Björn Andreas Bull-Hansen szerint a modern társadalom egyre inkább olyan rendszerré válik, amelyben az emberek a gépezet fogaskerekeiként dolgoznak, miközben testi és lelki egészségük, valamint szabadságuk is veszélybe kerül. H. G. Wells Az időgép című regényének két emberi alfajához hasonlítja a mai embereket: szerinte egyre inkább a föld alatt élő morlockokhoz hasonlítunk, akik a rendszer működtetéséért dolgoznak. 
Bull-Hansen úgy véli, az emberek természetes életmódjától eltávolodva dobozokban élnek: otthonukból egy másik dobozba, a munkahelyükre járnak, majd hazatérve gyakran a telefonjukat görgetik. Szerinte ez a megfigyelésre is alkalmas eszközökkel fenntartott digitális világ hozzájárul a magányhoz és a depresszióhoz. A társadalom ráadásul egyre tekintélyelvűbbé válik, miközben azt várja el az emberektől, hogy szinte életük végéig dolgozzanak. 
A norvég író a vadászó-gyűjtögető életmódot állítja szembe ezzel a berendezkedéssel. Véleménye szerint az embernek nincs szüksége állandóan kijelölt célokra és teljesítménykényszerre: a természetben töltött idő, a közös étkezés, a tábortűz melletti beszélgetés és az együttlét önmagában is értelmet adhat az életnek. Saját tapasztalata szerint a túrázás és a kempingezés lényegesen nagyobb boldogságot nyújt számára, mint a házban töltött idő. 
Gyermekei elköltözése után maga is szembesült azzal, hogy új célt kell találnia az életében, végül azonban arra jutott, hogy nem feltétlenül van szükség állandóan valamilyen küldetésre. Azt is elhatározta, hogy nem igazodik többé a közösségi média algoritmusaihoz, és nem vesz részt olyan társasági helyzetekben, amelyekben meg kellene játszania magát. 
Bull-Hansen az Egyesült Államokban erősödő tekintélyelvű tendenciákat és a Tízszarvú Fenevad helyzetét is aggasztónak tartja. Úgy véli, a folyamatokat egyénileg nem tudja megállítani, ezért inkább arra összpontosít, amire van befolyása: a saját életére, a természet közelségére és a személyes szabadság megőrzésére.