A
katasztrofális vietnami háború idején azt mondták, hogy az Egyesült
Államok kormánya úgy kezelte a lakosságot, mint egy gombatenyészetet:
sötétben tartotta és trágyával etette. A hősies Daniel Ellsberg
kiszivárogtatta a Pentagon Iratokat, melyek tanúsították, hogy az
Egyesült Államok kormánya könyörtelenül hazudozik a háborúról, hogy
megvédje azokat a politikusokat, akiket zavarba hozna az igazság. Fél
évszázaddal később, az ukrán háború idején még több trágyával táplálják a
gombát.
Az
Egyesült Államok kormánya és az alázatos New York Times szerint az
ukrán háborút senki se provokálta ki. Szerintük Putyin Nagy Péterrel
tévesztette össze magát, megtámadta Ukrajnát, hogy újjáteremtse az
Orosz Birodalmat. De ahogyan lenni szokott, a sok hazugságba
belegabalyodik a hazudozó, és olykor kimondja az igazságot. Ez történt a
múlt héten Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, aki az Európai
Parlamentnek tett tanúvallomásában világossá tette, hogy a háború valódi
oka Amerika arra irányuló csökönyös törekvése volt, hogy kibővítse a
NATO-t Ukrajnával. Ezért tartunk ott, ahol most. Íme Stoltenberg
leleplező szavai:
„A
dolog háttérében az állt, hogy Putyin elnök 2021 őszén küldött egy
szerződéstervezetet, amelyet szeretett volna aláíratni a NATO-val, hogy
ígérjék meg, nem bővítik ki a NATO-t. Ezt megküldte nekünk. Ez
előfeltétele volt annak, hogy ne támadják meg Ukrajnát. Természetesen
ezt nem írtuk alá.
Ellenkezőleg,
visszautasítottuk. Azt akarta, hogy adjuk írásba az ígéretet, hogy
soha nem bővítjük ki a NATO-t. Azt akarta, hogy távolítsuk el katonai
infrastruktúránkat a NATO-hoz 1997 óta csatlakozott minden
szövetségesből, vagyis a NATO feléből, egész Közép- és Kelet-Európából.
Ez azt jelentette volna, hogy első és másodosztályú tagokra osztottuk
volna a NATO-t. Mi ezt elutasítottuk.
Tehát Putyin háborúba indult, hogy megakadályozza a NATO-t, nehogy még nagyobbá váljon a határai közelében”.
Amikor
John Mearsheimer professzor, én és mások ugyanazt állítottuk, mint
Stoltenberg, Putyin apologétáinak tituláltak minket. Az igazságot
tagadók úgy döntöttek, hogy eltitkolják, vagy figyelmen kívül hagyják a
NATO ukrajnai bővítése elleni figyelmeztetéseket, amelyeket Amerika
vezető diplomatái közül többen régóta hangoztattak már, köztük a nagy
tudós-államférfi, George Kennan, valamint az Egyesült Államok korábbi
oroszországi nagykövete, Jack Matlock és William Burns.
Burns,
jelenleg a CIA igazgatója, 2008-ban az Egyesült Államok oroszországi
nagykövete volt, és a „Nyet azt jelenti, Nyet” című feljegyzés
szerzője. Ebben a feljegyzésben Burns kifejtette Condoleezza Rice
külügyminiszternek, hogy nem csak Putyin utasítja vissza a
NATO-bővítést, hanem az egész orosz politikai osztály. Burns
feljegyzéséről csak azért tudunk, mert kiszivárgott. Különben máig
homály fedné.
Miért ellenzi Oroszország a NATO-bővítést?
Azon egyszerű oknál fogva, mert nem fogadja el, hogy az amerikai
hadsereg állomásozzon a 2300 km-es ukrajnai határán, és a Fekete-tenger
térségében. Oroszország nem veszi tudomásul, hogy az Egyesült Államok
Aegis rakétákat telepít Lengyelországba és Romániába, miután Washington
egyoldalúan felmondta a ballisztikus rakéták korlátozásáról kötött
egyezményt (ABM).
Oroszország nem nyeli le azt sem, hogy az USA nem kevesebb, mint 70
rendszerváltó műveletben vett részt a hidegháború alatt (1947-1989),
azóta pedig még számtalan más műveletben, köztük Szerbiában,
Afganisztánban, Grúziában, Irakban, Szíriában, Líbiában, Venezuelában,
és Ukrajnában működött közre rendszerváltásokban. Oroszországnak az sem
tetszik, hogy sok vezető amerikai politikus „Oroszország
dekolonizálása” jegyében aktívan támogatja Oroszország elpusztítását.
Olyan ez, mintha Oroszország Texas, Kalifornia, Hawaii, a meghódított
indiai területek és mások eltávolítását követelné az Egyesült
Államokból.
Még
Zelenszkij csapata is tudta, hogy a NATO kibővítésére irányuló törekvés
háborút jelent Oroszországgal. Olekszij Arestovics, a Zelenszkij
elnöki hivatalának volt tanácsadója kijelentette: „99,9%-os
valószínűséggel a NATO-hoz való csatlakozásunk ára egy nagy háború
Oroszországgal”.
Arestovics
csak sok évvel később állította, hogy Oroszország a NATO-bővítés nélkül
is megpróbálja bevenni Ukrajnát. De a történelem rácáfol állítására.
Oroszország évtizedekig tiszteletben tartotta Finnország és Ausztria
semlegességét, még csak nem is fenyegette őket. Sőt, Ukrajna 1991-es
függetlenné válásától kezdve Ukrajna megválasztott kormányának 2014-es,
az Egyesült Államok által támogatott megdöntéséig Oroszország nem
mutatott érdeklődést Ukrajna területeinek elfoglalása iránt.
Oroszország csak akkor vette vissza a Krímet, amikor az Egyesült
Államok 2014 februárjában beiktatta a határozottan oroszellenes,
NATO-barát rezsimet, attól tartva, hogy a Krím-félszigeten lévő
fekete-tengeri haditengerészeti bázisa (1783 óta) a NATO kezébe kerül.
Oroszország
akkor sem követelt más területet Ukrajnától, csak az ENSZ által
támogatott Minszk II. egyezmény teljesítését, amely az etnikai-orosz
Donbász autonómiáját követelte, nem pedig orosz igényt a területre.
Mégis, a diplomácia helyett az USA hatalmas ukrán hadsereget
fegyverzett fel, képezett ki és segített megszervezni, hogy a
NATO-bővítés kész ténnyé váljon.
Putyin 2021 végén tett még egy utolsó diplomáciai kísérletet, és
előterjesztette az USA-NATO biztonsági megállapodás tervezetét a háború
megelőzése érdekében. A megállapodás tervezet lényege a NATO-bővítés
befejezése és az amerikai rakéták Oroszország közeléből történő
eltávolítása volt. Oroszország biztonsági aggályai jogosak voltak, és a
tárgyalások alapját képezték, Biden azonban határozottan elutasította a
tárgyalásokat az arrogancia, a héja-beidegződés és a súlyos számítási
tévedések kombinációja miatt. A NATO fenntartotta álláspontját,
miszerint a NATO nem fog tárgyalni Oroszországgal a NATO-bővítésről,
mert a NATO-bővítés nem tartozik Oroszországra.
Az
Egyesült Államoknak a NATO-bővítés iránti rögeszméje mélységesen
felelőtlen és képmutató. Az Egyesült Államok szükség esetén háborúval
válaszolna arra, ha orosz vagy kínai katonai bázisokkal kerítenék
körül. Vallja ezt az 1823-as Monroe-doktrína óta. Amikor viszont mások
biztonsági aggályairól van szó, vak és süket törvényesek igényeikkel
szemben.
Tehát igen, Putyin
háborúba indult, hogy megakadályozza a NATO-t, még több NATO-t az orosz
határ közelében. Ukrajnát tönkreteszi az amerikai arrogancia, ismét
bizonyítva Henry Kissinger közmondását, miszerint Amerika ellenségének
lenni veszélyes, barátjának lenni pedig végzetes. Az ukrán háború akkor
ér majd véget, amikor az USA elismer egy egyszerű igazságot: a NATO
kibővítése Ukrajnával örök háborút és Ukrajna pusztulását jelenti.
Ukrajna semlegességével el lehetett volna kerülni a háborút. Ebben
rejlik most is a béke kulcsa. A mélyebb igazság az, hogy az európai
biztonság a kollektív biztonságon múlik, ahogyan azt az Európai
Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kéri, nem pedig a NATO
egyoldalú követelésein.++++
*A szerző amerikai közgazdász, akadémikus, közpolitikai elemző, a Columbia Egyetem és a Pápai Akadémia professzora
Lád még: https://bekekor.wordpress.com/2023/06/14/ukrajnanak-semlegesse-kell-valnia-jeffrey-sachs/
Kiadta: Magyar Békekör