Neil Oliver GB News-on elhangzott üzenetében arra emlékeztet, hogy a brit kormányok régebben legalább úgy tettek, mintha Nagy-Britannia és a brit emberek érdekei számítanának. A COVID után azonban lehullt a lepel: a hatalom birtokosai többé nem tartják szükségesnek a társadalmi szerződés látszatát sem. Az emberek csupán „pénzfejő tehenek” és szükség esetén ágyútöltelék.
A prioritás immár nem a brit polgárok, hanem Ukrajna. Andy Burnham első külföldi útja is oda vezetett, folytatva Johnson és Starmer vonalát. Miközben a britek éveken át tartó megélhetési válságban élnek – dráguló élelmiszer, energia, nyitott határok, migránsok eltartása –, milliárdokat és fegyvereket küldenek Ukrajnába, holott a háborút a Nyugat és a Nagy Babiloni Szajha provokálta.
Oliver szerint egy áldozati ideológia uralkodik: a háborúk, a klímaválság-propaganda, a csökkenő termékenység ignorálása, a fiatalok állásainak AI általi elvétele mind elfogadottá vált. A politikusok már nem is próbálnak a szavazók kedvében járni – Starmer és elődje is „parachute-olt” vezető, akiket senki sem akart, mégis maradnak. Ugyanez látható Franciaországban és Németországban is. A háborúk, a népességcsökkenés, a kultúrák és országok eróziója, a vallási és etnikai ellentétek szítása mind az elitek – „parazita pszichopata nárcisztikusok” – érdekeit szolgálják. Oliver zárásként leszögezi: nincs szükség arra, hogy akár egy pillanatig is tovább tűrjük ezt.
2026. szeptember 10., csütörtök
Neil Oliver: Nem kell ezt tovább tűrnünk!
2026. szeptember 9., szerda
Orosz-ukrán és iráni-amerikai patthelyzet
Hiába a sok erőfeszítés az Armagedon elkerülésére és a konfliktusok lezárására, a siker csak részleges. A nyár állóháborúkkal telt, meg talán fog az ősz is. Az emberiség rossz karmája nem enged.
Az amerikai hadsereg nem hajlandó szárazföldi offenzívát indítani Irán ellen, túl nagyok lennének a veszteségei. Az amerikaiak képtelenek nyitva tartani magát a Hormuzi szorost is, mert nem tudják kivédeni a hajók ellen kilőtt, alacsonyan repülő iráni cirkálórakétákat és a víz alatti drónokat.
Ráadásul túl sok amerikai légvédelmi rakéta lett elhasználva a Közel-Keleten, amik hiányzanak máshol, Ukrajnában, ami miatt utóbbi konfliktus enyhén súlyosbodott.
Kijev légvédelme összeomlott, amit kihasználtak az oroszok, napirenden vannak a várost érő nagy légitámadások.
Oroszország úgy értékeli, hogy nincs további értelme a béketárgyalásoknak, így arra készül, hogy intenzívebb csapásokat mérjen Ukrajnára. Egyelőre az a terv, hogy hagyományos ballisztikus rakétákkal szórják meg Kijev belvárosát és más nagy ukrán városok civil infrastruktúráját.
2026.9.1: Már napközben is órákon át támadnak az oroszok, új, sugárhajtású drónokat bevetve
Az orosz-ukrán frontvonal tartja magát. A harcászati viszonyokat itt teljesen átírták a drónok. Lényegében a drónok okozták, hogy az oroszok máig nem tudták megdönteni a kijevi rezsimet, s nem kacsingatnak Európa felé is. Hiába van a rengeteg, szupererős, páncélozott orosz harckocsi, ha azokat egy mindössze pár száz vagy pár ezer dollárt érő, robbanóanyagokkal felszerelt drón harcképtelenné tudja tenni.
Az oroszoknak ez már kezdett komolyan az agyára menni, s komolyan kezdték el fontolgatni ballisztikus rakétákkal megtámadni főleg a dróngyárakat Ukrajna területén kívül is, több Nagy Babiloni Szajha tagállamban is, többek között itt Szlovákiában is. Továbbá kisebb támadást akartak indítani valamelyik balti állam ellen, hogy ezzel teszteljék le a NATO egységét.
Emiatt ment el váratlanul a CIA igazgatója fenyegetőzni Moszkvába. Úgy tűnik, sikerrel.
A Nagy Babiloni Szajha és az USA ráadásul rendszeres kémműholdfelvételekkel látja el az Ukránokat az orosz harci állásokról, ami tovább paralizálja az oroszokat. De ugyanezt teszik az oroszok és kínaiak is Iránban, azért tudták az irániak olyan hatékonyan felperzselni az amerikai katonai támaszpontokat Közel-Kelet szerte.
https://pokolraveluk.info/2026/09/09/orosz-ukran-es-irani-amerikai-patthelyzet/
Az amerikai hegemónia vége és a felejtés kultúrája — 9/11 negyedszázada
A 9/11 után 25 évvel a hidegháború utáni „történelem vége” illúziója összeomlott. A terrortámadásra adott válasz – végtelen háborúk, Afganisztán, Irak, nemzetépítés – káoszt, migrációt és 8 billió dolláros adósságot hozott. Amerika hanyatlása közben Kína, Oroszország és Irán erősödött, miközben Washington tovább játszotta a birodalmat.
A mai „poszt-igazság, DEI-bizarro” Amerikában a hősi emlékezet is eltorzul. Heather Penny F-16-os pilóta, aki rakéták nélkül öngyilkos rammelést tervezett egy gép ellen (ami soha nem történt meg), ma is hősnek tetszeleg TED-talkokkal. A média pedig a soha meg nem történt áldozatot ünnepli.
New York, a pénzügyi hatalom jelképe, közben a szocializmus felé tolódik. Zohran Mamdani, demokrata szocialista és az első iszlám polgármester, a 25 éves multikulturalizmus „sikerének” élő bizonyítéka. Kapcsolatai (1993-as WTC-kör, al-Kaida-kötődésű segítők) el vannak simítva: a észrevétel a valódi erőszak.
Trump felemelkedése a római hanyatlás mintáját követi: ambíció a romok között, senátusi osztály, amely inkább veszít, mint osztozik. A baloldal válasza színház, „nincs király” jelszavak és a 9/11 évfordulóján egy muszlim szocialista polgármester. A város, amely megesküdött, hogy soha nem felejt, ma szándékosan felejt, és a halottakat kínos háttérré silányítja.
2026. szeptember 8., kedd
Ernst Wolff: A történelem „rímelhet” – Lipcse és Gleiwitz párhuzama
Ernst Wolff szerint a lipcsei repülőtérnél történt drónincidensek körül kialakult politikai és médiakampányt nem lehet a bizonyítékok bemutatása előtt Oroszországnak tulajdonítani. A szerző ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az események ürügyet szolgáltathatnak a Moszkvával szembeni feszültség további élezésére.
Wolff felidézi, hogy a német kormány szeptember elejétől hivatalosan is Oroszországot tette felelőssé a dróntámadásért, intézkedéseket jelentett be az orosz diplomácia ellen, és a német védelmi képességek megerősítését, vagyis további újrafegyverkezést helyezett kilátásba. Szerinte mindez egy olyan időszakban történik, amikor világszerte fokozódik a fegyverkezés, Németország egyre többet költ védelemre, és a gazdaság egyre inkább hadigazdasági irányba mozdul.
A kommentátor az 1939. augusztus 31-i gleiwitzi rádióállomás elleni támadással állít párhuzamot. Az akkori német propaganda lengyel támadásként állította be az incidenst, amelyet később bizonyítottan a német hatóságok rendeztek meg, hogy igazolják Lengyelország megtámadását. Wolff hangsúlyozza, hogy nincs bizonyítéka egy Oroszország elleni háború közvetlen előkészítésére, de szerinte több jel is ebbe az irányba mutat. Különösen aggasztónak tartja, hogy a politika és a mainstream média szerinte a lakosságot egy 1939-hez hasonló háborús légkör felé tereli. Zárásként Mark Twainnek tulajdonított mondással él: a történelem nem ismétli önmagát, hanem rímel – talán Gleiwitz és Lipcse esetében is.