A zsebszerződések lényege, hogy a felek az általuk megkötött megállapodásokat a hatályos törvényi szabályozás kijátszása érdekében nem hozzák nyilvánosságra, illetve azokat a hatóságokhoz nem terjesztik be. Magyarországon sok külföldi gazda pontosan ilyen szerződéscsomagot kötött, amelyben a haszonélvezeti szerződés mellett együttműködési szerződést is létesített, illetve ezeket aláírt adásvételi vagy jelzálogszerződés egészítette ki. Ez utóbbiakkal a szerződéskötés idején tiltott földtulajdon későbbi megszerzésére törekedtek, de a földhivatalokhoz csak a haszonélvezeti megállapodásokat nyújtották be, a két háttérszerződést pedig a jogszabályi környezet változására várva „zsebben tartották”. Ezért szerintem a jogalkotók társadalompolitikai szempontból helyesen döntöttek, amikor – közeli hozzátartozók kivételével – május elsejétől megszüntették a korábban kötött haszonélvezeti szerződéseket, illetve azokat a használati megállapodásokat, amelyek ilyen haszonélvezeti szerződéseken alapultak. Nem volt ritka ugyanis, hogy a haszonélvezeti jogot bejegyeztetett osztrák befektetők a földhivatali nyilvántartásban szereplő magyar tulajdonosoknak adták vissza haszonbérbe a haszonélvezetükbe került termőföldeket. Tény azonban, hogy a jogszabályi változások miatt alkotmányjogi és uniós jogi feszültség alakult ki, hiszen a haszonélvezeti szerződések önmagukban nem zsebszerződések, mivel azokat törvényesen kötötték meg. Így ha csak azokat vizsgáljuk, megszüntetésükkel sérülhet a korábban jogszerűen szerzett jogok alkotmányos védelme. Az új földforgalmi törvény tehát ebben a szűkített értelmezésben egyszerre belső (alkotmányos), illetve külső (uniós joggal szembeni) feszültséget is generálhat.

Tisztelettel: Kurucz Mihály, agrárjogi docens