Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2015. május 13., szerda
DÍSZSZEMLE LUGANSZKBAN
Ugyanazt tudom mondani, mint Donyeckről: megható volt látni a díszszemlét a felszabadult, sokat szenvedett város azon utcáin és terein, amelyeken tavaly márciusban-áprilisban a nép még puszta kézzel vívta elkeseredett küzdelmét a junta hatóságai, a városba érkező büntető különítmények, a “rendcsináló” fasiszta suhancok ellen! Ahol széttépett emberek testei hevertek, és a fizikai és lelki fájdalom ordított!
Megrendülten néztem e felemelő napon a főtéren álló, a hajdan nyilván pártbizottságnak épült, majd Ukrajna Luganszk megyéje közigazgatásának, ezt követően a független Luganszki Népköztársaság kormányának otthont adó épületet. Ahová a gyilkos ukrán légierő által tavaly június 2-án ledobott fürtös bomba, az abból szerteszét repülő rakéták és azok repeszei okoztak vérfürdőt az épület előtt elhaladó gyalogosok, a szemközti parkban sétáló békés állampolgárok között. A junta akkor ugyan elismerte, hogy egy ilyen nemzetközileg is tiltott fegyvert vetett be vétlen civilek ellen – ám nem átallotta azt állítani, hogy a rakétát a kormányépület ablakaira szerelt egyik légkondicionáló vonzotta oda.
Megható volt látni, hogy a nem egészen egy éve még békés, a fegyverforgatásban teljesen járatlan bányászokból, kohászokból, ipari munkásokból, tanárokból, orvosokból, diákokból, kisvállalkozókból micsoda fegyelmezett, mondhatni teljes értékű NÉPHADSEREG lett.
Akiket egy éve a puccsista milliárdos oligarcha még mélységesen lenézett – de akikről ma sem képes elhinni, hogy az egész Nyugat által támogatott náci hordáira ilyen EGYSZERŰ EMBEREK MÉRNEK SOROZATOS VERESÉGEKET. (Sokak szerint Poros Jankó azért sivalkodja tele egész Európát, hogy jól felszerelt seregeit nem a büdös donbasszi prolik, hanem válogatott orosz speciális alakulatok páholják egyfolytában.) Egy ilyen korlátolt, agyhúgyköves mocsadék sohasem lesz képes megérteni a népet, annak igaz hazafiságát!
A díszszemle sokban követte a moszkvai forgatókönyvet. A tegnapi békés dolgozókból álló csapategységeket a jórészt mindenütt gyáván megfutamodó ukrowehrmact alakulatoktól zsákmányolt haditechnika követte.
Nekünk a fasiszta “Goj motorosok” jutnak. A méltó, gerinces népeknek azonban olyan hazafias motorosok jutnak, mint az “Éjszakai Farkasok”! Akik száma százezer körül van – a klubnak Putyin államelnök is tagja (el tudjuk képzelni a mindig mérges-savanyú ábrázatú, a lengyelek parancsainak mindenkor engedelmeskedő Ádert, vagy korunk Gömbölinijét egy ilyen típusú motoros klubban?). Amely Éjszakai Farkasok nem kevés szerepet játszottak a Krím felszabadításában. Amely Éjszakai Farkasok körül méltatlan, hisztérikus nagyjeleneteket adtak elő minket amúgy demokráciára kioktató kormányok – de amely Éjszakai Farkasok mégis teljesítették vállalt feladatukat: a Győzelem 70. évfordulójának alkalmából eljutni Berlinbe és megkoszorúzni a nácizmus egykori (és mai?) fészkében lévő szovjet hősi emlékművet. Mely feladatban jobb érzésű európai polgárok is segítségükre siettek: (az oroszokat egyébként mélységesen gyűlölő) Lengyelországban motoros klubok tagjainak tucatjai siettek egyengetni útjukat. Szlovákiában, Pozsonyban hazafiak, antifasiszták százai ünnepelték az Éjszakai Farkasokat és kergették el, osztották ki az akciót megzavarni próbáló ukronáci provokátorokat.
Az Éjszakai Farkasokat luganszki sportolók követték – nem kevesen olyanok is, akik nem is olyan régen még a Donbassz számára gyilkos mostohává vált Ukrajna számára aratták nemzetközi sikereiket.
A sportolókat gyermekek követték. Akik a “Puszty vszigdá búgyet szolnce” (“Mindig legyen napfény!”) dallamaira táncoltak. Ez a dal a szovjet korszak hivatalos gyermek békedala volt: kicsit szirupos, kicsit giccses, kicsit bugyuta – én sem szerettem. De micsoda új értelmet kapott ez a butácska dal az elmúlt egy évben! Amikor bombák, ágyúlövedékek, repeszgránátok, fürtös bombák hulltak a városra, melynek lakói közel két hónapig teljes, leningrádi típusú blokádban éltek: éheztek, szomjaztak, víz, gáz, villany nélkül tengődtek hosszú hetekig a sötét pincékben.
Milyen más értelmet kapott mindezek után a hajdani, butácska dal refrénje!
«Пусть всегда будет солнце! Пусть всегда будет небо! Пусть всегда будет мама! Пусть всегда буду я!»
“Legyen mindig napfény! Legyen mindig égbolt” Legyen mindig a mama! És legyek mindig én!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése