Sokunk tapasztalata újabban, hogy van két olyan téma, amely még a legszorosabb egyházi, baráti, testvéri kötelékeket is megtépázza, irracionálisnak tűnő falakat emel váratlanul, mindent felülírva. Ha valaki megtudja, hogy istenfélelemből a régi rítusú szentmisét preferáljuk, netán szintén istenfélelmen alapuló morális megfontolásból nem akarunk oltakozni, hirtelen idegenként tekint ránk, legtöbb esetben minden érvelés, vita vagy nyílt konfrontáció nélkül. Ha pedig mégis van érvelés, akkor azzal kell szembesülnünk, hogy a döntés már megszületett, az érvelések pedig inkább utólagos apológiák, semmint az értelmes megfontolás megnyilvánulásai. Ez jó hír lehet a szabad akarat szempontjából, hiszen azt mutatja, hogy van lehetőség a döntésre. És a lelkiismeret is meghozza ítéletét a döntésről, még akkor is, ha a felelősséget utólagos érvekkel törekszünk hárítani. De mi lehet a döntés igazi oka és mozgatórugója? Az alábbiakban egy rabbi írása következik, amelyet az America’s Frontline Doctors szervezet oldala közölt Chananya Weissmantól, aki az oltások esetében vizsgálja a mögöttes okot „Hol van Isten félelme?” címmel (hátha Franciscus és magyar követői is meghallják, és legalább egy rabbinak elhiszik…).

Az emberiség két különálló csoportra oszlik, a középen lévő egyre szűkülő szürke területtel. E csoportok között sok különbség van, de a legalapvetőbb különbség az, hogy az egyik oldal vonzza az Istent félő – valóban istenfélő – embereket, a másik oldal pedig nem.

A másik oldalon bizonyára vannak “vallásos” emberek. Nincs hiány vallási vezetőkből, akik támogatják, hogy az embereket erőszakkal oltsák be, és dehumanizálják azokat, akik ellenállnak. Ezek az emberek nélkülözhetetlenek az Isten-ellenes oldal számára; ahhoz, hogy a gonosz valóban virágozhasson, szüksége van egy kóser bélyegzőre.

Ezen a héten Szodomáról olvastunk, amely úgy tűnik, hogy a mai “felvilágosult” világ nagy részének példaképe. Szodoma lakói nem a dzsungelben élő vademberek voltak; gazdagok és kifinomultak voltak. Természetesen csak a magukfajta “elit” között akartak élni. Hogy megakadályozzák, hogy a nemkívánatos személyek elrontsák kifinomult ökoszisztémájukat, Szodoma népe legalizálta üldözésüket. Szigorúan tilos volt alamizsnát adni a szegénynek vagy szállást adni az utazónak. Ez természetesen a nagyobb jó érdekében történt, a város gazdagságának védelme érdekében.

A Talmud (Szanhedrin 109B) elbeszéli, hogy egy szodomai lány megszánt egy szegény embert, és kenyeret csempészett neki. Szodoma lakói megdöbbentek, hogy a szegény ember nem halt éhen. Nyomozást folytattak, és elfogták a lányt. Azért a szörnyű bűntettért, hogy egy éhes koldust etetett, mézzel kenték be a testét, és a város falára tették, ahol a méhek megcsípték és felfalták, amíg meg nem halt.

Manapság egyre inkább divatba jön az ilyen erkölcsi romlottság, és nem csak az “elit” zárt közösségeiben. Egész országok dehumanizálják fokozatosan a “gyilkos oltóelleneseket”, és népszerűsítik a velük szembeni kegyetlenséget. Az állampolgárokat arra ösztönzik, hogy besúgják azokat, akik meg merik mutatni halálos arcukat és akadálytalanul lélegeznek. Az emberek nyilvános szidalmazása, sőt bántalmazása erénynek számít.

Ugyanakkor e kitaszítottakkal való méltányos és kedves bánásmód kriminalizálódik. A világ egyes részein hatalmas pénzbírságot von maga után, ha valaki időt tölt az oltatlanokkal, elviszi őket, vagy üzletet köt velük. A kórházak megtagadják tőlük az életmentő ellátást. Azok az orvosok, akik erkölcsi kötelességüknek tartják, hogy egy valódi terroristát ugyanúgy kezeljenek, mint az áldozatát, nyíltan azt követelik, hogy a be nem oltottakat hagyják meghalni. A kormány, a média, sőt még a vallási vezetők is bátorítják ezt. Természetesen a nagyobb jó érdekében.

Nehéz értelmes különbséget látni eközött és egy jótékonykodó lány halálra kínzása között. A bölcsek azt tanítják, hogy a lány sikolya volt a döntő pillanat a Szodoma elleni mennyei ítéletben. Nem volt lassú hanyatlás. Egyik nap Szodoma még magasan szárnyalt, másnap pedig Isten eltörölte a várost. Napjainkban sem kell sokáig várni, hogy Isten lerombolja a gonosz behemótokat.

Amikor Abimelek, Gerár királya megkérdezte Ábrahámot, miért állítja, hogy Sára a húga, Ábrahám azt válaszolta, hogy “nincs istenfélelem ezen a helyen”, és megölték volna, ha megtudják, hogy Sára a felesége (Ter20,11). A Netziv, a Malbim és a Chiddushei HaGriz (a Beis Halevi a Tóráról) kommentátorok mind ugyanúgy magyarázzák ezt: bár Gerár népe civilizált és “felvilágosult” volt, erkölcsüket szigorúan saját értelmük határozta meg, Istenfélelem nélkül. Az ilyen emberek tehetetlenek saját természetükkel és vágyaikkal szemben. Amikor olyan erkölcsi dilemmával szembesülnek, amely vágyaik útjában áll, értelmük racionalizálni fogja azt, ami rossz.

Egy olyan társadalomban, ahol filozófusok és “etikusok” döntik el, hogy mi a helyes és mi a helytelen, bármi lehetséges. Az értelmük igazolni fogja a rablást, a gyilkosságot és a házasságtörést, bár különböző nevek és meghatározások alatt. Bármilyen kifinomultnak tűnnek is az ilyen emberek, soha nem lehet bennük megbízni. Bármilyen kifinomultnak is tűnik egy ilyen társadalom, mindig képes a legnagyobb gonoszságokra.

Csak egyetlen erőben lehet megbízni, amely az embert távol tartja a bűntől: az istenfélelemben. Akiket az istenfélelem vezérel, akik tudják, hogy Isten mindig figyeli őket, és ismeri legbensőbb gondolataikat, azok nem esnek könnyen a bűn áldozatául. Nem fogják könnyen racionalizálni a gonoszságot. Lehet, hogy időnként engednek a kísértéseiknek, de az istenfélelem a végső vészfék. Azoknak, akikből hiányzik az istenfélelem, nincsenek határaik. Ha nem tudnak átlépni egy piros vonalat, akkor egyszerűen átminősítik azt zöldnek.

Nem véletlen, hogy a legnagyobb gonoszságokat ismét azok követik el, akik műveltek, intellektuálisak, kifinomultak és előkelőek. Magasztos szavakkal beszélnek a bolygó és mindazok megmentéséről, akik rajta élnek, bár ez utóbbiak közül sokakat ki kell majd irtaniuk (saját magukat kivéve) a többiek érdekében. Te következel elsőnek.

Annyi ember hidegvérű meggyilkolása, hogy hozzá képest minden holokauszt jelentéktelennek tűnik azáltal válik szalonképessé, hogy “depopulációnak” nevezik. Jótékony cselekedet, ha az emberek meghalnak, hogy maradjon elég levegő és élelem másoknak, hirdetik saját birtokaikról. Különösen az öregek halála, a meg nem született gyermekeké, a betegeké és szenvedőké és más haszontalan embereké. Aztán jönnek a vallásos emberek, a szülők, akik nem adják át gyermekeiket az államnak, végül mindenki más, aki útban van; ők a “hazai terroristák”, akik magát a bolygót fenyegetik.

A demokrácia megmentéséről beszélnek, miközben ráerőltetik akaratukat az emberekre, akiknek nincs valódi beleszólásuk semmibe. Mindent birtokolniuk kell, és mindent irányítaniuk kell, a saját érdekükben. Persze csak azért, hogy visszatérhessünk a normális kerékvágásba. Teljesen abnormálisnak lenni az egyetlen út.

Az sem véletlen, hogy ez az “elit” réteg kategorikusan vallástalan és vallásellenes, bár szigorúan a látszat kedvéért mást vallanak. Isten nem tud megmenteni minket, de ők igen. Isten azt akarja, hogy ők mentsenek meg minket, az injekcióikkal, a végtelen számú új szabályaikkal, és azzal, hogy korlátozzák, hogyan imádkozzunk egyáltalán Istenhez. Most már azzal szolgáljuk Istent, hogy nem szolgáljuk Őt, mondják nekünk, miközben a “vallási vezetők” helyeslően bólogatnak. Istent káromolják, valahányszor csak megemlítik Őt, mert mindenben, amit tesznek, háborúban állnak Istennel. Sok istenük van, de nincs Istenük.

A vallási kabalák, akiket a gonoszságuk kozmetikázására toboroznak, szájhősködnek Isten előtt, miközben tényleges életükben nem mutatnak félelmet iránta. Az igazságosság köntösébe burkolóznak, egy álságos fügefalevélbe, hogy elfedjék lelki csődjüket. Ha be tudsz nézni a vallási hivalkodó külső mögé, akkor nagyon kicsi, kicsinyes, jelentéktelen embereket látsz – gyakran szörnyeteg embereket.

A gonosz brit kormány szodomita bírái és sátáni “orvosai” éppen tegnap gyilkolták meg Alta Fixslert, mert úgy döntöttek, hogy a kislány életének véget vetni irgalom. Szó szerint túszul ejtették és harcoltak a megölésének jogáért. Micsoda irgalom! Milyen csodálatos olyan emberek uralma alatt élni, akik nagyszerű intellektusukkal és istenfélelem nélküli erkölcsükkel eldöntik, hogy mikor jobb valakinek holtan!

E szörnyetegek szerint, akik különösen a gyengékre és védtelenekre vadásznak, Alta Fixslernek köszönőlevelet kellene küldenie nekik a túlvilágról, amiért véget vetettek értéktelen, elviselhetetlen idejének ebben a világban. Mármint, ha hinnének a túlvilágban.

Egy magát “etikusnak” nevező végzős rabbinövendék Izraelben gyilkosoknak nevezte az oltatlanokat, Alta Fixsler kapcsán azonban a legtöbb, amit említeni bírt, hogy “rossz” volt a döntés, hogy most vetettek véget az életének. Az oltatlanok elleni retorikája és a tényleges gyilkosságra adott langyos válasza egyaránt összhangban van Izrael Isten-ellenes, elitista uralkodó osztálya iránti hűségével (és az abban elfoglalt kényelmes pozíciójával). Az ő “etikáját” az határozza meg, hogy a pártfogóinak mire van szüksége tőle, nem pedig az istenfélelem.

Alta Fixsler meggyilkolása a jó nevében nem elszigetelt példa. Ez éjjel-nappal zajlik az egész “civilizált” világban, ahol az emberi élet nem több, mint árucikk, amelyet meg kell őrizni vagy el kell dobni, annak “értéke” alapján, amit a vezetők számára képvisel. Az emberi élet még soha nem volt ilyen olcsó. Egy emberi lény kevesebbet ér, mint a felhasználható szerveinek értéke együttesen.

“Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé; akik a keserűt édessé teszik, és az édest keserűvé!“. (Iz5,20)

“A bölcsesség kezdete az istenfélelem“. (Zsolt 111, 10)

“Chanina Ben Dosa rabbi azt mondta: akinek a bűntől való félelme megelőzi a bölcsességét, a annak bölcsessége tartós lesz. Akinek a bölcsessége megelőzi a bűntől való félelmét – a bölcsessége nem lesz tartós”. (Az atyák tanításai 3,9)

A Bartenura tanítja, hogy mielőtt valaki megtanulja a bölcsességet, el kell határoznia, hogy a bűntől való félelem miatt tanulja meg.

A világ ma tele van tudással, de mindezt a tudást kifejezetten azért tanulják, hogy lehetővé tegyék a bűnt és racionalizálják azt, hogy a rosszat jónak, a sötétséget fénynek, a keserűt édesnek állítsák be. Ez a bölcsesség nem lesz tartós.

Amikor az egyik oldal azokat vonzza, akik félik Istent, a másik oldal pedig azokat, akik gyalázzák Őt, nem kell többet tudnod ahhoz, hogy bölcsen válassz.

Az ő oldalukon nincs istenfélelem.

De hamarosan lesz.

https://invocabo.wordpress.com/2021/10/23/nem-lehet-rajtuk-valtoztatni/