Egy orosz antivírus nemsokára jelezni fogja a CIA kémprogramjait

Az orosz Kaspersky Lab vizsgálja annak lehetőségét, hogy frissíteni kell-e a vírusadatbázisokat a CIA által használt kémprogramokkal.

A Kaspersky Lab orosz biztonságtechnikai cég vizsgálja azokat az információkat, melyeket tegnap hozott nyilvánosságra a WikiLeaks az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség által használt kémprogramokkal kapcsolatban.

A vállalat szóvivője az eset kapcsán azt mondta a Szputnyik hírügynökségnek, hogy a történtek miatt ellenőrizni fogják az esetlegesen felmerülő biztonsági réseket, mert a kiszivárgott információk szerint a CIA kémprogramjai láthatatlanok az antivírusok számára.

Kedden a WikiLeaks több mint 8700 titkosított fájlt hozott nyilvánosságra a CIA digitális felderítésével kapcsolatban. A Kasperky szóvivője szerint a vállalat különös figyelmet fog fordítani a 2017. március 7-én nyilvánosságra jutott információkra, hogy garantálni tudja a felhasználók biztonságát.

http://www.hidfo.ru/2017/03/egy-orosz-antivirus-nemsokara-jelezni-fogja-a-cia-kemprogramjait/

Egy nyolcéves olasz kislány, Angelina Romano kivégzése avagy: A történelmet mindig a győztesek írják

1862. január 3-án a szicíliai Castellammare del Golfo-ban Garibaldi katonái a mindössze nyolcéves Angelina Romano-t a falhoz állították és kivégezték.

Köztudott, hogy a történelmet mindig, régen csakúgy, mint ma, a győztesek írják, ezért most az ezévi nőnap alkalmából a valóság megszámlálhatatlan ismeretlen történeteinek egyikéről szól a beszámoló: Arról a kislányról, aki mindössze nyolc évet, egy hónapot és 19 napot élt….

Giuseppe Garibaldi 1860. május 11-én szállt partra Szicíliában marsalai „ezer csapatával” [melynek Türr István volt az egyik vezéralakja és a magyar légió az egyik leglelkesebb alakulata], hogy az olasz risorgimento [Olaszország egységesítése] érdekében ledöntse a nápolyi Bourbonok trónját, és Szicíliát és Nápolyt II. Viktor Emánuel királyságának megszerezze. Az olasz egységesítésért létrehozott szabadkőműves csapat létrejöttét és működését a történészek ugyanannyira elhallgatják, mint az új hatalom által elkövetett megtorlásokat. A katolikus szerzetesrendeket feloszlatták, vagyonukat az új állam elkobozta [Garibaldi gyűlölte a katolikus Egyházat, különösképpen a szerzetesrendeket, még regényeket is írt ellenük]. Az új rezsim az ellenfeleit „banditáknak” kiáltotta ki, s mint ilyeneket alávaló gazemberekként kezelte. Az egyházellenesség nem mellékes jellemzője volt az új rendnek, hanem meghatározó eleme, a papok üldözése nem helyzetteremtette véletlen, hanem a rendszer fontos része. A megtorlások első áldozatai leggyakrabban a katolikus klérus tagjai voltak.

Szicília szigete 1130 óta önálló királyság volt [a normannok ekkor hódították el a szigetet az araboktól], akkor is, ha történelme során több ízben a nápolyi királysággal (Dél-Itália) egyesülve hivatalosan a „Mindkét Szicília Királysága” egyik alkotó tagja lett. 1816-ban a Bourbonok egyik mellékágának tagja, I. Ferdinánd a szicíliai királyságot újra egyesítette a nápolyi királysággal, és magát Mindkét Szicília királyának kiáltotta ki.
Garibaldi hadműveletét a Szardínia-Piemont Királyság támogatta és az Angol Egyesült Nagypáholy finanszírozta, melynek célja az Egyházi Állam megszüntetése volt. Garibaldi partraszállását Marsala-ban az angol Royal Navy hadihajói biztosították, egyfelől azért, mert a Bourbonok alatt a Dél-Itália és Anglia közötti kereskedelmi kapcsolatok megromlottak, másfelől azért, mert London a Földközi tengeren magának akarta megszerezni az uralmat. Abban az időben ugyanis Nápoly rendelkezett a legnagyobb Földközi tengeri flottával.
Sikeres partraszállása és előrenyomulása, majd Palermo elfoglalása után Garibaldi Szicília diktátorának nevezte ki magát. Mindkét Szicília 24 éves, alig pár hónapja trónra került királya, II. Ferenc tapasztalatlansága és határozatlansága miatt alkalmatlannak bizonyult királyságának megvédésére, és bár 34 ezer főnyi serege számbeli fölényben volt, vereséget szenvedett Garibaldi 24 ezer főre nőtt csapatától.
Mindkét Szicília teljes meghódítását már II. Viktor Emánuel közbelépő serege fejezte be. Utoljára 1861. március 12-én Messina fellegvára, majd pár nappal később, március 20-án Civitella del Tronto erőssége kapitulált, ezzel szűnt meg a Szicíliai Királyság, és jött létre a szardíniai-savoyai király vezetése alatt az Olasz Királyság, melybe mindkét Szicíliát beolvasztották. A piemonti példa és törvény szerint könyörtelenül, olykor kegyetlen szigorral kényszerítették ki Olaszország egységesítését egy központi állammá.

Olaszország egyesítésével szemben hivatalosan semmilyen politikai ellenállás nem létezett, csak „banditizmus” (brigantaggio). Már a francia forradalom és Napóleon banditizmusnak bélyegzett mindennemű ellenállást.
Az olasz egyesítéssel az egykori Szicíliai Királyságban is bevezették az általános hadkötelezettségét, ami addig Dél-Itáliában ismeretlen volt. A fiatal férfiak kényszerbesorozása ellen makacs, és részben fegyveres ellenállás tört ki a „piemonti” sereggel szemben, ahogy Dél-Itáliában a Királyi Olasz Hadsereget az elutasítás jeleként az egyesítés után is nevezték, hiszen az olasz hadsereget a lakosság nagy része megszálló erőnek tartotta. És ez így is viselkedett… Az ellenállás még éveken át tartott.
A hatalom új birtokosai ugyan azt állították, hogy az egyesítés a nép egyhangú akaratának kifejeződése, a valóság azonban másképp nézett ki. A nép sok helyen ellenállt, ami szervezetlen népharagban fejeződött ki, de olykor erőszakba is torkollott. Egy kiképzett, állandó hadsereg ellen azonban a népnek semmi esélye nem volt, és ezért megmozdulásaikat keményen leverték és megtorolták.

Szicília szigetén az 1862-es év kezdetén rendelték el a határozatok végrehajtását, ami azzal járt, hogy az 1840. után született férfiakat 6 évre elvitték katonának. A gazdag felsőosztály, a „Cutrara”, összebarátkozott a hatalom új birtokosaival, és fiaikat kivásárolták a katonaság alól, míg a kevésbé módos családok fiait elvitték. Az intézkedés miatt 1862. január 2-án Castellammare del Golfo utcáit is ellepte a felháborodott nép, ostrom alá vette a sorozóhelyiséget és a Cutrara házait. A hivatal vezetőjét és a helyi nemzeti gárda parancsnokát, aki azzal fenyegetőzött, hogy fegyverrel veri szét az embereket, a tömeg meglincselte.
A lázadás leverésére egy mesterlövész zászlóaljat mozgósítottak, amit a haditengerészet két hajója támogatott. Az embereket erőszakkal szétkergették, a város hat polgárát elfogták és elrettentésül kivégezték. A halálra ítéltek kiválasztása nem volt véletlenszerű, így a falhoz állított és sortűzzel kivégzettek között volt a helység plébánosa, a 43 éves Don Benedetto Palermo is. A győztesek tettük igazolására kiadott iratában a papot bandita-csuhásnak nevezték. Az egyházellenes szabadkőműves kormányban, mely az Olasz Egyesült Királyságban uralkodott, nem problémát, hanem elégtételt jelentett a papok kivégzése. Számukra a klérus intellektuálisan veszélyes ellenzéknek számított. A helyi Cutrara, Giuseppe Calandra korabeli igazoló leiratában megvetően ez a mondat állt Don Palermo kivégzéséről: „Három golyót adtak a hasába.”
A többi kivégzett a következő volt: Mariano Crociata (30), Marco Randisi (45), Anna Catalano (50), Antonino Corona (70), Angelo Calamia (70)
Castellammare del Golfo plébániájának halotti anyakönyvében található bejegyzés nem hagy kétséget afelől, hogy ki volt a felelős a hat ember haláláért: „interfecta fuit a militibus Regis Italie“ [az olasz kormány katonái meggyilkolták].

Miután a kivégzések lezajlottak, már csak egy megzavarodott gyermek hangját, az alig nyolcéves Angelina Romano keserves sírását lehetett hallani, akit a borzalmas erőszak, melynek tanúja volt, súlyosan megrendített (a kislány 1853. november 5-én született). „De a hódítók törvénye nem ismer irgalmat, így a kis Angelinát a falhoz állították, és szabályszerűen kivégezték. Ez a kisgyermek nyilván veszedelmes banditanő volt”, írja Beggiato történész. A rendkívüli állapot törvényének 3. pontja kimondja, hogy mindenkit, akit az ellenállás keretében „az utcán találnak”, ki kell végezni. Garibaldi – akit az utókor szobrokkal, dicshimnuszokkal tisztel – „szabadságcsapata” szerint még akkor is, ha az illető egy síró nyolcéves kislány.
A parancsot a kivégzésére Pietro Quintini tábornok, Garibaldi meggyőződéses követője adta ki, aki az Egyházi Állam hadseregében kezdte karrierjét, ahol őrnagyi rangig emelkedett. Eközben titokban csatlakozott a szabadkőművesekhez, és 1848-ban Mazzini oldalán a pápa ellen küzdött. E lázadás bukása után a piemontiak szolgálatába állt, és Torinóban folytatta szabadkőműves páholytagi életét. Az „elvetemült ezredes” nevet akkor kapta, amikor 1861-ben a Mindkét Szicília Királyság hadseregének 89 katonáját és tisztjét, akik megadták magukat, először egy templomba záratta, majd kivégeztette. Dél-Olaszországban a megtorlások szakértőjeként vetették be, és ilyenként egészen addig működött, amíg 1865-ben lováról leesve nyakát nem szegte.

A nyolcéves Angelina Romano-ról, Don Benedetto Palermo-ról és a többi kivégzettről Olaszország hivatalos tankönyveiben egy szó sem esik, csakúgy, mint „a nőmozgalom történetében sem, ami természetesen ideológiailag másképp híressé vált nőket övez tisztelettel és kegyelettel”, írja Beggiato történész.
Nemrégiben azonban egy város áttörte a feledés és hallgatás falát: a kalabriai Vibo Valentia városban megemlékeztek a Castellammare del Golfo-ban lezajlott vérengzésről, és a város egyik utcáját a kis Angelina Romano-ról nevezték el. Nem is akármilyen utcát: azt, amelyik korábban Enrico Cialdini tábornok nevét viselte, egy olyan emberét, akinek a Királyi Olasz Hadseregnek Dél-Olaszországban és Szicíliában elkövetett számtalan vérengzése szárad a lelkén. Az átnevezés ezért paradigmaváltással egyenlő.

Cialdini Modena Habsburg hercegségéből származott, ami 1811-ben, születésekor éppen a napóleoni olasz vazalluskirályság egyik része volt. Mint bolognai orvostanhallgató vett részt 1831-ben az Egyházi Állam elleni lázadásban. Ennek leverése után Portugáliába kellett menekülnie. Majd Spanyolországban már ezredesi rangban harcolt a katolikus carlisták ellen. 1848-ban visszatért Olaszországba, ahol az osztrákok elleni felkelésekben vett részt, majd belépett a piemonti hadseregbe. 1860-ban, csakúgy, mint Quintini, tagja volt Garibaldi „ezer csapatának”. Cialdini száműzetése alatt lépett be a szabadkőművesek közé. Garibaldi magasrangú szabadkőműves volt, és később Olaszország Nagy-Orient páholyának a nagymestere lett.
II. Viktor Emanuel király Cialdinit 1861-ben megtette Gaeta hercegévé, valamint tábornokká és az egykori Mindkét Szicília Királyság helytartójává nevezte ki. Itt éveken keresztül kemény megtorlással mindenfajta ellenállást elfojtott. Ehhez eleinte 22 ezer emberre, két évvel később azonban már több mint 100 ezer katonára volt szüksége (az egész akkori olasz sereg egyötödére). A Cialdini által Kalabriában elrendelt mészárlások közé tartozik a Pontelandolfo-ban és a Casalduni-ban elkövetettek. Cialdini rendelte el mindkét helység összes férfijának a meggyilkolását és a helység felégetését. Pontelandolfo lakosságát álmában lepték meg Cialdini „felszabadító” katonái, sokan a lángokban haltak meg, 400 férfit kivégeztek, köztük elsőnek a helység plébánosát. A nőket ugyan nem végezték ki, de mindegyiküket megerőszakolták. Több mint 3 ezer ember lett egy nap alatt hajléktalanná.

Garibaldi és az egyesült olasz királyság hadserege által elkövetett mészárlásokat a hallgatás leple borítja. A liberális felsőréteg, a Cutrara kiegyezett az új hatalommal, a kultúra-felelősek ugyancsak. Egy helyi történész munkájának eredményeként kerültek napvilágra a régi események, és lett nemrég szülővárosában is egy utca a kis Angelina-ról elnevezve.
„Jó lenne, ha az iskolákban megemlékeznének a kis Angelina Romano sorsáról. A nemzetközi nőnapon meg kell emlékezni Angelina Romanoról, akit mindössze nyolcévesként Castellammare del Golfoban a Királyi Olasz hadsereg »felszabadítói« 1862. január 3-án brutálisan meggyilkoltak”, írja a történész Ettore Beggiato.

[A katholisches.info weboldal cikke Ettore Beggiato történész munkája nyomán készült.]

forrás: www.katholisches.info – 2017. március 8.

Amerikai kormányügynökök adták ki a CIA kémszoftvereit

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség összegyűjtött más országokból származó kiberhadviselési módszereket, melyeket saját céljaira használt fel, hogy riválisaikra terelje a gyanút. A WikiLeaks kedden kezdett nyilvánosságra hozni egy minden eddiginél nagyobb, a CIA tevékenységével kapcsolatos archívumot.

„A CIA távoli vezérlésű eszközökért felelős ága, az UMBRAGE csoport begyűjti azokat a támadási technikákat, melyekhez más országokból ellopott malware-ekből jutnak hozzá, beleértve az Oroszországi Föderációt is. Az UMBRAGE és más kapcsolódó projektek segítségével a CIA nem csak fokozni tudja a támadások számát, de emellett másra terelheti a gyanút azáltal, hogy azoknak a csoportoknak az „ujjlenyomatait” hagyja hátra, melyektől az adott programot ellopták.” – áll a WikiLeaks sajtóközleményében.

Repülőgépek zuhannak le, atomerőművek meghibásodnak - háború a XXI. században

A WikiLeaks szerint az UMBRAGE jelszavakat gyűjt és felelős az antivírusok elkerüléséért – a közleményben emellett az áll, hogy a CIA a közelmúltban elveszítette az ellenőrzést az arzenáljához tartozó malware-ek, vírusok, trójaiak, távoli vezérlésű rendszerek és az ezekkel kapcsolatos dokumentáció felett, így ezek nyilvánosságra fognak jutni.

A weblap szerint a WikiLeaks amerikai kormányzati hackerektől kapott hozzáférést a CIA által használt kémprogramokhoz és globális használatukkal kapcsolatos dokumentációhoz.

Ezek az információk egész más kontextusba helyezik az elmúlt hónapok történéseit, hiszen novemberben az amerikai elnökválasztások során Oroszországot vádolták azzal, hogy beavatkozott a választási folyamatba. A WikiLeaks azonban olyan adatokat kezd nyilvánosságra hozni, melyekből kiderül, hogy a CIA előszeretettel használt olyan módszereket, melyekkel más országokra – különösen Oroszországra – tereli a gyanút az általa elkövetett kiberbűncselekményekkel kapcsolatban.


http://www.hidfo.ru/2017/03/amerikai-kormanyugynokok-adtak-ki-a-cia-kemszoftvereit/

Németország is „nagyon komolyan veszi” a WikiLeaks kiszivárogtatását

Németország állandó kapcsolatot tart az Egyesült Államokkal a kiberbiztonságot érintő kérdések terén, és komolyan veszi a WikiLeaks által kiszivárogtatott információkat – mondta Sebastian Fischer, a külügyminisztérium szóvivője.

Kedden a WikiLeaks elkezdett nyilvánosságra hozni egy eddig példátlan nagy mennyiségű archívumot a CIA tevékenységével kapcsolatban. E szerint az amerikai titkosszolgálat globális szinten lehallgatja az okostelefonokat és üzenetküldő alkalmazásokat, emellett más országoktól lopott programokkal riválisaira tereli a gyanút kibertámadások elkövetésével. A német hatóságokra fokozott nyomás nehezedik az újabb kiszivárogtatás kapcsán, mert a német hatóságok már évek óta próbálják eltussolni az amerikai megfigyelési botrányt: a „szövetséges” ország nem csak Angela Merkel és számos más vezető politikus telefonjait hallgatta le, de kiderült, hogy egy német titkosszolgálat is amerikai megrendelésre figyelt meg európai politikai és gazdasági vezetőket illegálisan.

A szóvivő a botrány kapcsán tartott sajtótájékoztatón azt mondta, „mint az köztudott”, állandó kapcsolatot tartanak fenn amerikai kollégáikkal az ilyen típusú problémák kezelésére, melyek „újra és újra felmerülnek” – a WikiLeaks által kiszivárogtatott információkat pedig „nagyon komolyan veszik”.

Fischer azt mondta, Németországnak nincsenek saját adatai a kiszivárogtatott dokumentumokra vonatkozóan, ezért nem tudják megítélni azok hitelességét.

Játék, vagy fejlett kémszoftver a Pokémon Go?

http://www.hidfo.ru/2017/03/nemetorszag-is-nagyon-komolyan-veszi-a-wikileaks-kiszivarogtatasat/

Atomtánc észak-koreai módra

Az atomok tánca igazából lenyűgöző. Főleg, ha hagyjuk őket. Ellenben amikor az ember, mint orránál fogva láncra fűzött medvét akarja megtáncoltatni a parányi elemeket, az eredmény nem ugyanaz.

Vajon az örökkévalóság távlatából Észak-Korea milyen atomtáncoltatónak bizonyul? Remélhetőleg csupán kicsinyes hencegőnek, akinek eszén az elemek is túljárnak.

Forrás: James Corbett

Kevés annyira ütemesen ismétlő geopolitikai esemény létezik, amire akár táncolni lehetne. Észak-Korea atomprogramja talán ezek közé sorolható, legalábbis, ami katonai gyakorlataikat, tesztrobbantásokat, az ellenük kirótt szankciókat és a válaszként érkező „Halál Amerikára” retorikát illeti.

A kiszámítható és számunkra látható politikai csatározás mellett ugyanakkor az embernek az az érzése, hogy a húr az utóbbi időkben a szokásosnál is tovább feszült. A tánczenével ellentétben azonban, ahol az egyre gyorsabb ütemet diktáló rossz dobos maximum néhány lábra lépésért lehet felelős a táncparketten, az atomtánc felgyorsulása ennél lényegesen nagyobb veszély lehet.

Mint tudjuk, az elmúlt hetekben Észak-Korea számos lépést tett az atomszakadék felé, például, amikor márciusban négy ballisztikus rakétakilövést hajtott végre a Japán által saját gazdasági zónájának tekintett területre, amire Japán a teljes készültség elrendelésével válaszolt. Szakértők szerint ezek nem interkontinentális rakéták voltak, de az észak-koreai kormány azzal henceg, hogy akár már idén sor kerülhet erre is. Figyelembe véve, hogy Észak-Korea hivatalosan harcban áll Dél-Koreával (és így az USA-val és az ENSZ-szel is), illetve, hogy egy atomtöltet célba juttatásának kulcsa (legalábbis az USA nyugati partjára) egy működőképes interkontinentális ballisztikus rakéta (és persze a nukleáris töltetek megfelelő méretre történő kicsinyítése), a fenyegetés nem hagyható figyelmen kívül.

Emellett az alábbi tényezőket is érdemes észben tartani:

• A márciusi kilövések után kiderült, hogy a Pentagon legalább 3 éve folytat titkos kiberháborút Észak-Korea ellen a rakétatesztek meghiúsítása érdekében.
• Ezt követően Észak-Korea ENSZ nagykövete, Ja Song Nam, azzel fenyegette a Biztonsági Tanácsot, hogy „ebből már tényleg háború lehet” illetve, hogy a „Koreai-félszigeten uralkodó helyzet is a háború határát súrolja”.
• Az USA még ugyanezen a napon hadrendbe állította THAAD rakétavédelmi rendszerét Dél-Koreában.

Ez utóbbi tétel tökéletesen illusztrálja, hogy miként araszol a helyzet a háború felé. A THAAD rakétavédelmi rendszert ugyanis az Észak-Korea felől jelentkező veszélyre hivatkozva fejlesztik, de Oroszország és Kína nagyon jól tudja, hogy ellenük is irányul. Az ilyen rakétavédelmi rendszereket mindig pusztán védelmi eszközként mutatják be a nyilvánosságnak, de minden katonai szakértő tudja, hogy egy működő offenzíva egyik legfontosabb eleme az ellenség rakétáinak elhárítása.

Viktor Ozerov Oroszország Védelmi és Biztonsági bizottságának elnöke meg is jegyezte a fenti események után, hogy

„egy újabb Oroszország elleni provokációval állunk szemben […], amit az Észak-Korea felől jelentkező fenyegetettséggel próbálnak álcázni. A céljuk, hogy ha a gyűrűt nem is tudják teljesen bezárni Oroszország körül, legalább megpróbálnak nyugat és kelet felől támadó pozícióba helyezkedni.”

A helyzetben talán az a legaggasztóbb, hogy milyen mértékben képesek a hírforrásoknál keringő pletykák és spekulációk összezavarni a tényeket. Elég, ha megnézzük, hogy mennyi idő alatt változott a „beazonosítatlan lövedék” „atomtöltetű rakétává” a fővonalas hírgyártók képzeletében.

Manapság hajlamosak vagyunk amolyan ártatlan és a hagyományokhoz immár elengedhetetlenül hozzátartozó néptáncként tekinteni erre az észak-koreai módra lejtett atomtáncra. Hiszen nem csak egy őrült diktátorról van szó, aki szánalmas kis tűzijátékaival próbál ráijeszteni a világ nagyhatalmaira? Nagyon úgy tűnik, hogy minden új kör a táncparketten egyre messzebbre sodorja a táncpartnereket. Egyre közelebb a táncparkett mentén húzódó szakadékhoz.

Eközben Észak-Korea atomprogramja halad előre, a NATO és Oroszország illetve Kína közötti kapcsolatok egyre romlanak, az emberi hibalehetőség faktora pedig nő.

Mire a világ észbe kap, a táncolók egy lőporos hordón találják magukat, a katonai beszállítóknak pedig, akik a kezdetektől fogva minden centet kisajtoltak a helyzetből, eszük ágában sincs lefújni a bulit.

Közben a zenekar egyik tagja, mintha új dallamot csempészett volna a kísérőzenébe.

Kína külügyminiszterének őrült ötletét valahogy így lehetne összefoglalni: „Uraim, mit szólnának hozzá, ha egy teljes észak-koreai megszállást szimuláló, évről évre megtartott hadgyakorlat helyett megpróbálnánk beszélgetni az észak-koreai fiúkkal? Vagyis ahelyett, hogy álatombombákat dobálnánk és atomapokalipsziseket szimulálnánk, hagyjuk az egészet a fenébe és inkább beszéljünk velük. Hátha hajlandók feladni az atomprogramot?”

Meglátjuk, mit szól a zenekar többi tagja. Mindenesetre az érintetteket mintha nem érdekelné a válasz. Túlságosan el vannak foglalva saját táncukkal, nehogy elvétsék a betanult lépéseket.

http://idokjelei.hu/2017/04/atomtanc-eszak-koreai-modra/

Szabadkereskedelmi egyezményt köt Irán és az Eurázsiai Gazdasági Unió

Az Eurázsiai Gazdasági Unió minisztertanácsának tagjai kedden aláírtak egy rendeletet, ami előirányozza az eurázsiai unió és Irán közt egy átmeneti szabadkereskedelmi egyezmény megkötését.

Az Eurázsiai Gazdasági Unió egy orosz kezdeményezésre létrehozott regionális politikai és gazdasági blokk, amely a tagállamok – Oroszország, Örményország, Belorusszia, Kazahsztán és Kirgizisztán – közt hivatott elősegíteni az áruk és szolgáltatások szabad mozgását.

Teljes formájában az Iránnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás valamennyi tagállam számára jelentős GDP-növekedést hozhat. Örményország 27 millió, Belorusszia 78,6 millió, Kazahsztán 508,6 millió, Kirgizisztán 12 millió, Oroszország pedig 1,3 milliárd eurónak megfelelő összegű növekedéssel számolhat.

A minisztertanács prognózisa szerint a szabadkereskedelmi egyezmény teljes formájának elfogadása és ratifikálása több évet is igénybe vehet. A most formálódó átmeneti egyezmény csak a legfontosabb exportcikkekre vonatkozik.


http://www.hidfo.ru/2017/03/szabadkereskedelmi-megallapodast-kot-iran-es-az-eurazsiai-gazdasagi-unio/

Nem csatlakoztak az EU-hoz, migránsokat kapnak

Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter azt javasolta, hogy az Európai Unió hozzon létre menekültközpontokat azokban a térségi országokban, melyek még nem csatlakoztak az EU-hoz.

A javaslat szerint többek között Grúziában és több nyugat-balkáni országban alakítana ki menekülttáborokat az Európai Unió. A külügyminiszter a Bild am Sonntag német lapnak nyilatkozva azt mondta, nem különösebben fontos, melyik országban hozzák létre a táborokat, mert az intézkedés lényege az lenne, hogy valahová lehessen deportálni az EU területére illegálisan érkezőket. A javaslatból azonban kiderült, hogy Kurz azokba az országokba akarja küldeni a migránsokat, amelyek az Európai Unió határain találhatóak, de még nem csatlakoztak az EU-hoz.

„Nem fontos, pontosan hol lesznek ezek a központok. Az a fontos, hogy ezek az országok biztosítsák a védelmet, és azokat a személyeket, akik illegálisan érkeznek az EU-ba, vissza tudjuk küldeni ezekre a helyekre.” – mondta. Kurz szerint Egyiptomba és Grúziába, illetve nyugat-balkáni országokba kell küldeni a migránsokat.

Migrációs nyomással sikerülhet az Európai Unióba kényszeríteni egy újabb országot

A külügyminiszter azt mondta, hibás az Európai Bizottság azon politikája, amely a migránsok Közép-Európába beengedését írja elő, mert ezáltal csak még többen fognak jönni a következő migrációs hullámok során. Ő inkább egy kompromisszumos megoldást képvisel, miszerint a migránsokat azokba az országokba kell küldeni, amelyek eddig valamilyen oknál fogva nem léptek be az EU-ba. Ezzel fel lehet gyorsítani a csatlakozási folyamatot, hogy a nyugat-balkáni országok ezáltal próbáljanak megszabadulni a migránstömegekkel együtt járó problémától.

A szerb kormányfő elkötelezett az EU-csatlakozás iránt

A migrációs hullámok az utóbbi évek során jelentős zsarolási potenciállal bírtak a térségi politikában. Görögország a migránsok továbbengedésével próbált kicsikarni különböző kedvezményeket a nyugat-európai országoktól. Az EU a migrációs hullámok kontrollálásával próbált nyomást gyakorolni Szerbiára a csatlakozás előmozdítása érdekében. Törökország szintén a migrációs hullámokat használta nyomásgyakorlásra, hogy kikényszerítse az uniós vezetők részéről a vízummentesség megadását.


http://www.hidfo.ru/2017/03/nem-csatlakoztak-az-eu-hoz-migransokat-kapnak/

Politológus: az USA megosztottságot szít Európában

Az Egyesült Államok vezetői nem érdekeltek az Európai Unió egységének fenntartásában, ehelyett inkább külön-külön kötnének alkukat az egyes országokkal – mondta Kiszelly Zoltán politológus az M1-nek nyilatkozva.

A szakértő szerint az Egyesült Államok vezetői nem érdekeltek az Európai Unió egységének fenntartásában, emiatt az USA továbbra is törekszik arra, hogy az európai országokkal külön tudjon alkut kötni. Kiszelly azt mondta, alapvető változás következett be a transzatlanti kapcsolatokban, és igen nagy a valószínűsége egy az Egyesült Államok és az Európai Unió közti valutaháború bekövetkeztének is.

Transzatlanti konfliktus: egymás ellen fordulhat az USA és Európa

Korábban Müncheni Biztonsági Konferencia elnöke, Wolfgang Ischinger egy sajtótájékoztatón szintén arról beszélt; Washington nem a stabilitás és béke garanciájának tartja az Európai Uniót, és az amerikai külpolitika nem egységes tömbként kezeli, hanem megpróbálja megosztani Európát, apró nemzetállamokként ráerőltetni akaratát az európai országokra.

„Vannak olyan magas rangú személyek az amerikai elnök környezetében, akik úgy gondolják, sokkal hatékonyabban lehet szót érteni külön-külön az EU tagállamaival, mint az Európai Unióval mint egységes egésszel. Úgy gondolom, ez egy jelentős kihívás. Ha Trump tényleg megpróbál politikai megosztottságot okozni Európában, az esetben egy valós problémával, egy transzatlanti konfliktussal kell szembe nézzünk, mert 500 millió európai meg kell mondja az amerikaiaknak: eddig és ne tovább.” – mondta.

Washington célja a visegrádi csoport egységének megtörése

Korábban annak is mutatkoztak jelei, hogy Washington a Visegrádi Csoport egységét is próbálja megbontani; amerikai diplomaták Varsóban elérték, hogy Lengyelország a NATO-együttműködés részeként ne támogassa a német katonák jelenlétét, ehelyett kifejezetten amerikai katonák érkezését kérjék a NATO keleti országaiba. A lengyel-amerikai katonai együttműködés szorosabbra fűzése azt követően vált a korábbinál is látványosabbá, hogy Csehország, Szlovákia és Magyarország részéről is felmerültek fenntartások az amerikai katonai jelenléttel kapcsolatban.

2015. augusztus 18-án Szlovákia külügyminisztériumának szóvivője a Ria Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, hogy nem fogják engedélyezni az amerikai csapatok állandó jelleggel Szlovákiában állomásoztatását, és ez a kormány hivatalos állásfoglalása. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter egy december 14-i sajtótájékoztatón szintén azt mondta, „Nem szeretnénk idegen hadsereget Magyarország területén állomásoztatni”. Lengyelország azonban a V4-ek ellenkezése közepette mind látványosabban szorosra fűzi kapcsolatát az amerikai hadsereggel.


http://www.hidfo.ru/2017/03/politologus-az-usa-megosztottsagot-szit-europaban/