Láthatatlanná váló szegénység Magyarországon
Kevesebben
élnek társadalmi kirekesztésben és szegénységben, dinamikusan nőnek a
bérek, és többen dolgoznak Magyarországon – büszkélkedett a minap Balog
Zoltán . Az emberi erőforrások minisztere hosszú évek után először
nyugodhatott meg kicsit, amikor a statisztikai hivatalnak a szegénység
alakulásáról készült friss grafikonjait nézegette.
Az
előző öt évben ugyanis folyamatosan romlott a helyzet. A világgazdasági
válság hatásai után a kormány az egykulcsos adó bevezetésével tovább
erősítette a jövedelmi egyenlőtlenséget, a legtöbb intézkedés csak még
mélyebbre taszította az egyébként is nehéz helyzetben lévő embereket,
és a középosztályt sem sikerült megerősíteni.
A
tavalyi látszólagos javulás azonban egyáltalán nem jelent áttörést. Az
adatok mélyére nézve láthatjuk, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek
cseppet sem csökkentek az elmúlt években, és a szegények továbbra is
csak nagyon alacsony részt hasíthatnak ki maguknak az összes megtermelt
jövedelemből. (A legalsó jövedelmi tizedbe tartozók egy főre jutó éves
nettó jövedelme nem érte el a 320 ezer forintot tavaly, a
leggazdagabbaké viszont 2,6 milliónál is több volt.)
Innen nézve pedig egyre jobban kételkedhetünk abban, hogy tényleg
kevesebben élnek-e mélyszegénységben. Az ugyanis teljesen kizárt, hogy
egy év alatt több mint 160 ezerrel, 300 ezer fő alá csökkent volna a
mélyszegénységben élők száma – mint ahogy azt a KSH állítja –, hiszen a
közmunkára fogott százezreknek attól nem javult a jövedelmi helyzetük,
hogy segély helyett dolgoznak. Pedig a hivatal szerint éppen ez az
egyik oka a számok javulásának, és annak, hogy már „csak” 2 millió 738
ezer ember van kitéve társadalmi kirekesztés vagy szegénység
kockázatának a 2012-es 3,3 millió után. Vagyis már nemcsak a
munkanélküliségi adatokat torzítja el teljesen a közfoglalkoztatás – a
ráta hivatalosan tízéves mélypontra csökkent –, hanem a szegénységi
mutatókat is eltéríti a valóságtól.
Kétségtelen:
a rezsicsökkentés, a devizahitelek kivezetése és a SZÉP-kártya széles
körű elterjedése – mint ahogy azt a hivatal is kiemeli – segített
csökkenteni a nélkülözésben élők arányát. Viszont tény az is, hogy a
kormány programjainak nem az volt a céljuk, hogy a rászorulókon
segítsenek. A rezsicsökkentés ugyanúgy érintette a gazdagokat, mint a
szegényeket, a legnagyobb összeget pedig nem az alacsony jövedelműek
spórolták meg az alacsonyabb számlákkal – noha tény, nekik segített
leginkább a lépés. A devizahitelek kivezetése nem a nehéz helyzetben
lévők problémáját oldotta meg, hiszen a nem teljesítő hitelek aránya
mára ugyanolyan magasra nőtt, mint a forintosítás előtt volt. A
SZÉP-kártya meg azért terjed (az Erzsébet-utalvánnyal együtt), mert
minden mást kiszorítottak a piacról.
A
probléma súlyosságát jelzi, hogy a társadalom több mint egyharmada
továbbra is nélkülözésben él. Jóllehet ez az arány is mérséklődött
tavaly, de nagyjából lefedi azt a 36-38 százalékot, amely a létminimum
alatt él. Mindennek ellenére a „magyar reformok” sikerét látja a
kormánypárt abban, hogy néhány aspektusból a szegénység csökkenését
tudta a kabinetnek bemutatni a KSH elnöke. Valójában azonban csupán
arról van szó, hogy a nyolcéves rekordnak számító – és számos egyszeri
hatásnak köszönhető – 3,7 százalékos gazdasági növekedés, valamint a
reáljövedelmek alacsony infláció miatti dinamikus bővülésének hatását
az alacsonyabb jövedelműek is érezhették. Remélhetőleg a szerényebb, de
továbbra is magas GDP-bővülés idén hasonlóan kedvező hatást fejt ki,
ám ez nem azt jelenti, hogy a kormány egy lépést is tett volna az
egyenlőtlenségek csökkenése érdekében.
De
sebaj. Balog Zoltánnak bizonyára a 2016-os esztendő is szívderítő lesz.
A KSH a mostani 36-38 százalékról a számítási modell változtatása
miatt 18-25 százalékra csökkenti a létminimum alatt élők arányát. A
szociológusok csak kapkodják a fejüket, de a szakszervezetek végre nem
tudnak majd követelni több tízezer forintos béremelést, hogy a
minimálbér elérje a létminimumot. Pedig ha a bérek nem emelkednek
nagymértékben az összes jövedelmi kategóriában a következő pár évben,
akkor még többen csomagoknak össze, és indulnak el-KÜLFÖLDRE!
(vg.hu)
Bal-Rad komm:
A rendszerváltás ótai mindenkori “magyar” qrmányok gyakorlatilag két
dolgot csináltak. Loptak-fosztogattak, és szlogenpolitizáltak! A tények
legkevésbé sem érdekelték őket. Számukra a lényeg, hogy az udvari
dicsőségjelentések “igazolják” a szlogeneket!
Az kétségtelenül igaz, hogy a
módszert a döbrögista horda fejlesztette fölülmúlhatatlan tökélyre, ám a
módszer az a RENDSZER szüleménye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése