1. Nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Ha nem érted a különbséget, nem beszéljük ugyanazt a nyelvet.
2. Kutya a lakásban? Nem állatkínzás. Családtagnak tekintem, sétálni járunk, kirándulni, együtt heverünk a kanapén.
3. Sok lemondással és macerával jár? Egy ember talán nem? A kutyám a legrosszabb napokon sem „csinálnám vissza”.
4. Inkább a “katalógus-lakásról” mondok le, mint a kutyámról. A kutyaszőr az életem része, ahogyan a tappancs-nyomok is.
Jut eszembe, te is másnaponként takarítasz? Vagy ne gyere, vagy gyere játszó-ruhában és ne fintorogj!
5.
Sokba kerül az etetése, az orvosi ellátása? Igen, sokba. Ezeréves
tévém van és nincs luxus kocsim.. Viszont nem költök alkoholra, cigire,
se drogokra és luxus-utakra. A kutyám egy élet, fontosabb bármilyen
tulajdonnál vagy „élvezetnél”!
6.
Ne szólj bele, hogy nevelem! Én élek vele. Neked csak egy kutya, nekem
társ. Különben is, ő volt előbb, nem te. Úgy tűnik, ő marad tovább is…
7. Hogy zárjam ki a szobából?! Én se kérlek rá, kösd ki a gyereked, amíg ott vagyok…
8. Ne küldd el, ha örömmel megy hozzád üdvözölni. Ha esetleg nyálas lettél, szerencsére van fürdőszobám meg szappanom.
9.
Nem kell elmondanod a véleményed arról, miért van lakásban és miért
jöhet fel az ágyra. Így szeretem, nekem ez természetes. Pont.
10.
A kutyám mindig velem van. Ha szükségem van rá, megvigasztal, jókedvre
derít, nyugalmat hoz az életembe. Őszinte, megbízható, a lényegem
látja. Feltétel nélkül szeret, egyenes jellem, önzetlen. És te?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése