2011-2015 közti időszakban 72 személytől vonták meg az állampolgárságot. 2016-ban 35, 2017 kezdete óta pedig újabb 45 személy veszítette el brit állampolgárságát extrémizmus miatt.

A beszámolóból kiderül, hogy az állampolgárságot a Londonban és Manchesterben történt terrortámadások után kezdődő terrorelhárítási művelet részeként vonták meg, többek közt olyan személyektől, akik a Közel-Keletre utaztak és csatlakoztak egy terrorszervezethez.

A listán szerepelnek emellett olyan nők is, akik amiatt utaztak a Közel-Keletre, hogy terroristához menjenek feleségül.

A beszámoló szerint minden egyes esetben kettős állampolgárról volt szó – bevándorlók, bevándorló hátterű személyek -, és a brit állampolgárságot nem vonják meg olyan személytől, aki ezáltal hontalanná válna.

http://www.hidfo.ru/2017/07/szazotven-terrorista-migranstol-vontak-meg-a-brit-allampolgarsagot/

Kiderült: a nyugati cégek szemetét eszi Kelet-Európa (ez sem újdonság többszáz éves gyakorlat, mit akarnak elkendőzni?)

Szlovákia, Magyarország, a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Bulgária egyaránt azzal vádolja az Európai Uniót, hogy a nyugat-európainál rosszabb minőségű termékekkel árasztotta el Kelet-Európát.

Az utóbbi hónapokban a szlovák hatóságok lefolytattak egy kiterjedt vizsgálatot, melynek során 20 különböző fajta élelmiszert – köztük sajtokat, tejtermékeket, kenyeret, csokoládét, italokat – hasonlítottak össze azzal, ami ugyanazon a néven és ugyanabban a csomagolásban Nyugat-Európában kerül értékesítésre. A kutatás során kiderült, hogy legkevesebb minden második termék esetében eltérések mutatkoztak a nyugat-európai és a kelet-európai “változat” közt; utóbbi rosszabb minőségű, és többek között kiderült, hogy már Szlovákia és Ausztria közt is eltérés mutatkozik a termékek minőségében.

Ugyanezen kutatás Bulgária és Magyarország esetében is arra az eredményre jutott, hogy a nyugat-európai élelmiszeripari cégek olcsóbb alapanyagot használnak a kelet-európai országokban értékesítésre szánt ugyanazon termékek esetében. A Cseh Köztársaságban végzett vizsgálatokból szintén az derült ki, hogy az ott értékesített termékek rosszabb minőségűek a Németországban és Ausztriában értékesítésre szánt terméknél.

Marian Jurecka cseh mezőgazdasági miniszter eképpen foglalta össze a kutatás eredményeit:

“semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy mi vagyunk Európa szemetese.”

Bár több nyugat-európai cég is azzal védekezett, hogy az eltérő receptekkel és más alapanyagok használatával a “különböző országok fogyasztóinak eltérő ízlését próbálják kielégíteni”, a minisztert nem hatotta meg ez a válasz.

“Nem hinném, hogy a cseheknek és osztrákoknak ennyire különböző az ízlése. Mindannyian részei voltunk az Osztrák-Magyar Monarchiának – elég ránézni az ételeinkre ahhoz, hogy megértsük; ugyanaz az ízlésünk” – mondta.

Szlovákia volt miniszterelnöke, Jan Czarnogursky ráadásul a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva elmondta; a Kelet-Európába szánt másodosztályú termékeket jóval agresszívabban reklámozzák, mint a nyugat-európai változatot, a fogyasztók emiatt nem figyelnek fel az eltérő minőségre.

“A gyengébb minőségű terméket agresszívabban reklámozzák, az emberek emiatt nem figyelnek fel az eltérő tartalomra. Kiderült, hogy a rosszabb minőségű termék nagyobb profitot termel. Az emberek csak most kezdik megérteni, mit vesznek a boltokban.”

A kelet-európai értékesítésre szánt silány minőségű termékek problémája a Visegrádi Négyek csúcstalálkozóján is napirendre került. Robert Fico szlovák miniszterelnök a hét folyamán felszólította az Európai Bizottságot arra, hogy vessen véget az élelmiszeriparban a kelet-európai országok diszkriminálásának.


http://www.hidfo.ru/2017/07/kiderult-a-nyugati-cegek-szemetet-eszi-kelet-europa/

Fenevad meginditotta a kötelezettségszegési eljárást Lengyelország ellen

Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen a külföldi kritikák által övezett igazságügyi reform miatt.

Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen, a bírói függetlenség állítólagos korlátozása miatt. A Bizottság sajtószolgálata szerint a jogi procedúra megkezdéséről hivatalosan is értesítették Lengyelországot, miután pénteken életbe lépett az egyik, külföldi kritikusok által kifogásolt törvény.

Korábban számos EU-tisztviselő kritizálta a tervezett igazságügyi reformot. Frans Timmermans, a Bizottság alelnöke szerint Lengyelország sérti az Európai Unió bírói függetlenségre vonatkozó irányelveit, emellett a nemek közti egyenlőséget sérti a férfiak és nők esetében eltérő nyugdíjkorhatár.

A Bizottság közleménye szerint Lengyelországnak egy hónap áll rendelkezésre választ adni a tervezett reformokkal kapcsolatos aggodalmakra. Timmermans emellett felszólította a lengyel igazságügyi minisztert és külügyminisztert, hogy kezdjenek újabb párbeszédet a kritikusokkal az igazságügyi reform kapcsán.

Andrzej Duda kedden írta alá az egyik kifogásolt törvénytervezetet, mely szerint az igazságügyi miniszter befolyást gyakorolhat a bírákra, mandátumok meghosszabbításán keresztül. Az államfő ugyanakkor vétójogával élt két másik törvénytervezet kapcsán. Egyik alapján az országgyűlés nevezhetné ki az országos igazságszolgáltatási tanács tagjait. Másik tervezet megváltoztatná a legfelsőbb bíróság tagjai kinevezésének módját, és lehetővé tenné minden olyan bíró menesztését, akit nem az igazságügyi miniszter nevezett ki.

Az EU értékelése szerint az igazságügyi reform “aláássa a bírói hatalom függetlenségét és a jogállamot”. Napokkal ezelőtt a Bizottság elnöke a tervezett reformok miatt a szavazati jog megvonásával fenyegette Lengyelországot.

http://www.hidfo.ru/2017/07/meginditottak-a-kotelezettsegszegesi-eljarast-lengyelorszag-ellen/

Norvégia megvonná a támogatást a lengyel civilektől

Norvégia minden évben több milliárd koronának megfelelő összegű támogatást biztosít az Európai Unió tagállamaiban működő civil szervezeteknek. Lengyelországtól azonban megvonnák a támogatást, mert nem tartják elfogadhatónak a lengyel kormánypolitikát.

Az utóbbi tizenöt év folyamán Norvégia összesen 16 európai országban támogatott civil szervezeteket, hogy ezzel “elősegítse a civil társadalom fejlődését”. Ezek közül Lengyelországnak jutott a legtöbb támogatás – ráadásul 2021-ig további 7,5 milliárd norvég koronának megfelelő összeget adnának erre a célra. A norvég sajtóban azonban éles kritika övezi a varsói kormány intézkedéseit, és mindinkább előtérbe kerül annak lehetősége, hogy ezek okán befagyasztják a Lengyelországnak kiutalni szándékozott forrásokat.

A Dagbladet norvég napilap nemrég egy olyan anyagot közölt le, ami a Lengyelországnak juttatott norvég pénzek kapcsán számos visszaélésről írt. Egy a norvég lapnak nyilatkozó forrás szerint a lengyel társadalomban mélyen gyökerezik a korrupció, és a “civil társadalom erősödésére” szánt pénzek jelentős hányadát egyszerűen ellopják. A szerző óva intette a norvég lakosságot attól, hogy naivitással tekintsenek a Lengyelországnak szánt fejlesztési forrásokra, ami arra utalhat, hogy a sajtó a források megvonására készíti fel az embereket.

A Dagbladet szerint ráadásul valamilyen oknál fogva a norvég hatóságok is igyekeznek eltussolni a kiutalt forrásokkal kapcsolatos visszaéléseket. A lap kérésére a norvég támogatóknak jelentésért felelős hatóságok nem adták ki a lengyel civil szervezetek finanszírozására vonatkozó adatokat, arra hivatkozva, hogy az sértheti a támogatásban érintett személyek pénzügyi érdekeit.

Jonas Gahr Støre, a Munkáspárt vezetője

A Munkáspárt ráadásul már kampány szintjére emelte a Kelet-Európának osztogatott pénzek kérdését. A pártvezető Jonas Gahr Støre azt mondta, a támogatások felülvizsgálása napirendre kerülhet, ha pártja megnyeri az idén őszre esedékes választásokat.

“Norvégia egyszerűen nem osztogathat ekkora összegeket automatikus módon. Nem tarthatjuk fenn ezeket a segélyeket, legalábbis Európában nem.” mondta a pártvezető a Dagens Næringsliv napilapnak nyilatkozva. Elmondása szerint a közeljövőben megpróbálják majd meggyőzni a lengyel vezetőket arról, hogy el fognak esni a norvég támogatásoktól, ha nem változtatnak a jelenlegi politikai irányvonalon.

Norvégiában mindinkább problémának tartják, hogy a lengyel kormány a civil szervezeteknek külföldről kiutalt források feletti politikai kontroll megszerzésére törekszik. Ez a gyakorlat fokozódó ellenállást váltott ki a norvég vezetők részéről, mert a külföldi támogatók maguk akarják megválasztani, hogy milyen szervezeteket támogatnak Lengyelországban.

http://www.hidfo.ru/2017/08/norvegia-megvonna-a-tamogatast-a-lengyel-civilektol/

ZÁSZLÓBONTÁS DEVIZAADÓSOKNAK !!

Több mint 10 éve folyik a devizaalapú hitelek körüli kálvária. Emberek , családok százezrei élik mindennapi életüket óriási bizonytalanságban, talajtalan egzisztenciával, nyomorban, kilátástalanságban, reménytelenségben, és mérhetetlen haraggal, indulattal !
Az évek alatt a facebookon több mint 150-200 csoport alakult, ahol valamilyen részletkérdés, szalmaszál alapján probálta a csoport, vagy egy aktivista megoldani , megtalálni a menekülési utvonalat jogi vagy egyéb csomagolásba tálalva.
Bevallom ! Én is részt vettem jónéhány tüntetésen , sok face oldalon, és mindig gyüjtöttem az információkat, vagy tanultam a pénzügyi, vagy jogi eljárásokat laikusként autodidakta módon. ( 8 ÉVE VAGYOK A BÍRÓSÁGOKON !)
Számtalan tüntetés, tiltakozás petició, és sok ezer peres eljárás kisérte az utat, ami még sehova sem vezetett.
Ma már egyértelmű, hogy a bírósági ( EU bírósági is ) uton való érdekérvényesítés zsákútcának bizonyult. Sok adós, családostól rokkant bele ebbe is !
A pártok , sumákoltak/sumákolnak, s Kormány , a parlament szinte tehetetlennek, vagy inkább bankpártoló taktikusnak bizonyult a kérdés végleges rendezése során. Képtelen az állam az állampolgárai , a fogyasztók érdekeinek a megvédésére.
Ma már mindenki tudja, hogy ezek a bizonyos DEVIZAALAPÚ SZERZŐDÉSEK
HIBÁS TERMÉKEK !
Az autóiparban, ha egy gyártó hibás terméket állít elő, akkor a fogyasztóvédő állami , vagy szakmai felügyeleti szervek intézkedésének megfelelően MINDEN HIBÁS TERMÉKET/AUTÓT VISSZA KELL HOGY HÍVJON, ÉS A SAJÁT KÖLTSÉGÉRE KI KELL AZT JAVITANI, VAGY LECSERÉLNI NEM HIBÁSRA !! SŐT MÉG KÁRTÉRITÉST IS KELL FIZETNIE! ( Lásd Volkswagen ügy, vagy a legújabb a légzsákok problémája )
Összefoglalva:
Egyetlen ma ismert akció, vagy tevékenység, csoport ( Bankcsapda, DAC, Hiteles Mozgalom, Haza Pártja, sárga pólósok, számvitelesek …stb stb ) sem tudja megoldani a devizaadósok problémáját, amellett, hogy az általuk képviselt irányvonalon igazuk van . Ezek mind csak részeredményeket, vagy pillanatnyi hasznot hozhatnak, DE A PROBLÉMÁT NEM OLDJÁK MEG !
A bírósági út zsákútca !
A jelenlegi pártok képtelenek megoldani a kérdést. !
A facebook csoportok harca ( sárgapólósok, végrehaJtást, kilakoltatást megállítók ) Dávid és Góliát harc.
A DEVIZAADÓSOK 90% ÁNAK FOGALMA SINCS, HOGY MIT KELLENE, VAGY MIT LEHETNE CSINÁLNI AZ ÜGYVÉDI IGENCSAK DRÁGA MEGBÍZÁSON KÍVÜL !

BEJELENTÉS !!

EZ UTON BEJELENTEM, HOGY LÉTREHOZTUK AZ „EGYSÉGBEN ÉLŐ MAGYAROK SZÖVETSÉGÉT”, EÉMSZ -t AMELY SZÖVETSÉG EGYIK CÉLTERÜLETE A DEVIZAADÓSOK KÉRDÉSÉNEK A MEGOLDÁSA . EZ A SZÖVETSÉG EGY GYÜJTŐ SZERVEZET, AMELY A MAGYAR LAKOSSÁG SZÉLES RÉTEGEINEK AZ ÖSSZEFOGÁSA ÉRDEKÉBEN ALAKULT, ÉS RÉSZLETES PROGRAMMAL RENDELKEZIK AZ ELKÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOK SORÁN ( ezek ismertetése később )
Egyedül ez a Szövetség képes a deviza adósok problémáját megoldani, MÉGPEDIG UGY, HOGY NEM AZ EDDIG TAPOSOTT UTAT VÁLASZTOTTA,( pl polgári bírósági utat, tüntetések, peticiók , egyebek szervezését ) HANEM OLYAN UTAT, AMELY ÚTON LEHETSÉGES A HIBÁS BANKI TERMÉKEK ( deviza alapú hitelek ) VISSZAHIVÁSÁT ELRENDELNI , ÉS UJ SZERZŐDÉS KÖTÉSÉRE KÖTELEZNI A SZERZŐDŐ FELEKET. !!!
AZ EÉMSZ MÁR LÉPÉSEKET TETT EGY BÁSELI BÍRÓSÁGON , A MEGFELELŐ ELJÁRÁSOK ELINDÍTÁSÁRA.
(megjegyzés : van Bázelben egy ilyen szervezet, hogy BCBS – Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság – Básel Comittee of Banking Supervision )
MEGFELELŐ LÉPÉSEKET TESZÜNK AZ EBA –NÁL IS ( EURÓPAI BANKHATÓSÁG –Európean Banking Autority )
A FENTI SZÖVETSÉG TEVÉKENYSÉGÉHEZ SZÜKSÉGES A DEVIZAADÓSOK TEVŐLEGES, VALÓS TÁMOGATÁSA !!! ( nem lájkolásra vágyunk !! )
Csak azoknak tudunk segíteni, akik hajlandóak az EÉMSZ-be belépni, vagy támogatni . Mi nem a pénzügyi támogatásra gondolunk elsősorban)
Mi tehát a teendője a devizaadósoknak, vagy támogatóknak, aktivistáknak ??
1, Néhány napon belül nyilvánosságra hozott e mail címre juttassa el támogató nyilatkozatát adatai, elérhetőségei feltüntetésével ( a nyilatkozatot is előre nyilvánossá tesszük )
2, A saját környezetében élő devizaadósokról, és még aktív nyugdijasokról készitsen egy olyan listát, amelyen véleménye szerint hajlandóak a közösség érdekében tenni, cselekedni .
3, Egy –két hónapon belül szervezzen a lakóhelye köré, egy fórumot, amelyre az EÉMSZ részéről az előadóról gondoskodunk.
Ez a bejelentés/poszt az EÉMSZ indulásának bejelentését szolgálja, hamarosan nyilik egy facebook/web oldal a további tudnivalókért.
Áldással :
Fiser Tivadar/Teo
EÉMSZ alelnök

Putyin nagymester nyugati csapdája

A cikket, amelyet honlapunk szerkesztősége ajánl az olvasók figyelmébe, a szakújságírók e-mailen küldözgetik egymásnak: „Olvastad? Nem? Mondj véleményt te is! Szerintem, szuper!” A rengeteg tovább-posztolás okán utóbb nagyon nehéz lett megállapítani, hogy ki az eredeti szerző. De ez egy túlságosan is jó írás! Ezért is volt az, hogy a keresés addig folytatódott, amíg az eredményre nem vezetett: a szerző – DMITRIJ KALINYICSENKO.

Nyugaton Putyint hagyományosan azért szokták kárhoztatni, hogy a KGB-nél szolgált. Ezért ez egy kíméletlen, erkölcstelen, stb. ember. Putyint mindenfélével meg szokás vádolni. Ám soha, senki sem vádolta Putyint azzal, hogy nincs esze.

Bármivel is vádolják azonban ezt az embert, az csak megvilágítja a gyors, analitikus gondolkodásra való, illetve azt a képességét, hogy egy szempillantás alatt képes legyen meghozni világos, megfontolt politikai és gazdasági természetű döntéseket.

A nyugati sajtó nemritkán egy olyan nagymesterhez hasonlítja Putyin eme képességeit, aki képes nyilvánosan is villámpartiban szimultánt játszani, egyszerre több sakktáblán. Ha megfigyeljük azokat a legutóbbi fejleményeket, amelyek az amerikai és a nyugati gazdasági életben mentek végbe, akkor elmondhatjuk: Putyin személyisége eme szegmensének értékelésekor a nyugati sajtónak abszolút igaza van.

Dacára a Fox News és a CNN stílusában előadott számtalan győzelmi jelentésnek, a Nyugat gazdasága, élén az amerikaival, mostanra Putyin csapdájába esett. És hogy miként lehetne szabadulni ebből a csapdából, azt Nyugaton senki sem látja: senki sem találja a kiutat. És minél inkább igyekszik a Nyugat kivergődni ebből a csapdából, helyzete annál inkább egyre reménytelenebbé válik.

De hát miben is áll a lényege annak a kétségkívül tragikus helyzetnek, amiben a Nyugat, az USA találta magát? És miért hallgat, hallgatnak erről, mint valami főbenjáró hadititokról, az egész nyugati sajtó, a vezető nyugati közgazdászok? Nos, hát, tegyünk egy kísérletet arra, hogy az éppen most végbemenő gazdasági események lényegére rájöjjünk – méghozzá úgy, hogy ennek során lehetőleg minél jobban elvonatkoztatjuk önmagunkat a morál, az erkölcsiség, a geopolitika tárgyalásának legapróbb összefüggéseitől is.



Nos, hát, miután a Nyugat, élén az Egyesült Államokkal tudatára ébredt ukrajnai kudarcának, azt a célt tűzték ki maguknak, hogy – az orosz költségvetés bevételi forrásai szempontjából is fontos exportbevételeinek, az orosz valuta- és aranytartalékok alapvető forrásának, a kőolaj, és következésképpen a földgáz árának a leszorításával – megsemmisítsék az orosz gazdaságot. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Nyugat által elszenvedett ukrajnai kudarc valójában nem elsősorban katonai és politikai természetű. A kudarc valódi oka, hogy Putyin igazából nem volt hajlandó a Nyugat ukrajnai projektjét az orosz költségvetés terhére finanszírozni. Miáltal a Nyugatnak ez a projektje eleve életképtelenségre ítéltetett, a közvetlen jövőben és távlatilag is.

Legutóbb, még Reagan idején, a Nyugatnak a kőolajárak csökkentésére irányuló taktikája még sikeres volt, és a Szovjetunió felbomlásához vezetett. Ám a történelem nem ismétli önmagát. Ez alkalommal minden másképpen sül el a Nyugat számára. Az, amivel Putyin a Nyugatnak válaszolt, egyszerre emlékeztet a sakkra is, és a dzsúdóra is. Ez utóbbiban az ellenfélnek a támadásra felhasznált erejét ő, saját maga ellen fordítják – miközben a védekező fél csupán minimálisan vesztegeti saját erejét, eszközeit. Putyin tényleges politikája a külvilág számára nem nyilvános. Ezért Putyin tényleges politikája nem a hatást, hanem a hatékonyságot tűzi ki célul.

Csak nagyon kevesen vannak azok, akik értik, hogy Putyin e pillanatban voltaképpen mit is művel. És gyakorlatilag nincs olyan, aki tisztában lenne azzal, hogy a továbbiakban mit is fog csinálni.

Bármennyire is furcsának tűnjék is ez most, Putyin – és csakis természetes aranyért – orosz kőolajat és földgázt ad el.

Putyin, persze, ezt nem kürtöli világgá, mint valami tolakodó reklámot. És, természetesen – közbülső fizetési eszközként – továbbra is elfogadja a dollárt. Ám az olaj és a gáz eladásából befolyó dollárokat azonmód átváltja természetes aranyra!

Ahhoz, hogy ezt megértsük, elegendő megtekintetni, hogy Oroszország arany- és valutatartalékában milyen ütemben nő az arany mennyisége – illetve ezt összevetni azzal, hogy ugyanabban az időszakban milyen mennyiségben nőttek az olaj és gáz eladásából származó orosz valutabevételek. (A felső grafikon a sanghaji tőzsdén be-, illetve visszaváltott arany mennyisége látható, míg az alsó grafikon a hetenkénti visszaváltásokat mutatja, – mindkettő tonnákban, illetve 2009 és 2014 között.)



Mi több, az év harmadik negyedében Oroszország természetes arany vásárlásai példátlanul magas, rekord szinteket értek el. Ez év harmadik negyedében Oroszország, hihetetlen mennyiségben vásárolt aranyat, összesen 55 tonnát. Ez több mint amit – a hivatalos adatok szerint – a világ összes többi országának központi bankjai, együttvéve, vásároltak! (A 6. ábra mutatja, hogy melyik ország mennyi aranyat vásárolt: a név szerint felsoroltakon kívül az összes többi központi bank – egyenként kevesebb, mint egy tonnával – együttvéve 3 tonna aranyat vett.)



Összességében véve, a világ összes országának központi bankjai 2014 harmadik negyedében 93 tonna drágafémet vásároltak. Összességében ez volt egy huzamban a 15. olyan negyedév, amikor központi bankok tisztán aranyat vásároltak. A világ központi bankjai által összesen megvásárolt 93 tonna aranyból Oroszország részesedése, a maga 55 tonnájával, egészen elképesztő.

Nem is olyan régen brit tudósok ugyanarra a bizonyos következtetésre jutottak, ami pár éve az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának szakvéleményében vált ismertté. Mégpedig: Európa nem tud meglenni az Oroszország felől érkező energiahordozók nélkül. Ami angolról a világ bármely más nyelvére lefordítva azt jelenti: „A világ nem lesz képes a túlélésre, ha az energiahordozók világméretű egyenlegéből kihagyjuk az Oroszországból érkező kőolaj- és földgázszállítmányokat.”

Így az olajdollár hegemóniájára épülő nyugati világ egyszeriben katasztrofális helyzetben találta magát. Amelyben a Nyugat nem tud meglenni az orosz kőolaj és földgáz nélkül – ám Oroszország mostantól csak természetes aranyért cserében lesz hajlandó eladni olaját és földgázát. Putyin mostani játszmájának pikantériája abban rejlik, hogy az a mechanizmus, amelynek keretében Oroszország csak aranyért adja energiahordozóit, immár attól függetlenül működik: kész-e a Nyugat arra, hogy az önmaga által mesterségesen leszállított árú arannyal fizessen az olajért és a gázért, vagy sem.

Oroszország ugyanis – folyamatos dollárbevételekkel rendelkezvén az eladott kőolaj és földgáz után – bármikor vásárolhat e dollárokért aranyat. Méghozzá a mostani, pont a Nyugat által minden, szabályos és szabálytalan módon leszorított árakon.

Azaz olyan aranyárakon, amelyeket az FRS és az ESF a töredékére szorított le, szemben az olajdollárnak a piaci manipulációk révén mesterségesen felfújt vásárlóértékével. Egy érdekes tény: az Egyesült Államokban mára a törvény erejével bír az, hogy az amerikai kormány egy különleges részlege, az ESF (Exchange Stabilization Fund) – a dollár árfolyamának stabilizálása céljából – lenyomja az arany árát.

A pénzügyi világban axiómának számít az a tétel, hogy az arany: az antidollár.

– 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök becsukta az „aranyablakot”: megszüntette a dollár szabad átválthatóságát az aranyra – noha azt az Egyesült Államok korábban, 1944-ben, Bretton Woodsban ezt garantálta.

– 2014-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök kinyitotta ezt az „aranyablakot” – fittyet hányva arra, hogy mit gondolnak és mondanak erről Washingtonban.

Pedig a Nyugat éppen most áldoz óriási erőket és eszközöket arra, hogy lenyomja az arany és az olaj árát. Hogy ilyenformán, egyrészt, a dollár javára torzítsa el a mostani gazdasági realitásokat. Másrészt pedig megsemmisítse annak az Oroszországnak a gazdaságát, amely nem hajlandó a Nyugat engedelmes vazallusának a szerepére.

A helyzet most, momentán, az, hogy az olyan csereeszközök, mint az arany és a kőolaj, a dollárhoz képest aránylag gyengévé és alulértékeltté váltak. Ami a Nyugat kolosszális gazdasági erőfeszítéseinek a következménye.

Putyin pedig, mindeközben, a Nyugat erőfeszítéseivel mesterségesen erőssé tett dollárokért adja el az orosz energiahordozókat. Melyekért azonmód aranyat vásárol fel – mely éppen a Nyugat igyekezetének következtében, most mesterségesen leértékelt.

Putyin játszmájában van még egy érdekes momentum: az orosz urán. Melynek köszönhetően ég ma az Egyesült Államok minden hatodik villanykörtéje. Mely uránt Oroszország ma szintén dollárért ad el az Egyesült Államoknak.

Ily módon a Nyugat azzal a dollárral fizet Oroszországnak a kőolajért, a földgázért és az uránért, mely dollár vásárlóértéke, magának a Nyugatnak az igyekezete következtében, mesterségesen magas, a kőolajhoz és a földgázhoz viszonyítva. Ám Putyin csak arra használja ezeket a dollárokat, hogy értük kivonja Nyugatról annak természetes aranyát, amelynek dollárban kifejezett árát éppen a Nyugat szorította le mesterségesen.

Putyinnak ez az igazán ragyogó gazdasági kombinációja olyan helyzetbe hozza a Nyugatot, az USA-val az élen, mint azé a kígyóé, amely dühödten és eltökélten harapdálja saját farkát.

A Nyugat számára felállított gazdasági aranycsapda elgondolása, valószínűleg, eredetileg nem Putyintól származott. Az elgondolás alighanem inkább Putyin gazdaságpolitikai tanácsadójáé, Glazjev akadémikusé. Különben miként lenne az lehetséges, hogy Glazjev állami hivatalnok – akinek feltételezhetően nincs köze az üzlethez –, sok más orosz üzletemberrel együtt, Washington személy szerint felvétette a nyugati szankciós listákra? A közgazdász akadémikus Glazjev elgondolását Putyin ragyogóan megvalósította – miután előzőleg bebiztosította a maga számára kínai kollégája, Hszi Csin-pin teljes támogatását.



Ezzel összefüggésben különösen érdekes lehet az Orosz Központi Bank első elnökhelyettesének, Kszenyija Judajevának a novemberi nyilatkozata. Aki azt hangsúlyozta, hogy a Központi Bank, szükség esetén, az import kifizetésére bedobhatja aranytartalékait. Nyilvánvaló, hogy a nyugati világ által elfogadott szankciók idején, ez a nyilatkozat a BRICS[1] országainak, mindenekelőtt pedig Kínának szólt. Az, hogy Oroszország az árukért kész nyugati arannyal fizetni – mint kiderült – Kínának nagyon is jól jött. Hogy miért – erről szól az egyik korábbi írás.[2]



Kína nemrégiben bejelentette, hogy nem növeli tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait (AVT). Ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatokban az előbbi deficitje állandóan növekszik (a jelenlegi egyensúly immár 5 az 1-hez, Kína javára), akkor ez a nyilatkozat, pénzügyi nyelvről lefordítva azt jelenti: „Kína a továbbiakban áruiért nem fogad el dollárt”. A világsajtó jobbnak látta nem észrevenni a legújabb kor pénzügyi történelmének ezt a kolosszális eseményét. És itt a kérdés még csak nem is az, hogy Kína, szó szerint, nem lesz hajlandó dollárért adni áruit. Kína természetesen ez után is el fogja fogadni a dollárt – ám csupán mint az áruiért járó közbülső fizetőeszközt. Ám Kína, miután megkapta a dollárt, nyomban meg is fog tőle szabadulni, és arany- és valutatartalékainak struktúrájában a dollárt valami mással fogja fölváltani. Különben nem lenne semmi értelme annak, amit a kínai pénzügyi hatóságok bejelentettek: „A továbbiakban Kína nem fogja tovább növelni dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait”. Vagyis Kína a különböző országokkal folytatott kereskedelméből befolyó dollárjaiért többé nem fog amerikai állami kincstárjegyeket (treasuries) vásárolni. Ahogy azt korábban állandóan tette.

Vagyis Kína a jövőben valami másra fogja cserélni azokat a dollárokat, amelyek a továbbiakban nem csupán az Egyesült Államokkal, de általában bármely más országgal való kereskedelméből befolynak – hogy „ne növelje tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait”. És itt jön a legérdekesebb kérdés: mi lesz az, amivel Kína fel fogja váltani a kereskedelemből befolyó dollárjait? Milyen valutára – illetve milyen csereeszközre? A mostani kínai pénzügyi politika elemzése arra enged következtetni, hogy – a kereskedelemből befolyó dollárjait, vagy legalábbis azok jelentős részét – Kína szép csendben aranyra fogja átváltani, ahogy azt már, de facto, teszi is.



Ebből a szempontból az orosz-kínai kapcsolatok pasziánsz kártyajátéka nagyon szerencsésen alakul mind Moszkva, mind pedig Peking számára. Oroszország közvetlenül aranyért, annak folyó árán vásárol árukat Kínától. Kína pedig az aranyért, megint csak annak folyó árán, orosz energiahordozókat vesz. Ebben az orosz-kínai idillben mindennek van helye: a kínai áruknak is, az orosz energiahordozóknak is, és az aranynak, mint kölcsönös elszámolási egységnek is. Ebben az idillben csupán egy kéredzkedő számára nincs hely: a dollárnak. És ebben nincs semmi különös. Minthogy a dollár se nem kínai áru, se pedig nem orosz energiahordozó. A dollár csupán egy közbülső pénzügyi elszámolási eszköz – egy fölösleges közvetítő. Márpedig két önálló üzleti partner együttműködéséből a fölösleges közvetítőket, előbb-utóbb, ki szokták iktatni.



Itt mindjárt külön meg kell jegyezni: a természetes arany világpiaca eltörpül a tényleges olajszállítások világpiacához képest. A természetes arany világpiaca ráadásul még inkább mikroszkopikus, ha összevetjük a kőolaj, a földgáz, az urán – a különböző áruk – tényleges szállításainak világpiacával.



Az arany megnevezésekor a hangsúly azért van a „természetes” szón, mivel természetes (és nem papíron lévő) energiahordozóiért cserében Oroszország aranyat von el a Nyugattól. Mégpedig az energiahordozók kézzel fogható, és nem papíron megvalósuló leszállításáért cserében. Ugyanígy jár el Kína is, amikor – a jelenlegi, mesterségesen, többszörösével leszállított árú, ám valóban létező aranyat – elvonja a Nyugattól. Ellenértékeként annak, hogy kézzel fogható áruit ténylegesen leszállítja.



Nem váltak be a Nyugat azon reményei sem, hogy Oroszország és Kína – az általuk leszállított energiahordozókért, árukért cserében – elfogad majd mindenféle pénzérméket, illetve „papír aranyat”. Oroszországot és Kínát ugyanis, végső fizetőeszközként csupán az arany – az pedig csak mint kézzel is tapintható fém – érdekli.



Közbevetőleg: Havonta a papír alapú arany forgalma – csupán, mint az arany határidős szállítására adott kötelezvény (futures) – havonta mintegy 360 milliárd dollárt ér el a piacokon. Ezzel szemben havonta csak mintegy 280 millió dollár értékben valósul meg arany tényleges szállítása. Ami a kereskedések során ezer az egyhez arányt teremt a papír alapú, illetve a természetes arany között.



Amikor Putyin beveti azt a mechanizmust, hogy a piacról ténylegesen kivonja a Nyugat által mesterségesen leértékelt egyik csereeszközt (az aranyat), cserében egy, a Nyugat által mesterségesen felértékelt, másik csereeszközért (a dollárért) – ezzel elindította azt a visszaszámlálást, amellyel véget ér az olajdollárnak a világszerte élvezett hegemóniája. Ezzel Putyin bevitte a Nyugatot abba a zsákutcába, amelyből hiányzik bármiféle pozitív gazdasági perspektíva. Mostantól a Nyugat fordíthat bármekkora erőfeszítéseket, bármekkora eszközöket arra, hogy mesterségesen növelje a dollár vásárlóerejét, csökkentse az olaj árát, és mesterségesen leszorítsa az arany vásárlóerejét. A gondot az fogja okozni a Nyugat számára, hogy a rendelkezésére álló természetes arany készletei végesek. Ezért minél inkább fog törekedni a Nyugat arra, hogy a dollárhoz viszonyítva elértéktelenítse a kőolajat és az aranyat, annál gyorsabb ütemben fognak apadni az egyre olcsóbb aranyból rendelkezésére álló, ám távolról sem végtelen tartalékai. E Putyin által mesterien megjátszott gazdasági kombináció során a természetes arany a Nyugat tartalékaiból gyors ütemben áramlik majd át Oroszországba, Kínába, Brazíliába, Kazahsztánba[3]és Indiába – a BRICS országokba. Ha természetes aranyból való készletei továbbra is ilyen ütemben csökkennek majd, a Nyugat által megteremtett, az olajdollárra épülő világrend összeomlása előtt a Nyugat már nem fog tudni tenni semmit Putyin Oroszországával szemben. Azt a helyzetet, amibe Putyin az Egyesült Államok által vezetett Nyugatot hozta, egy sakkjátszmában úgy hívják: a felek egyike időhiányba („Zeitnot”) került.



A nyugati világ még soha nem látott olyan gazdasági eseményeket, jelenségeket, mint amilyenek a szemünk láttára mennek végbe. A Szovjetunió – amikor estek az olajárak – sietve eladta aranyát. Oroszország, ezzel szemben – megint csak az olajár esésének közepette – az aranyat sietve vásárolja. Így Oroszország immár közvetlenül aláásta az olajdolláron alapuló világuralom amerikai modelljét.



Az olajdollárra épülő világmodell arra alapszik, hogy az USA nemzeti valutája domináns szerephez jutott a világ valutáris rendszerében. Ami lehetővé teszi, hogy a Nyugat országai – élükön az Egyesült Államokkal – más országok és népek munkájából, anyagi tartalékaiból éljenek. A dollárnak a világ valutáris rendszerében játszott szerepe abban áll, hogy ez a valuta a kereskedelmi ügyletek lezárulásának, végső fizetőeszköze. Ez azt jelenti, hogy az amerikai dollár, a világ valutáris rendszerében, a felhalmozás olyan végső csereeszköze, melyet nincs értelme más csereeszközökre átváltani. Ám az, amit a BRICS országai – élükön Oroszországgal és Kínával – most csinálnak, az gyakorlatilag megváltoztatja a dollár szerepét és státuszát a világ valutáris rendszerében. Moszkva és Peking együttes akcióinak eredményeként az Egyesült Államok nemzeti valutája, végső csere- és felhalmozási eszközből csak afféle közbülső csereeszközzé változik. Amelynek csupán az a rendeltetése, hogy ezt a közbülső csereeszközt átváltsák egy másik és valóban végleges csereeszközzé: arannyá. Így a dollár gyakorlatilag elveszíti szerepét, mint a csere- és felhalmozás végső eszköze – átadva eme mindkét szerepét egy másik, általánosan elismert, nemzetiségtől és politikától független monetáris eszköznek: az aranynak.



A Nyugatnak hagyományosan két módszere volt arra, hogy elhárítsa az olajdollárra épülő világmodell hegemóniáját, és a Nyugat ebből eredő aránytalanul széleskörű előjogait fenyegető veszélyeket.



Az egyik ilyen eszközt jelentették a színes forradalmak. A másik ilyen eszköz – amit a Nyugat rendszerint akkor vet be, amikor az első eszköz nem válik be –: a katonai agressziók, a bombázások.



Oroszország esetében azonban a Nyugat számára a kettő közül egyik sem alkalmazható: vagy azért, mert lehetetlen, vagy azért, mert elfogadhatatlan.


Mégpedig azért, mert, először is: az orosz lakosság – ellentétben sok más ország lakosságával – semmiképpen sem hajlandó szabadságát, gyermekei jövőjét felcserélni az akár már most rögtön is megkapható nyugati kolbászra.[4] Ez már azokból a nyugati közvélemény-kutatásokból is nyilvánvalóvá válik, amelyekben Putyin népszerűsége rekordmagasságokban található. Például az a személyes barátság, ami Washington favoritját, Navalnijt[5] fűzi McCain szenátorhoz, igen csak nem tett jót sem neki, sem Washingtonnak. Azt követően, hogy erről értesült a sajtóból, az orosz lakosság 98 %-a immár semmi másnak nem tekinti Navalnijt, mint Washington vazallusának, az orosz nemzeti érdekek elárulójának. Ezért azok a nyugati szakértők, akik a valóság talaján állnak, még csak álmodni sem mernek bármiféle színes forradalomról Oroszországban.

Ami a második, a Nyugat számára hagyományos módszert, a közvetlen katonai agressziót illeti: Oroszország se nem Jugoszlávia, se nem Irak, se nem Líbia. Bármilyen Oroszország ellen, orosz területen indítandó, nem nukleáris hadművelet esetén a Nyugatot, élén az Egyesült Államokkal, megsemmisítő vereség várja. És a Pentagon tábornokai – akik ténylegesen az irányítói a NATO erőinek – ezzel nagyon is tisztában vannak. Ugyanígy nincs esélye egy Oroszország elleni nukleáris háborúnak sem, beleértve az un. „megelőző és lefegyverző nukleáris csapás” koncepcióját is. A NATO-nak egyszerűen nem rendelkezik egy olyan csapásmérés technikai lehetőségével, ami által teljesen hatástalanítani lehetne Oroszország nukleáris potenciálját, e potenciál számtalan megnyilvánulásával egyetemben. Ebben az esetben elkerülhetetlen lenne egy tömeges, megtorló válaszcsapás az ellenségre, annak területére. És egy ilyen válaszcsapás kumulált ereje éppen elegendő lenne ahhoz, hogy a túlélők utóbb már irigyeljék a holtakat. Vagyis egy nukleáris tűzpárbaj eleve nem jelenthetne megoldást az olajdollárra épülő világrend érlelődő összeomlásának problémájára. Jobb esetben ez jelentené e világrend történetében a zárófejezetet, az utolsó állomást. Rosszabb esetben ez elvezetne a nukleáris télhez, minden élőlény kipusztulásához – kivéve talán a baktériumoknak azokat a mutánsait, amelyek a sugárzás hatására keletkeznének.

A vezető nyugati gazdasági réteg látja a végbemenő jelenségeket, tisztában is van azok lényegével.

A vezető nyugati közgazdászok, kétség kívül, tisztában vannak azzal, hogy a nyugati világ – beleesve Putyin gazdasági aranycsapdájába – milyen mélységesen tragikus és kilátástalan helyzetbe került. Hiszen a Bretton Woods-i megállapodások létrejötte óta mindenki jól tudja azt az alapvető szabályt: „Akinek több az aranya, az állapítja meg a játékszabályokat”. Ám Nyugaton erről mindenki hallgat. Mégpedig azért hallgatnak, mert senki sem tudja, hogyan lehetne most már ebből a helyzetből kikeveredni.

És, éppen ezért, ha valaki elkezdené elmagyarázni a nyugati közvéleménynek a végbemenő gazdasági katasztrófa minden részletét, akkor ez a bizonyos közvélemény az olajdollárra épülő világrend hívei számára legszörnyűbb kérdéseket kezdi majd föltenni. Amelyek így hangzanak majd:

– Meddig lesz képes a Nyugat természetes aranyért olajat venni Oroszországtól?

– És mi lesz az olajdollárral az után, hogy a Nyugatnak elfogy majd a természetes aranya – amivel kifizethetnék az orosz kőolajat, földgázt és uránt, továbbá a kínai árucikkeket?

Ezekre a látszólag egyszerű kérdésekre ma Nyugaton nem tudja a választ senki.

Hát, uraim, ezt hívják sakk-mattnak. A játéknak vége.

Forrás: http://tehnowar.ru

Internet-portálok anyagai alapján az összeállítást készítette: Tatyjana Dobrogyejeva



Novorosszija központi hírügynöksége: Novorus.info

[1] Öt ország által létrehozott együttműködési szervezet. Elnevezésének (angol) betűszava az öt részt vevő ország angol nevének kezdőbetűiből áll össze: Brazília (Brazil – B); Oroszország (Russia – R); India; Kína (China – C), illetve Dél-Afrika (South Africa – S).

[2] Mármint a „Novorosszija” hírportálon korábban egyik megjelent írás.

[3] Kazahsztán nem tagja a BRICS-nek. A BRICS ötödik tagállama – Dél-Afrika – ezzel szemben a világ legnagyobb aranykitermelői és exportőrei között van. (Miként, egyébként, Oroszország is.)

[4] Képletes kifejezés: kb. mint elkótyavetyélni, aprópénzre váltani valami nagy eszményt.

[5] Az orosz liberális „ellenzék” vezére, Putyin