Nemrég találkoztam egy internetes mémmel, amely oklevél formájában névreszólóan gratulált a világtörténelem legnagyobb félelemkampányával szemben mutatott sikeres ellenállásért. A nevezett félelemkampány természetesen a covid-kapcsán kibontakozott kampányra vonatkozott. Hogy ez a mém mennyire fején találta a szöget, és hogy ez milyen tervezett kampány volt, arról képet kaphatunk, ha végigböngésszük az amerikai Judicial Watch jogvédő szervezet honlapján nyilvánosságra hozott dokumentumokat. Ez a szervezet ugyanis kiperelt a kormányából az oltási kampányra vonatkozó több mint kétszáz oldalnyi dokumentumot, amelyek arról szólnak, hogy milyen módszereket tartottak megengedhetőnek az átoltottság növelésére. A világért sem lőném le a poént, de a rövid összefoglaló: bármilyent, beleértve a híres humoristáknak fizetett „ösztönzőket” az oltatlanok kigúnyolására. A szervezet vezetője, Tom Fitton ezen mélységeket látva elképedésének hangot adva mondta: „Úgy tűnik, mintha az egész szórakoztatóipar a kormány ügynöke lenne!”.

De nemcsak a szórakoztatóipar került a kampány zsebébe, hanem egyházi szervezetek is, amelyeket anyagilag támogattak az oltás propagálásában.

Hogy az „egyházak” emiatt tették volna, amit tettek? Ha szerepet is játszott benne a pénz, talán nem ez volt az elsődleges ok. Sokan hitetlenkedve és/vagy megbotránkozva cöccögnek, amikor Viganó érsek mélyegyházról beszél, merő rosszindulatnak és összeesküvés elméletnek nevezve a felvetést. De nem az, mert a vatikáni megnyilatkozásokat, elsődlegesen az Egyház történetének legsötétebb, pápának látszó püspökének covid-ügyben elhangzott megnyilatkozásait számba véve, felfedezve azok ellentmondását a korábbi egyházi megnyilatkozásokkal és megfelelését a félelempropaganda irányának és céljainak, nehéz jószándékkal vádolni őt és hódító csapatait. Mert ezek alapján nehezen tagadható, hogy igaz lehet Viganó állítása, miszerint „a mélyegyház bomlasztási munkája a mélyállam nemzeteket felforgató tevékenységével szinkronban halad előre”. És ez talán már egyre kevesebbeket lep meg.

De mi van azokkal az egyházi vezetőkkel, akikről ilyen vagy olyan okok miatt nehezen tudnánk elképzelni, hogy püspöki címük mellett mélyegyházi vezetők lennének? Amellett, hogy a covid-rettegésnek való átadottságuk (emlékezzünk csak arra, hogy lobbiztak a kormánynál azért, hogy a papok hamarabb kaphassák meg az oltást, mint a „közrendű” nép) nem sok jót enged feltételezni a hitükről és értékrendjük helyesen rendezettségéről, inkább a sodródásuk magától értetődősége vészjósló.

A hatalomnak, így a most már látható hatalmat is birtokló mélyegyháznak is vannak közvetlen és közvetett kiszolgálói. A hit ügye mellett – és ide tartozik a morálisan kifogásolható oltások kérdése is – nyíltan ki nem álló püspökök a kettő között vannak, míg a mindenáron békét, nyugalmat, biztonságot kívánó egyszerű hívek közvetett kiszolgálók. A „béke, béke, barátság” hívei számára fontosabb az emberi egység, mint a hitben való egység vagy a hit prioritása minden mással szemben (munkahely, mások véleménye, anyagi biztonság, saját túlélés).

Mivel az üldözés talán még nem ért véget, a sodródó és ellenállni képtelennek bizonyuló perifériák számára megfontolandó biztatás a jövőre nézve, az abortált sejtvonallal összefüggésbe hozható oltásokat elutasítók számára pedig utólagos megerősítés lehet az, amit Christian Blanchon francia tábornok mondott az oltatlanokról:

 

Christian Blanchon tábornok

„Még, ha teljesen be lennék oltva, akkor is csodálnám a be nem oltottakat, amiért ellenálltak a legnagyobb nyomásnak, amit valaha is tapasztaltam, beleértve a házastársak, szülők, gyermekek, barátok, kollégák és orvosok részéről.

Azok az emberek, akik ilyen egyéniségeknek bizonyultak, ilyen bátorságra és kritikai képességre voltak képesek, kétségtelenül az emberiség legjavát testesítik meg. Mindenhol megtalálhatók, minden korosztályban, minden iskolai szinten, minden országban és minden világnézetben. Ők egy különleges fajtából valók; ők azok a katonák, akiket minden fényes hadsereg szívesen látna soraiban. Ők azok a szülők, akiket minden gyermek szeretne, és azok a gyermekek, akikről minden szülő álmodik.Ők a társadalmuk átlagát meghaladó lények; ők a lényege azoknak a népeknek, amelyek minden kultúrát felépítettek és meghódítottak a távoli horizontokat.Ott vannak, melletted, normálisnak tűnnek, de valójában szuperhősök.

Ők azt tették meg, amire mások nem voltak képesek; ők voltak az a fa, amely ellenállt a sértések, a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés hurrikánjának. És azért tették, mert azt hitték, hogy egyedül vannak, és elhitték, hogy egyedül vannak.

Kizárva a családjaik karácsonyi ünnepi asztalától, korábban még soha nem láttak ilyen kegyetlenséget. Bár elvesztették a munkájukat, megélték karrierjük szertefoszlását és nem volt több pénzük… de nem törődtek vele. Mérhetetlen diszkriminációt, feljelentéseket, árulást és megaláztatást szenvedtek el… de folytatták.

Az emberiségben még soha nem volt ilyen megmérettetés; most már tudjuk, kik az ellenállók a Föld nevű bolygón.Nők, férfiak, öregek, fiatalok, gazdagok, szegények, minden fajból és minden vallásból, az oltatlanok a láthatatlan bárka kiválasztottjai, ők egyedül azok, akiknek sikerült ellenállniuk, amikor minden széthullott. Összeomlott.

Átmentetek egy olyan elképzelhetetlen próbán, amelyen a legkeményebb tengerészgyalogosok, kommandósok, zöldsapkások, űrhajósok és zsenik közül sokan nem tudtak átmenni.Olyan anyagból vagytok, mint a valaha élt legnagyobbak, mint azok a hétköznapi emberek között született hősök, akik a sötétben ragyognak.”

Mi tudjuk, hogy nem vagyunk hősök, de mély hála tölthet el minket amiatt, hogy a hitből fakadó kiállás a kegyelmeknek isteni körét indította el, és tanúskodhatunk Viganó érsek mellett, aki ezt az igazság melletti kiállást nevezte meg a további kegyelmek feltételének.

https://invocabo.wordpress.com/2022/10/12/a-melyegyhaz-sodrodo-periferiai-es-az-oltatlanok/